Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember. Figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Állj ki középre! Hozzájuk pedig így szólt: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.

Gondolatok az igéről

Tudták, hogy Jézus aznap újra elmegy a zsinagógába? Vajon ez is ugyanolyan megrendezett jelenet volt, mint a házasságtörő asszony esetében? A sorvadt kezű ember is középre kerül, mint a házasságtörő asszony. Tényleg rájuk kellene fókuszálni? Nem.

A középpontban a keménykedő farizeusok vannak. A Mester a Mt 12,11-ben és a Jn 8,7-ben is visszafordítja a kérdést. Ha rólatok lenne szó, a ti egyetlen juhotokról vagy a ti bűnötökről, akkor is ilyen kemények lennétek? A kérdés költői, a válasz pedig egyértelmű.

A megkeményedett ember mások felé kemény, önmaga felé engedékeny. A dacos szívű ember nem képzeli magát a másik helyébe. A kemény szívet még a legnagyobb csodák sem tudják megpuhítani. A zsinagógában a gyógyítást követően örömujjongásnak, Isten dicséretének kellett volna felcsendülnie. Jézus szívében egyszerre volt harag és szomorúság. A farizeusok gyilkos indulattal távoztak.

Hogyan tartsd távol szívedtől a keménységet? Segíts a szenvedőn! Menj el „érzékenyítő” programokra! Imádkozz azokért, akik sérült emberekkel foglalkoznak! Kérd az Urat, hogy töltse be a szívedet irgalommal!