Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt és követte őt. És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."

Gondolatok az igéről

Értékrendünk szerint válogatjuk meg a kapcsolatainkat. A társadalmi rend mindenféle formája valamilyen hierarchiára épül fel. Már maga a struktúrája is lehet ilyen, például fenn van a király, majd rangban-rendben sorban az alattvalók. Más helyzetben erőfölény alapján, katonai diktatúrára épül fel egy-egy társadalom. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a bátrabb, harcosabb, hangosabb karakterek veszik kézbe az irányítást, eset­leg a képzettebbek, szakmailag erősebbek. A többiek pedig ebben a rendszerben próbálnak elhelyezkedni, közösséget találni.
Jézus Krisztus viszont valami különös erővel törte át ezeket az emberi módon felépített struktúrákat. Számára mind egyformák vagyunk, bűnös, Isten ellen lázadó, megváltásra, ke­gyelemre, irgalomra szorult lények. Őt nem hozta zavarba a földi rang, egyaránt leült Nikodémussal, az egyik legrangosabb tanítóval beszélgetni, valamint asztalhoz ült a társadalom által megvetett vámszedővel is. Számára nem volt zavarba ejtő egyikőjük társasága sem. Aki nyitott volt befogadni őt mint életének megváltóját, aki hajlandó volt igazi odaszánással követni őt, tanítványává lenni, azt mind felemelte, magához vonta. Meglátta mindenkiben, és ma is meglátja mindegyi­künkben az őszinte istenkeresőt. Szeretetével átöleli és méltósággal ruházza fel mindazokat, akik készek elindulni a megszólítás nyomán.
Lépj erre az útra bátran! Még ma. „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket...” (Zsid 3,7–8)