Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Gondolatok az igéről

A lányaim szeretnek együtt játszani, ugyanakkor képesek egymás idegeire is menni. Egy este ahogy társasjátékoztam a nagyobbal, és nyert, a kisebb odafutott hozzá, megölelte és gratulált neki, majd azt mondta nekem: „Apa, én úgy döntöttem, hogy ezentúl mindig szeretni fogom a tesómat!” Repesett a szívem örömömben, és el is mondtam mindezt neki. Aztán este a fektetésnél már azt mondta a kisebb: „Apa, én mégsem fogom szeretni mindig a tesómat, mert ő nem viszonozta!” Visszagondoltam az elmúlt pár órára, és bizony igaza volt. Nem mondhattam neki azt, hogy nincs erre oka, meg szeresse csak, mert az milyen fontos, hiszen tényleg nehéz, ha nem azt kapjuk vissza, amit adunk. Végül azt mondtam neki: „Tudod, mit? Amíg te sok szeretetet kapsz anyától és apától, addig abból tudsz adni a tesónak, rendben?” Ez megnyugtatta őt az ágyban, és el tudott aludni, már nem a keserűség dolgozott benne. Nekünk is csak el kell határoznunk, hogy a keserűségünket, indulatunkat, haragunkat akarjuk megtartani magunknak, vagy lerakjuk, hogy legyen szabad kezünk elfogadni a szeretetet mennyei Atyánktól. Neked mi van most a kezedben, a szívedben?