Jeruzsálem falainak a felavatásakor mindenütt fölkeresték a lévitákat, és elvitték őket Jeruzsálembe, hogy tartsák meg az avatási ünnepséget, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal. Össze is gyűltek az énekesek Jeruzsálem egész környékéről, a netófáiak falvaiból, Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Jeruzsálem körül építettek maguknak falvakat. És miután a papok meg a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falakat is. Azután felküldtem Júda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy, hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobb felé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. Utána Hósajá ment és Júda vezető embereinek a fele, továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám, Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá. A papok közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, azután a hozzátartozói: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanání, Dávidnak, az Isten emberének a hangszereivel. Élükön Ezsdrás, az írástudó haladt. A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak Dávid városának a lépcsőin, a fal följáróján Dávid palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig.

Gondolatok az igéről

Jeruzsálem falainak felszentelése egy hálaadó istentisztelet keretében történt. Amit megjegyezhetünk erről az istentiszteletről, hogy nagyszabású volt, mert minden lévitát összegyűjtöttek a hangszereikkel együtt. A hálaadó istentiszteletről nem hiányozhatott egy lévita sem. Istent dicsérni teljes létszámban illett. Miután összegyűltek valamennyien, azt olvastuk, hogy megtisztították magukat a papok, a léviták, és megtisztították a népet is. Sőt, a falakat és a kapukat is. Nagyon ügyeltek arra, hogy se ember, se más ne legyen tisztátalan. Isten dicsőítésében ezen hálaadó ünnepen mind a szolgálók száma, mind a résztvevők tisztasága (mennyiség és minőség) nagyon fontos volt. Méltó az Isten, aki könyörül népén és beváltja ígéretét, egy ilyen szent ünneplésre, melyből minden szolgáló kivette a részét. Megtisztulva, hálaadó énekeket énekelve, két nagy csoportban a falakon felvonulva, igazán szép látvány lehetett. Van mit tanulnunk ebből a történetből. A legtöbb istentiszteletünkön nem számít, hányan vagyunk, csak a szív állapota a fontos, de az ünnepi hálaadó istentiszteletre igyekezzünk valamennyien! Legyünk minél többen, legyünk szentek, és adjuk az Úrnak a legjobbat, amit adhatunk!