Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten. Bízzatok benne mindenkor, ti, népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk! (Szela.)-
Gondolatok az igéről
Az Isten közelségében, Jézus közelségében nyert nyugalom és békesség már ismerős lehet, sőt, akár megtapasztalás is. Nagyon fontos megragadni a pillanatot, és élvezni, örülni annak, hogy részesei vagyunk. Két okból. Az egyik ok, hogy Isten a forrása, tőle kapjuk áldásként. A másik ok, ami a 6. versben található, „tőle van reménységem”. Nagyon érdekes a” reménységem” szó jelentéstartalma is. Kötél, megtartó erő. Ízlelgessük, mit is jelenthet ez nekünk! Tegnap reményeim szerint jó döntést hoztunk, vágyakozunk Isten közelsége után. Isten ezt a vágyat megajándékozza a tőle eredő békességgel és nyugalommal. Ez olyan szoros kötelékké alakul, erős kapoccsá, ami lehetőséget ad nekünk arra, hogy élvezve közelsége áldását, erejét, az előttünk álló időre úgy tudunk gondolni, hogy ez a szoros kötelék szilárdan megmarad. Valljuk meg, szükségünk is van erre a biztonságérzetre! A döntéseink ezek szerint nemcsak a pillanatot határozzák meg, hanem befolyásolják a jövőnket is. Isten közelében a reménység sokkal többet jelent. Már bizonyosságot! Csak úgy, a nap végén megkérdezem: Hogy tekintesz a mai nap felé? Hogy tekintesz a holnap felé?
