De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok? Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt. És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?

Gondolatok az igéről

Szinte felfoghatatlan számunkra a tanítványok viselkedése, amikor Jézus figyelmezteti őket. De ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy mi is viselkedtünk már hasonlóan. A farizeusok kovásza a képmutatás, Heródes kovásza pedig a világiasság bűnének a jelképe. „Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata!” (Ef 5,17) A tanítványok értetlenségének az volt az oka, hogy gondolkozásuk nagyon a racionális és a fizikai létfenntartás aggodalmával volt telítve. Pedig mennyi mindent láttak és hallottak már eddig! Úgyhogy nagyon helyénvaló Jézus dorgáló figyelmeztetése. Egy prédikáció, igetanulmányozás meghallgatása, elolvasása után alkalmazzuk azt? Az igazi megértést az jelenti! A tanítványok annyira belemélyülnek a tanakodásba, aggodalmaskodásba, hogy elfelejtik, nemrég milyen csodának voltak a részesei. Aki megvendégelt legalább tizenkétezret, annak problémát jelent tizenkettőről gondoskodni?! „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap...” (Lk 21,34)