„Éppen ott volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje. Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, és hangos kiáltással kiment belőle. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki.”

Gondolatok az igéről

A kapernaumi imaházban járunk a nyugalom napján. Összegyülekezett mindenféle ember. Semmi feszültséget nem okozott egy tisztátalan lélektől megszállott ember. Ő is tanulhatott az Isten dolgairól. Nem volt elég világosság felfedni a sötétséget. Isten türelmi idejébe sok minden belefér, de nem lesz ez így örökké. Jézus, az Isten szentje előrejött, és elbánik azzal az erővel, ami tönkreteszi az embert. Az emberből felkiáltottak a démonok: Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Mi dolgunk egymással? Minek jöttél, nem jól megférünk egymás mellett?! Tudom, ki vagy, észrevettelek: az Isten szentje. Látom én, miben mesterkedsz. El akarsz pusztítani minket? Nem bánva, hogy felfedi magát, leleplezi Jézust, hiszen neki is célja a Szent elpusztítása idő előtt. Két ellenséges hatalom. Nem kérdéses, ki a nagyobb. Tapasztalatom szerint is kénytelen engedelmeskedni Jézusnak. Az egész teremtettség Isten uralma alatt van: ki lázadva, ki kénytelen-kelletlen, ők a pusztítójukkal lesznek örökké; ki pedig élvezve Isten királyságát, ők Szabadítójukkal lesznek örökké.