„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.”

Gondolatok az igéről

Egész héten Isten Lelkének megváltoztató munkájáról el­mél­kedhettünk. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy Isten szentségben lakozik, és azoknak, akik a közelébe akarnak kerülni, szintén megszentelteknek kell lenniük. Vagyis el kell hagyniuk a régi életet, újjá kell válniuk! Ez egy életprogram. Az elhatározás mellett, hogy megszentelődjön, mindvégig ki kell tartania Isten gyermekének. Láttuk azt is, hogy Isten tud csak megtisztítani. Nem elég tisztogatni a jellemet, alapos munkára van szükség. Ha csak önmagára tekint ebben a megszentelődési folyamatban, akkor ez teljesen reménytelen vállalkozás. Senki sem tudja önmagát meg­­tisztítani kellő alapossággal. De az Úr előtt nincsen lehetetlen, még a halott csontokból is képes újat teremteni! Újat, és nem a meglévőt javítgatni. Újjászületéssel az ember megkap minden szükségest ahhoz, hogy az óemberi természetével felvegye a küzdelmet, valódi, igazi, belülről fakadó változások menjenek végbe jel­lemében. Az így újjászületett és megszentelődés útjára lépett embernek szüksége van a folyamatos kapcsolatra Istennel, hogy rendszeresen kapjon útmutatást, erőt, bátorítást. Isten Lelke által kapja meg mind­ezt. Így válik az isteni természet részesévé, és már nem ellensége, hanem gyermeke Istennek.