Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és a tanítványaihoz: Az írástudók és a farizeusok Mózes törvényhozó székében ülnek. Mindazt tehát, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert nem azt teszik, amit mondanak. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy lássák az emberek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhabojtjaikat; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket. De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.

Gondolatok az igéről

Többször hallottam ilyen tréfás megjegyzést: „Csak a Jóisten szeressen bennünket, de ne annyira, hogy magához vegyen.” Az emberek vágynak szeretetre, az Isten szeretetére is, de maguk nem akarják az Istent szeretni – sokkal inkább a világot. Pedig: „Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2,15) Egyik testvérem jegyezte meg, hogy a papok a temetéseken minden elhunytat a menny be küldenek, még ha azok nem is akarnak bemenni. Az olvasott igeszakaszunkban Jézus az írástudókat marasztalja el, vagyis a mai ige hirdetőket is figyelmezteti. Milyen evangéliumot prédikálsz? Amely megnyitja, vagy bezárja a mennyet? Egy lelkész ezt hirdette: „Mind Isten gyermekei vagyunk! Csak hidd el! Neked semmit nem kell tenned!” Kérdem én: hol a megtérés? Sokan hívőknek tartják magukat, de a megtérést nem értik. Nagyon sokszor a lelkészek beszédükkel vagy életvitelükkel zárják be a mennyországot. Azért mondja az Írás: „Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.” (1Kor 15,34) Amit az Úr Jézus a filadelfiai gyülekezetnek üzen, nekünk is üzeni: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be...” (Jel 3,8) Erre a nyitott ajtóra hívjuk fel embertársaink figyelmét!