Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Gondolatok az igéről

A sas képéhez a Bibliában nem mindig pozitív üzenetek kapcsolódnak. Ma azonban egy ígérethez érkeztünk el. Ám itt is igaz, hogy a jó hír elmondásáig sok rossz hírt kell meghallgatnunk. Igénk azzal a lelkiállapottal indít, ami a legfélelmetesebb számunkra: „Mi van, ha sorsom rejtve van Isten előtt? Mi van, ha nem törődik velem?” Ezzel az érzéssel küzd meg Kertész Imre a Sorstalanság című könyvében. „Mi(m) van, ha már sorsom sincs?” Félelmetes távlata ez az emberi létnek. Isten üzenete egyértelmű: az ő ereje nem fogy el, de terve és értelme kifürkészhetetlen a számunkra. Azt azonban mégis biztosan tudhatjuk, hogy Isten meg tud erősíteni bennünket, akármilyen fáradtak vagyunk, és akármennyire el vagyunk keseredve élethelyzetünk és sorsunk miatt. Mindenki tudja, hogy szüksége lenne a pihenésre és megújulásra, de vannak, akiknek sem esélyük, sem lehetősége nincs minderre. Ekkor tudjuk meghallani az Úr ígéretét, hogy ő mindenkit meg tud újítani és meg tud erősíteni, azokat, akik bíznak benne. „Fáradtak ereje Jézus” – énekelhetjük és vallhatjuk meg. Kedves olvasóm! Kívánom neked, hogy tapasztald meg Jézus megújító erejét az életedben. Mindannyiunknak erre van szükségünk.