„Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait! Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!
Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek – és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak, nem kelhetek fel, hogy adjak neked. Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.
Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Gondolatok az igéről

Szívesen meghallgattam volna Jézusnak azt az imádságát, amit tátott szájjal követtek a tanítványok, és utána talán könnyes szemmel kérték, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Korábban azt hitték, hogy tudnak, de Jézust hallva másként éreztek. Hálás vagyok ezért a kérésükért, mert így ismerhetjük az úri imádságot, amivel kap­csolatban azt mondta egyszer Pál Ferenc, hogy próbáld meg úgy elimádkozni, hogy lassan ízlelgeted minden egyes szavát. Szánj rá egy órát, és nem gond, ha nem érsz a végére...
Nem magáról az imádságról szeretnék most szólni, hanem a mögötte lévő szívről. Ahhoz a kérő, kereső, zörgető (egyre intenzívebb) kéréshez, amiről itt olvasunk, élő kapcsolat kell, nem elég a tanult hit.
Egyszer egy unoka, aki színésznek tanult, élő hitű nagyapja születésnapján a keresztény család körében elszavalta a 23. zsoltárt születésnapi ajándékként. Ügyes volt, mindenki tapsolt. Az ünnepség végén a nagyapa elimádkozta a 23. zsoltárt, ami után mindenki sírt. A könnyes szemű unoka a végén megkérdezte a nagyapját, hogyan lehet az, hogy amikor ő mondta, akkor mindenki tapsolt, de amikor a nagyapja, akkor meg mindenki sírt. A bölcs öreg így válaszolt: „Drágám, te ismered a 23. zsoltárt, én viszont ismerem a jó Pásztort.”
Ha úgy ismered, mint Megváltódat, akkor tudsz imádkozni. Beszélgess most vele!

Imaáhítat

Adjunk hálát az imádkozás lehetőségéért! Kérjük Istent, hogy minden helyzetben maximálisan ki tudjuk ezt használni! (Fil 4,6–7)