Egy pedagógus az egész életre hat(hat)

0
1166

A gimnáziumi éveim alatt volt egy magyartanárom. Mivel a naplóban én voltam az első, gyakran feleltem. 9.-ben a Bibliából kellett nagyon sokat felelnem. Kifejezetten jól ment. Néha úgy éreztem, kedvel a „Vaslady”-nek becézett tanárunk. Már ekkor nagyon tetszett egy lány, akit Barbarának hívtak. Annyit elárulok, hogy pár évvel később ő lett a feleségem. Kedves magyartanárom is észrevette ezt. Ettől kezdve kezdte el mondani, hogy „Bacsó, magából egy jó kis nősülős pap lesz.” Ez a mondat aztán évekig vissza-visszatért. Olyannyira, hogy ennek hatására is határozottan nem akartam lelkészi pályára menni.

A Debreceni Egyetem történelem–földrajz szakán tanultam, amikor Isten elhívása újra megerősödött az életemben, és beiratkoztam a Baptista Teológiai Akadémiára. Ahogyan menten a felvételire, és tanultam az intézményben, ez a mondat újra és újra visszatért. Ma már mosolygok ezen, hogy Isten egy tanárt ilyen módon tudott felhasználni az életemben.

Sokszor elfelejtjük, hogy „a kimondott szónak ereje van”! Vagyis a szavainkkal építhetünk és rombolhatunk. Sérthetünk, sebet ejthetünk vagy éppen vigasztalhatunk és gyógyíthatunk!

Egy gyorsan változó világban a mai pedagógusra sokféle elvárás nehezedik. Mindenkinek van véleménye, milyen egy „jó tanár”. Van elvárás a viselkedésrepertoár tekintetében, a tanítási módszer tekintetében. Egy 2016-os tanulmány (Nikitscher) magyar gimnazisták körében vizsgálta a jó pedagógus jellemzőit. A legnagyobb egyetértés az élvezetes, figyelemfelkeltő tanítási stílusban és a magas színvonalú szaktantárgyi tudásban volt. A kutatásban a gyermek családtagjainak a véleményét is megkérdezték. A „közmeglátás” itt az volt, hogy egy jó pedagógus magas szakmai színvonalat képvisel, szereti a munkáját és a gyerekeket, jó konfliktuskezelő és fegyelmező. Ezeket követik a széles körű műveltség, a folyamatos képzés és az előítélet-mentesség. Ezen felül még fontosnak tartották a humorérzéket és a gyermek kultúrája, érdeklődése és otthoni környezete iránti érdeklődést is.

A fenti kutatás csak egy a sok ezer közül. A sokféle környezetből érkező gyermekek és fiatalok felé fordulva a Biblia tanácsa ma is kincset ér:

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…”

Egyeseknek intellektuális kihívásokra, másoknak empatikus melléjük állásra van szükségük. Hogyan tud egy tanár ennek megfelelni? A neveléstudományban már közhely, hogy egy tanárnak széles körű módszertani tudással kell rendelkeznie az adott szaktárgyi tudás mellett. Elhanyagolt azonban, hogy világos belső iránytűvel, értékrenddel is fontos bírnia. A tanár, aki egy felfedezést, tanulási folyamatot vezet, kísér, korántsem mindegy, milyen attitűddel teszi ezt. Ahogy a társadalomban egyre nagyobb probléma a céltalanság, úgy nyilván ez az iskolában is megjelenik. Mennyire sokat ér az a tanár, aki tudja, mi a cél és merre van az arra! Ezen felül a belső világos értékrend a komplex világban sok mindent egyszerűsíthet és tisztázhat, és így a folyamatos megújulás egyik alappillére lehet. Különösen is fontos ez, amikor kutatások bizonyítják, hogy a tanárokat kiemelten veszélyezteti a kiégés, tehát szükségük van olyan belső erőforrásra, amely nem apad el.

Mit tehetünk mi, keresztények a mai pedagógusok érdekében? Nem csak a tanár tud építeni vagy rombolni a szavaival. Szülőként, diákként mi magunk is találkozunk pedagógusokkal. Érdemes a szavainkkal építeni. Mi magyarok talán könnyebben kritizálunk, mint adunk pozitív visszajelzést. Ezért is lepődik meg egy tanár, ha megdicsérik, amikor egy szülő nem veszekedni és „problémázni” akar vele, csak egyszerűen egy pozitív visszajelzést adni.

Megosztás