„Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! míg el nem sötétedik a nap világa meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.”

Gondolatok az igéről

Ma van a zene világnapja. A kitalálója, Yehudi Menuhin már meghalt, de 1975 óta minden évben eljön ez a nap. Eljöhet jövőre is. Hogy mi megéljük-e? Idősödhetünk még egy évet? Mind biztosan nem. Ez az idősek világnapja is. Félelmetes kor? Ha már döntöttél Krisztus mellett, a legnagyobb rossztól, az örök haláltól nem kell félned. Sőt, a rossz napok, a nemszeretem évek valójában őhozzá visznek közelebb, a legnagyobb jóhoz: a Krisztussal való személyes találkozáshoz. Még így sem válik könnyűvé ez az életszakasz, de reménytelenség helyett remény hatja át, a boldog bizonyosság a továbbvezető útról! És ha nem döntöttél még? Mivel biztathatnálak? Hogy lesz még rá lehetőséged? Hogy ráérsz holnap is? Hogy nem is örök életbe vágó ez a kérdés? Ez utóbbira a válasz egy határozott „De igen, az!”, az előbbieket pedig felelősséggel ki nem jelenthetem, mert nem vagyok Isten. Ugyanakkor értetlenül is állok a helyzet előtt: ha tudod, hogy Krisztus meghalt és feltámadt, és az ő keresztáldozata révén megbocsáttathatnak a bűneid és örök életed lehet, akkor nem értem döntésed halogatásának okát. Ma élsz. És döntésképes vagy. Mi tart vissza? Bármi vagy bárki is az, valójában a pusztulásodra vár. Miért hagyod?