Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlan Istent. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.

Gondolatok az igéről

„...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5,7). Néha furcsa dolgot veszek észre magamon... Szeretném úgy élni az életemet, hogy miközben Istenben hiszek, az utammal, elhívásommal kapcsolatban inkább látni, tudni szeretném előre, minek kell következnie. Azaz a ráhagyatkozást, a bizalmat, a hitet szeretném megspórolni vagy inkább szétválasztani. Legyen az életemben hit, de a „földi dolgok” láthatóak, kiszámíthatóak legyenek. Talán nem vagyok ezzel egyedül. Isten a hitet mint lehetőséget adta arra, hogy a számunkra előkészített útvonalon végig tudjunk menni és célba érkezzünk. A benne való hit az egyetlen lehetőség arra, hogy majd színről színre láthassuk őt! Mózest is meg kellett győznie az Úrnak erről, nála is időbe telt. Egész életét végigkísérte az a szükség, hogy előrejutni csak az Istenben való bizalom, hit által tud. Árulkodó „apróságok” mai szakaszunkban: inkább a sanyargatást választotta, a gyalázatot, nem félt, kitartott. Miért is tette mindezt? Mert a megjutalmazásra tekintett, és Krisztust nagyobbra tartotta Egyiptomnál! A Biblia ezt a bizonyságot mondja róla: úgy élt, mint aki látja a láthatatlant! Jól szeretnél látni? Higgy kitartóan!