Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Amint meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Gondolatok az igéről

Vallásos neveltetésemből adódóan azt tanultam, hogy az ember nem lehet biztos abban, hogy a mennybe vagy a pokolba kerül. „Ha elég jó leszel, akkor üdvözülsz” – hallottam, de azt is tudtam, hogy sohasem tudok elég jó lenni. Ezért volt váratlan és meglepő számomra, amikor evangéliumi keresztényekkel találkoztam, akik azt vallották, hogy nekik örök életük van. Kezdetben büszkeségnek, elbizakodottságnak hangzott, de később megértettem, hogy nem saját cselekedeteik, hanem egyedül Krisztus érdeme miatt van üdvbizonyosságuk. Azóta több hozzám hasonló hátterű emberrel találkoztam, akik hasonló módon élték meg azt az örömöt, mikor felismerték, a hívő bizonyos lehet örökkévaló sorsával kapcsolatban. Meg vagyok győződve, hogy semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől: ez a tudat örök hálaforrás, vigasz a próbákban, nehézségekben, amely átvezet a szenvedéseken, amibe belekapaszkodhatom a világ sodrásában. Nemcsak számunkra jelent megnyugvást, hanem missziós eszköz is, mivel sokan hozzám hasonló módon téves elképzeléseik és ismereteik alapján üdvbizonytalanságban élnek, akik azt gondolják, teljesítményünk alapján fogad el bennünket Isten. Hirdessük az evangéliumot: üdvösség egyedül Krisztusba vetett hit által van, és aki Krisztusban van, újjászületett, annak örök élete van!