Imádság száz év távlatából
A teremtő Istenről annyit tudhatunk meg, amennyit ő kijelentett magáról számunkra. Lénye véges emberi értelmünkkel felfoghatatlan, hiszen mindenható, mindentudó. Az Isten által teremtett világ nagyságát sem tudjuk értelmünkkel igazán felfogni… Isteni nagyság! A NASA asztrofizikusai szerint, ha a világegyetem csillagainak számát le szeretnénk írni, úgy kapnánk meg, hogy az 1-es után 21 nullát írunk: 1 000 000 000 000 000 000 000 db! Ézsaiás próféta a következőképpen fogalmaz Istenről:
„Kihez hasonlíthatnátok engem, kivel mérhetnétek össze? – mondja a Szent. Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Kivezeti seregüket szám szerint, mindnyájukat név szerint szólítja; olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mer hiányozni.” (Ézs 40,25–26)
Kedves nemzettársaim!
A történelem folyamán egyetlen olyan esemény sem történt, ami a mindenható Isten tudtán és akaratán kívül történne. Ennek tudatában szükségszerű, hogy minden történést isteni oldalról, az Ige fényében is átvilágítsunk. Fontos ez azért is, mert az emberek által megfogalmazott történelmi leírások nagy része megtévesztések, hazugságok sokaságát tartalmazza, ugyanis mint tudjuk, a történelmet mindig a győztesek írják saját érdekeiknek megfelelően. A történelem számtalan példát szolgáltat arra nézve, hogy a háborúk, harcok kimenetele nem a fegyverek magas színvonalán, a harcban részt vevők sokaságán múlott, hanem Isten döntése határozta meg a győztes kilétét. Így történt ez Izrael népének életében is. Amikor felfuvalkodottá váltak, és elhagyták az élő Istent, a bálványok felé fordultak, szükségszerűen következett a vereség, mert
„az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Péld 16,18).
Ezek után döbbenten fogalmazták meg a kérdést Izrael vezetői: „Miért veretett meg bennünket az Úr a filiszteusokkal?” Hiszen mi az Úr választott népe vagyunk, fejlett kultúrával, civilizációval, Istentől kapott magasabb rendű erkölcsi törvényekkel stb. A kérdésre maga Isten adta meg a választ Sámuel próféta által:
„Ha tiszta szívből akartok megtérni az Úrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket… ragaszkodjatok szívből az Úrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből.” (1Sám 7,3)
Nos, akkor Izrael népe komolyan vette az Úr üzenetét, és nyilvános bűnvallás közepette megtértek:
„Böjtöltek azon a napon és ezt mondták: Vétkeztünk az Úr ellen!” (1Sám 7,6)
Elhangzott imádság a filiszteusok részéről is az ő bálványisteneikhez „tonnányi” mennyiségben, nyilvánvalóan hasztalanul. De micsoda különbség van a két imádság között!
Ameddig a száz évvel ezelőtti tragédia okait csak külső okokban keressük, addig megmaradunk a tévedések mocsarában és kilátástalan helyzetünkben. Az Úrtól tanult imádság úgy fogalmaz: „mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…!” Jézus Krisztus világosan megmondta, és ez az idők végezetéig érvényes: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön…!” Ő a tiszta szívvel hozzá fordulókat hallgatja meg. A történelem feljegyzi, hogy Gy. Pop de Basesti neves személyiség, az Erdéllyel való egyesülés jeles harcosa, aki nem sokkal a december elsején történt népgyűlés után hunyt el, sírkövére azt az igeverset íratta:
„Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim a te szabadításodat…” (Lk 2,29)
Természetesen a „vesztes oldalon” is hangzott el számtalan imádság, de felmerül a kérdés, a „nagy Patrónához” intézett imák vajon miért nem kaptak meghallgattatást?! Nem döbbenünk rá, hogy Isten egyedül az ő szeretett Fiára való tekintettel hallgatja meg imádságainkat?! Jézus világossá tette: „Én vagyok az út az Atyához”, senki más! Ameddig erről nem akarunk tudomást venni, Jézus szavait hiteltelenítjük el!
Drága magyar testvéreim!
Mózes egykor így fohászkodott az Úrhoz: „Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.” Nincsen senki a világmindenségben – mennyen és földön –, aki önzetlen szeretetből életét adta volna a mi magyar népünk megmentéséért, csak egyedül Jézus Krisztus! Ha őszintén megnyitjuk szívünket előtte, végre Jézus Krisztus népe lehetünk, aki minden bukást, csalódást, nemzeti tragédiát jóvá tud tenni.
Bátkai Sándor
(Arad)
Február 10-én kezdődik a házasság hete
Közel két évtizede Angliából indult el ez a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A házasság hetét – amelyhez hazai és nemzetközi szinten is számos ismert közéleti személyiség csatlakozott kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt – mára 4 kontinens 21 országában ünneplik.
Amikor a baptisták együtt imádkoznak az egész világon
A világon mintegy 100 millió baptista él. Az 1905-ben alapított Baptista Világszövetség (BVSZ) arra kéri a világ baptistáit, hogy február első szombatján vagy vasárnapján imádkozzanak egymásért.
A hónap témája 2019. februárban: A család a közösségépítés helye
A hónap igéje
Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz. Mal 3,24
A hónap témája
Minden család a házastársak egységére épül. Ebből nő ki a szülők és a gyermekek bizalmi kapcsolata, a testvérek összetartozás tudata, és erre épül a nagyszülők és unokák felhőtlen és generációkat átívelő, titkokat megosztó-őrző kapcsolata.
Kezdjük a házassággal. A házastársak egysége, több mint szövetség. A Szentírás lecsupaszítva ennyit állít róla: „És lesznek ketten egy testté. Nagy titok ez!” Házasodni épp ezért azoknak érdemes, akik mernek egy közös titoknak neki vágni: készek és képesek eggyé válni nőként egy férfivel, férfiként egy nővel egész további életükre. Mert a végleges összetartozás, a szétválaszthatatlan közös élet nem pusztán döntés kérdése (csak annyiban, hogy elfogadjuk), nem akaraterő, nem megvalósítandó cél, hanem felismerés, rádöbbenés, megvilágosodás, egyszóval a feltárt, megmutatott, kinyilatkoztatott valóság elfogadása. A szerelem, a házasság épp ezért merő spiritualitás, mert egy másik emberi lényt helyez magában mindenek elé és fölé. Aki még képtelen erre, akiben ez még nincs ott, annak nem szabad komoly párkapcsolatot kezdeni, mert csak becsapja önmagát, vagy a másikat, vagy mindkettőjüket. A jó házasság alapja, az a tudás, hogy egyek vagyunk, és ennél egyek-ebb nem tudunk lenni. Alapja az a tisztelet, amely tudja, hogy nem az én tulajdonom, hanem örökre önálló lény. Alapja az a titokzatosság, hogy örök titok marad a másik, de mégis ki akarom kutatni. Alapja az a szeretet, hogy érte akarok élni, vigyázni akarok rá, gondoskodni akarok róla, boldoggá akarom tenni, céljainak lehetőséget akarok adni, gyermekeket akarok tőle (ha Isten megadja), vele együtt akarom az embereket megismerni, a világot jobbá tenni. Természetesen nagyon fontos, hogy közösen jó anyagi körülményeket biztosítsunk a családunknak, hogy karriert csináljunk, hogy kapcsolatokat építsünk, hogy tartozzunk családos barátokhoz és csoportokhoz, hogy haladjunk a világ fejlődésével, hogy tisztában legyünk a másik nem és a házasság bibliai és pszichológiai ismereteivel, törvényszerűségeivel, technikáival. Kétféle jó házasság van tehát: az egyiknek titkai vannak (szeretlek, mert szeretlek, és nem tudom miért), a másiknak receptjei. Akiknek viszont titkaik vannak, boldogabbak lesznek, mint akik csak a jól működő házasság receptjét találták meg. Mert nincs igazi boldogság ámulat, csodálkozás és meglepettség nélkül.
A gyermekeknek ilyen házassági alapokon a legjobb megszületni. Hiszen közismert, hogy a szülők azzal adhatnak a legtöbbet a gyermekeiknek, ha egymást kimondhatatlanul szeretik, és a gyermek ebből tapasztal valamit magán is. Ez fejleszti ki a gyermekben azt az ősbizalmat, azt a harmóniát, amellyel felnőve egészségesen kapcsolódik és illeszkedik majd a kisebb-nagyobb közösségeibe. Enélkül vagy szolidabban vagy nyíltabban hajlamos már kamasz korától az aszociális vagy szociopata viselkedésre. A kor munkával, szabadidővel és fogyasztással kapcsolatos gyakorlata minden igyekezettel gátolni próbálja, hogy a szülők minél több időt együtt töltsenek a gyermekükkel. Sok kamaszgyermek szülője keresi kétségbeesetten annak módját, hogyan kerülhetne közelebb gyermekéhez egy-egy probléma idején. Természetesen fontosak a gyermeknevelési tanítások, a jó könyvek, a jó előadások, melyek széles ismeretet biztosítanak akkor, ha van együttlét. Mert folyamatos együttlét nélkül csak gyermekeink maradnak, de nem válnak tanítványainkká, olyan emberekké, amivé formálni igyekszünk őket. „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz.” – olvashatjuk a Példabeszédek könyvében. Az együtt járás kifejezés a sokféle módon közösen töltött időre utal. Ha van együttlét, akkor van bizalom, akkor van őszinteség, akkor van szeretet és van hatás. Az anya és az apa elsődleges feladata, hogy minél több időt együtt legyen a gyermekével otthon, a vásárláskor, az ügyek intézésekor, a munkahelyén (ha ez lehetséges), a baráti körében, a hobbiját űzve, a gyülekezetben, gyermeke iskolájában: egyszóval amennyit csak lehet. Nincs plafon, határ.
A testvérek ilyen családi körben természetesen viszonyulnak és osztoznak a családi élet apró-cseprő és kiemelkedő dolgaiban egyaránt. A szülők kezdetektől együtt mozgatják a családot, és ez a gyermekek számára természetessé válik nagyobb korukban is: hogy elmenjenek egymás meccsére, koncertjére, versenyére, baráti körébe, stb. Ha vannak is rivalizálások, olykor veszekedések is közöttük (ami természetes a hely- és pozíciókeresés időszakában), ezek sosem fogják elválasztani őket. Ilyen családban sosem alakul ki olyan irigykedés, amely felnőtt korban a vagyonon vagy más értékeken való vitákba torkoll, amely érdektelenné teszi a testvéreket egymás iránt. Ilyen családban sosincs a gyermekek között kedvenc, mert az apa számára anya, anya számára pedig apa a kedvenc. „Mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” – mondja a zsoltáros. Ennek a testvéri egyetértésnek a titka: a szülők szocializálják jól vagy rosszul egymáshoz a gyermekeket. És ha az egymás iránti szerelmük nem elég erős és elsődleges, akkor szinte biztos kialakul a hosszú távú testvéri konfliktus.
Ilyen családokban a nagyszülők és az unokák kapcsolata gazdagítja az unokák lelkét, kiegyensúlyozottá teszi a generációk egymás felé fordulását. Nem veszik át a szülők szerepét, hisz ahol ez megtörténik, ott el van lopva a szülők és a gyermekek kapcsolatából valami lényeges, valami pótolhatatlan. A nagyszülőknek nagyon kell vigyázni ma arra, hogy az ő jelenlétük nehogy erősebb legyen az unokák életében, mint a szülőké. Ahol a nagyszülők ezt megértik és élik, ott jó kovászai lesznek a nagycsalád egyszerre szabad és egymáshoz ragaszkodó élő szervezetének. Ott jóízűek lesznek a beszélgetések akár a nagyszülői, akár a szülői háznál vannak. Ott egyik generáció sem uralja le a másikat, hanem szeretettel fordulnak a gyermekek a szüleik, nagyszüleik felé, a szülők a gyermekek és a nagyszülők felé, a nagyszülők pedig gyermekeik és unokáik felé. Erről prófétált Malakiás, amit Jézus Krisztus által a Szentlélek munkál minden családban azoknak, akik nyitottak rá.
A hónap kérdései
Tart-e még a szerelem a házasságotokban? Ha nem, hogyan tudnád újraéleszteni?
Van-e sok-sok időd a gyermekeidre? Van-e olyan, ami fontosabb annál?
Ha nagyszülő vagy, látod-e életed jó vagy rossz gyümölcsét? Hogyan tudod megőrizni vagy javítani?
A hónap imája
Atyám, őrizd és óvd a bajtól azokat, akik a szeretteim! Segíts vigyáznom rájuk, segítenem őket! Segíts vigyáznom magamra, hogy minél jobb emberrel lehessenek együtt szeretteim napról napra. Őrizz meg magadnak bennünket. Ámen.
Naamán hite és gyógyulása
Január utolsó vasárnapja a lepra elleni harc világnapja. Imádkozzunk gyülekezeteinkben január 27-én a leprában szenvedő betegekért, orvosaikért és a lepramisszióért! (A szerk.)
„Világosságom és segítségem az Úr…” (Zsolt 27,1)
Zsolt 27,1–4 Békesség Istennél
Jn 8,12–20 Jézus a világ világossága
Magyarázat:
Az imahét a Krisztus-hívők egységéért nyolc napjának magyarázatain keresztül felidéztünk számos nehéz élethelyzetet, amelyekkel foglalkoznia kell a világnak: így a kapzsisággal, az erőszakkal, a kirekesztéssel, a kizsákmányolással, a szegénységgel, a környezetszennyezéssel, az éhséggel és az emberkereskedelemmel. Az indonéz egyházak tisztában vannak ezekkel a problémákkal. Ezek olyan kihívást jelentenek, amellyel minden kereszténynek szembe kell néznie. Felismerik és bevallják, hogy e bűnök közül egyesek egyházaik életét is megfertőzték, egységüket megsebezték és hitelüket megcsorbították. Ugyanakkor sok ígéretes példát ismernek az egyházaknál arra vonatkozóan, hogy tanúi legyenek a Krisztusban való egységnek. A világ más részein élő keresztények számos példát tudnának megnevezni saját helyzetükből.
Napról napra, évről évre, és különösen ez alatt az imahét alatt, amelyet a Krisztus-hívők egységéért tartunk, a keresztények közös imádságra gyűlnek össze, megvallják a keresztség általi közös hitüket, hallgatják Isten szavát a Szentírásban, és együtt imádkoznak Krisztus testének egységében. Ennek során felismerik, hogy a Szentháromság minden egység forrása, és hogy Jézus a világ világossága, aki az élet világosságát ígéri azoknak, akik követik őt. A világban előforduló sok igazságtalanság gyakran elszomorítja vagy feldühíti őket, de nem veszítik el a reményt, hanem cselekvésre indulnak. Az Úr világosságuk, üdvösségük és életük erőssége, ezért nem félnek.
Imádság:
Megtartó Istenünk! Hálát adunk neked szerető jóságodért, mellyel megtartasz minket megpróbáltatásaink idején. Köszönjük, hogy megmutatod nekünk fényedet a sötétség idején. Változtasd meg életünket úgy, hogy áldássá válhassunk mások számára. Segíts, hogy megéljük az egységet a sokféleségben, tanúsítva a benned való közösséget Atya, Fiú Szentlélek egy Isten most és mindörökké. Ámen.
Centenáriumi megemlékezés Bogyiszlón
2018. október 7-én hálaadónappal egybekötött megemlékezésre került sor Bogyiszlón a gyülekezet megalakulásának 100. évfordulója kapcsán.
„Egymás terhét hordozzátok…”
