Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid Urának nevezi őt, miképpen lehet a fia? De senki sem tudott neki válaszolni egyetlen szót sem, és attól a naptól fogva senki sem merte őt megkérdezni többé.

Gondolatok az igéről

Eddig a farizeusok kérdezték Jézust, most azonban ő tesz fel egy kérdést. Nem megszégyeníteni akar, hanem szembesíteni azzal, hogy vannak olyan dolgok, amelyek csupán értelemmel, tapasztalati úton megszerezhető bölcsességgel nem válaszolhatóak meg. Vannak kérdések, amelyekben a válasz megtalálásához hitre, önmagunk Isten előtti megadására van szükség. A farizeusoknak feltett kérdés nem vizsgakérdésként, hanem annak a feltárására hangzott el, hogy Isten követésében nem elég az értelem. A hit bizalma, a reménység állhatatossága ott is biztos alapot ad, ahol az emberi érvelések és tapasztalatok falakba ütköznek.
A farizeusok zsákutcába kerültek: nem tudták a választ, és nem is mertek kérdezni többet. Pedig a korlátaik fel- és beismerése után lehetőségük nyílt volna arra, hogy Isten valódi megismerésére eljussanak. Emlékezz Jézus szavára: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3)
Istenkövetésedben hol vannak azok a területek, ahol a hitednek szüksége van az Istentől jövőkérdésekre? Hogyan fogadod, ha elvezet azokhoz a pontokhoz, amelyekre nincs tapasztalati, logikai úton megszerezhető válasz? Te is feladod?
Kérd Istent, hogy tanítson és növelje a hitedet!