„Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyekre megtanítalak benneteket, és teljesítsétek azokat, hogy élhessetek, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az ÚR ad nektek. Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az ÚRnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. Saját szemetekkel láttátok, mit tett az ÚR Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az ÚR mindazokat, akik Baal-Peórt követték. De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az ÚRhoz, ma is mindnyájan éltek. Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, az ÚR parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, az ÚR, valahányszor kiáltunk hozzá?! És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!
Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az ÚR előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd ide hozzám a népet, hogy meghallgassa igéimet, és megtanuljanak félni engem mindenkor, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.”

Gondolatok az igéről

Mózes ötödik könyvében arról olvashatunk, ahogy Isten megállítja népét a Kánaánba való bevonulás előtt. Már közvetlenül a honfoglalás pillanatában vannak, mindjárt megkapják a legnagyobb ajándékot: a saját hazát. Azonban ott nem élhetnek majd akár­hogyan. Ezért hangzanak el a tanítások, törvények, igehirdetések és visszaemlékezések Mózes szájából, hogy alkalmasak legyenek arra, amit Isten ad nekik, amire a legjobban vágytak, és azt – valahogy – el ne veszítsék.
Nekünk ugyanezért oda kell figyelnünk arra, hogy Isten által tanítottak legyünk és maradjunk. Lehet akármilyen képességünk, talentumunk vagy karizmánk, ha azok használatára nem Isten tanít meg és készít fel, akkor rosszul fogjuk felhasználni, így akár magunk és mások kárára lehetünk azokkal.
A héten arról fogunk igéket olvasni, hogy miként tudunk Istentől tanítottá válni. A mai nap üzenete az, hogy mekkora tétje van mindennek. Ezt akkor foghatjuk fel helyesen, amikor az egész életünket odaszánjuk erre a tanulásra. Érzed, mekkora tétje van ennek?
Heti imádságod legyen ez: Uram, hadd érezzem, hogy személyesen te tanítasz engem!

Imaáhítat

Adjunk hálát azért, mert Isten az ő rendelkezései által segíti haladásunkat a megszentelődés útján! (Zsolt 119,30–33)