Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!
Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.

Gondolatok az igéről

A mennyei Atya gondviselő szeretete velünk van akkor is, ha saját magunkat sodortuk nehéz helyzetbe, vagy külső körülmény miatt szorongatóak az életkörülményeink. Kétségbeesés és kilátástalanság szorítja szívünket, és azon aggódunk, mit adunk enni a gyermekeinknek, hogyan fizetjük be a számlánkat. Amikor ránk tör a csüggedés, jó gyakorlat, ha elkezdjük számba venni Isten ajándékait az életünkben, visszagondolunk azokra az eseményekre, amikor biztosan tudtuk, hogy ő velünk volt. Az aggodalom, a félelem rossz beidegződéssé is válhat, ami elvonja a figyelmet a ránk bízott küldetésről. Hogyan tudnánk ilyen összefacsarodott, örömtelen szívvel bizonyságot tenni, ha a fókuszt nem Isten országára helyezzük?
Bízunk abban, hogy ő gondoskodik rólunk? Hogy szeretete, figyelme kiterjed a mindennapi gondjainkra, sőt, még hajszálainkat is számontartja? Ha igen, akkor ez a bizalom miben nyilvánul meg? Az erre a kérdésre adott válaszunk feltárja lelkünk állapotát.
Testvér! Tedd meg, ami rajtad áll, és bízd magad Isten gondviselésére! A kulcs a teljes bizalom. Mondd ki a mindennapi imádban: „Tudom, Uram, hogy nem feledkeztél meg rólam, várom szabadításodat, és mutasd meg azt, amit nekem kell megtennem!