Non nobis Domine

255

A Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkara megtörve a körülötte lévő majdnem másfél éves csendet, ez év október 1-én szolgált először a rákospalotai Hubay Jenő Zeneiskolában (Budapest XV., Bocskai u. 70–78.). (Örültem, hogy szüleim házától mintegy ötödik épület az iskola, otthon voltam.)

A pandémia alatt az énekkar tagjainak havonta online találkozóink voltak, melyek segítették a lelki összetartozás fennmaradását. Ugyanakkor többször elhangzott az énekesek részéről, hogy Isten könyörüljön meg népünkön, országunkon a járvány visszafogásával, elvételével, hogy énekszóval is dicsérhessük szent nevét.

A tanév elején érkezett a zeneiskola karnagyának, Kőrösy Róbertnek a meghívása karnagyunkhoz, Oláh Gábor testvérhez. Ennek eredménye lett, hogy készséggel elfogadva a meghívást, énekórákkal készültünk a szolgálatra Patrick Doyle (sz. 1953. április 6.) Oscar-díjas skót zeneszerző V. Henrik című művéből a „Non nobis Domine” részlettel. Ez a felirat ékesítette a középkor keresztes lovagjai kardjának markolatát. Ahogy akkor is érvényes volt ez a zsoltáridézet, ma is éppolyan aktuális az Istenben hívő embereknek.

A többféle műsorszámból álló, elég hosszú koncert befejező számaként csendült fel a fent említett mű, amelyben a Központi Énekkar énekelt az egész este játszó fúvószenekar mellett. Az énekkar mellett még Szerekován János énekművész is közreműködött, egy tenorszólóval indítva az említett részletet.

A latin idézet a 115. zsoltár első verse: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!” Ez a jelmondat a Perasti Viskovid Palota egyik felirata is volt. Az eltelt másfél év hallgatási kényszere után szinte felszabadulttá tette az énekkart mind a hallgatóság felé, mind a szabadító Istenünk felé.

Az est karmestere Kőrösy Róbert tanár úr volt.

Azóta is visszhangzik bennünk, hogy Istenünknek énekelni jó, ahogy a zsoltár tovább biztat: „az Úrban bízzál, segítséged és pajzsod ő… Gondol ránk az Úr, meg fog áldani… Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt… mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat!”

Várjuk a további lehetőségeket a gyakorlásra, régi, ismert zeneművek felújítására, és az újak megtanulására. Annak örülünk, hogy vannak új testvéreink, akik együtt gyakorolnak velünk, és erősítik közösségünket.

Közös imádságunk marad: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!”

Kiss Emil