„Onnan eltávozva bement a zsinagógájukba, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádat emeljenek ellene, megkérdezték Jézustól: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ő pedig ezt mondta nekik: Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton. Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.”

Gondolatok az igéről

Bár valójában a hétfőnk volt az idei szökőév szökőnapja, feb­ruár 24., mégis gyakrabban jut eszünkbe ez a plusz egy nap a mai dátumról, február 29-ről, mert ezt a számot csak négyévente ír­hatjuk a naptárunkba.
Milyen jelképes jelentése van ennek most, ha elolvassuk mára kapott bibliai részünket! Igaz-e ránk nézve, hogy megbocsátunk ugyan, de csak szökőévente egyszer? Segítünk másokon, de csak szö­kőévente egyszer? Megdicsérünk másokat, de csak... Elválla­lunk szolgálatokat, de csak... Ha magunkra ismerünk egy-egy kér­dés­nél (legalább szökőévente egyszer), nem arra való ez a nap, hogy kárhoztassuk magunkat, hanem hogy konok szívünkre Isten ir­galmát kérve tegyünk egy apró lépést a változás felé. Az érvrend­sze­rünk, amely eddigi alapállásunkban tartott bennünket, nem fog egyik pillanatról a másikra leomlani. De adjunk esélyt Krisztus ir­gal­mának! Semmi sem indokolja, hogy ő miért tudna megbocsáta­ni annak, akinek mi nem, segíteni annak, akinek mi nem, meg­­­dicsérnivalót találni azon, akin mi semmit, szolgálni ott, ahol nekünk kényelmetlen – de épp ez a „megérdemeletlenség” az irgalom lényege. Tedd meg Jézusért! Meglepően felszabadító érzés! Vigyázz, az ellenkezője is igaz: ha nem változol, az végül Krisztus-gyilkossá tehet. Ragadd meg ennek az ajándéknapnak a sorsfordító lehetőségét!