Jézus vére, Ábel vére…

Elkezdtem írni e cikk bevezetésében az ukrajnai háborúról és következményeiről, de úgy döntöttem, mégsem teszem. Épp elég hangos és minden csatornán bennünket nyugtalanító ez a helyzet. A menekültek befogadása, segítése pedig szinte mindannyiunkat érint. Amikor húsvétra készülve erről a világunkat meghatározó történésről gondolkodom, a Zsidókhoz írt levél versei jutnak eszembe:

„Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez… az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint Ábel vére.” (Zsid 12,22.24)

Ábel vére jutott eszembe. Az első ősi tragikus történet. A harag, a gyilkosság, a háborúság, a féltékenység, az irigység, a nagyravágyás, az önzés. Ábel vére…

Akkor és ott az égig kiáltott. Szomorú és fájdalmas következménye lett az első gyilkosságnak, amely sajnos azóta is folytatódik. Hangosan és fájóan kiált az égre a mai szenvedés, a mostani pusztítás is. Halljuk, látjuk mi is. Tele van vele a média, a fejünk, a meg-megremegő szívünk. Persze nem csak Ukrajnában folytatódnak Káin tettei. Nem csak fegyveres háborúkban pusztul a másik ember teste-lelke. Sokszorosan, sokféleképpen tudunk mi ártani egymásnak. Szóval vagy némasággal, tettlegesen vagy a jótettek hiányával. Érzéketlenül vagy éppen nagyon is jól tudva a fájó következményeket, de mégis makacsul, önzően. Az emberi, az óemberi természetből így vagy úgy sebek fakadnak, épp úgy, mint Ábel idejében…

De húsvét van!

Jézus Krisztus értünk adta életét, Isten hatalmából legyőzte a halált, feltámadt és uralkodik! Vére, áldozata a levél megfogalmazása szerint: „hatalmasabban beszél, mint Ábel vére.” De mit is jelent mindez?

A káini indulat csak sebet és fájdalmat tud okozni, de Jézus Krisztus áldozata be tudja gyógyítani a sebet, és kicseréli a szívet! A gonoszság embereiből – megtéréssel, újjászületéssel – a béke emberei lehetnek, mert Jézus vére hatalmasabban beszél…

A Krisztus áldozata örökkévaló hatású. Már itt és most tisztítja, változtatja az életünket, de a korszakok végén, amikor a mulandó átadja helyét az örökkévalónak, akkor Krisztus lesz minden. A halál hangja elenyészik, a pokol mélyére vettetik. A Bárány pedig fénylik örökké, és áldozatának a jele lesz egyetlen belépőjegyünk a mennyek országába.

Istennek fájt Ábel elvesztése. Fáj minden szenvedés, minden bántó tett vagy szó. Akkor is és azóta is így van ez. Mégsem pusztítja el a vétkeseket, a „Káinokat”, hanem nekik is lehetőséget kínál a megbánásra, a változásra. Mert Jézus vére még nekik is kegyelmet kínál. Ilyen hatalmas a Krisztus ereje.

Ő a mi reménységünk. Ő a világ reménysége. Ő a szenvedők, az áldozatok reménysége. Ő a bűnösök, a vétkezők reménysége. Ő Ábelnek, Káinnak, magyarnak, ukránnak, orosznak… mindenkinek az Istene és Megváltója. Őt hirdessük ezen a húsvéton! Mert Jézus vére hatalmasabban beszél, mint Ábel vére!

Papp János egyházelnök