És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? Ő ezt kérdezte tőlük: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? Miként ment be az Isten házába Ebjátár főpap idején, és hogyan ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak, és azoknak is adott, akik vele voltak? Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.

Gondolatok az igéről

Milyen kicsinyes hozzáállás az, amikor valakit az alapján minősítünk, hogy egy általunk látott szituációban az elképzelésünk szerint cselekedett-e vagy sem. Mert azt hisszük, nálunk van az igazság.

Ennél már csak az szánalmasabb, amikor valaki ebből sportot űz. Keresi, kutatja azokat a helyzeteket, ahol megmondhatja a tutit. Ki mint él, úgy ítél!

A tiltások és megengedések kettősségében élő ember csak fekete-fehérben tud és akar gondolkodni. A saját sémáját húzza rá mindenre, mindenkire, mindenkor.

Jézus válaszában egy botrányos példát hoz fel. Az Isten házában a főpap a szent kenyereket a királynak és kíséretének adta. Szent helyszínen, szent személy, a szent kenyerekkel így bánik. A Sínai-hegyi Törvényadó pedig hallgat. Nem nyílik meg a föld, nem esnek holtan össze a történet szereplői, az élet megy tovább. Mennyi fejtörést okozott ezzel a példával Jézus a farizeusoknak!

Ha tiltások-megengedések kettősségében követed Krisztust, célt tévesztettél! Ne pazarold idődet mások megítélésére! Találkozz Jézussal úgy, mint talán még soha!

Add át neki a megfelelési kényszereidet, a szellemi „pont gyűjtő kártyáidat”, az izzadságszagú próbálkozásaidat! Ő a keresztnél vár!

Imaáhítat

Kérjünk az Úrtól lényeglátó szívet!
(Kol 1,9
)