Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

Gondolatok az igéről

Időnként beleveszünk abba, mit is kellene tennünk, hogy Isten tetszésére éljünk. Pedig Isten csak a hitet kéri. Hogy higgyünk benne, higgyünk neki, hittel álljunk rá a szavára, és kövessük őt. Ez nem mindig egyszerű. Mert a hit lényege, hogy nem a láthatókra néz, hanem a láthatatlanra, és képes a bizonytalanba is kilépni, ha kell. A hit kiszámíthatatlan, néha érthetetlen, mégis az egyetlen út ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba lépjünk. A mennyből alászállt kenyér életet ad. Életet adott a pusztában is a választott népnek, és életet ad ma is mindazoknak, akik hisznek abban, hogy Jézus Krisztus a Megváltó és Szabadító. Milyen jel tud meggyőzni arról, hogy a Messiással van dolgunk? Atyáinknak is megvoltak a maguk bizonyságai, de a hit mindig személyes. Az elődeink átélése – bármilyen csodás volt is az a pusztai vándorlás, bármilyen különleges volt is a manna – nem elég a hitben járáshoz. Személyes meggyőződésre, megtapasztalásokra van szükségünk. Ez ad életet, ez élteti a hitünket. Legyünk ma is nyitottak arra, hogy meglássuk Isten munkáját, megtapasztaljuk a jelenlétét, átéljük a szeretetét, akár egészen hétköznapi, látszólag jelentéktelen dolgokban is! Legyünk nyitottak a Mesterrel való találkozásra!