Amikor pedig eltelik az ezer esztendő, a Sátán elbocsáttatik börtönéből, és elmegy, hogy megtévessze a népeket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra őket, akiknek annyi a száma, mint a tenger fövenye. És felvonultak a föld színén, és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállott alá az égből, és elpusztította őket. Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.
Gondolatok az igéről
A természetfeletti Istent nem köti a földi élet fizikája, beleértve az idő múlását is (Jel 10,6). Az ő időszámítása nem a miénk, az ő döntése megkérdőjelezhetetlen, mert nem ember, hogy hibázzon, hanem Isten. Feltehetnénk azt a kérdést, hogy miért kell a sátánt, az embergyilkost még egyszer elengedni a rabláncaiból. Az angyalok teremtett lények, akiknek Isten megengedte, hogy gondolkozzanak, döntéseket hozzanak és cselekedjenek. A hatalmuk korlátozva van, de szabad akaratuk van úgy, mint az embereknek. A sátánról azt olvassuk: „embergyilkos volt kezdettől fogva.” (Jn 8,44) Az ember szabad akaratából elkövetett bűnök adnak jogalapot a sátánnak a szellemi világban, hogy a kárhozat által megöljön bennünket. Az ősi kígyónak nem tetszett az isteni rend, és amikor a Mindenható a saját képére megteremtette az embert (1Móz 1,27), elhatározta, hogy megöli. Az angyalok szolgáló lelkek (Zsid 1,14), de azok az emberek, akik megtérnek Jézus Krisztushoz, Isten gyermekeinek neveztetnek (1Jn 3,1). Így rangban az angyalok fölé helyeztetnek, ami csak a mennyben lesz nyilvánvaló. Ez nem tetszett az ördögnek. De akkor miért kell a pusztítót még egyszer szabadon engedni? A Teremtő még egy utolsó esélyt ad a gonosznak és a követőinek. Megváltozhatott volna az ezeréves büntetés során? És azok az emberek, akik a gonoszt követték, megtérhettek volna? A szabad akarat a válasz, igen.
