Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogy az egyik ember beszél a másikkal. Amikor visszatért a táborba, a szolgálatára rendelt ifjú, Józsué, Nún fia nem távozott el a sátorból.

Majd ezt mondta Mózes az Úrnak: Nézd, te azt mondod nekem, hogy vezessem ezt a népet. De nem adtad tudtomra, kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: Név szerint ismerlek téged, és elnyerted jóindulatomat. Ha valóban elnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hogy megismerjelek téged, és hogy elnyerjem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? Mózes erre mondta neki: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped elnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.

Az Úr így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert elnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek téged. Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Majd ezt mondta az Úr: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja.

Gondolatok az igéről

Mózesnek minden bizonnyal az egész további életére kiható pillanat volt ez, mikor az Urat hátulról megpillanthatta. Meglátva magán tapasztalhatta, magán érezhette Isten dicsőségét, mérhetetlenségét, végtelen nagyságát, hatalmas erejét. Egy ilyen titokkal teli tapasztalat végleges és mély lenyomatot hagy az ember lelkében, amely visszavonhatatlan meggyőződést és erőt kölcsönöz számára. Még akkor is, ha hasonló élményben soha többé nem lesz része.
Ezért van bennünk olthatatlan vágy, hogy megláthassuk őt. Ahogy Jézus életében is sokan ezért igyekeztek a közelébe, hogy ne csak hallják vagy halljanak felőle, hanem lássák őt magát. Ezért meri Jézus azt állítani magáról: „Aki engem lát, látja az Atyát.” Természetesen Jézus nem pusztán a szemünk fizikailag érzékelő tapasztalatát érti ezalatt, hanem a hívő szívnek, a hívő léleknek a Mesterhez való kapcsolódását. Amikor nem pusztán megpillantani akarjuk Jézust, hanem állandóan azért keressük magunkban és körülöttünk, hogy teljesen vele élhessünk. Minél mélyebb vele a kapcsolatunk, minél jobban ismerjük őt, annál valóságosabban rajzolódik ki előttünk maga Isten.