Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Mert nem bírták elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: „Félelem fogott el és remegés.” Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

Gondolatok az igéről

Keresztény zsidóknak íródott a mostanság tanulmányozott levél, így érthető a rengeteg utalás a választott nép ószövetségi istenélményeire. Egyértelműen kiderül, hogy megkerülhetetlen szintlépés következett be Jézus Krisztus földi küldetésével az isteni kinyilatkoztatásban. Ezzel együtt a „tét” is nagyot ugrott. Isten egyre harsányabban és egyre nagyobb áldozatot felvállalva üzent az emberiségnek. Vesztünkbe rohanásunk megállításának záloga Jézus Krisztus váltsághalála, amely egyedüli tökéletes fedezete az Atya Isten kegyelmének. Nem csupán megállít és megóv a pusztulástól, hanem egyúttal alternatív életpályát is felkínál. Nem is akármilyent: „rendíthetetlent”, szemben minden jelenvalóval, amelyek „meg fognak rendülni”, azaz elmúlnak. Amibe kapaszkodsz, annak stabilitásától függ a tiéd is! Ha eltörik a korlát, amelyre támaszkodsz, ha elsüllyed a móló, ahol kikötöttél, ha elfogy az út menekülő járműved alatt, akkor pusztán hamis biztonságérzettel ámítod magadat. Olyan szilárd pontot keress inkább, amely kiállja az élet viharait! Isten szava pontosan ilyen: rendíthetetlen, sosem inog meg, sziklaként nyújt stabil alapot életed jelenének és jövőjének egyaránt (vö. Mt 7,24).