„Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő.”

Gondolatok az igéről

Hallottam egy régi tagfelvételi tanácskozásról, ahol a felvételét kérő hívőtől a testvériség megkérdezte: „Na, és a kutyád ész­revette már, hogy megtértél?” A válasz pedig az volt: „Igen, tud­ja.” Ugyan­is az eddigi mulatós ember már nem dülöngélve ment haza este a kocsmából, és ha olyanja volt, rúgott bele a kutyába, hanem időben ért haza, és erőszakmentesen lépett be.
Isten Lelkének átformáló munkája nem maradhat láthatatlan. Bizony észre lehet venni, ha valakit kezébe vesz az Úr. Az eddigi jelleme átalakul. Például aki eddig hirtelen haragú volt, az szelíddé lesz. A kötekedő, barátságossá. Az önző könyörületessé, és így tovább. Ha a változás nem megy végbe, akkor jogosan tehetjük fel a kérdést: Valóban megtörtént az újjászületés?
Persze egy alapvetően jó ember jellemében az újjászületés nem hoz el látványos változást. Nem lopott, nem csalt, nem volt kibírhatatlan jellemű, nem járt meg nagy mélységeket, így talán az ő megtérése sem lesz olyan sodró erejű. Viszont nem szükséges mindenáron valami „nagyot” produkálni.
Jézus mostani tanítása arról beszél, hogy szívünk állapotáról valódi képet az ad, hogy milyen gyümölcse van hívő életünknek. A gyümölcseinket nem kell összehasonlítanunk egymással, de azt lehet látni, hogy jó vagy rossz az a gyümölcs. Ha jó a gyümölcs, akkor a helyünkön vagyunk. Ha nem, akkor baj van.