„Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”
Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.
Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az ÚR beszéde megmarad örökké.”Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”

Gondolatok az igéről

Jézus Krisztussal az a bajunk, hogy csupán a jelenléte is elvárást támaszt a követőivel szemben. Szentségét megtapasztalva érzi az ember, nem maradhat olyan, amilyen volt. Változnia kell! Rálépni a megszentelődés útjára! Péter a csodálatos halfogás után mondja: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Jézus Krisztus pedig a „csak azért is” szeretettel veszi kezébe Péter életét – és mindenki másét is –, aki annak ellenére is vonzódik Jézus Krisztushoz, hogy hatalmas a szakadék kettőjük között. Krisztus elkezdi formálni Péter szívét, kegyelmével, szentségével, helyettes áldozatával. Mert ahogyan ezt Péter meg is fogalmazza levelében: aki Istennek ezen szeretetébe belegondol, annak szíve változni fog! Megenyhül, képlékennyé válik. Értékrendváltáson megy át. El­kezdi másképpen látni a világot és abban önmagát is. Meglátja önzését, rádöbben, hogy valójában semmi szerethető nincs benne, Isten mégis szereti. Ez a mégis szeretet pedig közelebb visz Istenhez. Isten nyilvánvaló jelenlétében az ember nem maradhat az, aki volt. Újjászületik Isten Lelke által, aki tanítja, feddi, megjobbítja, igazságra neveli. Még többet feltár az óemberi természetből, és formálja őt. Ez pedig még elkötelezettebbé tesz. Ugye, így van?
Kedves olvasó, te is meg tudnád húzni képzeletben ezt az Istenhez egyre közelebb kerülő ívet, ugye? Vagy talán az elmúlt időszakban inkább távolodott ez az életvonal? A jó hír az, hogy Isten ma is irgalommal van felénk. Van még visszaút. Péter apostol ezt jól tudta.

Imaáhítat

Adjunk hálát az Úrnak, hogy gondoskodik egyháza meg­újulásáról! (Zsolt 80,4)