„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát. Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.”

Gondolatok az igéről

Az ember kicsit bántónak érzi, hogy Jézus disznóknak nevezi azokat, akik nem látják, milyen fontos megbecsülni, tisztelni az igazi értékeket. De sajnos igaza van.
A tisztelet alapvetően azt jelenti, hogy különbséget teszünk értékes és értéktelen között. Sőt még az értékesek között is sorrendet állítunk föl. Amik pedig a legértékesebbek nekünk, azokat különös becsben tartjuk, azokra különös figyelmet fordítunk, azokra különösen is vigyázunk. Félünk belegondolni, hogy mi történne, ha bármelyik közülük elveszne vagy meg­ron­gá­lódna. Például a becsületünk, a házasságunk, a családi életünk. És ami a legfontosabb: istenhitünk, Krisztussal való kapcsolatunk.
Ahogy az okos ember nem tereget ki mindent bárkinek a házasságáról (bár büszke rá), a belső gondolataiból, ugyanúgy felméri azt is, hogy az adott társaságban, beszélgetésben hol van a többiek tiszteletének határa a téma iránt.
Saját személyünk szerepe is fontos, hisz értékeink a kör­nyezetünkben csak annyira kaphatnak tiszteletet, amennyire személyünk megérdemli. Ha tisztelnek bennünket, akkor szinte bármelyik számunkra értékes dologról beszélhetünk, mert azt is tisztelni fogják, akár egyetértenek vele, akár nem.