Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.
Gondolatok az igéről
„Mindnyájan...” – mondja Péter apostol. Férfiak és nők, szolgák és szabadok, szegények és gazdagok, ne kifogásokat keressetek, hanem megoldásokat! Figyeld meg, hogy nem csak az asszonyoknak kell egyetérteniük a férjükkel, és nem csak a szolgáknak kell együttérezniük az uraikkal, főnökeikkel! Nem csak a szegényeknek kell szeretniük a gazdag testvéreiket, és mindig csak a gyengéknek megalázkodniuk. Péter apostol mindenkit meghív, aki megízlelte, hogy jóságos az Úr, hogy ugyanarra az alapra álljon rá, és kezdjen el „felépülni” (1Pt 2,5). Emlékezz arra, hogy az Úr szemmel tartja, figyelemmel kíséri az ő népét, az ő papságát! Ez habár szellemi és lelki papság, mégis gyakorlati módon végzi a szolgálatát, és nem elméletben. Az elméleti „szakemberek” szívesen elvitatkoznak és tanácskoznak a szolgálatról, de nem szeretik összekoszolni a kezüket azzal. Vasárnap szívesen kezet fognak és áldást kívánnak a testvérükre, de hétköznap már nem marad idejük szeretni, ne zavard őket! Szívesen egyetértenek veled, ha ugyanaz a véleményed, mint nekik, de ha nem, akkor is úgy lesz, ahogy ők akarják. Együttéreznek veled addig, ameddig nem kell szolgálni feléd, és az nem kerül áldozatba nekik. De mi nem ezt tanultuk az Úr Jézustól. Aki őrá épít, belőle merít erőt, és tőle veszi a példát. Nem is tehet mást, hiszen a jó fa jó gyümölcsöt fog teremni. Erre rendelte az Atya, és ezért szentelte meg a Lélek. Ez nem más, mint az engedelmesség (1,2), Krisztus jelleméhez és Isten természetéhez való igazodás.
