Napi áhítat
„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.”
Gondolatok az igéről
Hallottam már hívő emberektől is, hogy vissza kéne állítani a halálbüntetést a javíthatatlan gonosztevők miatt. Péter is így gondolkodott, amikor az Úr Jézus beszélt a gyülekezeti fenyítésről és a megbocsátásról. De odament Jézushoz, és megértette, hogy Isten igazsága több, mint a törvény igazsága, mert át van itatva szeretettel.
Az előző versekben (15–18. v.) az Úr Jézus a gyülekezeti fenyítésről szól. A többszörösen figyelmeztetett, újra és újra visszaeső bűnös embernek is meg kell bocsátani. Ki lehet, sőt, ki kell az ilyet közösíteni a gyülekezetből, de nem szabad nem szeretni. Legyen olyan, mint a pogány vagy a vámszedő, de őket is szeretni kell, sőt, még ha ellenséges is velünk szemben, újra meg újra, mindig meg kell bocsátani, mert a megbocsátásnak nincsen határa.
Úgy gondolom, hogy itt van a helye annak, hogy szóljunk a bűnbánatról és a bocsánatkérésről is. Mikor a fiaim kicsik voltak, sokat veszekedtek, és leginkább a kisebbik húzta a rövidebbet. Emlékszem rá, hogy szokta kérni a bátyját: Csak kérj bocsánatot, és én megbocsátok. Sokszor a bocsánatkérés még nehezebben megy, mint a megbocsátás, de a szerető szív tud bocsánatot kérni, és a szerető szív meg is bocsát.