Mit gondolnak a baptisták a keresztségről?

0
1365
Bemerítés Észak-Karolinában a XX. század elején

Az esz­ter­go­mi kó­de­xek kö­zül az egyik 1652-bõl va­ló. A kö­re­ink­ben ke­vés­bé is­mert Amßler-kódexben a hutteri test­vé­rek egyik ta­ní­tá­sa a baptizmáról a kö­vet­ke­ző: „Jé­zus Krisz­tus apos­to­la és a Szent­lé­lek szol­gá­ja fel­ha­tal­ma­zást ka­pott ar­ra, hogy min­de­nek elõtt pré­di­kál­ja az evan­gé­li­u­mot; má­sod­já­ra, hogy ta­nít­sa hit­re az em­be­re­ket, Is­ten ne­vé­ben, a fi­gyel­mük föl­hí­vá­sá­val a bizonyságtételre a Szent­írás sze­rin­ti ke­reszt­ség­ben.

A sa­ját bi­zony­ság­té­tel­ük­kel erõ­sít­sék a ré­gi ta­ní­tá­so­kat. A pré­di­ká­tor leg­in­kább azok­nak hir­des­se ezt, akik Jé­zus Krisz­tus sze­rint kí­ván­ják föl­ven­ni a keresztyén ke­reszt­sé­get.” Ige­hir­de­tő szol­gá­la­tunk leg­főbb fel­ada­tai ma is vál­to­zat­la­nul ezek. Ne me­rül­jön fe­le­dés­be a lé­nye­ges bib­li­ai ta­ní­tás: Jé­zus Krisz­tus pél­dá­já­nak kö­ve­té­se a bib­li­ai ke­reszt­ség­ben. Nem szer­tar­tás, nem for­ma­ság, ha­nem Jé­zus Krisz­tus kö­ve­té­se. Nem „víz­ke­reszt­ség­ről”, nem csu­pán „bemerítkezésről” van szó, és nem is egy ün­ne­pé­lyes órá­ról, amit év­rõl év­re vagy eset­leg több­ször is ren­de­zünk, ha­nem azon van a hang­súly, hogy min­den­ben kö­ves­sük az Üd­vö­zí­tõ Jé­zus Krisz­tust.

A Meg­vál­tó pél­dá­ja nem kül­sõ­sé­ges, fel­szí­nes, és sem­mi­vel nem „fe­lül­ír­ha­tó”. Te­hát ne so­rol­juk „a ha­gyo­má­nyos kül­­sősé­gek” kö­zé!

Ez az ere­de­ti­leg né­met ma­gasz­tos kife­je­zés: „christlicher Tauff” (keresztyén ke­reszt­ség), nem azért rend­kí­vül fi­gye­lem­remél­tó, mert 370 éves. Bár ez­zel ép­pen nem ér­té­ke­lõ­dik le, hi­szen év­szá­zad­ok­kal ké­sõbb is tük­rö­ző­dik egyik ira­tunk­ban, amit Meyer Hen­rik el­sõ ma­gyar nyelvû ki­ad­vá­nyá­ban ol­vas­ha­tunk „keresztelt keresztyének” („getauften Christen”) for­má­ban. A ki­fe­je­zést a nyelv ki­vá­ló ismerői „evan­gé­li­u­mi szó­kép­zés” ered­mé­nyé­nek ér­té­ke­lik.

Az is­ten­fé­lő, élő ­hi­tű em­be­rek nem em­be­ri dog­mák­ból ere­dez­te­tik, ha­nem alá­za­to­san Jé­zus Krisz­tus pél­dá­ja kö­ve­té­sé­nek szán­dé­kát vallják meg. Ne feled­jük egy pil­la­nat­ra sem, hogy ezért a dön­té­sü­kért szá­zá­val vál­lal­ták a mág­lya­ha­lált hit­ben elõt­tünk já­ró ele­ink!  Ren­dít­he­tet­len hő­si­es­sé­gük tisz­te­le­tün­ket vált­ja ki. Oly­kor még a hó­hé­ra­ik­ban is ki­vál­tot­ta. A  ha­lál sem ret­ten­tet­te vis­­sza őket, mert Jé­zus Krisz­tus kö­ve­té­se na­gyobb tekintély volt a sze­mük­ben min­den em­be­ri te­kin­tély­nél vagy ti­la­lom­nál. Eu­ró­pa nagy­vá­ro­sa­i­ban lán­gok kö­zött éne­kel­tek és imád­koz­tak az ana­bap­tis­ták utol­só lé­leg­zetvé­te­lük­kel, mi­e­lõtt meg­kín­zott testükbõl el­szállt a lel­kük az igaz bí­ró elé.

Megjelent: Múlt, Jelen, Jövő 2013

Megosztás