Boldog ember az, aki nem jár
a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az Úr törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz.
-
Nem így járnak a bűnösök,
hanem úgy, mint a pelyva,
amelyet szétszór a szél.
Ezért nem állhatnak meg
a bűnösök az ítélet idején
és a vétkesek az igazak közösségében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját,
a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Gondolatok az igéről

Víz nélkül nincs gyümölcstermés. Elengedhetetlen alapszükséglet hozzá. A tápanyag többnyire adott a termőföldben, hiszen elemi alkotórésze annak, a vizet azonban külső forrásból újra meg újra pótolni kell. Ezért az ókortól napjainkig mezőgazdasági függést okoz az időjárás kiszámíthatatlansága, szükségessé téve az öntözés biztosítását. Nem véletlen tehát, hogy bővizű folyók mentén alakultak ki a civilizációk, hiszen az élelmiszerellátás így gördülékenyebb volt. Napok óta elmélkedünk azon, hogy mi minden a mi felelősségünk és feladatunk a gyümölcstermés terén. Éltető vizet azonban nem tudunk előidézni. Csak egyet tehetünk e téren: közel kerülünk és közel maradunk a vízforráshoz, aki nem más, mint megváltó Urunk. „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” (Jn 7,37) „...a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.” (1Kor 10,4) Alapozni, számítani csak az idejében termett gyümölcsre lehet, amely nem véletlenszerűen vagy kénye-kedve szerint jelenik meg. Az is alapvető igény, hogy a fa ne merüljön ki egy szezon alatt, hanem folyamatos rendszerességgel hozzon termést. Mindennek kulcsa: Jézus éltető közelsége.