Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: „Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.” A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

Gondolatok az igéről

Akinek van háza vagy földje, gyorsan otthontalanná válhat. Elég egy háború vagy egy természeti katasztrófa vagy egy svájci frankos tragédia, és az ember ráébred arra, hogy nincs többé otthona. Ez a föld, bármennyire is szeretjük, egy fontos állomás az életünkben, de nem az otthonunk (Jn 17,16). A föld végső sorsáról Péter apostol így ír a levelében: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.” (2Pt 3,10) Péter apostol egy ókori halászemberként leírta a modern fizikából ismert maghasadás elméletét, ami által hihetetlen mennyiségű energia szabadulhat fel. Sajnos a második világháború megmutatta ennek az elszabaduló energiának a pusztítását az atombomba formájában Hirosimában és Nagaszakiban. Mára a világ katonai nagyhatalmai a csúcsra fejlesztették az atombombák pusztító hatását, így nem elképzelhetetlen a föld halála egy atomkatasztrófa által. Mit üzen nekünk ez a fejezet? Semmiképpen nem azt, hogy féljünk. A föld sorsa megpecsételődött, de nem azért, mert az emberek úgy gondolták. Nem is azért, mert az ördög annyira gonosz. Minden prófécia azért fog beteljesedni, mert a teremtő Isten kijelentette számunkra, azért, hogy felkészülhessünk.