Amikor a király már palotában lakott, és az Úr mindenfelől nyugalmat adott neki ellenségeitől, ezt mondta a király Nátán prófétának: Nézd, én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig sátorlapok között lakik. Nátán ezt mondta a királynak: Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Úr! De még azon az éjszakán az történt, hogy így szólt az Úr igéje Nátánhoz: Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak, hogy ezt mondja az Úr: Te házat akarsz nekem építeni, hogy abban lakjam? Hiszen attól kezdve, hogy fölhoztam Izráel fiait Egyiptomból, nem laktam házban mindmáig, hanem egy sátorral vándoroltam ide-oda, az volt a hajlékom. Amíg Izráel fiai között vándoroltam, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akit népem, Izráel pásztorául rendeltem: Miért nem építettetek nekem egy házat cédrusfából? Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és nyugalmat adtam neked minden ellenségedtől. Azt is kijelentette neked az Úr, hogy az Úr akarja a te házadat építeni. Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, aki a te véredből származik, és szilárddá teszem az ő királyságát. Ő épít házat nevem tiszteletére, én pedig megerősítem királyi trónját örökre. Atyja leszek, és ő az én fiam lesz. Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal, embereknek kijáró csapásokkal. De nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam Saultól, akit eltávolítottam előled. Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz. Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
Gondolatok az igéről
Életének végessége miatt Dávid királynak esélye sem volt befejezni Izrael országának maradéktalan kiépítését. Befejezetlen életművet kellett hátrahagynia. A teljességet leginkább az csorbította, hogy nem építhette meg a jeruzsálemi templomot. Ugyanakkor nem kellett hiányérzettel távoznia a minden élők útján, mert megkapta Isten kijelentésének bizonyosságát afelől, hogy utódja be fogja végezni, amit ő elkezdett: házat emel az Úr nevének tiszteletére. Dávid közvetlen leszármazottja, fia, Salamon kivitelezte a Sion-hegyi templomot, egyébiránt is felvirágoztatva Izraelt. Az olvasott ígéret azonban kétlépcsős beteljesedést mutat, hiszen Isai nemzetségének (lásd Ézs 11,1) távoli leszármazottja nem más, mint maga a Messiás! Ő nem kézzel épített templomot hozott létre, hanem az újszövetségi gyülekezetet. „Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk… ” (Zsid 3,6a) Életünk során olyan „projektbe” érdemes fektetni az időnket, energiánkat, amely nem szakad félbe utolsó szívdobbanásunkkal, hanem tovább él nemzedékeken át, valódi, maradandó értékeket átörökítve. Mi más lehetne alkalmasabb erre, mint Isten országának ügye?