Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok tagja van, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.

Gondolatok az igéről

Isten elrendezte. Ugyanúgy, ahogy valamikor a teremtésnél „minden, amit alkotott, igen jó lett”, most az új teremtésnél is az „igen jóra” törekedett. Ahogy a régi történetben sem a bolygók, zöldségek, állatok vagy Ádám volt a főszereplő, úgy ebben az új történetben sem az ember, az egyház, az apostol, a próféta vagy a tanító a főszereplő. Láttál már zsiráfot azon gondolkodni, hogy zöldséget vagy húst egyen? Láttad már a holdunkat a Mars körül forgolódni? Láttál már paradicsomot a paprika tövén fejlődni? Régen a Teremtő szavára minden megtalálta a helyét, és nem kellett neki magának megkeresnie azt. Tévedés azt gondolnunk, hogy Krisztus testében majd a test elrendezi magát. Nem az egyház feladata, hogy szolgálatba állítsa a tagjait. Nem a gyülekezet rendel apostolokat, prófétákat és igehirdetőket. Nem a kéz teszi helyére a szemet, a szájat vagy a lábat. De jó lenne nekünk, akik kevésbé nemes tagjai vagyunk a testnek, egy kicsit szerényebbnek lenni, és belátni, hogy sem jogunk nincs rá, sem hatalmat nem kaptunk arra, hogy Krisztus testét deformáljuk, és a magunk látása és logikus ötletei szerint torzítsuk. Krisztus testében is igaz az, hogy a mennyei szóra a helyükre kerülnek és rendeltetésszerűen működnek a tagok. Akinek van füle rá, hogy odafigyeljen erre a mennyei rendezésre, elrendelésre, az nem lesz rest a helyére állni és az elhívásnak engedni, függetlenül attól, hogy test és vér milyen véleménnyel van róla.