Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért. Örömmel fogadod az örvendezőt, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. - Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezz örökké bűneinkre! Tekints le ránk: mindannyian a te néped vagyunk! Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. Szent és dicső templomunk, ahol őseink magasztaltak téged, tűz martaléka lett, romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. Még ezek után is türtőzteted magad, Urunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket?

Gondolatok az igéről

Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy a teljes és boldog élethez szükségünk van az ő jelenlétére. Mindenünk, amink van, tőle származik, és útmutatásai alapján kiteljesedhet földi létünk. Ha gondolataink és tetteink teremtőnk körül forognak, meg fogjuk érteni, hogy mi a célunk ebben az életben (4. v.). Isten vágyakozik arra, hogy közösségben legyen velünk, és ezt nem akarja ránk kényszeríteni. De ha az ember ezzel nem foglalkozik, mélyen megbántja őt. Ezért haragszik Isten. Én is, ha kiteszem a lelkem, hogy segítsek valakinek, és az rám se hederít, bizony megsértődöm. Ő a legnagyobb ajándékot adta nekünk. Fenséges jelenlétét, sőt önmagát adta Jézus Krisztusban. A lehetőséget, hogy személyesen ismerhetjük teremtőnket. A legrosszabb, amit tehetünk, vagyis a legnagyobb bűn, hogy nem foglalkozunk ezzel a csodálatos felajánlással, és nem hívjuk segítségül Jézust, hogy legyen Úr az életünk felett. Engednünk kell, hogy irányítson és vezessen, mert jobban ismer bennünket bárki másnál, még önmagunknál is jobban, hiszen ő alkotott meg minket. Érdemes ezt a gondolatot hitvallásként naponta megfogalmaznunk: „Uram, Atyám vagy nekem! Én vagyok az agyag, te az én formálóm. Kezed alkotása vagyok.” (7. v.)