Az ezráhi Étán tanítókölteménye. - Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.- Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.)- Az egek magasztalják csodáidat, Uram, hűségedet a szentek gyülekezetében. Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral? Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között? Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, Uram? Hűséged körülvesz téged!- Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket. Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; erős karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. Te teremtettél északot és délt, a Tábór és a Hermón a te nevedet zengi.- Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges. Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.

Gondolatok az igéről

Amikor az Isten befejezte alkotói munkáját, ő úgy látta, hogy minden, amit alkotott, igen jó (1Móz 1,31). Mint tudjuk, az ember vétkezett, és kiűzetett a paradicsomból. Aztán azt olvassuk a 115. zsoltár 16. versében: „Az egek az Úr egei, de a földet az embereknek adta.” Mi, emberek tönkretettük a földet, s azzal együtt saját magunkat is. De Isten megkönyörült ezen a világon, egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16). Azt akarja, hogy népe vele együtt legyen a mennyben. „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32) Az olvasott zsoltár 4. versében azt mondja az Úr: „Szövetséget kötöttem választottammal...” Isten hű marad szövetségéhez. De kik a választottak? A Mt 22,14-ben azt olvassuk: „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” Serdülőkoromban egy cédulát találtam a Bibliámban, és ez volt ráírva: „Jogosan tartasz igényt az örök életre?” Ez elgondolkodtatott. Azóta már az Úré vagyok, s magamévá tettem az Úr Jézus feltámadása utáni üzenetét: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20,17) Boldogan mondom az énekíróval: „Én gyermeke lettem, Atyám ő nekem...”