Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! – te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál. Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
Gondolatok az igéről
Az imádság és imádat szorosan összekapcsolódó fogalmak. Nem létezhetnek egymás nélkül. A mai igénk megértéséhez szükséges ezt figyelembe vennünk.
Jézus és a samáriai asszony beszélgetése több nagyon fontos témát érint. Ma az imádságra vonatkozót gondoljuk át. Az asszony kérdése az volt, hogy hol kell imádni Istent. Jézus korában a zsidóság a samáriaiakkal nagyon feszült viszonyban élt. Ennek egyik fő oka az volt, hogy két külön helyen imádták Istent. Miközben az Úr azt adta parancsba Mózesnek, hogy csak egy helyen imádják őt. S mindkét nép ragaszkodott a maga szent helyéhez. Jézus ezzel szemben arról beszélt, hogy az igazi kérdés, hogy igazságban és lélekben imádjuk-e az Urat. Ha az imádatunk Isten igazságán alapul és lelki módon történik, akkor az imádságaink is az ő tetszésére lesznek. Az imádság a közösség fenntartója a Teremtővel. Épp ezért nem mindegy, hogyan imádjuk az Urunkat, és hogyan imádkozunk. Igyekeznünk kell megtanulnunk mindezt! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy imádat és imádság közben teljes erőnkkel figyelünk rá és az ő visszajelzéseire. Gyakorolnunk kell az ilyen odaszánt, Istenre fókuszáló imádságot és imádatot.
Az imádságot is tanulni kell. Gyakorold ma is! Figyelj teljes erőddel és elméddel az Úrra!