Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Gondolatok az igéről

Egy küzdelem során a küzdő felek azokat a testrészeiket, amelyek sebezhetőek, igyekeznek biztonságos távolságban tartani támadójuktól. A kísértés valódi támadás, akár magunk generáljuk, akár kívülről jön. Mind-mind az ellenség eszköze ahhoz, hogy ne álljon meg azon a szinten, hanem bűnné váljon. Jakab a 14. versben rámutat arra, hogy kísértéseink forrása legtöbbször nem kívül keresendő. Azt is mondhatjuk, a kívülről jövő is belső engedély útján válik azzá, amivé engedjük. Fontos ismernünk önmagunkat, meglátni, belátni – alázattal – azokat a felületeket, amelyek támadhatóak! Az apostol az 1. rész 5–6. verseiben felkínálja a lehetőséget arra, hogy meg tudjunk maradni Isten közelében: kérjünk tőle bölcsességet. Bölcsességet észrevenni és elkerülni a veszélyes helyzeteket, helyeket, felületeket. Életünk a kísérthetőség ideje is, nem múlik el egy nap sem támadás nélkül. Ezért benne bízz, rá számíthatsz! „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7) Sokkal könnyebb kitartónak lenni, ha van értelme egy küzdelemnek. Kedves testvérem, a Mestertől a mai napon is erre kaptunk ígéretet! Kitartásunk, küzdelmünk nem hiábavaló!