Ha számba vesszük mindazt, amiket Jézus Krisztus születése megváltoztatott, ha újra tudatosítjuk magunkban, akkor a karácsony titka, az inkarnáció csodája áthatja egész valónkat, és más emberek leszünk. Miket változtatott meg Jézus közénk születése?

1. EMBERI ÁLLAPOTUNKAT


Nem véletlen, hogy a betlehemi csillag ténye annyira fontos számunkra. Mert bár kicsinek tűnik egy csillag fénye egy reflektorhoz képest, de állandóságával mégis meghatározó fénypont. Ez Jézus maga. Sokak számára egy a sok vallásalapító közül. De ő mégis állandó csillag: változatlanul irányt mutató és hívogató fénypont a világban. Aki követi, annak az élet kivilágosodik. Nem véletlenül állítja későbbi élete során Jézus magáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) Ha nem világosít meg valaki, ha nem gyújt fényt, akkor csak bolyongunk a gondolatok, a szavak útvesztőiben. Kell nekünk ő, Jézus, aki maga a betlehemi csillag életünk egén.

2. ISTENRŐL VALÓ GONDOLKODÁSUNKAT

Ő szeret az egyszerű történetekben, a hétköznapiságban megmutatkozni. Ahogy az angyalok a betlehemi pásztorok figyelmét előre felhívták arra, hogy ne látványosságot keressenek, hanem a jelentéktelenben kell meglátniuk a csodát: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12) Ki nem látott még kisgyermeket? Átlagos. De a pásztorok elhitték, és meg is találták a csodát: a jászolban fekvő kisgyermeket, Jézust! Mi állandóan csodára várunk, csodás pillanatban reménykedünk, miközben a csoda folyamatosan történik. Aki Istennel él, az a csodák világában él. Az meglátja az egyszerű szavakban, a gyerekkacajban, a szélben, az autók tülekedésében, a bevásárlók sorában, a váratlan tekintetekben, a telefoncsörgésben a csodát: Isten jelenlétét.

3. ISTENHEZ VALÓ VISZONYUNKAT

Isten tényleg ott van mindenütt, ha ott volt a legkiszolgáltatottabb állapotban, csecsemőként, tehetetlenül, mégis közel mindenkihez. Ezért emlékeztet bennünket Máté evangélista így: „Immánuélnak nevezik majd – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23) Neki semmilyen helyszín nem derogál. Fontos megértenünk ezt. Mert enélkül őt az élet sok helyéről ki fogjuk szorítani. Később maga Jézus hívta fel a figyelmünket Isten országával, Isten uralmával kapcsolatosan arra, hogy ne különlegességekben, külső bizonyítékokban keressük országa valóságát, hanem magunkban. És akkor képesek leszünk meglátni azt, hogy az ő országa itt van. És az ő uralmát nem akadályozza semmi. Tényleg uralkodik! A mi uralkodónk ő!

4. AZ EMBEREKHEZ VALÓ VISZONYUNKAT

Hogy tudja Jézus születése megváltoztatni az emberekhez való viszonyunkat? Úgy, hogy már megváltoztatta az állapotunkat, Istenről való gondolkodásunkat és viszonyunkat. Ekkor már gyerekjáték az, hogy igazán jól viszonyuljunk az emberekhez. János evangélista tömören ezt így fogalmazta meg: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk…” (Jn 1,14) Jézus születése óta mindennél nagyobb tisztesség embernek születni, emberként élni, és igazi emberként kapcsolódni másokhoz. János még ezt is írja róla: a saját világába jött (Jn 1,11)! Az övéi közé! Lefordítom: az emberek a mi világunk! Ők a mieink! Ha megértjük Jézus születésének ezt a titkát, akkor mindig otthon fogjuk érezni magunkat az emberek között. Akkor mindig kivételes ajándéknak fogjuk tartani, hogy emberekkel együtt élhetünk. Akkor mindig a mieinknek fogjuk érezni őket.

Ma karácsony van! Azokkal vagyunk ma különösen is együtt az otthonunkban, telefonon vagy online, akik szorosan hozzánk tartoznak. Ez a szeretetteli közeg segítsen bennünket ahhoz, hogy egyre jobban megértve a karácsony titkát Istent is ott érezzük mindenben és az emberek világát is otthonunknak tartsuk. Boldog karácsonyt mindenkinek!