Jézus ezt mondta: Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Vajon melyikük szereti őt jobban? Simon így válaszolt: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Ő pedig ezt mondta neki: Helyesen ítéltél. Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő pedig mióta bejöttem, nem szűnt meg csókolni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő pedig drága olajjal kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!

Gondolatok az igéről

Az a jó, ha rájövök arra, hogy nekem sincs miből megadnom a tartozásomat! Szükségem van az elengedésre – arra, hogy aki kölcsönadott nekem, elengedje a tartozásomat. Meg azt is látom, hogy egyébként folyamatosan növekszik a tartozás... Vagyis én is abba a csapatba tartozom, akiknek 500-at engedett el! A tartozáselengedés, hála, köszönet hiánycikk nagyon sok kapcsolatban, közösségben. Vajon segítség-e ebben mai történetünk? Meggyőződésem, hogy igen! Aki helyesen közelített ebben a történetben a bűnöket tökéletesen megbocsátóhoz, nem más, mint a bűnös asszony. Mindenét elhozta, mindenét kiöntötte. Meg is lett a jutalma. A farizeus és asztaltársasága pedig tovább gondolkodhatott, hogy kicsoda is ez a tanító. Pedig ugyanúgy a szabadító állt előttük, mint a bűnös asszony előtt. A különbség az volt, hogy az asszony a szabadítóhoz jött... Tartozások és elengedések jellemzik az életünket. Adósságba keveredünk olykor, aztán pedig pont mi leszünk azok, akiknek el kellene engednünk egy-egy tartozást! Ha nekünk nem engedik el, az minket rombol, ha mi nem engedjük el, az a másikat rombolja! Krisztus tökéletes megbocsátása adhat erőt az elhordozáshoz és az elengedéshez egyaránt!