Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Gondolatok az igéről

Munkanap ez a mai. Jelentéktelen sok ember számára. Nincs üzenete, mint karácsonynak, nagypénteknek, húsvétnak. Mert Jézus értünk született, értünk halt meg és értünk támadt fel! De a mennybe nem miértünk ment! Hadd mondjam azt, hogy de igen! Ő csendben, feltűnés nélkül is felmehetett volna az őt megillető helyre. De nem úgy tett, hanem a tanítványai szeme láttára ment fel a mennybe. Ebben a látványos eseményben a mindenkori tanítványok láthatják, hogy 1. nincs a földnek olyan gravitációs ereje, ami őt visszatarthatná; 2. az ő helye az Atya jobbján van, ahol kéri az Atyát, hogy a Szentlélek velünk legyen mindörökké (Jn 14,16); 3. úgy fog visszajönni, ahogyan látták őt elmenni (ApCsel 1,11); 4. számunkra is ott készíti el a helyet (Jn 14,3). Mert az ő akarata, amit főpapi imájában is elmond: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.” (Jn 17,24) Kedves testvérem, hadd buzdítsalak ezzel az igével: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” (1Jn 3,2)