Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Gondolatok az igéről

„Ki vagyok én?” – szól az egyik népszerű, angolból fordítunk énekünk első sora. Minden ember felteszi az élete során ezt a kérdést. Vannak, akik anélkül élik le egész életüket, hogy megtalálnák rá a választ. „Légy önmagad!” – hangzik korunk egyik közhelye, vagy ahogyan egy magyar énekes elénekelte: „Az légy, aki vagy, érezd jól magad!” Legtöbbször mégis mások szerepeibe bújunk, követjük a celebeket, az influenszereket, és szeretnénk hasonlítani rájuk, hogy mi is önazonosakká váljunk.
Egyedül Isten ismer bennünket tökéletesen, ő teremtett, formált egyedivé minket. Csodálatos terve van velünk, mindenkivel más és más. Amikor belépünk az ő ragyogó világosságába, akkor látjuk meg önmagunkat, és ismerjük fel azt is, kivé lehetünk, kivé kell válnunk.
Péter négy jellemzőt ír le, hogy ki vagyok én, ki vagy te: választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe. Ízlelgessük ezeket a csodálatos szavakat! Ilyennek látod önmagadat, ilyennek látod hittestvéredet? Persze vannak még hiányosságaink, nem vagyunk még tökéletesek, de a változáshoz az első lépés az, hogy elhisszük, amit Isten mond rólunk, és után kérjük a segítségét, hogy egyre inkább olyanná váljunk!