„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

Gondolatok az igéről

E három gyöngyszemet olvasva értjük meg, miért írja Pál, hogy „min­den értetek van” (2Kor 4,15). Ha megéljük a mai igéket, azaz min­denkor örülünk, szüntelenül imádkozunk, mindenért hálát adunk, ez nekünk jó, illetve a környezetünknek is, mert Isten így találta ki. Ezek azok, amikbe Krisztus nélkül beletörik a bicskánk. De ez így van rendjén, mert nehogy már Krisztus nélkül éljünk ke­resz­tény életet! Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, mégis sokan megpróbálják. Ne az öröm, a hála, a folyamatos imádkozás legyen a célunk, mert ezeket sose fogjuk elérni! Ezek nem célok, hanem tünetek. Aki szőlőtőkeként Krisztusban marad (Jn 15), annak az életében ezek jelen lesznek. Az apostol úgy írja e sorokat, mint aki nemcsak tudja fejben, hogy Ura bármikor visszajöhet, hanem mint akinek az életében e tudat hétköznapi szinten jelen van és befolyásolja minden döntésében (értékrendjében, idő­beosztásában, prioritásaiban stb.). Pál nem idézte valakitől, hanem a kapcsolat szülte belőle azt a mondatot, hogy „nekem az élet Krisztus” (Fil 1,21). A szó legszebb értelmében odavolt érte. Ezért neki a mindenkori öröm, hála, imádság nem kitűzött cél volt, hanem mindennapjait átszövő valóság. Nálad hogy van ez?