„Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Gondolatok az igéről

„Én ilyen vagyok, nem tudok megváltozni!” – sokszor hallottam már ezeket a mondatokat a munkatársaimtól. Világi em­berektől és templomba járóktól egyaránt. A megfigyelés helytálló. Elég hamar kialakul a személyiségünk, ami lényegesen meg­határozza jellemvonásainkat. Másképp megfogalmazva: az óemberi természetünk végigkísér egész életünkben, és komoly határokat képez. De kellő indok ez arra, hogy ne is próbáljunk változni!? Hiszen sokszor megélhetjük azt, hogy a határaink korlátokká válnak. Számtalan szakkönyv igyekszik segíteni abban, hogy egy-egy rossz szokástól sikeresen megszabaduljon a változni vágyó ember. Ez lenne a megoldás?
Nikodémus, a tiszteletre méltó farizeus is eljuthatott határaihoz. Megismerve Jézus Krisztust összeütközésbe került az eddigi vallási rendszere és a Krisztus által megélt hit. Felismerhette a határait és azok tarthatatlanságát. Segítségre volt szüksége, jó helyen keres­te a meg­oldást. Nem a szakkönyvek (farizeustársai) 5 + 1 meg­ol­dását kereste, hanem a valódi változást ígérő Mestert. Ugyanis a va­lódi, belülről jövő jellemváltozást csak Isten Lelke tudja ki­munkálni az emberben. Nem lehet toldozni-foldozni a meglévő óemberi természetünket, hanem felülről jövő újjászületésre van szükségünk.