Kezdőlap Blog Oldal 328

„Utolsó leheletünkig szolgálnunk kell Istent”

Egyházunk az elmúlt esztendőben másodjára adományozta az Év Baptista Művésze díjat, melyet ezúttal Oláh Gábor, a Baptista Központi Énekkar karnagya kapott. Ebből az alkalomból beszélgettem vele egy forró nyári napon a Békehírnök szerkesztőségének árnyas szegletében.

BalatonNET 2018

Az idei BalatonNET elnevezésű nemzetközi evangéliumi felekezetközi találkozót Isten ünnepe címmel tartotta meg a Magyar Evangéliumi Szövetség Balatonszemesen.

A hit sötét időszakban is világít

„Menjetek, álljatok fel… és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.” (ApCsel 5,20)

Magyarország, Európa vagy a világ reményteljes vagy sötét időszakát éli? Én nem tudom. De hogy egyre több embertársunk érzi tehetetlennek magát a kor változásai között, az biztos. Egyszerűen azért, mert nem tudja, mit cselekedjen. A tehetetlenség, a tudatlanság, a cselekvésképtelenség felhői olykor sűrűsödnek. Az ókori bölcsek régen megmondták már: mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, igen boldog (Péld 29,18)!

Mert ma az kevés, hogy a törvény, még az is kevés, hogy a belső meggyőződés, a belső indítások alapján segítsünk a mindennapokban. Ha nem mozgatja meg egész belső világunkat az a hit, amit Krisztustól kaptunk, akkor mi, Krisztus hívei és követői csupán olyanok leszünk, mint akármelyik jóakaratú embertársunk. Pedig az elmúlt hónapok Európájának eseményei megmutatták, hogy a jó szándékból van elég, de a látomásnélküliség zűrzavart hoz.

Egy barátom egyszer azt mondta: „Ma olyan időket élünk, hogy nem marad más számunkra, mint az, hogy a hitünket egy jobb korra megőrizzük.” Sosem lesz jobb kor a megvalósításhoz, mint a mostani. Ezt tudta az ókori zsidó Eszter királynő nagybátyja, ha maga a királynő nem is. A zsidók nem csupán fogságban éltek, de elindult a társadalomban egy ellenségesség is velük szemben. Ki is tűzték kiirtásuk napját. Eszter, bár sajnálta honfitársait, de ő jól elvolt mint királynő az udvar biztonságában. Legalábbis így gondolta. De nevelő nagybátyja, Márdokeus ezt üzente neki: „Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” És Eszter, a szépségkirálynő megértette az idők szavát. Bátran lépett népe érdekében.

Ma sem a jó szándékú ember a kevés, hanem a bátor. Azt látjuk, hogy az országban mindenütt, minden faluban és városban van elegendő jóravaló ember ahhoz, hogy élhetőbbé tegyék falujukat és városukat. De a többség nem teszi.

Mindenki arra vár, hogy a többség tegye. Úgy van ez, mint ahogy Görgey Gábor Nincs közös akarat című versében megírta:

Valahányszor minden lakó
Egyszerre sóhajt,
A bérház fölemelkedik,
Mint egy kivilágított léghajó,
Csakhogy egyszerre sohasem
Sóhajt minden lakó,
Ezért nem emelkedik föl a bérház,
Mint egy kivilágított léghajó.

Ez a lusta és gyáva lelkek verse. Sokan hiszik ezt: összefogás kell, nem széthúzás. És az összefogást várják a többiektől. Azt mondják a lelkükben: ha majd azt látom, hogy a többség összefog, a többség már jó felé megy, akkor én is csatlakozom. De ki fogja össze az embereket, ha nem én és te, ki adjon célt nekik, ha nem én és te, ki adjon reményt és menedéket nekik, ha nem én és te? Hinni könnyű, olcsó dolog. De élni a hitt jövőért, és megvalósítani a hitt jövőt, az a drága.

Isten ma is ezt mondja nekünk: „Menjetek, álljatok fel, és hirdessétek a népnek ennek az életnek minden beszédét.” Mert szüksége van embertársainknak az élet beszédére. Mert sokan nem látják az életet, csak a halált, csak a nyomorúságot, csak a bajt. Ki mutassa meg nekik, hogy az élet van, él és erősebb mindennél, ha nem mi, akik hiszünk Krisztusnak?

Az élet beszédének hirdetése – amit az apostolok tettek – sokkal több, mint missziózgatás, mint betérésre hívás. A megtérésre hívó szó úgy hív Krisztushoz, hogy megmutatja az élet igazi tartalmát és értelmét. Olyan megtérésre hív, amely nem csupán belül változtatja meg az embert, hanem képessé teszi mások és a világ változásának is az előmozdításában. Mert ha elveszünk embertársaink számára, ha nekik nem vagyunk hasznosak, akkor elvesztünk Istennek is. Mert ő nem úgy akar minket megtartani, hogy kivesz a világból, hanem úgy, hogy megtart a világban az embertársainknak. Mert a valódi hívő emberek ma a világ reményei, ahogy Jézus mondja: Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.

Sokan és sokszor beszélünk az élet kérdéseiről. De ma csak az beszéljen, aki tudja az irányt is, és aki arra már maga is elindult, és aki mer másokat is vezetni. Aki tudja, hogyan változik meg az élet. Váci Mihály az apostolok lelkületével fogalmazta sorait Még nem elég! című versében.

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket – tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Mi történt az apostolokkal, amikor ezt tették? Előhívták őket a börtönből, megverették őket, és megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, ne kampányoljanak Isten országa mellett, ne neveljék az embereket Isten útjára – és azzal elbocsátották őket.

De mi történt utána? „Örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek Krisztus nevéért; nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként” – így írja le Lukács evangélista a történet folytatását.

Mert folytatták az apostolok! Miért? Mert meg voltak győződve arról, hogy az életet csak így érdemes élni, hogy a világnak Krisztus tanítása nyomán kell megváltoznia. Ezért nem látták borúsnak a világot az üldözés közben sem.

Ugyanígy ma is, aki tudja, hogy miért kell élni ebben a korban, az meg fogja találni azt is, hogyan tegye. És az beszélhet is róla. Hát beszéljünk róla, ha tudjuk! Ha még nem, hát tudjuk meg!

„Ne félj, te kicsiny nyáj…”

Történelmet írunk – mondta Hostyánszki Péter kiskunfélegyházi lelkipásztor 2018. március 11-én a Kiskunfélegyházi Baptista Gyülekezetben. S ha úgy nézzük, valóban történelmet írtunk, mert a csengődi, a kiskunfélegyházi, a csongrádi és a makói baptista gyülekezetek még soha nem voltak egyszerre együtt közösségi alkalmon.

S ha akkor ott, Kiskunfélegyházán történelmet írtunk, akkor ez a történelemírás folytatódott 2018. május 13-án Makón, ez a négy kis gyülekezet ugyanis kitalálta, hogy körbelátogatja egymást, s ezúttal Makó volt a házigazdája a négy gyülekezet találkozójának.

A makói gyülekezet egy kis gyülekezet, tulajdonképpen már gyülekezetnek sem nevezhető, mert létszáma nem éri el a tíz főt. Számunkra azonban nem az elnevezés a fontos, hanem hogy Jézus második eljöveteléig szeretetben megtartsuk az ő igéjét, és ne tagadjuk meg az ő nevét. Hisszük és tudjuk, hogy mi is fontosak vagyunk Urunknak, mert gondjaink, bajaink, problémáink közepette is, létszámunktól függetlenül megtartotta a makói gyülekezetet, és ez a kis gyülekezet – mint ahogyan a jelen levő soltvadkerti Rakoncai Sándor mondta – az egyház kis ékszerdoboza tudott lenni. Mert lehet, hogy kicsik vagyunk, lehet, hogy erőnk kevés, de a mi Urunk nagy, s gondviselő szeretetével ölel át bennünket, s azt várja tőlünk, hogy ne búskomor, önsajnálatba temetkező hívői legyünk, hanem cselekvő, az ő nevét hirdető, vidám, boldog csapat. Ezért adott nyitott ajtót elénk, és ezen az ajtón ez a négy kis gyülekezet, ez a négy kis porszem belépett.

Alkalmunkon Isten igéjét Hostyánszki Péter hirdette a 133. zsoltár szerint. Beszélt arról az emberi büszkeségről, amely akadálya lehet a közösség kialakulásának, és beszélt arról az emberi büszkeségről – a Jézusba vetett, büszkén vállalt hitről –, amely összehozott bennünket, s amely előreviheti egy vallási közösség életét. Az igehirdetés után a helyi gyülekezet vezetője osztott úrvacsorát, amikor is Isten emlékeztetett minket arra, hogy ki ő és kik vagyunk mi emberek. Közös svédasztalos ebéd következett, amely előtt Giricz László, a csongrádi gyülekezet vezetője mondott gyermekeivel asztali áldást.

A délutáni program – csakúgy, mint a délelőtti – a csengődi testvérek, Kotmájer Mihályék zenei szolgálatával kezdődött. Ezután bizonyságtételek, dicsőítések, szavalatok következtek. Közösségi napunkat szeretetvendégség, finomabbnál finomabb sütemények zárták. A búcsúzás, az elköszönés is vidám hangulatban telt, mert egyrészt tudtuk, hogy folytatás következik, nemsokára újra együtt leszünk Csengődön, másfelől szívünkben ott volt az öröm és a hála.

Köszönjük a mi örökkévaló, szent Istenünknek ezt a felejthetetlen alkalmat. Mert ez tényleg egy vasárnap volt, egy elkülönített, megszentelt nap, ahol együtt örülhettünk, együtt énekelhettünk, együtt imádkozhattunk, együtt dicsőíthettünk, s egymás által egymást építhettük. Feltöltekezhettünk, alakulhattak ki új ismeretségek, új barátságok, betekinthettünk egymás életébe, a mások örömeibe, problémáiba, élményekkel gazdagodhattunk. Lesz mire emlékezni, lesz miről beszélni a szürke hétköznapokon is.

Áldott legyen az Úr neve, hogy a mi kis történelemkönyvünk második fejezetét megírhattuk.

Irma, Isten és az imádság – sms-ekben

„…megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád…”

Az Irma hurrikán ötös erősségű trópusi ciklon, 2017 szeptemberében a Szélcsendes-szigetek, a Nagy-Antillák, a Turks- és Caicos-szigetek térségében és az Egyesült Államok délkeleti részén, elsősorban Floridában tombolt. Közel 300 km/h-s maximális szélsebességével az Irma volt a második legintenzívebb atlanti-óceáni hurrikán. A pusztító vihar nyomán súlyos károk keletkeztek. Kuba északi partján a viharos szél által felkorbácsolt tenger elöntötte a partvidéket. Tíz halálos áldozatot követelt. A fővárosban helyenként még a tengerparttól 500 méterre is víz alá kerültek az utcák. A mezőgazdaságot is jelentős kár érte. 86 ezer telefonvonal vált működésképtelenné. Floridában mintegy 13 millió ember (a lakosság több mint fele) maradt áram nélkül.

Bemerítés a Békevárban

Július 1-én öt bemerítkezővel együtt örülhettünk a Békevárban, akik most vallották meg a hitüket nyilvánosan is.

Az út, ahogy Jézus Krisztushoz jutottak elég különböző, de mindegyiküknek most már Jézus az út! Tőle kapták az életet, amiről bátran beszéltek barátaik, rokonaik és a gyülekezet előtt az istentiszteleten is. Bemerítésük után a gyülekezet vezetői, illetve olyan barátaik imádkoztak értük, aki segítették őket a hitre jutásban.

Mark Gungor: Férfiagy, női agy – isten hozott egy jobb házasságban!

Biztosan sokan vagyunk, akik láttuk és végignevettük Mark Gungor „Férfiagy, női agy” című előadásának felvételét. Gungor, a brazil származású amerikai lelkipásztor és nemzetközi hírű házasságszakértő remek előadói képességekkel rendelkezik, rendkívül mulatságos és szórakoztató színpadi jelenléttel bír, és teljes mértékben képes a nézők figyelmét rabul ejteni.

2018. augusztus 19. Tahi konferencia délután

2018. augusztus 19. Tahi konferencia délelőtt

Születőben van a kartali baptisták orgonája

A recept, ami alapján dolgozunk:

Hozzávalók:

1 db régi, kimustrált elektromos templomi orgona;
1 db gyors számítógép jó sok RAM-mal, minőségi hangkártyával;
az adott térre méretezett, jó minőségű hangrendszer.

Elkészítés:

Fogd a régi orgonát, és szedd ki a belsőségeket, azaz az összes régi elektronikát. Tisztítsd ki alaposan. Vezetékeld át az összes billentyűt és kapcsolót úgy, hogy tudjon kommunikálni a számítógéppel. Tölts le a számítógépre egy olyan programot, amely valódi orgonák hangmintáját képes megszólaltatni az orgonista által. Újítsd fel a játszóasztalt, hogy ne csak jó, de szép is legyen, méltó az Isten házához. Kapcsold össze a hangrendszerrel, és aprólékos finomítással állítsd be a célnak megfelelően. Amikor elkészült, hívd meg a barátaidat, hogy személyesen, a saját fülükkel is meggyőződjenek, hogy bevált-e a recept, esetleg érdemes-e a továbbadásra.

A megvalósításra nagy az összefogás. Volt, aki megvásárolta a gyülekezet számára a használt orgona-játszóasztalt, más vállalta a polírozását, lakkozását. Valaki az adminisztrációt bonyolítja, mások kis meglepetéseket készítenek az adományozók részére, mert vannak, akik céladománnyal is szívesen támogatják az ügyünket.

Nem akarunk kapkodni, az ütemezést a rendelkezésre álló emberi és anyagi forrásokhoz igazítjuk. Ezzel együtt is bízunk benne, hogy Isten segítségével az idén elkészülünk.

Részletek az orgona naplójából

Február 11.:

„Hát én volnék az. Szeretnék bemutatkozni. Egy Lipp & Sohn gyártmányú elektromos orgona vagyok. Még Nyugat-Németországban születtem. Hogy kerültem Kartalra? Egy derék férfiember kijár dolgozni Németországba. Az a dolga, hogy a használt lakások felújításának előkészítő munkáit elvégezze. Elmondása szerint engem egy lakásban hagytak, ahol meghalt az idős tulajdonos. A fiatalember hazahozott Magyarországra, hátha még kellek valakinek. Úgy látszik, igaza lett. Valakinek kellettem. Mások talán nem látnak értéket bennem. Igazuk van. A hangom… mit mondjak, borzalmas. Valaki azonban bízik bennem. Szerinte talán nem is túl sokára csodás hangon fogom dicsőíteni a Jóistent.”

Március 11.:

Elkészült a első síp. Nem szól, de jól néz ki!

Április 2.:

Készülnek az ajándékok az adományozóink számára.

Április 28.:

Orgonánk javára Tóka Ágoston orgonaművész és az újpesti baptista kamarakórus adott jótékonysági hangversenyt az újhatvani katolikus templomban.

Május 6.:

Az orgonánk nemsokára szívátültetésen esik át. A műtétet Thiering Péter elektromérnök vállalta. A régi analóg elektronika helyére egy úgynevezett MIDI enkódert épít be. Ez majd egy számítógéppel kiegészülve fogja reprodukálni egy templomi orgona hangzását. Egy bibliai idézet jutott eszembe: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” (Ez 36,26) Arra gondoltam, hogy ez a hangszer így talán hitelesebben fogja szolgálni az evangélium üzenetét, mint ha újonnan vettük volna.

Május 25.:

Tervünket a kartali önkormányzat is támogatja. Mi ezt úgy tartjuk számon, hogy az orgona sípsorai közül hármat Kartal lakóközössége biztosított a számunkra.

Június 7.:

Tudtad? Az UNESCO 2017-ben Dél-Koreában ülésezett, és többek között az orgonazenét és az orgonaépítést is világörökségnek nyilvánította.

Június 16.:

Örömmel adunk hírt: megtörtént a szívátültetés. A „beteg” jól van.

Augusztus 5.:

A kartali katolikus templomban zenés áhítatot tartottunk orgonánk javára Kiss Rózsa énekművész és Tóka Szabolcs orgonaművész közreműködésével.

A támogatás lehetőségéről információk a gyülekezet Facebook-oldalán vagy telefonon kaphatók: +36-20-886-1783.

Köszönettel a gyülekezet nevében:
Kovács László
lelkipásztor

Iratkozzon fel hírlevelünkre!