Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, összegyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Gondolatok az igéről

Sokat hadakozunk a hétköznapjainkban embertársainkkal és önmagunkkal egyaránt. Emberi létünkből fakadó vágyunk az, hogy minden küzdelmes helyzetből úgy tudjunk továbblépni, hogy az megnyugtató lehessen számunkra. Szeretjük, ha győztesnek tekinthetjük magunkat vitatársunkkal szemben, ugyanakkor a lelkünket is meg tudjuk nyugtatni, hogy alapvetően velünk minden rendben van. A Jézust faggató farizeusok a feltámadás kérdésében sokat vitáztak a szadduceusokkal, ami miatt elégedettséggel vették, ahogyan Jézus elhallgattatta őket. Egyik síkon győztesnek érezhették magukat, ám a Jézus tanításai következtében belsejükben ébredt zavarokkal még szembe kellett nézniük. A törvénytudó kérdése nem egyszerűen Jézus ellen irányult, hanem saját megnyugvását, önigazolását is kereste. Te hol keresed a megoldást napi küzdelmeidben? Milyen taktikákat, praktikákat alkalmazol? Ne a felülkerekedés, az önigazolás útját keresd, helyette „szeresd felebarátodat, mint magadat”! Hogy ez nem megy parancsra? Ez így igaz. Ezért szeresd Istent teljes lényedből, aminek első lépéseként engedd, hogy ő szerethessen téged! Úgy, ahogy vagy, a küzdelmeiddel együtt...