Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.

Gondolatok az igéről

Talán nem vagyok egyedül, azzal, hogy ha azt a felszólítást olvasom a Bibliában, hogy „szentek legyetek”, akkor elfog egyfajta félelem. A szentség megköveteli a tiszta, odaszánt életet, de nagyon jól tudom, hogy sokszor híján vagyok ennek. Ami azt illeti, olykor lehetnek olyanok is, akik előszeretettel emlékeztetnek a hibáinkra, erősítve a Vádló hangját, miszerint nem vagyunk igazi hívők, álszent keresztények vagyunk. Ezt jelentené krisztusinak lenni? Hibátlannak, tetteinkben kifogástalannak? Fogadjuk el végre, hogy tökéletlenek vagyunk, mert amíg a saját érdemeinkre vagy érdemtelenségeinkre összpontosítunk, szem elől tévesztjük azt, aki megváltott minket! Fogadjuk el azt is, hogy Isten szent, és szentté csakis ő tehet minket. Ő úgy szent, hogy mindenek felett áll, ő a kezdet és vég. Mivel pedig az övéi vagyunk, földi életünk nem más, mint a mennyek országába való utazás. Mondhatjuk-e valaha, amíg élünk, hogy most, ebben a pillanatban teljes mértékben tökéletesek vagyunk? Valójában Mesterünk dolgozik rajtunk folyamatosan. Olykor úgy tűnik, elrontott minket, de folytatja a munkát, és közben gyönyörködik bennünk. Kegyelme ingyenes, és elég nekünk életünk végéig. Sőt, utána is.