Napi áhítat
„Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lesznek igazakká. Közben pedig eljött a törvény, hogy megnövekedjék a bűn. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.”
Gondolatok az igéről
A bűnügy mindig izgalmas. Ha filmeken nézzük, izgulunk, és szurkolunk a jóknak, akik áldozatok, de kivívják az igazságot a remek és okos nyomozók segítségével. Ha valóságban jelennek meg a bűnügyek, félelmet keltenek, bezárkózunk, óvatosak leszünk, izgalom tölt el bennünket, s igyekszünk felfegyverkezni az önvédelem eszközeivel. Arra nem is gondolunk, hogy mi magunk is egy komoly bűnügy alanyai vagyunk, akik sokszor a cselekedeteikkel mély sebet okoznak, szinte gyilkolnak. Mi lakik bennem? Ki is vagyok én igazából? Ha szereplője vagyok egy bűnügynek, akkor szembe kell néznem a következményeivel. Folytatom-e az életemet úgy, mintha mi sem történt volna, vagy odamegyek az igaz bíró elé kegyelmet kérni. Mi a bűnöm? A legnagyobb, ami minden kisebb hétköznapi ügyemre kihatással van, az, hogy ellentmondok Istennek. Szabad akaratomra hivatkozva hozok döntéseket, fel sem mérve, hogy ez kedves-e neki. De miért is kellene, hogy az ő tetszése döntő tényezője legyen az én mindennapi döntéseimnek? Az életem az enyém, a helyemet meg kell állnom a világban, a világi normarend pedig így és így diktálja az elvárásokat. Hm... a törvény. A törvény nemcsak a régen leírt mózesi törvényre utal. A törvény az, amit magunkra kényszerítünk mint a földi élet alapvető elvárását. Csakhogy a földi élet véges, és a törvényei nem oldják fel a lelkünket. Minél engedelmesebben szolgáljuk ki, annál több terhet tesz ránk. A lelkünk szabadságát csakis az adhatja meg, aki feloldotta a törvény betűjének terhét. Nem az emberi együttélés szabályait törölte el, hanem mindazt megkoronázta a szeretet törvényével. Annak önmagát is alávetette – Jézus Krisztus kereszthalála a bizonyíték erre. De nem maradt a halál állapotában, s ezzel léphet be a megváltó kegyelem az életünkbe. Feltámadt, életet hirdet. Azóta miénk lehet ez a kegyelem, minden emberé lehet, aki igent mer mondani a szabadító Krisztus szeretetére.