Rákoscsabai ifitábor

0
256

2017. július 20., péntek, éjjel 2 óra tájban, valahol a Tokaj-hegyi túraútvonalon visszafelé jövet…

Körülbelül 10-12 főnyi tinivel és néhány ifivel közel négy órán át tartó éjszakai túra után igyekszünk vissza Gáborral, a pásztorral és Lacival, rangidős ifivezető-társammal a bodrogkeresztúri szálláshelyre, miután megcsodálhattuk a Tokaj-hegy tetejéről látható éjszakai panorámát. Ez volt az éjszakai túracélunk. A többiek „otthon” pihenték ki a tábori napot.

Aztán ahogy a sötétben sétálunk a fák között, ahol lámpák nélkül az orrunkig sem látnánk el, egyszer csak Kertész Gergőnek, az egyik ifinek jön az ötlete: mi lenne, ha énekelnénk a sötétben? Kicsiny kis fényemmel; Erőt adsz minden helyzetben; Nagy Istenem; Lelkem, áldd az Urat… és csak jöttek, jöttek az énekötletek, és egymás után énekeltünk, dicsértük Istent az erdő közepén. Volt egy pillanat, amikor csak hallgattam a többieket, és hálát adtam Istennek ezekért a fiatalokért, hogy nem egy Playstation (videójáték) előtt töltik a nyári szünetüket, hanem volt kedvük eljönni azért, hogy együtt lehessünk és Istentől tanuljunk valamit a héten. Ha megkérdezné valaki, hogy számomra mi a legemlékezetesebb az ez évi gyülekezeti táborban, akkor azonnal ezt a történetet mesélném el. Újra és újra felidézem, és legszívesebben ide mennék vissza, amikor a hétköznap rohanásaiban vágyom az Isten közelségére.

Hálás vagyok Istennek, hogy ebben az évben is megáldotta táborunkat, ahol 40 fiatal lehetett jelen, és dicsérhette Istent reggel és este, tanulhatott tőle az igei foglalkozásokon, és megismerhette jobban hazánk lenyűgöző helyeit túrákon, városnéző utakon Tokaj térségében. A már jól összeszokott négyes „konyhás néni” csapat áldozatos munkájának köszönhetően finom ételekben sem volt hiány.

A Rákoscsabai Béthel Alapítvány támogatásának köszönhetően jelentős kedvezménnyel tudtak eljönni táborozni a fiatalok, valamint a tavalyi évhez hasonlóan öt kárpátaljai fiatalt is meg tudtunk hívni 100%-os támogatással. A táborosok legfiatalabb tagjai még nem töltötték be az 1 évet sem, mert a szervezők gyermekei is velünk tarthattak, hétvégére pedig néhány fiatal házas is „táborlakóvá” válhatott.

Miután hazaérkeztünk, az egyik 14 éves tinilány rám írt hét közben: „Zsolti, Táborhonvágyam van!”

Hálás vagyok Istennek az áldásaiért, és várom a következő ifitábort.
Szlepák Zsolt
 (Rákoscsabai Baptista Gyülekezet)

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

89 + = 90