Napi áhítat
„A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”
Gondolatok az igéről
A gondolkodásunk és életünk megváltozása területén, mint egy versenypályán, a mezőny igen széthúzódott. Mint egy nagy maraton. Van, aki már elindult, van, aki most indul, és van, aki most készülődik az indulásra. Eszembe jut egy híradós bejátszás. Egy nagy maratoni futóversenyen az egyik versenyző már a cél előtt van. Hátratekint és azt látja, hogy mögötte kb. 20 méterrel a versenytársa összeroskad. A futó megállt, visszament és besegítette versenytársát a célba úgy, hogy maga előtt tolta, tehát a segítő mögötte ért célba.
Most azokat szólítanám meg, akik már futnak, akik benne vannak a változásban. Soha nem szabad elfelejteni azt, hogy felelősek vagyunk a mögöttünk levőkért. Pál itt kegyelmi ajándékokról beszél. Ismerhetjük, hogy Korinthusban milyen torzulások léptek fel abból adódóan, hogy a kegyelmi ajándékokkal nem megfelelően éltek.
Aki elöl halad, mindig azt tapsolják meg, őt éljenzik. Ezt tudni kell kezelni, meg kell tanulni visszalépni. Emlékezzünk, ha a veszteségoldalról szemléljük a változást, ez ellen minden porcikánk tiltakozik.
Ám ha a motivációk oldaláról szemléljük, megtanuljuk józanul gondolkodva kezelni mindazt, amit ajándékként Istentől kaptunk. Az ilyen visszalépéssel mindenki nyer. Isten tiszteletét fejezem ki azzal, hogy az én istenszeretetem nemcsak önmagam felé fordul, hanem figyel másokra, figyeli a másik szükségét, igényét. A mai önző világban ez drasztikus gondolkodásváltást követel.