Bemerítés a Forrás gyülekezetben
A ferencvárosi gyülekezetben a vezetőség előtt két testvér tett bizonyságot a hitéről, és június 16-án a gyülekezeti istentiszteleten megtörtént a bemerítésük is.
Ez az a nap! Roadshow
Nick Vujicic októberben Magyarországra és Erdélybe látogat az Ez az a nap! és a Nem adom fel Alapítvány szervezésében.
„Mégis” – Alkotótábor Fonyódon
Július első hetében 20 főként képzőművész vette birtokba a Fonyódi
Alkotóházat. Az egyházunk kommunikációs osztályának Comenius Ház elnevezésű kulturális projektje által szervezett alkotótábor idén második alkalommal került megrendezésre. A tábor létrehozásának célja az volt, hogy a művészek egy héten keresztül egy témában együtt alkossanak, megismerjék egymást, illetve egymás kifejezési módjait, kapcsolataikat elmélyítsék, majd a tábor zárásaként egy kiállításon mutathassák be az elkészült műveiket.
Ebben az évben az ország különböző pontjairól érkeztek a táborozók, akik között volt író, festő, grafikus, zenész, intermédia-művész, fotós, építész. A téma, amelynek jegyében telt az alkotás, a „Mégis” volt.
Kasza Julianna grafikusművész – Balázs 
Mórocz Viktor festőművész – Szélben 
Balogh Krisztina grafikusművész – Vitorlás
A tábori élet mindennapjaiba tartoztak a reggeli áhítatok, amelyek az Istennel való kapcsolat erősítése mellett a közösség építését is szolgálták. Az igei gondolatokat bizonyságtételek és csapatépítő játékok egészítették ki, amelyek nagyban elősegítették, hogy gazdag lelkiséggel telve indulhasson a napi alkotómunka. Ki-ki kedvére választhatott magának helyszínt a munkára a Fonyód kínálta sokszínű, természeti szépségekkel megáldott helyek közül. Így a környéken járók gyakran bukkanhattak a strandon rajzoló, vagy a parkban fotózó, vagy akár a sétányon festő művészekre.
A kiállítást megelőző napon pedig interaktív alkotásra is volt lehetősége a Fonyódon élőknek, illetve a nyaralóknak, amikor néhány művész portrét készített az Dísz téren üldögélőkről, ugyanitt az arra járó gyerekek és felnőttek kirakózhattak, kövekkel egyensúlyozva alkothattak műveket, ezzel is népszerűsítve a tábort lezáró kiállításmegnyitót, amelynek idén a Fonyódi Kulturális Központ adott otthont.
A megnyitó rendezvényen a képzőművészeti alkotások kiállítása mellett a hét során született versek, illetve prózai alkotások hangoztak el, és sor került egy művészettörténeti kiselőadásra is. Távlati küldetése az alkotóhétnek, hogy a november 10–17. között zajló Baptista Művészeti Napokra gondolva a művészekben elinduljon az az alkotó folyamat, amelynek eredményeként az őszi rendezvénysorozatba aktívan bekapcsolódhatnak. Erre sok lehetőségük lesz, hiszen országos szinten meghívhatók lesznek gyülekezetek, iskolák és más baptista intézmények számára, de akár egymást is meghívhatják kiállítónak, előadónak stb.
A fonyódi alkotónapok remek lehetőséget kínáltak a részt vevő művészeknek arra, hogy aktív, elmélyült szellemi és gyakorlati alkotómunkában kiteljesedett időket éljenek át, kiszakadva a saját lakó- és alkotóhelyükről a festői szépségű Badacsonyra néző, árnyas hűst adó ősfákkal övezett környezetbe. Lehetőségük nyílt a már meglévő vagy akár egészen új emberi kapcsolataik gazdagítására, hitbeli elmélyítésére, sokáig ható alkotói inspirációra és a baptista művészek közösségének, a Comenius-csoportnak az építésére.
„Soha többé!”
A bemerítkezés a baptista gyülekezetekben az egyik legfontosabb esemény, mivel ezen keresztül az ebben részt vevő személy a döntéséről, elköteleződéséről tanúskodik Isten, a gyülekezet és minden jelen levő vendég előtt.
Igen ritka manapság az életre szóló döntés, mivel a körülöttünk változó világ és saját változó természetünk miatt nem merünk elköteleződni. A félelem a csalódástól, a félelem a kellően át nem gondolt választásoktól és a visszavonhatatlan döntésektől visszatart oly sok embert attól, hogy a legjobbat válasszák.
Június 16-án két személy (Horváth Anikó és Nagy Kincső) odaszánásáról és Isten megmentő kegyelméről szólt vendég lelkipásztorunk, Kovács Bálint ezen a különleges alkalmon. A megmentő kegyelem azonban nem olcsó portéka! Bár számunkra és minden ember számára ingyen elérhető, de Valakinek ez nagyon sokba került! Jézus Krisztus ártatlanul, saját döntése alapján és választása eredményeként áldozta fel magát mindazokért, akik elhiszik, hogy reménytelen bűnös természetük ellenére pusztán szeretetből és irántunk érzett együttérzésből értük és helyettük halt meg a kereszten.
Az Istenhez közel kerüléshez azonban a Jézus Krisztusban való hit mellett engedelmesség is szükséges. Hittel, de engedelmesség nélkül nincs értelme semmilyen bemerítkezésnek! Ezért mondta kedves Bálint testvérünk Naamán története alapján, hogy miután beengedted életedbe hit által Jézus Krisztust, ne állj meg itt!
A hit cselekszik, és csak a cselekedet teheti hitelessé a megvallott hitet.
Az élő Jézussal való kapcsolat is élő gyógyulást eredményez a bűntől mérgezett életünkben, és ennek jele, hogy az újjászületett ember ellen akar állni a Kísértőnek és a bűnnek. Többé már nem akar korábbi szokásainak élni, többé nem akar elköteleződésével szemben ható lépéseket tenni, szavakat mondani, gondolatokkal játszani!
A bemerítkezés éppen erről szól: „Soha többet” – a bűnnek, és szeretetből fakadó engedelmességgel Isten felé.
Megélni a hívő életünket Jézus Krisztussal csak ilyen szilárd elhatározással lehet és érdemes. Különben a bemerítkezés hatása csak annyi, hogy vizesek leszünk, és gyakorlatilag nem ér többet, mint egy kis pancsolás egy medencében. Ha viszont az elhatározás szilárd, és az újból és újból megerősített döntésünkhöz ragaszkodunk, akkor Isten van annyira erős, hogy megtartson bennünket az ő útján minden botladozásunk ellenére!
Kívánom, hogy bárcsak mindig mindannyiunknak (nem csak Anikónak és Kincsőnek) eszünkbe jutna, mit is ígértünk és fogadtunk a bemerítkezésünkkor és döntésünk pillanatában, és hittel Jézus Krisztusra támaszkodva tudnánk életünket Istennek való engedelmességben, hitelesen megélni mások előtt!
Isten hatalmas csodát tett Oroszlányban
Amikor az áprilisi ócsai képzésen részt vettünk Attilával ketten, még nem is sejtettük, hogy már idén sikerülni fog megrendeznünk Oroszlányban is a Bibliai Családi Parkot. Elsősorban azért vettünk részt a képzésen, mivel a Tatabányai Baptista Gyülekezet májusban szerette volna elsőként Tatabányán megrendezni a családi parkot, és mi is szívesen csatlakoztunk, hogy segítsük őket ebben, illetve hasznosnak tartottuk a képzés lehetőségét a jövőre nézve, ha esetleg mi is valamikor szerveznénk egy ilyen jellegű családi napot.
Ana/baptista habán hagyományőrző nap a felvidéki Nagylévárdon
Június utolsó vasárnapja a keresztény vértanúk emléknapja. Ezen a napon azokra a hithősökre emlékezünk, akiket hitük és meggyőződésük miatt megvetettek, üldözték, vagyonukat elvették, börtönbe zártak, kivégeztek, vagy szülőhazájukból életüket és családjukat mentve elmenekültek.
„Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!”
1889–2019
Bemerítés Pécsett 1969. június 22-én a Bástya utcai baptista imaházban
Még kisiskolások, iskolások voltunk, mikor Mészáros Kálmán lelkipásztor testvér Pécsre érkezett a családjával, Kati nénivel és három gyermekükkel. Az ő igehirdetésein, példamutatásán nőttünk fel.
Mindnyájan nagy szeretettel emlékezünk meg vasárnapi iskolai tanítóinkról, Gőbl Henrik, Csabai János, Urlichshoffer József testvérekről, gyülekezetvezetőnkről, dr. Meláth Ferencről, énektanárunkról, Dia néniről, karmestereinkről, dr. Meláth Józsefről, Gruber Ádám bácsiról. Volt akkoriban ennek a gyülekezetnek egy igen stabil, komoly hívő elöljárósága, köztük szüleinkkel. Később Gerzsenyi Sándor lelkipásztor testvér és Marika folytatták ezt a szép munkát. Sokakat megemlíthetnénk még (mint Ferencz Tibort és Edinát, Sipos Sándort), akik lelki fejlődésünknek alapot adtak és jó példát mutattak, ők voltak a gyökereink.
A bemerítkezési találkozót 2019. június 22-én, szombaton tartottuk meg. Ötven éve pünkösdkor 26-an engedtünk Jézus hívásának, és merítkeztünk be egyszerre. Ebből 22-en a helyi, 4-en a környező gyülekezetekből. A legfiatalabb 13 éves, míg a legidősebb 74 éves volt.
„Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsolt 100,4b) – hangzott a felhívás a jelen lévő örvendezők felé.
A találkozó szervezését, a szombati és a vasárnapi alkalom levezetését Bondor Jenő helyi presbiter végezte, aki a jubiláló jelenlevők közül az első bemerített volt.
Macher Tivadar lelkipásztor testvér köszöntött bennünket: „Mert ugyan a test egy, de sok tagja van”.
Akkor éppen hat helyről voltunk jelen. Ahogy a képről számolom, jelenleg 10-11 gyülekezetben vagyunk aktív, szolgáló tagok. Örömmel tölt el bennünket az a biztonság, hogy Krisztushoz tartozunk, és testvéri közösségben lehetünk.
Ez a találkozó egy ünnep-, megemlékezéssorozat részeként jött létre. Ebben az évben ünnepli a Pécsi Baptista Gyülekezet a kezdet – az első ismert bemerítés – 130. évfordulóját. Az első bemerítés 1889 augusztusában volt Pécsett.
Nagy örömmel üdvözöltük egymást, ugyanúgy, ahogy ez köztünk szokás volt régen is, kicsit egymás szavába vágva, bele-belekapva egy-egy témába, próbáltuk elmondani, hol is tartunk most. Isten terve alapján a megélt áldásokra emlékeztünk.
Buzgón énekeltük kedves énekeinket: Vágyom melletted élni, Jézus; Tüzed, Uram Jézus; Hűséged végtelen; Magára vette szennyes ruhámat; Jézus szíve megbocsát; Tudom, az Úrnak terve van velem; Messze fent egy hegyen áll egy régi kereszt.
Hogyan is indult a Szentléleknek ez a kiáradása, ami meghatározta az életünket és mind e mai napig csodálattal tölt el bennünket?
Ifj. Mészáros Kálmán így emlékezik meg róla: „Vasárnap délután egy vidéki lelkipásztor szolgált a félig megtelt imaházban a tékozló fiúról, a másikról, aki otthon maradt, úgy mondta, azokat is hazavárják.
Az imaház padjából is el lehet kárhozni, ha nem fogadjuk el Jézus Krisztust! Ezután estére az irodában várta azokat, akikért lehet imádkozni. Elsőként Kálmán bátorkodott bemenni édesapjához. Apuka, csak hümmögött: „Én most nem mondok semmit, imádkozzunk.”
Majd volt, aki hétfőn jelentkezett, volt, aki keddig bírta és szaladt lerendezni tartozását. Így volt ez hetekig. Nyitva állt az ajtó, futótűzként terjedt az evangélium, egyenként kopogtatott szívünk ajtaján az Úr. Ez a kora ifjúságunkban megtapasztalt csoda a későbbiekre védelmet adott. Nagyon vidám társaság voltunk. Alig vártuk a vasárnap délutáni istentisztelet végét, amikor lelkipásztorunkkal együtt felsétáltunk a Havi-hegyi kereszthez énekelni!
Bennünket nagy hálaadásra indított az egymástól hallott bizonyságok sorozata.
Mészáros testvér igei tanácsai után mindannyian imádkoztunk egymás után, ahogy ültünk.
A szombati alkalom zárásaként, az esős idő ellenére is, néhányan elmentünk a volt Bástya utcai imaházhoz és énekelve, imádkozva emlékeztünk a múltra. A kereszthez való felmenetelt a közben viharossá vált időjárás meghiúsította.
A vasárnapi istentiszteleten a Pécsi Baptista Gyülekezettel együtt ünnepeltünk, és ehhez a jubileumhoz csatlakozhattak még az 55, 60, 65, 70 éve bemerítkezett testvéreink is, felidézve a régi időket újból megerősödhettünk.
Kezdőénekünk egy, a gyülekezeti énekeskönyvben is megtalálható ének volt. A 26 bemerítkező ezt énekelte, amikor bevonult az imaházba: „Vágyom melletted élni, Jézus, Csendben veled beszélni, Jézus…” Ez az ének is hozzájárult ahhoz, hogy mindenki emlékezhessen bemerítési alkalmára.
Több ifjúsági éneket is énekeltünk gitárkísérettel a gyülekezet elé kiállva, együtt a gyülekezettel. Közben szolgálatok hangzottak el: Bárdosné Tóth Lidia egy most megjelent verseskönyvéből olvasott fel, amely rímekbe szedett bizonyságtételekből áll.
Kovácsné Tóth Erzsébet bizonyságtételében sok-sok áldásról számolt be. Jelenleg 150 fős családi bölcsődét és óvodát tartanak fent, ahol mindennap bizonyságot tehetnek hitükről.
Kopjárné Tisza Ildikó a Szeretnék énekelni Néked! című Füle Lajos-verset mondta el.
Emmi Sieger (Szántó Emília) az előző napi élményeiről és a lelki gyökereinkről beszélt.
László Sieger (Sipeki László) régi társunk megemlékezett a pécsi időkről. „Fiatalon két nagyszerű gyülekezetben élhettem, a pécsi és a budafoki gyülekezetben. Azért voltak olyan csodálatosak a gyülekezetek, mert voltak példaképek. Sokszor ma is megkérdezem magamtól, mit mondott volna egyik vagy másik idős testvérem, hogyan reagálna erre például Tulith bácsi vagy Rausch Karcsi bácsi.”
Juhászné Tamási Adél a 70 éves bemerítési jubileumáról megemlékezve Groska József Vallomás című versét mondta el. „Értem is szenvedett. Áldom Jézus nevét, mert értem adta életét. Imádom Isten nevét, mert megismertem üdvözítő kegyelmét!” Kedves éneke a „Nem láthat bár a földi szem, mégis tiéd vagyok” kezdetű ének.
Vasárnap délelőtt az igehirdetés szolgálatát dr. Mészáros Kálmán, a kispesti gyülekezet lelkipásztora végezte. Igénk a Timóteushoz írott második levél 3. fejezetének 12. versétől szólt.
„Többen idézték azokat a személyeket, akik tanítottak bennünket. Ők az 1960-as években is megtartották az egyenes utat, egyenes jellemük volt. Nem inogtak meg az élet nehézségei közepette sem. Azok az igazi hívők, akik a krízisben is hűségesek maradnak. Jézus azt mondja: az égi madárnak van fészke, a rókáknak barlangja, de az Isten Fiának nincs hol fejét lehajtania… de jertek és kövessetek engem.
Ha a legnagyobb sötétségben vagy, akkor is felragyog a mennyei fény. A viharban is ott áll a győzelmes kereszt! Minden pécsi utamon felmegyek a kereszthez egy rövid időre. 50 évvel ezelőtt Isten olyan csodálatos módon szólított meg minket! Meghaltunk Krisztussal, és feltámadtunk egy új életre. Volt példaadó édesapánk és édesanyánk. Édesapám 10 éve, édesanyám 25 éve érkezett haza a mennyei városba, de bennem él az ő képmutatás nélküli hitük. Gerjeszd fel azokat a lelki ajándékokat, amelyek benned vannak, amíg még van időd! Mert sürget az idő! A teljes Írás ott van előtted, ne a hangulatod embere légy, maradj meg abban, amit gyermekségedtől kezdve kaptál! Emlékezz, mert ismered te is az Írásokat. Biztos szóra várnak az emberek! Te hirdesd az igét! A teremtő Ige, mely Jézus Krisztusban testet öltött, megtartó evangéliummá válik.
Az ige fog megtartani benneteket, ha bennetek van. Jobban emlékszem ma a vasárnapi iskolában megtanult igékre, mint az újonnan tanultakra. Ragaszkodj a teremtő igéhez, amely téged megtart és megtartja hallgatóidat is.”
Az igehirdetés végén záróénekünkkel Gerzsenyi Sándorra, gyülekezetünk volt lelkipásztorára emlékeztünk hálaadással, aki az énekszöveget írta: „Énekszóval áldom Jézust, értem földre szállt le ő.”
Révész Sándorné Mázsa Adél és Bondor Jenő
Új reményekkel a hazatérő tékozlók
2019. június 23-án egy különleges alkalmat ünnepelhettünk, hiszen hárman csatlakoztak a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezethez: Mónika, András és Erika. A bemerítési istentiszteleten sok hittestvérünk, barátunk és érdeklődő rokonaink, ismerőseink voltak jelen, hogy közösen ünnepeljük Jézus Krisztust, s hálát adjunk kegyelméért, hiszen – ahogyan az a bizonyságtételekben is hallatszódott – ő még ma is várja haza a tékozlókat.
Baptisták a külmisszióban – második rész
Sorozatunkban Brad Baker külmissziós koordinátor mutatja be a világ különböző részein szolgáló baptista misszionáriusokat. Ebben a részben Emese második videóját láthatjuk.
A sorozat előző része: