És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz, fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Gondolatok az igéről

Isten dicsősége biztosítja a mennyei város világosságát. Isten dicsősége oly kiáradással bír, hogy a mennyei Jeruzsálemnek nem lesz szüksége napra, sem más világítóeszközre azért, hogy ott világosság legyen. Isten dicsősége fényesebb és ragyogóbb a napból érkező sugárnál. Képzelj magad elé egy télies képet! Erdős, dombos vidéken sétálsz, amelyet betakar a jeges hó. Az ágakról lelógnak a jégcsapok. Az egész vidék olyan, mint egy jégpalota. Ahogy a nap felkel, a sugarai ragyogóvá teszik a havas, jeges tájat, és bármerre nézel, csillogás vesz körül. Az ókorban élők általában a zöldes és opálosan áttetsző követ nevezték jáspisnak. Az előző képhez visszatéve képzeld el, ahogy a nap sugarai csillogó képet nyújtanak a jeges ágakon és a tájon! Párosítsd mellé a zöld színű jáspiskő hatását! Milyen csodálatos kép! Legalább ilyen csodálatos lesz Isten dicsőségének jelenléte az új Jeruzsálemben. Jézus földre jövetelével világosságot hozott azoknak, akik sötétségben voltak.
A tegnapi ige már egy kis bepillantást adott arra, hogy milyen Krisztus valódi személye, Isten dicsőségébe. Most pedig Istennek az a csodálatos dicsősége, fényessége áll előttünk, ami ránk vár a mennyei otthonban.