A felvételt az MTVA készítette. Rendező: Sófalvi Kiss Csaba. Vágó: Nagy Orsolya. Operatőr: Ancsics Csaba. Gyártásvezető: Nagy Evelin.
Szincsák Tamás bizonyságtétele
Nagy Andrea bizonyságtétele
Az igehirdetés
A dicsőítés egyben: https://youtu.be/OOQp0GVB8Yo
Dalokra bontva:
Bízz az Úrban
Megnyugszik szívem benned
Rendíthetetlen
Te vagy az Úr
Az istentiszteletet Paróczi Zsolt szigetszentmiklósi lelkipásztor nyitotta meg, aki a pásztorhívásban gyülekezetünk segítségére volt mint ügyintéző lelkipásztor. A bevezető imádság és köszöntés után a „Szent az Úr, az Alkotó” énekkel hangoltuk lelkünket és készültünk együtt, hogy meglássuk mindazt, amit az Úr végzett.
Az igei üzenetet Durkó Istvántól, egyházunk missziói igazgatójától hallottuk. A 133. zsoltárból azzal buzdította a gyülekezetet, hogy amikor az Istentől együtt elkérünk, megértünk és megkapunk dolgokat, majd szétosztjuk és továbbadjuk, akkor oda áldást küld az Úr és életet mindenkor. Ehhez szükségünk van Istentől elhívott vezetőkre, és ha a vezetők és vezetettek összhangban vannak és egyfelé haladnak, oda Isten áldást parancsol, és ott győzelem lesz.
Az igehirdetés után következett Papp János vezető pásztorunk beiktatása, amit Mészáros Kornél, egyházunk főtitkára végzett. Isten választ, megbíz és megerősít. Ezekkel a szavakkal vezette Jánost és a gyülekezetet a közös szolgálat vállalásában.
Ez után Durkó István vezetésével Halász Attila pásztorrá avatása és missziós pásztori beiktatása következett.
Az új pásztorok és a gyülekezet közösen vállaltuk, hogy az Isten országát együtt fogjuk építeni, és hogy arra törekszünk, hogy hitbeli egységben, szeretetközösségben élünk és ebben erősítjük egymást.
Beiktatott pásztoraink egy-egy rövid igei üzenetet osztottak meg velünk. Először Attila az Ézs 58,11. versét olvasta fel, ami az elhívása idejében meghatározó ige volt számára.
„Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.”
Egy kormánykerékkel szemléltette, hogy akkor haladunk jó irányba, ha a kormány Isten kezében van, és nem a miénkben. „Az az imádságom, hogy ez legyen mindig előttünk, hogy ha a kormány odafent, Isten kezében van, akkor ő jól tart minket, és az ő vezetésével minden lehetséges.”
János is az életének egyik meghatározó igéjével, az Ézs 54,2–3 verseivel kezdte szolgálatát:
„Tágas helyet keress a sátradnak, feszítsd ki sátorlapjaidat, ahogy csak lehet! Húzd meg jól a köteleidet, erősen verd le cövekeidet! Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid elfoglalják a népek birtokát, és elpusztított városokat telepítenek be.”
„Isten sokszor megtapasztaltatta ezt velem, mikor őt követtem és igyekeztem őt szolgálni. És most még inkább kiszélesítette ezt a sátrat veletek, a budafoki gyülekezettel. Nézzük együtt az Isten szélességét, mélységét és magasságát! Együtt szeretetben… mozgásban aktívan… Lélek által rendezetten… Krisztushoz igazodva… Az a legfőbb vágyam, hogy jelen legyen az Isten ott, ahol jelen vagyunk. Mert »Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.« (Zsolt 33,20–21)”
Közös hitvallásként egy szívvel és lélekkel énekeltük: „Uram, itt vagyok, változtasd meg szívemet…” A vírus miatt egymás kezét nem foghattuk meg, de Isten felé emelt kezeinkkel, egy akarattal énekelve kívántuk, hogy „Jöjj közel, tarts jelenlétedben, áraszd rám szent kenetedet!”.
Majd a köszöntések sorozata következett. A budafoki gyülekezet részéről Sarkadi Vilmos gyülekezeti presbiter köszöntötte pásztorainkat, és megosztotta, hogyan vezette Isten gyülekezetünket a pásztorválasztás kérdésében.
A következő köszöntés a Budapesti Baptista Egyházkerület nevében Papp Szabolcstól hangzott el, aki egy humoros mondattal kezdte: azt vette észre, hogy mi, budafokiak nagyon bebiztosítottuk magunkat, mert a „Papp” mellé egy „Halász”-ra is igényt tartottunk. Akkor mi mást kívánhatna most, mint jó fogást, áldott emberhalászatot, sok új megtérőt!
A jelen lévő baptista pásztorok és gyülekezeti képviselők is átadták köszöntéseiket: Révész Jonatán (Angyalföld, Budapest), Dani Zsolt korábbi pásztorunk (Szentendre), Harsányi Tibor plántált gyülekezetünkből (Forrás Gyülekezet, Budapest), Kovács Zoltán szintén plántált gyülekezetünkből (Érdliget), Bokros László (Tordas).
Szász Lajos a Budafoki Református Gyülekezet nevében adott át köszöntést, majd a Budafoki Evangélikus Egyházközség nevében Hokker Zsolt lelkipásztor köszöntő levelét hallottuk.
Végül kerületünk alpolgármestere, Németh Zoltán adta át Karsai Ferenc polgármester és a kerület jókívánságait. Köszöntésében a közösség megtartó erejének fontosságáról beszélt és arról, hogy gyülekezetünk, de általában a baptista egyház mindig nagyon fontosnak tartotta a társadalmi felelősségvállalást. „Ez jól látszik a szociális, társadalmi munkában, amit az élet oly sok területén végeznek, és amiért köszönet illeti a baptista közösségeket, melyhez kitartást és sok erőt kívánok.”
Az alkalom végén záróénekünkben elénekeltük szívünk vágyát: „Együtt mind ott a mennyben, egész lényünk az öröm járja át, köztünk áll majd Jézus, és zengjük a győzelem dalát!”
Egyetlen bemerítkezőnk Marton Virág testvérnőnk – aki kb. 6 hónapja vár türelmesen erre az eseményre –, fiatal kora (16 éves) ellenére kedves és megható bizonyságtételében részletesen elemezte a szülei megtérése utáni lelki korszakát, hogyan érintette őt különösen édesapja megtérése és bemerítkezése, hogyan vezette őt a Szentlélek, hogy letegye terhét, hogy megszabaduljon. Jézus Krisztus a megoldás mindenre. Ha elesik, ő az, aki felsegíti, ő az, aki megbocsát, ő az, aki utat mutat. Döntése után lelkipásztorának, Takács Zoltán testvérnek mondta el gondolatait, majd a gyülekezet előtt is bizonyságot tett, és a továbbiakban hiszi, hogy az Úr Jézus tovább fogja formálni a mások felé való szolgálatban is.
Ünnepségünkön Merényi Zoltán gyulai lelkipásztor testvér szolgált az igével az Ef 5,15–20 igeversek alapján, összekapcsolva a pünkösd és a bemerítkezés eseményeit, és Moody, a híres prédikátor fiatal pásztoroknak adott tanácsát idézte, miszerint beszéljenek sokat a megtérésről, továbbá arról, hogyan lehet telve az életük Szentlélekkel.
Mindennap megújuló erőforrásra van szükségünk, mert lankadunk, mint ahogy Ézsaiásnál is olvashatjuk: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is…”
A tűz, mely éberen tart, Istentől jön, az Ige táplálja, továbbá az ima, a közösség, a szolgálat. Nemcsak a bemerítkező testvérünk számára tette fel a kérdést: „Mi az Úr akarata?”, hanem mindannyiunknak. Legyünk telve Szentlélekkel, mert akkor semmi idegen nem férkőzik be a szívünkbe. A bemerítés szolgálatát gyülekezetünk lelkipásztora, Takács Zoltán testvér végezte el.
Marton Virág újonnan bemerített testvérünket gyülekezetvezetőnk, Bálint József testvér köszöntötte egy Bibliával, majd a békéscsabai ifjúság nevében ifj. Takács Zoltán testvér mondta el kedves szavait. A Marton család több énekkel örvendezett az Úr előtt. Bizonyságtétel, majd a gyulai gyülekezet ifjúságának köszöntése hangzott el.
Régen vártuk már ezt a kedves alkalmat, melyet szeretetvendégséggel zártunk. S. D. G.
Az elmúlt időszak után különösen fontossá vált a találkozás lehetősége. A hét központi témája éppen ezért a találkozás, melynek örömét és valóságát élhetjük át Istennel és egymással. A tanítások során olyan bibliai történeteket veszünk sorra, ahol a Jézussal való találkozás életet átformáló ereje nyilvánult meg. Ezeket megvizsgálva szeretnénk, hogy életformáló találkozások történjenek a táborban is.
A közösségnek nagy szerepet szánunk a héten, a csoportbeszélgetések, a kötetlen programok és a strandolás mind arra adnak lehetőséget, hogy új embereket megismerve, a barátságainkat elmélyítve kapcsolódhassunk ki. A szemináriumok a hitünk mélyítését és életvezetésünk segítését célozzák.
Szeretettel várunk minden 14–37 éves fiatalt augusztus első hetében Soltvadkerten! Reméljük, minél többekkel élhetjük át a találkozás örömét!
A tábort a járványügyi szabályok szigorú követésével, egészségügyi szakemberekkel egyeztetve szervezzük. A részvétel a 18 év felettiek számára kizárólag oltási igazolvánnyal lehetséges.
18 év felett: 37 800 Ft
18 év alatt: 36 000 Ft
A regisztráció június 13-án indul a baptistaifi.hu weboldalon.
Facebook-esemény: https://fb.me/e/1zFoAydZV
A több mint háromszáz gyülekezetből érkezett küldöttek meghallgatták az elnökség tagjainak beszámolóit, és megválasztották a következő négyéves időszakra a közösség vezetőit.
A gyülekezeteket képviselő küldöttek titkos szavazáson döntöttek a következő négyéves ciklus vezetőinek személyéről.
Az egyházelnöki szolgálatra Papp János, a baptista közösség eddigi elnöke kapta meg a felhatalmazást.
Az egyház főtitkárává Varga László Ottót, a Dunántúli Baptista Egyházkerület elnökét választották. Az új főtitkár Mészáros Kornélt váltotta, aki 1997 óta töltötte be a tisztséget.
Az egyház Felügyelőbizottságának munkájával Balogh Barnabást és Bödő Sándort bízta meg a közgyűlés.
A megválasztott új tisztségviselőket szolgálatuk végzésében erősítse Jézus Krisztus kegyelme!
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)
Csak megköszönni tudjuk nektek azt az eltökélt helytállást, leleményességet, kitartást és odaadást a diákok iránt, amely – tudjuk jól – nem múlik el nyomtalanul a lelkükből. Hisszük, hogy örök pecsétként égett beléjük oktatói-nevelői szolgálatotok, amely egész életükre erőt, irányt és bátorítást fog nekik adni.
Egy különösen nehéz időszak végéhez közeledünk veletek együtt. Olyan időben álltátok a sarat, amelyben sokszorosára növekedett a megoldásra váró helyzetek száma, az új módszerek gyors elsajátításának szüksége, a személyes jelenlét többszöri nélkülözése. És még ki tudja, mennyi váratlan kihívással kellett megbirkóznotok. Mindezt ti éreztétek a legjobban. De ahogy Németh László írta: „Aki hisz a pedagógiában, az csak optimista lehet.”
Sokan imádkoztunk értetek, hogy el ne fogyatkozzon belőletek a munkátok értelmében való hit, hogy Isten napról napra adja meg nektek a szükséges erőt és kedvet, amit átcsorgattok diákjaitokba: gyermekbe, fiatalba egyaránt. Biztosak vagyunk abban, hogy sok-sok jó szülői, kollégáktól vagy diákoktól kapott visszajelzéssel is igazolta Isten pedagógusi szolgálatotok szükségét és jó gyümölcseit.
Kívánjuk, hogy Jézus beszéde erősítse hivatásotokat, és kívánjuk, hogy meglássátok, megtapasztaljátok e szavak igazságát: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” Jézus (Lukács evangéliuma 6,38)
Szeretettel és hálás szívvel gondolunk rátok a pedagógusnap alkalmából!
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa arra kérik egyházaikat és híveiket, hogy június 6-án, vasárnap délelőtt emlékeztessenek a harang szavával az elhunytakra, a járvány okozta veszteségeinkre. Legyen ez a harangzúgás a hálaadás kifejezője is azért, hogy megmaradtunk, hogy Isten segítségével újat kezdhetünk. Kérjük, imádkozzák minden templomban a vasárnapi szentmisén, istentiszteleten ezt az imádságot:
Mennyei Atyánk! Hűséges Istenünk! A veszteség, a bezártság, a betegség, a tanácstalanság terhe sújtott minket az elmúlt időben. Gyászolunk. A te kezedbe ajánljuk azokat, akik elmentek. Tőled kérünk vigasztalást az itt maradóknak.
Számba vesszük veszteségeinket, keressük egymást, az újrakezdés lehetőségét, és keresünk téged, az élet Urát és megtartóját. Kérünk, Szentlelked által mutasd meg nekünk szándékodat, amikor meg akarjuk érteni azt, ami körülöttünk és bennünk történik.
Köszönjük, hogy megtartottál minket ebben a bajban és megpróbáltatásban.
Köszönjük, hogy vannak, akik ott állnak a betegek mellett. Ők naponta azért dolgoznak, hogy megmentsék életünket a járványtól. Adj nekik továbbra is erőt, kitartást, hitet és reménységet!
Adj nekünk is erőt és figyelmet, hogy meglássuk a bajbajutottakat, és segíteni tudjunk nekik!
Mutass utat nekünk, akik ezután jobban, szebben, nagyobb hittel és szeretettel akarunk élni!
Áldd meg egyházunkat, hazánkat és minden embert, akiknek életet ajándékoztál!
Jézus Krisztus, a te Fiad által.
Ámen.
„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál…” (Fil 2,3)
Nagyra tartani csak egyenrangú emberek tudják egymást. Azok, akik tudják, hogy őket a többiekkel azonos elbírálás, azonos megbecsülés illeti meg. Ahogyan tisztelni is azokat tudjuk igazán, akikkel szemben ezt nem a szabályok írják elő nekünk. Mert a tisztelet, a nagyrabecsülés, az elismerés csak akkor igazi, ha belülről fakad, nem pedig egy elvárás teljesítéseként mutatkozik. Talán Pál apostol minderre gondol következő mondatában: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.” (Gal 3,28) A családi, munkahelyi vagy gyülekezeti állapotaink, szerepeink természetesen különböznek: feleségek vagy férjek, anyák vagy apák, szülők vagy gyermekek, főnökök vagy beosztottak, elöljárók vagy tagok vagyunk. Ebből fakadnak szerepeink és különböző feladataink. Mindez könnyen azt sugallja, hogy némelyek különbek a többieknél. Szeretjük alá-fölé rendeltségi viszonyokban látni magunkat és másokat. Ez mintha biztonságot adna a kapcsolatok szövevényében. Pedig Pál apostol másutt is emlékeztet az alapvető egyenrangúságra: „Mert ki tesz téged különbbé?” (1Kor 4,7)
Ha becsülni, nagyra tartani akarjuk egymást, akkor az egymás közötti viszonyt nem uralhatja le a szerepünkből fakadó tevékenységünk vélt nagysága. Újra csak Pál apostolra kell hivatkozni, aki azt tanácsolja a barát és tanítvány Timóteusnak – aki egyébként vezetője volt a gyülekezetnek –, hogy a közösségben akkor tudja a nagyrabecsülését megmutatni még nehéz, kiigazítást igénylő helyzetekben is, ha az idősebb férfival mint apjával, a fiatalabbal mint öccsével, az idősebb asszonnyal mint anyjával, a fiatalabbal pedig mint húgával bánik (1Tim 5,1–2).
Hogy nagyra tartsuk egymást, erre csak akkor vagyunk képesek, ha nem csupán mondjuk, hanem testvérnek is látjuk a másikat.
Szavakkal is fejezd ki elismerésedet, nagyrabecsülésedet a többiek iránt!
Jó Atyám, add, hogy meglássam, micsoda megtiszteltetés, hogy családom tagjaihoz tartozom, hogy munkatársi közösségben dolgozom, hogy gyülekezetem része vagyok!
Köszönöm neked!
