Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is tönkretenné, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. Újbort sem tölt senki régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és kiömlene, sőt a tömlő is tönkremenne. Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.

Gondolatok az igéről

A kötekedő farizeusok azzal vádolják Jézust és tanítványait, hogy együtt esznek a bűnösökkel, és hogy nem elégé kegyesek. Nem böjtölnek és nem imádkoznak elég gyakran. Szomorú, amikor a vallásosság eljut arra a szintre, mikor a vallásos cselekedetek mennyisége lesz a fontos. Az egyik farizeus azzal dicsekedett Istennek, hogy ő hetente kétszer böjtöl (Lk 18,9–14). A Biblia mindig a minőségre, a kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Imádkoznunk szüntelenül kell, de az imádságnak nem vallásos cselekedetnek kell lennie, hanem kapcsolatnak, közösségnek az Istennel, ahogy Jézus mondta a samáriai asszonynak: „akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24) Böjtölnünk is kell bizonyos esetekben. Egy menyegző (lakodalom) nem a böjt, gyász vagy szomorúság helye és ideje, hanem az ünneplésé, örömé és a vigadásé. Jézus azt mondja magáról, hogy ő a vőlegény, és a násznép nem böjtölhet, szomorkodhat, amíg velük van a vőlegény. Jézus jelenlétében lenni mindig öröm. Keressük mi is az ő jelenlétét, persze most nincs velünk, mint a tanítványokkal akkor, de lélekben beléphetünk az ő jelenlétébe. Lehet, hogy most nehézségeink vannak, és szomorúság terheli a szívünket, mégis tekintsünk előre, amikor majd valóságosan a jelenlétében leszünk a Bárány menyegzőjén (Jel 19,6–9).