A karácsonyban, Jézus születésének történetében olykor azt hangsúlyozzuk, hogy milyen szegényes körülmények közé született a Megváltó. Nem otthon, Názáretben várta a család, a rokonság a szülést, hanem egy népszámlálás miatt Betlehembe, a nemzetség származási helyére kellett terhesen utaznia Máriának. Ott viszont sem a rokonságban, sem a vendégfogadókban nem volt már üres szálláshely. Ezért, miután megszülte fiát, a bepólyázott kisdedet az istálló jászlába volt kénytelen fektetni. Nem volt más hely. Mai életérzésünk viszolyog ilyen helyzettől. Számunkra sokszor a körülmények a döntők, ezért is igyekszünk – olykor anyagi lehetőségeink határán túl is – minél komfortosabb, kényelmesebb, akár fényűzőbb hellyel és eszközökkel várni a születendőt.

Hát Jézusnak ez nem adatott meg.

Mielőtt sajnálni kezdenénk a csecsemő Jézust, sokkal inkább azt fontoljuk meg, hogy micsoda szeretettel várták, hogy Mária milyen okos és kitartó ragaszkodással kísérte fiát egész életében korai haláláig, sőt még azon túl is.

Hiszen bármilyen szegényes és kiszámíthatatlan körülmények között várták is Jézus érkezését, a kisded igazi gazdagságba érkezett. Olyan családba, amelyben a tisztelet, a másik megbecsülése, az egymásról való gondoskodás és az Isten iránti mély bizalom, az Istenhez való végső igazodás erős és biztonságos kerettel várta az érkezőt. S mindez nem csupán a születésre volt igaz. Jézus egész gyermekkorát is ez táplálta, sőt felnőtt korában édesanyja továbbra is erős érzékenységgel, ráhangolódással állt fia mellett. Meri-e bárki azt mondani ezek után, hogy mindez szánalmas és szegényes gyermekkort eredményezett Jézusnak? Bárcsak ilyen pszichés, mentális és spirituális otthon várna minden világra jött gyermeket! Mert minden ettől függ. Minél több gyermekre áhítozó vagy születésre készülő pár megérti az otthonok igazi gazdagságának titkát, annál több béke száll meggyötört világunkra.

Ahol karácsonykor a gyermekek, a fiatalok az ajándékoktól függetlenül is örömmel vannak együtt szüleikkel, ott minden bizonnyal igazi gazdagságot tapasztalnak.

De ahol csak a maguk örömét és szórakozását keresik karácsonykor is, ott sajnos a szülők régen elvesztették az igazi gazdagság forrásait. A szülőség minőségének igazi fokmérője nem az, hogy mennyi mindent biztosít gyermekének, mennyi mindennel halmozza el, mennyi lehetőséget teremt számára, hogy képességei és tehetsége kibontakozzék, hanem az, hogy folyamatosan igazi érzékenységgel tud-e ráhangolódni gyermekére úgy, hogy azt ő egyre nagyobb biztonságként élje meg. Mert ez az utóbbi teremti meg a gyermekben azt a belső biztonságot, amely egész életében egészséges önbizalmat és mások iránti bizalmat generál benne. Abban is ez segít majd neki, hogy Isten iránti hite teljes és örömteli bizalom legyen.


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki idén a baptisták társadalmi szolgálatát támogatta adója 1+1%-ával!