Egyházunk vendége volt Erdő Péter bíboros

1937
Dr. Erdő Péter bíboros Papp János egyházelnökkel és Durkó István missziói igazgatóval.

A Magyarországi Baptista Egyház vezetői Erdő Péter bíborost látták vendégül április 27-én. Papp János egyházelnök és Durkó István missziói igazgató fogadta a magyar katolikus egyházfőt a Benczúr utcai székházban. A találkozón részt vett dr. Almási Tibor is, a Baptista Teológiai Akadémia rektora.

Erdő Péter bíboros, prímás, magyar katolikus egyházfő a baptista sajtószolgálat számára adott interjút.

– Bíboros úr, mi volt a célja mai látogatásának egyházunk központjában?

– Először is szerettem volna viszonozni a Magyarországi Baptista Egyház vezetőinek látogatását, mivel ők jártak már nálunk. Másrészt az egész találkozó célja az volt, hogy egymást jobban megismerjük, és azokról a közös célokról, feladatokról beszéljünk, amelyek Magyarországon és Európában a történelmi egyházak számára jelentkeznek.

– Bíboros úrnak mi a véleménye rólunk, baptistákról?

– Nyilván nem eléggé ismerem a baptistákat, de az összkép számomra egy olyan közösséget mutat, amely hosszú idő óta jelen van hazánkban is, és szerte a világon dinamikusan működik. Magyarországon különösen figyelemre méltó a széles körű közintézményi szerepvállalásuk a szociális szektorban és másutt is.

– Sikerült-e a mai találkozón megállapodni a baptista vezetőkkel?

– Közös feladatok, kihívások kerültek szóba. Beszéltünk többek között az iskolai hitoktatásról. Kölcsönösen biztosítani kell intézményeinkben a más felekezetű tanulók számára is a megfelelő képzést. Bár Európában a statisztikák negatív képet mutatnak az emberek hitélethez való viszonyulásával kapcsolatban, mégis reménységgel tekintettünk a jövőbe. A vallási érdeklődésnek és keresésnek nagyon sok jelével találkozunk a fiataloknál is, amely a katolikus és más keresztény felekezeteknél is megjelenik. Egy angliai tapasztalatom volt, hogy amikor vasárnap egy szentmisén szerettem volna részt venni, az anglikán templomok nagyon üresek voltak a város központjában, de a város szélén két templomot találtam, ahol nagy volt az érdeklődés, az egyik a katolikus, a másik a baptista templom volt.

– Ha már az európai folyamatokat említette bíboros úr, látjuk és tapasztaljuk, hogy miközben Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában növekvőben van a kereszténység követőinek száma, addig Európában stagnálás vagy sorvadás tapasztalható. Mi lehet ennek az oka?

– Az európai kultúra és demográfiai helyzet is magyarázza ezt. Biztos sok történelmi és strukturális kötöttség van, ami pluszterhet vagy – feladatot jelent. Ugyanakkor nem állítanám, hogy Európában stagnál vagy hanyatlik a kereszténység, inkább azt mondanám, átalakul. Vannak olyan jelek, amelyek egyfajta dinamizmus irányába mutatnak, ezeket észre kell vennünk. Ezek az idők jelei.

– A protestantizmus 2017-ben ünnepli a reformáció 500 éves jubileumát. Hogy érzékeli bíboros úr, ma közelebb vannak az álláspontok katolikusok és protestánsok között, mint az 1500-as években?

– Az ötszáz évvel ezelőtti kor a szakadás ideje volt, annál közelebb lenni az indokolt.

Ma elsősorban nem azt keressük, ami elválaszt minket, hanem azt, ami összeköt: főleg Jézus Krisztus személye. Mindannyian az ő tanítványainak valljuk magunkat.

A Közel-Keleten látszik ez nagyon jól, ahol a keresztények különösen átérzik, hogy mennyire összetartoznak és szükségük van egymásra. Ugyanakkor vannak közöttünk jelentős különbségek is hitbeli felfogás tekintetében, amit nem érdemes eltagadni vagy szépíteni, hanem komolyan és a másik iránti tisztelettel kell kezelni.

– A Magyar Katolikus Egyház is egy nagy eseményre készül 2020-ban. Nyolcvan év után ismét hazánkban rendezik az Eucharisztikus Világkongresszust. Mi ennek a találkozónak a jelentősége?

– Az utóbbi években a világ több pontján rendeztek Eucharisztikus Világkongresszust. Mindig missziós üzenete volt. Egy ilyen nagy kongresszusnak az a célja, hogy megmutassuk a hit örömét és értékét a világnak.

– Bíboros úr az utóbbi napokban Libanonban járt. Milyen tapasztalatokkal tért haza?

– A libanoni maronita egyház vendége voltam egy héten keresztül. Ott a keresztények döntő többségét ők alkotják. Nagy átalakuláson megy keresztül az ország, nagy a népvándorlás, különösen a háborús országokból, Szíriából érkeznek bevándorlók. Nagy igyekezetre van szükségük az ottani keresztényeknek saját identitásuk és hitük megőrzése érdekében. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy hősies erőfeszítésre képesek a hívők a rászorulók megsegítése érdekében. A libanoni Karitász például nagyon szépen működik, és több felekezettel együtt tudnak dolgozni a közös cél érdekében.

– Köszönöm a beszélgetést.