„Ezt mondta az ÚR: Menj Júda királyának a palotájába, és mondd el ott ezt az igét! Mondd: Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, hallgasd meg az ÚR igéjét udvari embereiddel és népeddel együtt, akik bejártok ezeken a kapukon!
Ezt mondja az ÚR: Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, az árvát és az özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen! Ha eszerint jártok el, akkor olyan királyok fognak bejárni ennek a háznak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők udvari embereikkel és népükkel együtt. De ha nem hallgattok ezekre az igékre, én magamra esküszöm – így szól az ÚR –, hogy rommá lesz ez a ház!
Mert ezt mondja az ÚR Júda királyának palotájáról: Ha olyan volnál is, mint a Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztává teszlek, lakatlan várossá. Pusztítókat küldök ellened, csupa fölfegyverzett embert. Kivágják legszebb cédrusaidat, és tűzre vetik azokat.
Sok nép megy majd el e város mellett, és azt kérdezik egymástól: Miért bánt el így az ÚR ezzel a nagy várossal? Akkor majd ezt fogják felelni: Azért, mert elhagyták Istenüknek, az ÚRnak szövetségét, más isteneket imádtak, és azokat tisztelték. Ne a halottat sirassátok, és ne azt sajnáljátok! Azt sirassátok, aki elmegy, mert nem tér vissza többé, nem láthatja viszont szülőföldjét.
Mert ezt mondja az ÚR Sallúmról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után lett király: Aki most elmegy erről a helyről, nem tér vissza ide többé. Ott hal meg, ahová fogságba viszik, nem látja többé ezt az országot! Jaj annak, aki nem igaz úton építi a házát, és törvénytelen módon a felső szobáit, felebarátját ingyen dolgoztatja, és a bérét nem adja meg neki, de ezt mondja: Hatalmas palotát építek, tágas felső szobákat! Ablakokat vágat rá, cédrusfával burkolja, és vörösre festeti! Attól leszel király, hogy halmozod a cédrust? Apád talán nem evett és nem ivott? De törvényesen és igazságosan járt el: ezért ment jól a dolga! Jogához segítette a nincstelent és szegényt, ezért ment jól a dolga! Így tesz, aki ismer engem – így szól az ÚR. Szemed és szíved nem törődik mással, csak a magad hasznával. Kiontod az ártatlanok vérét, elnyomsz és sanyargatsz másokat!
Azért ezt mondja az ÚR Jójákímról, Jósiás fiáról, Júda királyáról: Nem fogják így elsiratni: Jaj, bátyám! Jaj, öcsém! Így sem siratják el: Jaj, uram! Jaj, felség! Úgy temetik el, mint egy szamarat; kivonszolják, kidobják Jeruzsálem kapuin.”

Gondolatok az igéről

Az Isten először megpróbálja jobb belátásra bírni a királyt a prófétán keresztül. Ígéri a most még meglévő jó megmaradását. Emlékeztet az apától kapott uralkodói jó példára. A meg­me­nekülés útja adott a király és népe számára. Nem elkerülhetetlen az ellenség mindent elsöprő betörése és zsákmányszerzése. De nem a jól felfegyverzett és maradéktalanul kiképzett hadi nép és azok bölcs katonai vezetése rejti a megmenekülés, sőt a teljes győzelem titkát. Ennél egyszerűbb és egyben titokzatosabb a megmenekülés. Egyszerű, mert pusztán csak ennyi a feladat: meghallani és megtartani (a király részéről: betartatni) Isten igéjét. Titokzatos, mert a fenyegető vész elmúlása – különösen harc nélkül – az emberi értelemnek előre elgondolhatatlan. Így nem maradna más, csak a hit: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)
Ha elmarad a hit győzelme, akkor más következik: ítélet és pusztulás. Akkor ez a sors lesz az, ami az idegennek és a maradéknak az Úr hatalmáról tanúskodik. Mert ő olyan hatalmas, hogy fenyíteni is van ereje.