Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Erre így válaszolt a nép: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk!

Gondolatok az igéről

Baal, Asérá, Rá, Hórusz, Zeusz, Artemisz... Csupán néhány a letűnt korok akkor jól ismert és tisztelt, ma már az ismeretlenség és feledés homályába veszett istenei közül. De autó, ékszer, kényelem, nyaralás, pénz, sőt vagyon, munka és karrier, egészség, mi több, fittség, család, s azon belül is a kivételezett gyerek vagy az „imádott” unoka – napjaink nagyon is előtérben lévő, agyonhajszolt, túlbecsült, imádott istenei! Lehet dönteni. Ledönteni. És döntünk is, le és el... Amikor felkelünk az ágyból, mivel kezdünk, mihez nyúlunk, mire gondolunk először? Mi zakatolt éjjel is az agyunkban, mit tettünk magunk mellé? Az az istenünk! Velünk van, bennünk él, részünkké lett. Tudattalanul is őt (azt) választottuk. Józan pillanatainkban tudatosíthatjuk: valóban őt (azt...) akarjuk ezután is szolgálni?! Józsué egy ilyen döntésre hívta a népet. S bár lehetett volna sokkal kifejezőbb igéket is választani a szabad akarat kapcsán, most ez kell nekünk: „válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” A döntéshez egy kis segítség. Írd le egy üres papírra: „Én és az én házam népe a(z) …………-t szolgáljuk!” Töltsd ki, és tedd a tükrödre, konyhapultodra, íróasztalodra, gardróbodba, műszerfaladra, irattárcádba, hogy tudd, szabad akaratodból ki az Istened!