Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

Gondolatok az igéről

A Lk 6,12-ből tudjuk, hogy Jézusnál a magához hívást megelőzte egy intenzív imaéjszaka. Számtalan követőjéből meghívni tizenkettőt egy mélyebb elkötelezettséget kívánó tanítványságra: felelősség. Tanítványnak választotta őket, Simontól kezdve Iskáriótes Júdással bezárólag. Előbb kellett tanítvánnyá lenniük, hogy később apostolokká válhassanak. A „vele lenni” elsőbbséget élvezett az „érte tenni”-vel szemben.

Meg kellett tanulnia ezt Mártának is. A tanítványság több, mint egy gyorstalpaló tanfolyam. A tanítványság élethosszig tartó elkötelezettség a Mester mellett. Ebben az élethosszig tartó folyamatban a taníthatóság számít igazán. Lesznek hullámhegyek és hullámvölgyek. Csodákat élhetünk át Jézussal, tanúi lehetünk megtéréseknek, szabadulásoknak. Ugyanakkor hibázhatunk mi is, ahogy a tizenkettő is hibázott időnként. Péter megtagadta, Jakab és János elsőségre törekedett, Tamás hitetlenkedett, Júdás elárulta. Júdás kivételével mindnyájan megtalálták a keskeny útra visszavezető ösvényt. A tanítványság kerüljön újra az őt megillető helyre az életedben! Így ismered meg igazán az Urat és önmagad! Maradj tanítható, és légy korrigálható!