Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, de bennetek megmarad a megkenetés olaja, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint a megkenetés olaja, amely igaz és nem hazugság, megtanít titeket mindenre, és amint meg is tanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne! És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor. Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel azt is, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.

Gondolatok az igéről

A gyerekeimre végtelenül büszke vagyok – ezzel azt hiszem, nem vagyok egyedül. Egyik alkalommal festettek a lányok, majd mikor elkészült, boldogan hozták nekem, én pedig dagadó mell kassal raktam ki a hűtőre. Amikor a feleségem meglátta, meg kérdezte: Mi ez? Én csak azt tudtam mondani: Nem tudom, de nem gyönyörű? Hiszem, hogy Isten is így van velünk. Néha elképzelem, hogy próbálunk neki valamit adni, ő pedig büszkén mutogatja az angyaloknak, akik megkérdezik, hogy mi ez. Mennyei Atyánk pedig nem tudja megmondani, de gyönyörködik benne. Persze van, mikor más helyzetben találok a lányaimra. Ami kor egymást bántják, amikor nem fogadnak szót. Ha olyankor lépek épp a szobájukba, akkor már egyből tudják, hogy nem maradtak az apa és anya által felállított keret rendszerben, és szégyenkezve hajtják le a fejüket, bújnak el előlem. Milyen más a két arcocska akkor, mikor a megadott kereteken belül maradnak, és úgy állnak elém, és amikor áthágják azokat a kereteket! Teljesen világos számukra is, hogy apa megjelenésekor hogyan állnak előttem. Mi is tudhatjuk, hogy amikor megmaradunk Istenben, akkor nagy bizalommal állhatunk meg előtte, és nem a szégyen, hanem a szerető apa vár ránk.