Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb. Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!

Gondolatok az igéről

Talán mégiscsak azért nem merték feltenni Jézusnak azt a bizonyos kérdést a tanítványok, hogy mit ért azon, hogy emberek kezébe adatik, aztán megölik és feltámad, mert féltek egymás előtt bevallani tudatlanságukat. Ahhoz ugyanis alázat kell, nem is kevés. Egy tizenkettes körben, ahol a férfiak épp uralkodni készülnek a népeken, és azt latolgatják, melyikük milyen hatalommal bír majd akár a többiek felett is, igen nehéz kimondani: „Bocsánat, lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de egy szót sem értek abból, Jézus, amit most mondtál. Ez most idézet volt valamelyik prófétától? Ismernem kellene? Mi is fog történni pontosan? Most végül is nem győzelemre készülünk? Vagy félreértettem valamit?” Igen ám, de mit szólnának ehhez a többiek? „Hát még ezt sem érted? Mit keresel köztünk?” Biztosan ezt mondanák. Jobb úgy tenni, mintha érteném... Pedig nagy szolgálatot tett volna a társainak is az, aki nem mutatja többnek magát. Így talán egészen más témáról beszélgethettek volna útközben, és hamarabb kezdhettek volna erőt meríteni a megpróbáltatásokhoz, amelyek rájuk is vártak, mert nem éri őket derült égből villámcsapásként a világtörténelem legsötétebb napja. Fel lehet nőni a ránk váró terhek viseléséhez, ha elég erősek vagyunk a megalázkodáshoz.