Emlékezz vissza az egész útra

3053

2016. október 8–9-én engedelmeskedtünk a fenti felszólításnak mi békésiek, amikor megünnepeltük gyülekezetünk megalakulásának 125. évfordulóját.

Ünneplésünk szombaton 14 órakor a történelmi kiállítás megnyitásával kezdődött. Gyaraki László presbiter testvér bevezető-köszöntő szavaiban Ászáf tanító költeményéből idézett:

„Amiket hallottunk és tudunk,
mert őseink elbeszélték nekünk,
nem titkoljuk el fiaink elől,
elbeszéljük a jövő nemzedéknek:
az Úr dicső tetteit és erejét,
csodáit, amelyeket véghez vitt.”
(Zsolt 78,3–7)

15 órától fórumbeszélgetés keretében volt lehetőségünk a közösség ápolására, békésiek és Békésről elszármazottak, valamint szolgáló lelkipásztorok és más szolgálattevők „vallottak” a békési gyökerekről jövőbe mutató tanulságokkal, útmutatással. Különösen id. Kovács Géza testvér – mindenki „Géza bácsija” mint „ősbékési” – (a két nap folyamán) többször is felhangzó bizonyságtételei testamentális erővel hatottak.

17 órától ünnepi istentiszteleten adtunk hálát mennyei Atyánk hordozó és megtartó kegyelméért. Buzdított erre Gyaraki László testvér szolgálatában az eltelt 125 év történeti összefoglalója, emlékeztetve az itt szolgáló lelkipásztorokra, lelkimunkásokra.

A köszöntések sorát Izsó Gábor polgármester úr megbízásából Mucsi András református presbiter testvérünk nyitotta, utalva és buzdítva a ma sem változó „missziós titokra”: környezetünkben bátran vállaljuk ma is a személyes bizonyságtételt!

Kiss Tibor Péter, a Körösvidéki Baptista Egyházkerület elnöke köszöntő szavai után Kovács Dániel, a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium igazgatója olvasta fel Katona Gyula református esperes köszöntő levelét meleg hangú, személyes bizonyságtétel kíséretében, úgy is, mint a gyülekezet volt lelkipásztora.

Ez után Palotás Kristóf lelkipásztor az adventista, Krizsanyik Győző lelkipásztor a Kegyelem gyülekezet, Filó György, a Tágas Tér Baptista Gyülekezet vezetője és Dan László, a Keresztyén Cigánymisszió Alapítvány elnöke köszöntötte az ünneplő gyülekezetet.

Durkó István, az MBE missziói igazgatója videoüzenetben, Révész László, Csiszár István, dr. Vass Gergely lelkipásztor testvérek levélben küldték el köszöntésüket.

Az igehirdetés szolgálatát Merényi Zoltán volt lelkipásztorunk végezte a 2Péter 1,3–13 versei alapján, örömmel hangsúlyozva, hogy: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való.”

Vasárnap folytatódott ünneplésünk. Az imaközösségben a bodrogi gyülekezet békési születésű vezetője, ifj. Dan János testvér buzdított imádságra a Galata 2,20–21 alapján.

Péter István helyi lelkipásztor folytatta azok üdvözletének átadását, akik ezt levélben tudták kifejezni, így: Bayer György, a jánoshalmai gyülekezet lelkipásztora, Békési Sándor, a győri gyülekezet lelkipásztora, Hégely Sándor kaposvári lelkipásztor, valamint Egri Béla siófoki lelkipásztor a Zsoltárok 80,15–16. verseivel.

Igehirdetéssel délelőtt és délután is Szlovák Tibor – volt lelkipásztorunk – szolgált a Máté 16,13–18, valamint a 2Korinthus 5,14–21 – igék alapján, hangsúlyozva a kérdést: Kinek mondják az emberek az Emberfiát – ki ő számunkra? – Nekünk „békésieknek” különösen hangsúlyos az apostoli következtetés: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az… aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.”

A délelőtti istentisztelet után közös ebéd formájában gyakoroltuk a testvérközösséget.

Vasárnap délután kilátogattunk a temetőkertbe, ahol Mike Jenő presbiter testvér vezetésével Sós István, gyülekezetünk alapító első lelkipásztora sírjánál megemlékeztünk azokról a lelkipásztorokról is, akik már „előrementek”: Takács János, Buzi Károly, Oláh János, Török József, Nagy Ferenc, Telegdi Lajos, Gergely Miklós, Patkás Gábor, Sáhó Miklós, Hányik János és Papp József testvérek.

Mindkét nap istentiszteleti alkalmait színesítették az énekkar, a rézfúvósok szolgálatai, csoportos énekszolgálat, zenés ifjúsági és gyermek szolgálatok, bizonyságtételek és alkalmi versmondások.

Azoknak, akik munkálkodhattunk ez ünnep előkészítésében, lehet, hogy most egy régi énekszöveg jut eszünkbe: „bár ez fáradságos, de boldogító…”, viszont látva, átélve a testvéri találkozások örömét – ahogy csillogó szemmel, ragyogó arccal ölelték meg egymást rég nem látott testvérek –, soha meg nem szokható módon lett újra hangsúlyos a zsoltáros bizonyságtétele:

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” (133. zsoltár)

Úgy legyen!