Örömmel adunk tájékoztatást arról, hogy a Speciális Misszió saját tárhelyén elérhetőek és újrahallgathatóak a baptista Áhítat anyagai. Terveink szerint egyéb hanganyagok is feltöltésre kerülnek majd.
Miután a Nap Utcai Baptista Gyülekezetben Kelédi Géza testvér letette a lelkipásztori szolgálatot, a gyülekezet meghívta lelkipásztorának dr. Almási Tibor testvért, aki ezt elfogadva (miután 2012 és 2016 között már pásztorolta ezt a gyülekezetet) ez év áprilisától folytatja itteni szolgálatát.
Áldást kívánunk a lelkipásztor és a gyülekezet közös munkájára!
Két ifjú testvérünk vállalta az Úr Jézus követését, és mondta ki, hogy nincs visszaút. Somogyi Hermina a hévízgyörki, Kovács Benedek a kartali gyülekezet tagjaként indulhatnak tovább mindnyájunk örömére. Bemerítésükre március 31-én került sor. Meláth Attila váci lelkipásztor a filippi börtönőr megtérése kapcsán bátorította a fiatalokat. A bemerítés szolgálatát Kovács László helyi lelkipásztor végezte a népes gyülekezet előtt.
2019 nyarán két tábort is szervez a Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió (MABIM). A táborokat augusztus 5–11-éig rendezik két helyszínen, Vépen és Soltvadkerten. A táborokban lesz lehetőség pihenni, kikapcsolódni, sportolni, kapcsolatokat építeni és fejlődni. Mindkét tábor célja, hogy a résztvevők minél mélyebben ismerhessék meg Istent és az életükre vonatkozó tervét, azonban a két táborban más-más kérdések, kihívások kerülnek a középpontba.
Itt vagyok! – MABIM-tábor Vépen
Vépen, Szombathely mellett rendezik az „Itt vagyok!” tábort, ahol az istenközpontú, megalkuvás nélküli hívő élet, az odaszánás és az elköteleződés kerül a középpontba.
A táborba szeretettel várják azokat a fiatalokat, akik szeretnének megerősödni a hitükben, Krisztussal való kapcsolatukban, identitásukban. A táborban arról lesz szó, hogyan lehet istenközpontú az életünk, hova szánjuk az időnket, gondolatainkat, döntéseinket, és hogyan tudunk elköteleződni Krisztus követésében és ezt tudatosan megélni. A szervezők a 14–25 éves jelentkezőket várják a táborba. A hét során az istenközpontú élet mellett fontos szerepet kap az istenközpontú ifjúság is, lehetőség lesz az ifjúságoknak is arra, hogy a jövőjükről, terveikről beszélgessenek és Isten vezetését keressék. A tábor lelki vezetője, főelőadója Uzonyi Barnabás lesz, a dicsőítést pedig Révész Dániel és csapata vezeti.
Jézus! – MABIM-tábor Soltvadkerten
A soltvadkerti tó partján rendezik a „Jézus!” tábort, ahol a szolgálói életforma, a szolgálatban való elköteleződés és az Isten szerinti életvezetés kerül a középpontba. A tanításokban Jézus élete alapján épülhetnek azok a fiatalok, akik szeretnének egy szolgálói életformát kialakítani, Krisztus példáját követve jelen lenni a kapcsolataikban, a környezetükben, a gyülekezetükben.
A táborban Boros Dávid, Mike Sámuel és Papp János fog tanítani. A hét során tematikus kiscsoportokban is lesz lehetőség fejlődni, melyek témái többek között a bibliatanulmányozás, az evangelizáció mint életstílus, a belső gyógyulás-lelkigondozás és a vezetői szolgálat. A szemináriumok az életvezetésről és a gyülekezeti szolgálatokról fognak szólni, így például az igei szolgálatokra való készülésről, a gyülekezeti marketingről, a helyes sáfárságról, a krízis- és kudarckezelésről. A hét során a dicsőítést a MABIM dicsőítő csapata vezeti. A táborba 14 éves kortól felfelé várják szeretettel a fiatalokat.
A táborokról bővebben a MABIM Facebook-oldalán olvashatnak az érdeklődők, jelentkezni pedig az alábbi linken lehetséges: http://baptistaifi.hu/hu/nagytabor2019
Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.
Lukács 6,43–46
Mit várunk
leginkább az iskolától?
Hogy megtanítsa írni, olvasni és számolni a gyermekeinket? Hogy megtanítsa a kritikus gondolkodásra? Hogy a ma kompetenciáit adja és fejlessze bennük? Hogy erősítse gyermekünk jellemét, tegye felkészültté az életre, tanítsa közösségi hozzáállásra, tegye élménnyé a tanulást?
Persze
ezeket a szülő is képes megadni. És hogy a szülőtől vagy a iskolától függ
jobban, hogy ezekkel a gyermek rendelkezik-e vagy sem, ezt nehéz megmondani.
Hogy olyan tudással és képességekkel érje el a középiskolai felvételi idejét, hogy a legjobb intézményekbe reális lehetősége legyen bejutni? A legtöbb szülő gyermeke tanulmányi és karrierjövőjét szeretné biztosítottnak látni már általános iskolás korában.
A
gyermek életét egyszerre határozza meg a család és az iskola. Ezért a világ
egyik legfontosabb helye a szülő számára az iskola. Ezért fontos, hogy
kölcsönös szövetség legyen család és iskola között. Ezért mondjuk, hogy a
pedagógus a másik szülő.
Hogyan foghat
össze szülő a pedagógussal?
Mert
a pedagógusok szülőtársaink. És mi történik akkor, ha a szülő nem szülőtársként
gondol a pedagógusra?
Amikor nem szülőtársként gondolnak az anyukák-apukák a pedagógusokra, akkor sokszor úgy jelennek meg az óvodában, iskolában, mint áldozatok, akik nem tehetnek arról, hogy olyan a gyermekük. Vagy agresszorként, akik beolvasnak a pedagógusnak, aki semmit nem ért a gyerekekhez. Vagy stréberként nyalnak gyerekük kivételezéséért. Vagy fontoskodókként, akik hosszan fejtegetik nagyszerűnek vélt gondolataikat. Vagy hárítókként, akik tudják, hogy abból semmi nem igaz, amit a tanár állít a gyerekükről. Vagy haverkodókként, akik nem a gyerekük iránti közös felelősség alapján, hanem személyes kapcsolatba akarnak kerülni mindenáron gyerekük pedagógusával. Vagy póttanárokként lelkesedve az osztályfőnök oldalán akarnak mindenben részt venni.
Hát, igen, ha az anyuka vagy apuka nem a szülőtársat keresi a pedagógusban, akkor az óvodában vagy az iskolában a gyermeke biztos nem kapja meg azt, amire szüksége lenne fejlődése érdekében. És épp a szülő lesz ennek az akadálya.
Mit kell
megkapnia leginkább egy gyermeknek?
Már
sok mindent megfogalmaztunk, amit szülőkként szeretnénk, hogy gyermekeink az
iskolában is megkapjanak. De a legfontosabbra sajnos sok szülő nem gondol. Hogy
mi ez?
Egy pedagógustörténet felismerése jól példázza, hogy mi az a fontos dolog, amire nagyon nagy szüksége van a gyermekünknek. Everett Shostrom A manipuláló ember című könyvében írja a következő pedagógusvallomást: „Nagyszerű érzés volt megértenem, hogy egy emberpalántának nemcsak oktatásra van szüksége. Jól tudom a matematikát, és a tanításban is jártas vagyok. Azelőtt azt hittem, ennél több nem is kell. Ma már a gyerekeket tanítom, nem a matematikát. Elfogadtam a tényt, hogy egyes esetekben csak részleges sikert érhetek el. Mivel már nem akarom mindenáron tudni a választ, úgy tűnik, mintha sokkal többször ismerném azt, mint amikor még mindentudónak igyekeztem tűnni. Eddie-nek hívták a fiút, aki rádöbbentett erre. Egyszer megkérdeztem, mit gondol, miért annyival jobbak az eredményei, mint az előző évben. Válaszával új irányba fordította gondolkodásomat.
– Azért – felelte –, mert
most már szeretem magamat, amikor a tanárnővel vagyok.”
Hogy
mi az tehát, amire sok szülő nem gondol? Az egészséges önbizalom, az egészséges
önszeretet, az egészséges személyiség. Ha ezt megadjuk egy gyermeknek, kis
túlzással mindent megadtunk neki, ami az élethez kell.
Miért az önbizalom az egyik legfontosabb tényező? Mert az önbizalom adja meg azt a bátorságot, amely alapján helyesen használom a személyiségemet mint mindenek eszközét.
Miért a
legfontosabb az egészséges személyiség?
Minden közösség attól jó, ha a tagjai minél jobb emberek, minél jobb és egészségesebb személyiségűek. Ez igaz a családra, egy iskolai osztályra, a munkahelyi közösségre, egy vallásos csoportra, egy településre és persze az egész társadalomra. Sok mindent meg lehet változtatni kisebb és nagyobb közösségek életében szerkezetileg, jogilag, körülményeiben, de igazi és hosszú távú változás akkor következik be, amikor a tagjai változnak belül: felfogásukban, szívükben, önképükben.
Ezért
a társadalomban igazi változást sem az iskolarendszer változása hoz majd, hanem
az, amikor a szülők összefognak a pedagógusokkal a gyermekek nevelésében. És
amikor az egészséges személyiség lesz a nevelés fő célja, és ebben fognak
össze.
Mit
jelent ez a cél? Azt, hogy minden annak van alárendelve, hogy a családból és az
iskolából kikerülő fiatalok személyisége érett és egészséges legyen.
A pedagógus a
szülő szövetségese
Szülőként
a legfontosabb szövetségesünk a pedagógus. Ezért szülő igazából minden
pedagógus. Ha nincs jól működő kölcsönös bizalomra és tiszteletre alapuló
kapcsolat szülő és pedagógus között, az olyan, mint egy rossz házasság a benne
levő gyerekek számára. Nem tudják, kihez alkalmazkodjanak vagy kihez húzzanak.
Végül senkihez.
Ahogy
egy házasságban is a férjnek és a feleségnek nem a másiktól kell várnia a
gyermeknevelést (mintha csak a másiknak lenne ez a dolga), hanem össze kell
fognia a párjával és ebben neki kell elöl járni, ugyanúgy nem a pedagógustól
kell elvárnod a gyermeked oktatását-nevelését, hanem össze kell fognod vele
bízva benne, hogy neki ugyanúgy fontos a te gyermeked, mint neked.
Amikor
majd a szülők újra úgy tekintenek a pedagógusokra, mint szülőtársakra, amikor
majd azt keresik, mivel segíthetik és támogathatják a gyermekek iránti
felelősségében, mivel segíthetik pedagógusuk feltöltődését és fejlődését, akkor
nagyot fog változni a világ, mert megérzi, hogy összefogtak a gyermekek jövője
érdekében azok, akiké a gyermekek.
Mi a szülő-pedagógus legfontosabb nevelési eszköze?
Már csak egy kérdés maradt: Hogyan nevelhetünk egészséges személyiségű gyermekeket? A válasz egyszerű! Ha mi is azok vagyunk! Nem lehet tehát semmi fontosabb annál, mint hogy gondunk és időnk legyen önmagunkra. Nem véletlen, hogy Pál apostol is ezt ajánlja felnőtt tanítványának, Timóteusnak, amikor levelében ezt írja neki: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” Higgyük el, Isten is azt akarja, hogy a saját lelkünkre és személyiségünkre legyen időnk, hogy egészségesek legyünk. Mert az a legfontosabb eszközünk. Isten segítsen ebben bennünket.
A gimnáziumi éveim alatt volt egy magyartanárom. Mivel a naplóban én voltam az első, gyakran feleltem. 9.-ben a Bibliából kellett nagyon sokat felelnem. Kifejezetten jól ment. Néha úgy éreztem, kedvel a „Vaslady”-nek becézett tanárunk. Már ekkor nagyon tetszett egy lány, akit Barbarának hívtak. Annyit elárulok, hogy pár évvel később ő lett a feleségem. Kedves magyartanárom is észrevette ezt. Ettől kezdve kezdte el mondani, hogy „Bacsó, magából egy jó kis nősülős pap lesz.” Ez a mondat aztán évekig vissza-visszatért. Olyannyira, hogy ennek hatására is határozottan nem akartam lelkészi pályára menni.
A Debreceni Egyetem történelem–földrajz szakán tanultam, amikor Isten elhívása újra megerősödött az életemben, és beiratkoztam a Baptista Teológiai Akadémiára. Ahogyan menten a felvételire, és tanultam az intézményben, ez a mondat újra és újra visszatért. Ma már mosolygok ezen, hogy Isten egy tanárt ilyen módon tudott felhasználni az életemben.
Sokszor elfelejtjük, hogy „a kimondott szónak ereje van”! Vagyis a szavainkkal építhetünk és rombolhatunk. Sérthetünk, sebet ejthetünk vagy éppen vigasztalhatunk és gyógyíthatunk!
Egy gyorsan változó világban a mai pedagógusra sokféle elvárás nehezedik. Mindenkinek van véleménye, milyen egy „jó tanár”. Van elvárás a viselkedésrepertoár tekintetében, a tanítási módszer tekintetében. Egy 2016-os tanulmány (Nikitscher) magyar gimnazisták körében vizsgálta a jó pedagógus jellemzőit. A legnagyobb egyetértés az élvezetes, figyelemfelkeltő tanítási stílusban és a magas színvonalú szaktantárgyi tudásban volt. A kutatásban a gyermek családtagjainak a véleményét is megkérdezték. A „közmeglátás” itt az volt, hogy egy jó pedagógus magas szakmai színvonalat képvisel, szereti a munkáját és a gyerekeket, jó konfliktuskezelő és fegyelmező. Ezeket követik a széles körű műveltség, a folyamatos képzés és az előítélet-mentesség. Ezen felül még fontosnak tartották a humorérzéket és a gyermek kultúrája, érdeklődése és otthoni környezete iránti érdeklődést is.
A fenti kutatás csak egy a sok ezer közül. A sokféle környezetből érkező gyermekek és fiatalok felé fordulva a Biblia tanácsa ma is kincset ér:
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…”
Egyeseknek intellektuális kihívásokra, másoknak empatikus melléjük állásra van szükségük. Hogyan tud egy tanár ennek megfelelni? A neveléstudományban már közhely, hogy egy tanárnak széles körű módszertani tudással kell rendelkeznie az adott szaktárgyi tudás mellett. Elhanyagolt azonban, hogy világos belső iránytűvel, értékrenddel is fontos bírnia. A tanár, aki egy felfedezést, tanulási folyamatot vezet, kísér, korántsem mindegy, milyen attitűddel teszi ezt. Ahogy a társadalomban egyre nagyobb probléma a céltalanság, úgy nyilván ez az iskolában is megjelenik. Mennyire sokat ér az a tanár, aki tudja, mi a cél és merre van az arra! Ezen felül a belső világos értékrend a komplex világban sok mindent egyszerűsíthet és tisztázhat, és így a folyamatos megújulás egyik alappillére lehet. Különösen is fontos ez, amikor kutatások bizonyítják, hogy a tanárokat kiemelten veszélyezteti a kiégés, tehát szükségük van olyan belső erőforrásra, amely nem apad el.
Mit tehetünk mi, keresztények a mai pedagógusok érdekében? Nem csak a tanár tud építeni vagy rombolni a szavaival. Szülőként, diákként mi magunk is találkozunk pedagógusokkal. Érdemes a szavainkkal építeni. Mi magyarok talán könnyebben kritizálunk, mint adunk pozitív visszajelzést. Ezért is lepődik meg egy tanár, ha megdicsérik, amikor egy szülő nem veszekedni és „problémázni” akar vele, csak egyszerűen egy pozitív visszajelzést adni.
Látva látom az Urat” – Bemerítés a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetben
Istennek
hálával áldozva írom ezt a cikket. Hogyan adjam át fekete betűkkel azt a
mennyei örömet, amit csak átélni lehetett? Mindenesetre megpróbálom…
Fiatal gyülekezetünk csodálatos fordulóponthoz érkezett. Hét drága testvérünk közül kettővel az életben sosem ismerhettük volna egymást. Róluk már nemcsak a társadalom, hanem a családjuk is lemondott. De nem úgy Isten! „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem.” (Zsolt 27,10)
Bemerítkezőink általunk még sosem látott, színes csapatot alkottak 2019. május 26-án. A legkülönlegesebb közülük Judit volt…
Judit kerekesszékben érkezett az egyik helyi idősek otthonából. Egy egész életnyi belső küzdelem után, 84 évesen talált rá Isten kegyelme. Kicsiny gyerekkora óta nem tud járni, sőt beszélni sem. Gondolatai épek, és világosan kinyilvánította, hogy szabad akaratából merítkezik be. Az idősek otthonában tartott havi istentiszteleteinket az első alkalomtól kezdve, évek óta látogatta. Az Úr öröme egyre jobban átjárta életét, és a morgós néni életvidám természetűvé vált. Kedves gondozója, gyülekezetünk szolgálatvezetője, Zoltán ügyesen kommunikál vele, így bizonyossá vált, hogy Judit bizony megtért és újjászületett Krisztus kegyelmében.
Majd Isten felfedte, hogy Judit sosem tudta megbocsátani lelkész édesapjának, hogy nem mutatta meg neki az élő Istent. Amikor Judit megtudta, hogy ez a megbocsátatlanság bűn, ami elválasztja őt Istentől, eldöntötte, hogy megbocsát. Azóta elkezdte teremni a Szent Szellem gyümölcsét, hiszen örömöt áraszt, szívből tud szeretni, befogadó-elfogadó személyiség lett, és az évek óta nehezen diktált élete naplóját felajánlotta gyülekezetünknek és a baptista egyháznak Tóth Sándor lelkipásztorunkra bízva azt, ha Teremtőjéhez tér.
Esztert pólyás kora óta ismerjük. Szülei szolgáló tagjai a gyülekezetünknek. Bizonyságtételét örömmel hallgattuk arról, hogy Isten elvezette a kereszthez végre nemcsak agyban, hanem a szívében is. Minden bibliai történetet kívülről ismert, hiszen vasárnaponként részt vett a gyermektanításokon. Egy tavalyi istentiszteleten viszont eljött élete legnagyobb fordulópontja: Isten személyesen szólította meg őt. A bűneit végre nemcsak tudta, hanem érezte is. A legfontosabb, hogy meg is bánta, és átélte Isten bocsánatát Krisztus halála által. Nagyon erős változásokról számolt be az életében, amelyekről egyértelműen tudja, hogy ez csak Isten munkája lehet.
Emma hat éve jár istentiszteletre édesanyjával, akinek révén istentudatban nevelkedett. Számított rá, hogy Isten egyszer majd személyesen is megérinti, bár azt hitte, jóval később, hiszen nem akarta elhamarkodni ezt a fontos döntést. Ma nagyon hálás Istennek azért, hogy már tizenévesen az övé lett. A tavalyi gyülekezeti táborban élte át a megváltás csodáját, és azt, hogy „Valaki nagyon értékesnek lát engem”. Isten szeretete átmosta őt, és ez tartja meg őt a keskeny úton. Ez a Szeretet túlcsordult rajta, amikor bizonyságtétele végén a vendégeket Isten követésére, Megváltónk szeretetének elfogadására bátorította.
Andrea szerető vallásos családban nőtt fel. Kis kora óta templomba járt és konfirmált is. Az evangélium története azonban felnőttkoráig csak lexikális tudás maradt, habár sokat imádkozott, és Isten segítségére mindig is számított. A pályaválasztás kapcsán mutatta meg neki Isten, hogy ő nemcsak egy barát és támasz szeretne lenni az életében, hanem Úr is. Ragaszkodott egy egyetemi szakhoz, de Istennek más terve volt. A sokadik zárt ajtó után adta fel saját élete feletti uralmát, és életében először végre Isten akaratáért imádkozott. Isten sokkal jobb hivatást adott neki a saját elképzelésénél. Ezzel Isten bebizonyította, hogy bárkinél jobban számíthat rá, és szeretete határtalan. Bűneiből való megtérése és élete Istennek ajándékozása óta ma is nagy hála és szeretet tölti be szívét az Úr Jézus iránt, akit egész életében követni akar.
Dániel is hívő családban nőtt fel. Bontakozó gyermeki hitét, kiegyensúlyozott gyülekezeti életét egy másik városba való költözés és iskolaváltás törte meg. Az új gyülekezetben nem ismert senkit, az iskolában nem talált barátokra. Magára maradt, és ezt kihasználta a gonosz. Az üresség miatt tíz éven át erősen dohányzott, még asztmás is lett. Már fiatal felnőtt volt, amikor rádöbbent, hogy a megoldás számára az, ha Istennel személyes kapcsolatba kerül. Közeledni kezdett Istenhez, és Isten is közeledett hozzá a Biblia ígérete szerint. Bűneit megbánva rendezte a kapcsolatát Istennel, aki azóta is vezeti, szereti és mindenben megsegíti őt.
Lajos szintén hívő családban nevelkedett, tudta, kicsoda Jézus Krisztus, de jobban vonzotta őt a világ és a bűn. Halálosan káros szenvedélyei már az életét is veszélyeztetni kezdték, amikor Istennek hála, nem bírta tovább. Segítségért kiáltott az Úrhoz, aki meghallgatta és talpra állította. Minden bűnétől és függőségétől megszabadította, és reményteljes jövővel ajándékozta meg. Megvallotta hitét és az ajándékba kapott örök életéért érzett háláját.
Beáta néni is a helyi idősek otthonából érkezett. Fizikai vakságból gyógyította meg az Úr, csodát téve vele testében és szívében egyaránt. Költő lévén érzékletesen vont be minket élete történetébe, és beleérezhettünk megdöbbentő sorsába:
„Amikor az Úr megmutatta, hogy milyen szívvel belülről látni, az ő »szemüvegén keresztül« látni a teremtett világot és az összefüggéseket, fizikálisan megvakultam, hogy látva lássam őt, és egyre jobban megismerjem. A változások életemben akkor kezdődtek, amikor kb. öt évvel ezelőtt Isten meglátogatott, elküldve az ő eszközeit, szolgálóit: Tóth Sándort és Szalay Zoltánt. Megismertem Isten kegyelmét, és elfogadtam szeretetét. Hálás vagyok, hogy megbocsátotta bűneimet, hogy helyet készített nekem a mennyben, mert Isten gyermeke lettem. Megmentette az életem!
Mindig erőt ad az Úr, ha jön a csüggedés, ha fogytán az erőm, szárnyai alá rejt el. Azóta szól hozzám, válaszol, tanít, általa, vele élek, ő bennem él! Ma már látok a fizikai szememmel is, a lényeget is belülről kifelé, van célja, értelme az életemnek. Van utam: »lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága…«”
A bemerítés előtt Tóth Sándor lelkipásztorunk bibliai igékkel tanította a vendégsereget a bemerítés igazságáról és a kézrátételes imádság szerepéről, majd nagy örömmel és hálás szívvel tanúi lehettünk gyülekezetünk új tagjai víz alá merülésének.
Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora Naamán történetén keresztül világított rá az emberi gyarlóságra, ami, ha megjelenik szívünkben, akadályozza Isten gyógyító munkáját az életünkben. Ha Isten csak egy kis dologban kér engedelmességet, miért nem tesszük meg? Mert sokszor lealacsonyítónak gondoljuk, hogy nem tehetünk semmit magunkért. Mert vallásos cselekedetekkel nem bírhatjuk rá Istent a magunk akaratára. Mert Isten csak egy egyszerű dolgot kér: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” (ApCsel 16,31)
Gyógyulásunk útját Naamán története jól modellezi a 2Kir 5,1–19-ben:
Hit (= bizalom); 2. Engedelmesség; 3. Hála; 4. Életváltozás!
Márk a
jelenlévőket a megtérők imájával hívta az örök életre és Isten bűnbocsánatának
átvételére.
A gyülekezetünk nevében Szalay-Rácz Edina köszöntötte új tagjainkat kedves igékkel és a gyülekezetünk ajándékaival.
A különleges bemerítési alkalmunk vidám szeretetvendégséggel zárult, amikor részletesebben is beszélgethettünk a bemerítkezőkkel és még nem hívő rokonaikkal, barátaikkal. Kérünk titeket, hogy imáitokban emlékezzetek meg az idősek otthonában formálódó szívekről és a bemerítkezők még újjá nem született hozzátartozóiról.
A Sola Rádió műsoraiban a pünkösd előtti héten és az ünnepi sorozatban az egyházak vezetői fogják megszólítani a világot.
Megemlékeznek a kereszténység létrejöttének történelméről, és megfogalmazzák a Bibliában olvasható történetek hitbeli üzenetét.
Ezek a műsorok június 3-án, hétfőtől péntekig minden nap délelőtt hangzanak el, a hétvégén és a hétfői ünnepnapon pedig egész nap hallgathatók lesznek a pünkösdi üzenetek.
A világot megszólító egyházvezetők:
Hétfőn 11 óra: Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke
Kedden 11 óra: Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke
Szerda 11 óra: Kocsis Fülöp, a görögkatolikus egyház metropolitája
Csütörtök 11 óra: Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke
Péntek 10 óra: Khaled A. László, a Magyarországi Metodista Egyház szuperintendense
Péntek 11 óra: Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke
Ezek szombaton és vasárnap újra hallgathatók lesznek.
Pünkösdhétfőn 11 óra: Ted Wilson, a Hetednapi Adventista Egyház Generálkonferenciájának elnöke üzen a magyarországi hallgatóknak.
„Az ünnep, s a keresztény ünnep mindenekelőtt a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés; hiányzik belőle az ünnepi teremtő erő. Valójában »bekapcsolódásnak« kellene lennie.” Pilinszky János
