Kezdőlap Blog Oldal 541

A társfüggőségről (kodependencia)

Ki a társfüggő?

A társfüggés kényszeres viselkedés. A társfüggő ember belső világának érzései és történései felett tévesen a külvilág, a körülmények vagy a környezete feletti uralommal igyekszik úrrá lenni. Nem érzi önazonosságának határait, annyira beleolvad a másik (szeretett vagy rettegett) ember életébe. Minden figyelme a másik körül forog: ha örül, ő is örül; ha beteg, ő is belebetegszik; ha kudarcot vall, ő is belepusztul. Már nem a saját életét éli, bár környezete úgy ítélheti, hogy milyen áldozatkész vagy épp basáskodó. Mindent megtesz azért, hogy a belül keletkezett és egyre nagyobbodó érzelmi űrt valamivel pótolja.

A társfüggő ember tíz jellemzője

1. Legalább egy kényszeres viselkedése van, de lehet több is.

2. Fogva tartják, gyötrik azok a dolgok, amelyek gyermekkori családjában nem működtek.

3. Önbecsülése nagyon alacsony (nagyon gyakran éretlen a jelleme is).

4. Meg van győződve arról, hogy boldogsága másoktól függ.

5. Pont ezért túlzott és indokolatlan felelősséget vállal másokért.

6. Társával vagy a „Nélkülözhetetlen Másikkal” való viszonya mindkettőjük számára nagyon káros és egyáltalán nem kiegyensúlyozott.

7. A tagadás mestere, és „kiválóan” elfojtja az érzelmeit.

8. Olyan dolgok miatt aggódik, amelyeket nem tud, mégis próbál megváltoztatni.

9. Életét szélsőségek jellemzik, hullámvölgyekkel küzd.

10. Folyamatosan keres valamit, ami nagyon hiányzik az életéből.

A társfüggő sors

Társfüggő sorssá alakul annak az élete, akinek túlzott kötődése rögzül. Annyira beleszövődik a másik ember életébe, hogy saját identitását lassan kiszorítja a másik baja, gondja, végül egész lénye.

Ennek gyökere a legtöbb esetben a gyermekkorban alakul ki a szülővel való egészségtelen kapcsolat eredményeként. Ez az egészségtelen kapcsolat létrejöhet akár félelemmel teljes, de akár túlzottan engedékeny és ajándékozó együttélés során is. Végül egy láthatatlan, de nagyon is valóságos „képesség” jön létre, amellyel a hasonló problémákkal küzdő embereket találja meg. Így szinte kódolva van a beteges barátság, a beteges párkapcsolat. Ha sikerül megházasodni, a hozott társfüggő beállítódás (attitűd) a párkapcsolatot a szenvedések terepévé teszi. Viselkedésében megismétlésre kényszeríti az új kapcsolatban is mindaz, ami gyermekkorban kialakult. Megpróbálja újra és újra rendbe tenni életét és kapcsolatait, de mindig megismétlődnek a problémák a rosszul rögzült megoldási módok miatt. Ez a beállítódás megmérgezi baráti, rokoni, iskolai, munkahelyi és gyülekezeti kapcsolatait is.

Amennyiben nem kezd hatékonyan a társfüggő beállítódás felszámolásához, akkor nagy eséllyel fogja gyermekeinek is „fertőzésként” átadni a társfüggőséget, a boldogtalan kapcsolatokat. Ez az állapot mindaddig fennáll, amíg a társfüggő rá nem talál arra az útra, ahol kielégítetlen és összezavarodott szeretetéhsége valódi és állandó szeretetre nem talál.

Frank Minirth és Paul Meyer A szeretet választható című könyvükben a szeretetéhséget tartályként ábrázolják. Ha egy gyermeknek a szülei ezt nem töltötték tele gyermekkorban, akkor sem veszett el minden, mert egy hitelesen szerető emberrel vagy Istennel való kapcsolatban ez megvalósulhat.

Mese városlakóknak a bátorságról

„Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,20)

Tűz ütött ki a Tűzoltók városban a 11. utcában kora reggel. Perceken belül azzal fenyegetett a helyzet, hogy átterjed a 12. és a 13. utcákra is. Sokan rögtön indultak, hogy segédkezzenek a tűz megfékezésében.

A legbátrabb tűzoltók viszont a laktanyában (a munkahelyen) és az utcai szervezett demonstrációkon gyávaság nélkül fejtették ki álláspontjukat a tűzről, a laktanyák felszereltségének és a tűzoltók kiképzésének hiányosságairól. Délutánra teljes egység alakult ki azzal kapcsolatosan, hogy tíz pontban kell összefoglalni a város tűzoltófőnöke számára a közös petíciót. A megszületett tíz pontot a vezérszónokok félelem nélkül skandálták az estére több ezerre duzzadt, elszánt tűzoltókkal együtt.

(Közben a tűz megfékezésén reggel óta dolgozó családok éjfélre sikeresen eloltották a lángokat, kimentették a lakosokat értékeikkel együtt.)

A másnapi újságok tele voltak a hős tűzoltókkal, akik még hajnalban is a tíz pontot üvöltötték, amíg vezetőik a rádió- és televíziócsatornák stúdióiban vitatták meg halált megvető bátorsággal mindazt, amit meg kell változtatni a Tűzoltók városában.

Két ünnep Békéscsabán öt héten belül

Gyülekezetünkben rövid időn belül két örömteli eseménynek voltunk a tanúi.

Az egyik az új lelkipásztor, Takács Zoltán beiktatása volt. A gyülekezet több mint egy évet imádkozott pásztorért, akit Isten Mátészalkáról hívott közösségünkbe. Beiktatására 2018. június 30-án került sor imaházunkban. Az ünnepi alkalmon Papp János testvér, egyházunk elnöke hirdette Isten igéjét, és a beiktatást is ő végezte. Örülünk, hogy erre az alkalomra sokan eljöttek a környező gyülekezetekből, a város más felekezeteiből, így népes csoport köszönthette a beiktatott lelkipásztort, áldást kívánva szolgálatára.

A másik ünnep egy bemerítési alkalom volt

Három testvér állt a gyülekezet előtt és tett vallást hitéről, majd bemerítkezve cselekvő módon fejezte ki élete változását és az Úrral való szövetségét.

A bemerített testvérek: Kozma Györgyné Flórika, Huszárné Fazekas Mária és Takács Tamás.

Az ünnepi igehirdetés szolgálatát Papp Dániel, a nyíregyházi gyülekezet lelkipásztora, a bemerítést Takács Zoltán helyi lelkipásztor végezte. A beiktatás ünnepi alkalmán a zenei és énekkari szolgálatot Oláh Gábor és Tóka Ágoston testvérek segítették, a bemerítésen pedig Tóka Szabolcs testvér végezte a zenei szolgálatokat. Mindkét istentisztelet sok áldást közvetített Istentől, melyeken éreztük a Lélek mélyreható munkáját.

A Bartimeus misszió és az Aliansz Kárpátalján

Hálásak vagyunk Isten kegyelméért, továbbá testvéreink imádságáért és anyagi támogatásáért, ami lehetővé tette, hogy június 21–25. között a Bartimeus misszió és az Evangéliumi Aliansz összefogásában Kárpátalján hirdethettük Jézus Krisztus evangéliumát, és magyar nyelvű hangzó Bibliákat oszthattunk ki látássérültek és írni-olvasni nem tudók számára. Azért imádkoztunk, hogy a határon gyorsan átmehessünk, és az audiobibliákkal ne legyen gond. Hála Istennek, így is történt, a határon gyorsan és minden gond nélkül átértünk!

Szállásunk a Nagydobronyi Református Líceumban volt, ahol szeretettel fogadtak bennünket és gondoskodtak rólunk. Eszter, egy koreai misszionárius, aki a magyar nyelv tíz hónapon át tartó tanulása után már kitűnően megérteti magát, szervezte számunkra Nagydobronyban, Kisdobronyban és Bátyún az evangelizációkat. Másnap Szürtén és Sztrabicsón voltunk. 24-én Bátyú református templomában részt vettünk a délelőtti istentiszteleten, délután Csonkapapin szolgáltunk egy evangelizációs alkalmon, amit a régióban lévő református gyülekezeteknek tartottak.

Estére pedig Munkács városának egyik roma gyülekezetébe kaptunk meghívást, ahol az Amaro Del együttes tagjai is szolgálnak a dicsőítő csapatban. Ezeken az alkalmakon igehirdetéssel, bizonyságtétellel és énekekkel szolgáltunk, majd a magunkkal hozott audiobibliákat osztottunk ki, összesen 140-et. Köszönet P. J., S. B., Sz. Sz. I. és Sz. I. testvéreinknek az ezek megvásárlásához nyújtott támogatásért!

Munkácson imádkoztunk egy kórházban lévő, lélekben és testben is megsérült testvérnőért, akinek előző nap ukrán szélsőséges fiatalok megölték a fiát egy cigány tábor elleni támadásban. Imádkoztunk védelemért a roma közösség számára, és a támadókért is, legtöbbjük 16–17 éves középiskolás fiú…

Hálásak vagyunk, hogy Isten megengedte, hogy Kárpátalján hirdethessük az evangéliumot, az embereket Krisztushoz hívjuk, és Isten igéjével bátoríthassuk a testvéreket.

Egy fiatal hölgy visszajelzését szeretnénk bizonyságtételként megosztani:

„Múlt héten vasárnap Ön és a Bartimeus egyesület tagjai részt vettek délutáni istentiszteletünkön itt Csonkapapiban. Nagyon jó volt hallgatni Önt, Hosszú János és Miklós Tibor urakat. Szerettem volna megköszönni személyesen is a szívhez szóló szavakat mindegyikőjüknek, de meghatódottságomban valahogy mégse tettem. Amikor az elinduló eső miatt bementünk a templomba, Önnek volt egy bizonyos mondata, miközben épp rám nézett, ez volt az: »Isten szeret téged.« A délután további részében és még a napokban is hatással voltak rám a szavai, a lelkemig hatoltak, megerősítették az utóbbi időben kissé megingott hitemet. Most itt szeretném megköszönni azt a délutánt, a csodás énekeket és szavakat, hogy eljöttek hozzánk és együtt dicsőítettük az Urat. Isten áldását kívánom az életükre, családjukra, szolgálatukra! Nagyon szépen köszönöm!”

Kedves Testvéreink! Még egyszer köszönjük az imádságot és az anyagi támogatást! Isten gazdag áldását kívánjuk az életetekre!

Philip Yancey újra Magyarországra jön!

„Chicagói hajléktalanok között dolgozó barátom mesélte azt a történetet, amely még azután sem hagyott nyugodni, hogy leírtam a The Jesus I never knew (Jézus, akit nem ismertem) című könyvemben:

»Odajött hozzám egy szerencsétlen, hajléktalan, beteg prostituált, aki már nem tudott enni adni kétéves kislányának. Zokogva mesélte el, hogy időnként még a mindössze kétéves kislányát is perverz férfiak rendelkezésére bocsátja, mivel így egyetlen óra alatt több pénzhez jut, mint ha egész éjszaka kint állna az utcán. Nincs más választása, csak így tud pénzt szerezni kábítószerre. Bevallom, nehéz volt végighallgatni ezeket a borzalmakat. Az is zavart, hogy munkámból adódóan minden gyermekbántalmazással kapcsolatos esetet jelentenem kellett, és közben fogalmam sem volt róla, mit mondhatnék ennek a szerencsétlen nőnek. Végül megkérdeztem, nem gondolt-e még arra, hogy esetleg az egyháztól kérjen segítséget. Sosem felejtem el, milyen mélységes döbbenet ült ki az arcára:

– Az egyháztól?! Aztán miért mennék éppen oda? Már így is eléggé gyötör a bűntudat! Csak még nyomorultabbul érezném magam!«

A történet kapcsán sokáig nyugtalanított a gondolat, hogy annak idején az efféle nők inkább felkutatták Jézust, nem pedig kerülték, s minél jobban kínozta őket a lelkiismeret, annál inkább a megmentőjüket látták benne. Talán az egyház elvesztette ezt az ajándékát? Hiszen minden jel arra mutat, hogy a lecsúszottak, a szerencsétlenek, akik Jézus idejében tőle várták a segítséget, mai követői körében már nem érzik szívesen látott vendégnek magukat. Vajon mi történhetett?

Minél többet töprengtem ezen a kérdésen, valami annál jobban vonzotta gondolataimat egyetlen szó irányába. Minden, ami itt következik, ebből az egyetlen szóból bontakozott ki… El is neveztem az »utolsó legjobb szónak«…”

(Részlet a Meghökkentő kegyelem című könyvből [Budapest: Harmat, 2014].)

Philip Yancey Atlantában született 1949-ben, és a környéken töltötte gyermekkorát. Egyéves volt, amikor – egy betegség következtében – elvesztette édesapját. Ez az élmény, illetve a fundamentalista keresztény közösség, amelyben nevelkedett, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy élete egy pontján megtagadja a hitét.

A középiskolát követően a Columbia Keresztény Főiskolán tanult, itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Janettel. Diplomáit a Wheaton Főiskolán és a Chicagói Egyetemen szerezte kommunikációból és angol nyelvből.

Yancey ezt követően Chicagóba költözött, ahol nyolc évig működött szerkesztőként a Campus Life című – középiskolásokat és egyetemistákat megszólító – keresztény magazinnál. Hosszú évek óta szerkesztője a Christianity Today című folyóiratnak is, emellett többször jelentek meg cikkei a Reader’s Digest, a The Saturday Evening Post, a Publisher Weekly stb. hasábjain.

Yancey jelenleg Coloradóban él, miközben a világ különböző pontjain tart előadásokat. Könyveit eddig 15 millió példányban értékesítették 35 nyelven, ezzel pedig a világ egyik legkeresettebb keresztény szerzőjévé vált.

Nagy örömmel tesszük közhírré, hogy Philip Yancey a Harmat Kiadó meghívására ősszel Magyarországra látogat. 2018. október 12-én, pénteken Debrecenben, 13-án pedig Budapesten fog előadásokat tartani.

Saját tapasztalataim szerint és olvasóink visszajelzései alapján is érzékeljük, hogy könyvein keresztül nagyon nagy hatással van sokakra. Egy barátom azt mondta nemrégiben: „Van néhány könyv az életemben, amiket minden évben elolvasok egyszer. Yancey legismertebb könyve, a Meghökkentő kegyelem az egyik ilyen.”

Aki a könyvekből szerzett ismereteken túl személyesen is szeretné hallani korunk egyik legbefolyásosabb keresztény íróját, az jegyezze fel naptárába ezeket a dátumokat, és legyen mostantól fogva közös imatémánk, hogy Isten különleges áldása lehessen ezen a pár napos előadói körúton.

3000 Bibliát kaptak a baptista iskolák diákjai

A baptista iskolai misszió iránt elkötelezett testvérek számára egy régi álom valósult meg az idei tanév elején! Az Eastern European Mission texasi székhelyű missziós szervezetnek köszönhetően összesen 3000 Bibliát kaptak ajándékba a baptista iskolák diákjai.

Romhányban misszióztak a Sátortemplommal

A Sátortemplomra sokan emlékezünk vissza örömmel, mely hosszú éveken át áldott eszköz volt a missziómezőn.

Ének és ima az esőben

Különböző felekezetek tagjai és vezetői találkoztak 2018. szeptember 4-én az Erzsébet híd felett magasodó „imahegy” szikláján álló Gellért-szobor talapzatánál, ahol együtt imádkoztak fővárosunk és országunk lelki ébredéséért, az újjáteremtő Szentlélek kiáradásáért, valóságos szellemi áttörésért, egy igazi, ma is átélhető lelki megújulásért.

Pax TV BalatonNET

Nemzetközi evangéliumi találkozó Balatonszemesen 2018. augusztus 24-én. Előadó: Avi Snyder, a Zsidók Jézusért Misszió európai igazgatója (tolmács: dr. Bukovszky Ákos). A 14 perces összefoglalót a Pax TV sugározta 2018. szeptember 4-én a Békesség Hírnöke című baptista magazinban.

Hihetetlen történetek: A jegykezelő

Az ötvenes évek zűrzavaros világában járunk. A nincstelenné vált parasztok sokasága hagyja el az anyaföldet, hiszen már nincs jószág sem, föld sem, csak a kis éhes szájak, akiknek mindennap oda kell adni talán az utolsó falatot.

Éjszaka van. Egy gyéren megvilágított állomáson a fázósan álldogáló utasoktól egy kissé távolabb két család várakozik. Látszik a férfiak öltözetéről, hogy bányászok. Együtt indultak el egy ígéretesebb világ felé, remélve, hogy a mindennapi kenyér asztalra kerül. Mindegyik család két-két gyerekkel, és mindkét asszony áldott állapotban. Már a többedik átszálláson vannak túl, több száz kilométert hagyva maguk után. Nemsokára egy hosszú füttyszó jelzi a vonat érkezését. A sötétben feltűnik a fekete füstöt pöfékelő mozdony, ami után mint valami sárkányfarok, úgy siklanak a kocsik. A gyerekek álmosak, mégis ámulva bámulják az óriási kerekeket. Örült a két család, mert a számításuk bejött, ahol ők álltak, ott kevesebben voltak, így még ülőhely is került. Miután kézről kézre adták a csomagokat és a gyerekeket, minden a helyére került, letelepedtek. A két férfi közt csendben elindult a beszélgetés. Ha valaki kihallgatta volna őket, hamar rájött volna, hogy ezek a családapák bármire képesek, hogy eltartsák családjukat, és az is lényeges, hogy ahol ők vannak, az asszony is ott legyen a gyerekekkel. A vonat egyhangúan döcögött. Az egyik asszony, Anna ölébe fáradtan hajtotta fejecskéjét két kislány. A két kisfiú Zsuzsika asszony ölébe kuporodott föl. Mindenki örült, hogy ezen az átszálláson is túl vannak már, és ha jól megy minden, mire megvirrad, már a célállomáson szállhatnak le. Az asszonyok simogatták a kis fejecskéket, közben ők is el-elbóbiskoltak. Egyszer kivágódott a kocsi ajtaja, amin bejött a hideg, és egy szúrós tekintetű kalauz. Megpöccinti lapos vasutassapkáját, majd nyers hangon kéri a jegyeket. Imre, Anna férje nyújtja oda elsőnek, Dani is odanyújtja. A kalauz megvizsgálja, majd azt kérdi, hány csomag van, mert szerinte több, mint amennyit családonként elvihetnek. Imre már mondja is, hogy négy csomag van, hiszen minden felszállásnál számolták a csomagokat, hogy el ne vesszen valamelyik. Dani, Zsuzsika férje is mondja, hogy náluk is három bőrönd és egy hátizsák van. A kalauz kijelentette, hogy a következő állomáson mind a két család leszáll a vonatról, mert nem szabályos annyi csomaggal utazni, majd továbbállt. Nyugtalanság töltötte el nemcsak az asszonyokat, de a férfiakat is. A vonat közben továbbdöcögött és fütyülve érkezett be egy állomásra. A kalauz ott termett a két elkeseredett család mellett, és amint megállt a vonat, vette a bőröndöket sorban, és dobta lefele a vonatról. A fabőröndök csak amúgy koppantak a földön. Nem volt mit tenni, a két család is sorban leszállt, hiszen minden kis vagyonkájuk, élelem, ruha a csomagokban volt. Ott álltak rémülten a vonat mellett, az asszonyoknak eleredt a könnyük, a gyerekek amikor hallották és látták a történteket, egymás után zendítettek rá a sírásra.

Az állomásfőnök elindult, hogy felemelje a táblát engedélyt adni az indulásra. Ekkor Dani azt mondta Imrének:

– Imre! Te most imádkozzál, mert én cselekszem!

Odarohant az állomásfőnökhöz, és kivette kezéből a táblát.

– Kérem, a vonat nem indulhat el nélkülünk! – mondta. – Én bányász vagyok, nézzék meg a kitüntetéseimet! (Zörgette a vállán a kitüntetéseket.) Hogy nem vihetem a családomat magammal és a csomagokat, hol van ez szabályozva? – kérdezte.

A nép bámult kifele a vonatablakokon, nem értették, miért nem indul már a vonat. Az állomásfőnök köré is gyűltek emberek, köztük egy rendőr. A rendőr megkérdezte a főnököt, hogy személyenként hány csomagot vihetnek, mire a válasz az volt, hogy minden személyre egy csomag jár. Megszámolták, hányan vannak a leszállított családban. Nyolcan voltak, és nyolc csomag. A rendőr azt mondta, vihetik vissza a csomagokat a vonatra, minden rendben. Dani ekkor már tudta, hogy az ő pártján van az igazság, azt mondta, hogy aki ledobta, az tegye vissza! A kalauz nagy megsemmisült arccal nézett végig a csomagokon, majd hordta felfele.

Mikor újra elindult a vonat, azt mondta Dani:

– Imre! Jól imádkoztál! Meghallgatott az Úr!

A nagyobbik gyerek azt mondja:

– Én tudtam, hogy mehetünk!

Árpi, az öcsike is hozzászól:

– Én ics!

„Hisz a te igazságod, ó Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél: kicsoda hasonló tehozzád, ó Isten? Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.” (Zsolt 71,19–20)