Napi áhítat
Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg.
Gondolatok az igéről
Árész dombja Athénban sok beszédet hallott. Szónoklatokat, fecsegést, eszmecserét, szószaporítást, kinyilatkoztatást egyaránt. Mára a turisták talpa fényesre koptatta. Én is felmásztam oda, és hangosan felolvastam Pál itt elhangzott beszédét. Nagy szél volt, vitte jól a hangomat... Pál beszédének idején az újdonságok iránt kíváncsiskodók, köztük filozófusok léptei igyekeztek az Areopágoszra, hogy kifejtsék véleményüket a felvetődő témákról. Elsősorban vallási kérdésekről, hiszen ők voltak az ezek megvizsgálására hívatott testület tagjai. Olvasd el Pál ott-tartózkodásának minden eseményét (15–34. v.), csodáld lelkületét, beszédének célirányosságát! Idézte a görög költőket, Epimenidészt, Aratus, Cleanthes és Pindarosz mondásait (28. v.), és hatékonyan illesztette igehirdetésébe. Igazi ige hirdetés volt, hiszen a teremtő Istenről és az ítélni érkező Feltámadottról szólt. Mindez nem légből kapott és szélhordta szó! Ma is hallható... Emberré teremtettségünk és rendeltetésünk legnagyobb célja van benne: Keresd Istent, hiszen megtalálható! Az ő kitapintása és megtalálása, aztán megragadása és el nem eresztése a vele való örök közösségben – na, ez igazán embernek való, emberhez méltó és illő. Tegyél azért, hogy tapasztald ma is ezt az istenközelséget!