544 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 5. Kovács Barna lelkipásztor igehirdetése a Ján 19,25-27 igeversek alapján. Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezet
“25Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás felesége, valamint a magdalai Mária. 26Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! 27Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” (Ján 19,25-27)
867 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 5. Komlósi Sándor lelkipásztor igehirdetése a Pld 22:6 igevers alapján. Debreceni Baptista Gyülekezet
“Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Pld 22:6)
386 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 5. Heizer Tamás lelkipásztor igehirdetése az 1Kor 9:24-27 igeversek alapján. Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet
“24Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. 26Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, 27hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” (1Kor 9:24-27)
Cím:
1077 Budapest, Wesselényi utca 53.
Lelkipásztor:
Kübler János
Állandó alkalmak:
Vasárnap 9,30: imaóra és istentisztelet Vasárnap 17 órától istentisztelet Csütörtök 18,30: bibliatanulmányozás Péntek 18 óra: ifjúsági óra
Ápoljuk egymással a kapcsolatot! Imakérésekkel lehet imacsoportunkhoz fordulni, melyről többet honlapunkon lehet megtudni. http://wessi.hu/imakeres-kuldese/
A Magyarországi Baptista Egyház szociális elismerésekkel foglalkozó kuratóriuma 2024-ben Balogh Lajos-díjat (Szolgálat a szolgáltatásban) adományozott Varga Boldizsár nyugalmazott lelkipásztor részére, valamint Beharka Pál-díjat (Szolgálat a társadalomban) adományozott Asztalos Imre nyugalmazott lelkipásztor számára évtizedeken átívelő szociális szolgálatuk elismeréséül. A Magyarországi Baptista Egyház által 2019-ben alapított elismerések odaítéléséről minden évben egy-egy kuratóriumi testület határoz. A díjak ünnepélyes átadására 2024. május 7-én került sor az országos lelkipásztori konferencián a Wesselényi Utcai Baptista Imaházban.
Varga Boldizsár
Tarpán született 1941. június 22-én. Születése után nem sokkal édesanyja megtért és hálából felajánlotta az Úrnak legkisebb gyermekét, Boldizsárt, aki 16 éves korában tért meg, majd három évvel később elkötelezte magát a szent szolgálatra. A Teológiai Szemináriumot elvégezve 1964-ben kötött házasságot Kovács Évával, az Úrtól rendelt segítőtársával. Gyülekezeti lelkipásztorságuk főbb állomásai voltak: Vámospércs, Dunaharaszti, végül Paks és körzete. Testvérünk idővel példás lelkipásztorként és alapos felkészülése okán tiszteletre méltó igehirdetőként vált ismertté közösségünkben. A dunaharaszti lelkipásztori szolgálat mellett nyílt lehetősége arra, hogy a Jótékonyságügyi Bizottságban munkálkodjon. Ezt a szolgálatot az 1980. évi országos közgyűlés bízta rá. A diakóniai testület egyik vezetőjeként a konkrét feladatok mellett részt vett a tervezésben és a szervezőmunkában is.
Amikor a feladatával összhangban, megfelelő környezettanulmányozás után, a szeretetintézményi gondozást igénylők felvételi kérelmét intézte, sohasem egy ügyet látott maga előtt, hanem a segítségre szoruló, érző embert. Bizottsági vezetőként, majd szeretetszolgálati szaktitkárként húsz évig, öt választási cikluson átívelően szolgált egyházunkban. Bölcsességgel, türelemmel, elöljáróival és beosztottaival testvéri egyetértésben munkálkodott. Pontos följegyzéseinek köszönhetően tudjuk, hogy ezekben az ügyekben évente mintegy 6000 kilométert autózott. A szívét betöltő krisztusi szeretettel, pásztori gyöngédséggel ő maga intézte 324 szeretetintézményi felvételt igénylő idős testvére kérelmét. Hálás volt a Nőbizottsággal való szeretetszolgálati együtt munkálkodás lehetőségéért is.
A lélekformáló Isten gyermekségétől fogva készítette fel őt a szolgálatra. Varga testvér így vallott erről: „Népes családban… idős szülők mellett nevelkedtem fel… Ebből következett az is, hogy mindig nagy tiszteletet tanúsítottam a hajlott korúak iránt, mindig szívesen időztem közöttük… foglalkoztam velük… Amikor a közgyűlés bizalmát megkaptam, mindent meghatározó vezérigévé lett számomra a Zsolt 41,2: »Boldog az, akinek gondja van a nincstelenekre«.”
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Varga Boldizsár testvér ennek a jónak a cselekvésére törekedett, hogy fölragyogtassa az Örökkévaló világosságát, mi pedig e jótettek láttán, engedve az ige felszólításának, dicsőítsük a mennyei Atyánkat!
Szeretettel gratulálunk!
Asztalos Imre
Asztalos Imre lelkipásztor az 1960-as évek közepén kezdett szolgálni a cigányok között. Ekkor indult Kölcsén, Uszkán és Turicsén a cigánymisszió, amelynek keretében rendszeresen eljárt az istentiszteletekre, szolgált közöttük, tanította őket, közösségben volt velük. A nyírbátori gyülekezet, ahol akkor lelkipásztorként szolgált, tettekkel is támogatta ezt a munkát. Így lehetett ez a gyülekezet az első, amelyik közvetlenül is megtapasztalhatta ennek a missziónak a gyümölcsét, helyet adva hét cigány testvér hitvalló bemerítésének. A cigányok között végzett munka egészen 1977-ig tartott, amíg Asztalos testvér Nyírbátorban szolgált. Felsőpeténybe költözése után a nagy távolság miatt ez a szolgálat félbeszakadt.
Az 1990-es években, immár nyugdíjasként, ismét lehetősége nyílt bekapcsolódni a cigányok közötti munkába. Ekkor az újlétai cigány gyülekezettel került közeli kapcsolatba. Havonta egy vasárnap elutazott hozzájuk, és velük töltötte a napot. Ezek a hétvégék fontosak voltak a számára, és igyekezett az időt kihasználni arra, hogy az istentiszteleten túl is együtt lehessen a testvérekkel közös ebéden, amit nem egy esetben ő maga finanszírozott. A vele tartó szolgáló csoporttal az út előtt élelmiszercsomagokat készítettek, és személyesen adták át ezeket. Akiknek nem volt megfelelő ruházatuk, igyekeztek pótolni, és támogatták a gyógyszerek kiváltását is. Imre testvér figyelme mindenre kiterjedt. Támogatták a nagyobb gyermekek továbbtanulását, nemcsak szóban, hanem anyagilag is, ha például a kollégiumba való eljutás nehézséget okozott. A gyerekeknek nyaranta többnapos evangelizációs tábort rendeztek többszöri étkezéssel és sok játékkal. Fontosnak tartották a személyes beszélgetéseket, családlátogatást és a lelkigondozást: a férfiakkal Imre testvér, az asszonyokkal és lányokkal a nőtestvérek beszélgettek és imádkoztak. A havi személyes alkalmak között a lelkigondozás telefonon zajlott. Ehhez a szolgálathoz a rákosszentmihályi és a gödöllői gyülekezetek biztosították a lelki és az anyagi segítséget, kiegészítést. A gödöllői Idősek Otthonában élve Imre testvér még mindig rendszeresen részt vesz az újlétai cigány testvérek látogatásában, anyagi támogatásukban és a lelki munkában is.
Kitartó missziós szolgálatát az alma és a szőlő művelése közötti különbséggel szokta illusztrálni: nem lehet minden gyümölcsöt hasonlóan gondozni. A szőlő az almához képest nagyobb támrendszert, több munkát és odafigyelést igényel.
Asztalos Imre szolgálata példaként áll előttünk. „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután. Menj be urad ünnepi lakomájára!”
203 megtekintés Élő közvetítés dátuma: 2024. máj. 5. Balázs André lelkipásztor igehirdetése a Pld 31:10-31 igeversek alapján. Szegedi Baptista Gyülekezet
“10Derék asszonyt kicsoda találhat? Értéke sokkal drágább az igazgyöngynél. 11Ura szívből bízik benne, vagyona el nem fogy. 12Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát. 13Szerez gyapjút és lent, és jókedvűen dolgozik kezével. 14Hasonló a kereskedők hajóihoz: távolból is hoz eledelt. 15Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak. 16Ha az a szándéka, mezőt vásárol, keze munkájával szőlőt telepít. 17Megkeményíti derekát, megfeszíti karjait. 18Érzi, milyen hasznos tevékenysége, éjjel sem alszik el mécsese. 19Ügyesen kezeli a rokkát, tenyerében tartja az orsót. 20Tenyerét megnyitja a nincstelen előtt, kezét nyújtja a szegénynek. 21Nem félti háza népét a hóeséskor sem, mert egész háza népe meleg ruhába öltözött. 22Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete. 23Férjét jól ismerik a városkapukban, ahol az ország véneivel ül együtt. 24Finom inget készít, és eladja, övet is ad el a kalmárnak. 25Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé. 26Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít. 27Ügyel háza népe dolgaira, nem kenyere a semmittevés. 28Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: 29Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! 30Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az URat félő asszony dicséretre méltó. 31Hadd élvezze munkája gyümölcsét, dicsérjék tetteiért minden helyen!” (Pld 31:10-31)
Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahol vagytok (Jer 29,7)!
2017-ben rendkívüli helyzetbe került a szadai Élő Remény Baptista Gyülekezet: az imaház melletti lelkipásztorlakás megüresedett.
A gyülekezet egy szívvel imádkozott és gondolkozott, hogyan lehetne ezt az épületet jó sáfárokként használni, Isten szolgálatába állítani. Szívükön volt, hogy a gyorsan növekvő településnek áldás lehetne egy köznevelési intézmény létrehozása.
Bacsó Benjámin, a gyülekezet lelkipásztora, és Galambosiné Varga Ibolya testvérnő azt a gondolatot hozta a gyülekezet elé, hogy indulhatna egy családi bölcsőde az épületben. Példaértékű gyülekezeti összefogás valósult meg, sok anyagi felajánlás érkezett, a férfi testvérek kerítést építettek, a nőtestvérek takarítottak, dekoráltak.
A Baptista Tevékeny Szeretet Misszió fenntartóként a gyülekezet mellé állt, és 2018. április 18-án elindult a Felhőcske Családi Bölcsőde egyetlen kisgyermekkel. A hitbeli lépést Isten megáldotta, májusban 5 gyermek, szeptemberben pedig már két csoportba, 14 gyermek járt. Azóta összesen 120 kisgyermek fordult meg a családi bölcsiben. Ibolya az indulás óta hűségesen végzi az intézményvezetés szolgálatát, és a családi bölcsőde egy különleges színfoltja a településnek és az Élő Remény Baptista Gyülekezetnek. Öröm látni, ahogyan megvalósul a lelkipásztor, Benjámin által gyakran idézett Johann Gerhard Oncken-mondat:
Május 7-én tartotta tavaszi lelkésznapját egyházunk a Wesselényi utcai imaházban mintegy 100 érintett részvételével.
Tóth Krisztián kisvárdai szolgatársunk áhítatában buzdított, hogy amikor szolgálunk, legyen alázatunk figyelni az apró részletekre, azokban is ábrázolódjék ki Jézus.
A nap vendég előadója Paige Peterson, a Déli Baptista Szövetség korábbi elnöke volt, aki gyakorlati példákon keresztül figyelmeztetett a társadalmunkban és kultúránkban jelen lévő veszélyekre. Ugyanakkor bátorított, hogy lelkesen és kreatívan keressünk új utakat az emberek megmentésében. Legyünk mindig jelen kedvességgel, ugyanakkor éberséggel is arra, hogy miként oszthatjuk meg a jó hírt másokkal.
Emellett több területről kaptunk beszámolót: a cigánymisszió mellett a kecskeméti Szőlőtő gyülekezet jelenét is megismerhettük, imádkozva az induló gyülekezet kibontakozásáért.
Sor került az idei szociális díjak kiosztására. A Balogh Lajos-díjat Varga Boldizsár testvér kapta meg, a Beharka Pál-díjat pedig Asztalos Imre testvér.
Rövidített interjú a PAX Televízió MűvészLÉT című adásában elhangzottak alapján.
Ikertestvéreddel, Németh Nórával mindketten hegedűművészek vagytok, rendkívüli a hasonlóság közöttetek, és a Magyar Állami Operaház Zenekarában játszotok. Gyakran összekevernek benneteket?
– Igen, az Operában is van az embereknek affinitásuk, hogy összekeverjenek minket. Jó látni, hogy Nórit biztosan nagyon szeretik, mert gyakran, amikor meglátnak, mondják, hogy régen láttak, és megkérdezik, hogy mi van a gyerekkel. Ilyenkor mondom, hogy bocsánat, de én Eszter vagyok, mire azt válaszolják, hogy akkor is üdvözlik Nórit.
Ikrek
A Zeneakadémia elvégzéséig együtt haladtatok. Azután mi történt veletek?
– Nóri, aki nagyon természetes tehetség, kapott egy ajánlatot, hogy kimehet Madridba tanulni egy nemzetközi magániskolába, amit nagyszerű lehetőségnek láttam. Az én professzionális életem máshogy kezdődött. Magyarországon maradtam, befejeztem a Zeneakadémiát, és azon a nyáron elmentem egy mesterkurzusra, ahol eltörtem a lábam. Emlékszem, ültem otthon az ágyon, és olvastam a diákhitelem zárójelentésében, hogy mennyi pénzt kell visszafizetnem. Szerencsétlennek éreztem magam, és arra gondoltam, hogy ezt az összeget talán életem végéig sem fogom tudni visszafizetni. Viszont a fejemben megszólalt egy hang, és azt mondta, hogy ne aggódjak. A helyzet szürreális volt, hogy munka nélkül, adóssággal ne aggódjak, mégis hittem a hangnak, és elmentem a tesóimmal valamit csinálni. Aztán augusztusban kaptam egy meghívást a Concerto Budapest zenekarba kisegítőnek. Beültettek a második hegedű utolsó pultjába, nekem meg a törött lábam révén más dolgom se volt, mint Csajkovszkij 5. szimfóniáját gyakorolni, úgyhogy szinte kívülről tudtam az egész darabot, mikor odakerültem. Nagyon élveztem a művet ezzel a kiváló zenekarral, és észrevettem, hogy Keller András karmester felfigyelt rám. Így indult, hogy elkezdtem ott kisegíteni, ami számomra nagy lehetőség, megtiszteltetés és öröm volt. Egy idő múlva viszont megértettem, hogy hosszú távon több van bennem, tanulnom kell még, és akkor eszembe jutott a madridi iskola, ahová a testvérem is járt. Arra gondoltam, hogy meg kell próbálnom. Összespóroltam a repülőjegy árát, kiutaztam, és 23 évesen első helyen vettek föl a szólóhegedű és a kamarazene szakra is. Ezután vállideggyulladást kaptam, aminek az lett a következménye, hogy a madridi tanáromnak a nulláról kellett felépítenie a technikámat. Ez két év sírással és nehézségekkel tarkított időszaka volt az életemnek. Mindamellett a legnagyobb problémám az önbizalomhiány volt, mert sosem tudtam, hogy mennyit érek, sosem bíztam magamban. Amikor munkát kezdtem keresni, akkor hazajöttem és elmentem a szombathelyi gyülekezetbe, ahol az akkori lelkipásztor, Varga László Ottó nyitotta rá a szemem, hogy meglássam az értékességemet, és hogy ne aggódjak folyton a munkahely miatt. Ezután a második próbajátékom Grazban sikeres is volt, ami elég különleges, hiszen sokan 15-20 próbajátékra is elmennek, míg sikerrel járnak. Graz ideális helynek tűnt számomra, európai zenekar, közel Szombathelyhez, jó fizetéssel. Szerettem ezt a munkát, érdeklődő voltam a kollégákkal, kedveltem a karmestereket, és teljesen beleszerettem az opera műfajába. Tiszteltem a tuttiban a pozíciómat, de amikor jött egy lehetőség koncertmesteri meghallgatásra, akkor, habár nem gondoltam, hogy elég jó vagyok ehhez, de miután a vezető karmester odajött hozzám, és hívott a próbajátékra, megpróbáltam. Először is, hogy ne menjek tönkre a három hónapig tartó felkészülésbe a munka mellett, beírtam a Google-ba, hogy hogyan nyerjünk próbajátékot. Érdemes kipróbálni, mert sok hasznos dolgot adott ki a mentális felkészülésről, a gyakorlásról, az étkezésről, a pihenésről, az időbeosztásról. Aztán elérkezett a próbajáték ideje, ahol nekem az volt az egyetlen célom, őszintén szólva, hogy ne égessem le magam túlságosan a kollégáim előtt. És jött az első forduló függöny mögött, és továbbjutottam. Én voltam a 11-es sorszámú induló. Majd a második függöny mögötti fordulóban csak a 11-es, vagyis én jutottam tovább. A döntő már függöny nélkül ment. Soha nem felejtem el a kollégáim meglepett arcát, amikor meglátták, hogy én játszottam a függöny mögött. A végén megkaptam a lehetőséget a koncertmesteri pozícióra.
Graz
A folytatásban Graz után négy Klagenfurtban töltött év következett szintén koncertmesterként. Azután hazaköltöztél és a Magyar Állami Operaház Zenekarának koncertmestere lettél. Említetted már a hitéleteddel kapcsolatban a Szombathelyi Baptista Gyülekezetet. Hogy kerültél oda?
– Úgy kerültem oda dióhéjban, hogy nagyon komolyan gondoltam a katolikus hitet azelőtt, a nagymamámmal jártunk templomba is, de a hitéletben is beleestem a mindent százszázalékosan akarok csinálni hibába, és tizenhat éves koromban rájöttem, hogy ez nem tesz jót nekem. Eltávolodtam és megkérdőjeleztem a hitet. Később, amikor Nóri megtért, mi a családban azt hittük, hogy egy szektába keveredett, mert nem ismertük a protestáns egyházakat. Kezdetben gyanakodva tekintettünk Nórira, pedig ő kivirult és boldog lett. Idővel rájöttem, hogy ez a boldogság, békesség és nyugalom nekem is jó lenne. Amikor Nóri az egyik szombaton elmosogatott helyettem, és cserébe azt kérte, hogy menjek el vele a gyülekezetbe, nem mondhattam neki nemet. Így találkoztam azzal a közösséggel, akik pont olyanok voltak, mint amilyennek én gondoltam az istenhívő embereket, akik tényleg úgy élnek, mint ahogyan azt őszinte imáikban elmondják. Elkezdtem járni a gyülekezetbe, majd Révész Árpád lelkipásztor egyik vasárnapi evangelizációján 21 éves koromban megtértem és bemerítkeztem. Persze voltak nehézségeim, nem tudtam, mi a megtérés, és miért van rá szükség, és nagyon nehezen tudtam kiállni a testvérek elé, és megvallani a hitemet. Habár színpadi ember vagyok, ez más volt, de a végén sikerült.
Koncert, szolgálat, szabadidő, család
Eszter, szerinted Isten miért teremtette a művészetet? – Ez egy olyan kérdés, amin elég sokat gondolkodom, de még így is váratlanul ér. A művészet egy más dimenzióban lévő kifejeződése Isten hatalmának és szeretetének. Egy olyan nyelv, amit mindenki ért, és a legjobb, amikor nincs elmagyarázva a jelentése. A művészet kiemel az időből, új perspektívát ad, ami továbbsegít, ami mindig ott van velem. Hozzám a zeneművészet áll a legközelebb, ami szerintem minden életet összekapcsol, és kifejeződik benne Isten végtelen fantáziája. Én így gondolom.
Balog Miklós 1934. február 19-én született Békéscsabán Balog Mihály és Zsilinszki Ilona első gyermekeként. A cipészmesterséggel foglalkozó édesapa és varrónő felesége két gyermeket neveltek fel istenfélelemben, Miklóst és húgát, Ibolyát.
Miklós kemény sportoló és szorgalmas diák volt, aki tanulmányait Békéscsabán, Pécsett, majd a Szegedi Egyetem Bölcsész Karán végezte el. Ekkor még lelkét az egyetemi oktatás materialista világszemlélete töltötte be. A sportember megtérésének belső vívódását, az erő, az ütés eddig mindent megoldó képességének csődjét a már 1953-ban keletkezett korai verse szemlélteti Szolgálatcsere címmel: „Fiam, fiam, az Istennel nem bokszolhatsz! Túl rövid a karod!”
1956. október 23-án, a jeles történelmi napon Boros Gergely lelkipásztor meríti be. Az új élet mellé hívő segítőtársat kap, megkéri Simon Irén kezét, aki egész életen át hű felesége lesz. Bölcsész diplomájával egy falusi iskolában, Óföldeákon kezdi meg tanári hivatását, ahonnan „idealista” világnézete miatt az „illetékesek” pályamódosításra kényszerítik. Vasúti pályamunkát vállal, majd engedve az isteni hívásnak a Baptista Teológiai Szemináriumban kezdi meg tanulmányait.
A 60-as évek elején hívő társaival apologetikai írást küld az egyik külföldi egyetemre Válasz Kriveljovnak címmel. Ebben az időben már rendszeresek az éjszakai házkutatások, kihallgatások, zsarolások, megfélemlítések, kísérletek a beszervezésre. Több ezer oldal missziós anyagot koboznak el tőle „népi izgatás” címen. Teológiai tanulmányait befejezve Jánoshalmán kezdi meg lelkipásztori szolgálatát. Egyelőre igazolvány és az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárulása nélkül, az első padsorban ülve prédikálva. Szamizdat missziós jellegű iratokat terjeszt, és tagja egy felekezetközi missziós társaságnak. Ezekben a politikailag is nehéz időkben köt életre szóló barátságot dr. Nádosy Ferenc orvossal. A 60-as évek második felében a szentendrei gyülekezet így emlékezik vissza rá: „1966-ban a tahitótfalusi gyülekezet és körzet, valamint a Tahi Tábor élén Balog Miklós, a jó orgánumú, nagy tudású és művelt, tanár-költő lelkipásztor a rímes-időmértékes versírás mestereként kezdi meg szolgálatát.” A fiataloknak gyülekezeti szavalóversenyt és kerekasztal-beszélgetéseket szervez. Roppant erős fizikumát keserves fájdalmakkal járó betegség töri meg. Fiatalon botra támaszkodva látja el gyülekezeti szolgálatait, igehirdetéseit költői képekkel, idézetekkel szemlélteti érces, mély orgánumán.
A kórházi kezelések ellenére sokáig nem enyhülnek fájdalmai, mígnem egy műtét állítja helyre megtört egészségét.
Cikkei jelennek meg a Reformátusok Lapjában, az Új Emberben és a Békehírnökben. Fiatalon tagja lesz A hit hangjai énekeskönyv szövegírói bizottságának, ahol Jobbágy István, Hetényi Attila, Bányai Jenő, Szak Antal társaságában alkot. Az ő kezdeményezésére az egyház fontolóra veszi a lelkészi munkaközösség szervezését, mégpedig önállóan a korabeli négy egyházkerület munkásai körében.
Bölcsészi végzettsége, irodalmi vénája az ebben az időszakban megjelent Egymás hite által füzetekben, a Hozsannázó napok verses antológia köteteiben, valamint Az Ige tükrében válogatott prédikációk gyűjteményében teljesedett ki.
1976-ban az immár ötgyermekes családot a miskolci körzet hívja meg lelkipásztorául, Miskolc, Szirma, Diósgyőr és Ónod körzetekben szolgál, ekkor már mint missziókerületi elnök is.
Az örömmel végzett igei szolgálat egész életének hivatása volt.
A legkisebb gyülekezetben, a családban is ezt tartva szem előtt nélkülözhetetlenné vált a reggeli közös áhítat, melyet harmonikusan egészített ki a munkára nevelés, a zene és a sport szeretete. Irénkétől örökölt zenei tehetségük alapján a fiúk csellóztak, a lányok hegedültek, s ez jó alapot adott a gyülekezeti vonószenekar újraélesztéséhez. Öt évvel később, két szívinfarktus után „Az Isten oltókése” lelkében gyönyörűséges tapasztalatokat sarjaszt és új versek megírására készteti. 1980-ban Első kéve címmel Gerzsenyi Sándor költőtársával közös kötetük jelenik meg. A hömpölygő hexameterek, a gondolati költészet szűkebb versformákat szétfeszítő gazdagsággal ajándékozzák meg az olvasót.
A következő időszakot a gyermekek továbbtanulását és főiskolai éveit is „figyelemmel kísérő” állambiztonsági szolgálat tevékenysége kíséri. A „csövesmisszió” kapcsán már nemcsak a lelkészcsalád, hanem a gyülekezeti alkalmakat látogató csövesek is a rendőrség fókuszába kerülnek. Megjelenik az áhítatvezetők segédkönyve, az Imádkozzunk, amely ma is ajánlott irodalom a gyülekezetekben szolgálatot végzők körében. Feladatot vállal az országos lelkimunkásképző tanfolyamok oktatásában és szervezésében, emellett szerető-baráti kapcsolatokat ápol a protestáns és katolikus egyházakkal és vezetőikkel. 1989–1996-ig pécsi lelkipásztorként hatalmas odaadással tanulja és jegyzi meg a 300 tagú gyülekezet magyar, sváb, sokác, német neveit. Családlátogatási naplót vezet, melyben minden apró észrevétel szerepel. Továbbképzéseken vesz részt, hogy lépést tartva az ifjúsággal a közös hangot elmélyíthesse. Igehirdetéseit itt is hangszalagra rögzítik, melyeket reményeink szerint archiválni tudunk az utókor számára. Meghonosítja az ifjúsági lelkipásztor munkakört. Fontosnak tartja, hogy a gyülekezetekben felnövő gyerekek is találkozhassanak a minőségi gyermekversek széles repertoárjával, ezért saját gondozásában tízkötetes, mini formátumú gyűjteményt ad ki. Szolgálati helytől függetlenül példamutatóan megbecsülte lelkipásztorelődeit, az áldott emlékű Vass Ferencet, Udvarnoki Andrást, Cserfalvi Istvánt, Miklós Istvánt, Molnár Ferencet, Patkás Gábort és Gerzsenyi Sándor testvéreket.
1994-ben a református egyház felkérésére a Szent szonettek című antológiában jelennek meg versei a világirodalmi példaképek között Petrarca, Michelangelo, Gryphius, Juhász Gyula, Tóth Árpád, József Attila, Kosztolányi Dezső versei mellett.
1997-ben visszaköltözik Miskolcra, ahol immár nyugdíjas lelkipásztorként segíti megbízott szolgatársait, és továbbra is aktív lelki munkát végez.
Örömmel vállalta el a baptista teológián a retorika tantárgy tanítását. Nyugdíjas évei is termékeny alkotással telnek, megjelenik a Második kéve, majd a Kévéim című verseskötete, melyben fiatalkori „világi” versválogatások is nyomtatásra kerülnek.
Munkásságára felfigyel a Kossuth és a Mera Rádió, ahová alkalomszerűen hívják meg riportra, igei szolgálatra. Istennek hálát adva, nagy megtiszteltetéssel élte meg, hogy a prédikátorok fejedelmeként ismert Spurgeonről elnevezett díjat elsők között vehette át. Töretlen buzgósága és elhívása útjába sem az időskora, sem a nagy távolság nem állt, fiatalos lendülettel vállalta el a békéscsabai gyülekezet, a salgótarjáni körzet és a sajószentpéteri körzet ügyintéző lelkipásztori feladatait. Élete utolsó éveiben eltemeti, meggyászolja hitbéli harcostársait, barátait, rokonait, tudva azt: „Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem…” Utolsó leheletéig a misszió szolgálatában állt. Halála előtt pár órával is arról beszélt, hogyan segíthetné Miskolc fiatal prédikátorát a szent munkában.
2024. március 24-én, virágvasárnap reggelén készen szólította őt magához Isten. „Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákob temették el.” Gyászolja őt 67 éve hűséges társa, Irénke, öt gyermeke, Árpád, Ágnes, Emese, Endre, Előd, vejei, menyei, 15 unokája és 15 dédunokája. Gyászolja őt továbbá húga családja, rokonai, barátai, ismerősei és mindazok, akik szerették és tisztelték őt. Emléke prédikációiban, verseiben és énekszövegeiben nemcsak szívünkben él tovább, hanem az unokái gondozásában működő weblapján is (balogmiklos.hu).
Temetése 2024. április 13-án volt Miskolcon a Deszka temetőben nagy részvét mellett, Durkó István missziói igazgató, Mészáros Kálmán BTA-rektor, Tisza Attila dunaharaszti, Macher Tivadar pécsi, Szólláth Imre Rudolf helyi lelkipásztorok, Madarász Tamás (miskolci Aliansz) és a Baptista Központi Énekkar szolgálatával. A viszontlátás biztos tudatában búcsúznak tőle szolgatársai és a baptista közösség. Emléke áldott.
2024. május 3-án, pénteken volt hallható Az Úr közel, a baptista egyház félórája a Kossuth rádióban.
A Benita Gyermekvédelmi Szolgáltató, nevelőszülői hálózat vezetője, dr. Kellermann Dániel beszél arról, hogyan tudnak segíteni a kilátástalan helyzetbe került gyermekeken.
Munkatársa, Orbánné Irénke, aki egyben nevelőszülő is, saját példáján keresztül közelebbről bemutatja a nevelőszülőség örömeit, nehézségeit.
Serafin József, a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ vezetője beszél a hívő ember és az önkéntesség kapcsolatáról, illetve megtudhatjuk, miért fűszer az önkéntesség a társadalomban.
Az Egyenesen a Bibliából rovatban Paróczi Zsolt lelkipásztor, a Baptista Teológiai Akadémia rektorhelyettese beszél Isten üzenetéről. Tartsanak velünk!
Műsorvezető: Bodó Mária. Műsorainkkal kapcsolatos észrevételeiket a musorok@baptist.hu e-mail-címre várjuk!
