Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. Mert akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.

Gondolatok az igéről

Különböző korokban sokféle úton próbáltak az emberek Istenhez jutni. Voltak, akik véres emberáldozatokat mutattak be, remélve, hogy megengesztelik az isteneket. Mások egy erkölcsrendszert vagy egy szertartásrendszert dolgoztak ki. Én is mielőtt megtértem, nyitott voltam a keleti vallások felé. Buddhistának vallottam magam. Azt hittem, ha sokat meditálok, megvilágosodom és felfedezem magamban az istent. De nem ez történt. Később a taoizmus erkölcsrendszerében kerestem a harmóniát. Mindezek zsákutcává, kerülőutakká váltak számomra, míg egy barátom segítségével meg nem szólított Jézus Krisztus. Megértettem és megtapasztaltam, hogy ő nem egy út a sok közül, hanem az egyetlen, akin keresztül Istennel kapcsolatba kerülhetek.
A világban számtalan ember hisz a maga módján egy Legfelsőbb Lényben, azt mondják, hogy nekik nincs szükségük az egyházra, sem Jézus Krisztusra ahhoz, hogy békességben éljenek. Nekünk, keresztényeknek nagy a felelősségünk. A küldetésünk ma is arról szól, hogy megismertessük Jézus Krisztust mint egyedüli Megváltót a világgal. Keresztelő János is ezt tette. Ő csak egy útkészítő volt, egy jelzőtábla, aki elmondta az embereknek, hogy ne őt kövessék, hanem a Fiút.