„Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!«” (1Móz 1,27–28)
A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja. Mi, az alulírott katolikus és protestáns egyházak, valamint zsidó közösségek képviselői a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.
Budapest, 2021. december 9.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországi Baptista Egyház Magyar Pünkösdi Egyház Magyarországi Metodista Egyház Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Ortodox Exarchátus Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus) Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség
„Azt nem tudom, hogyan lehet Isten nélkül csinálni…” (Zámbori Soma)
fotó: Benyák Zoltán
2021. november 14-én ismét kávéházra készültünk a Trinity Baptista Gyülekezetben Debrecenben. Bár a járványügyi intézkedések épp a kávézást száműzték a kávéházból, a jelenlevők Zámbori Soma szinkronszínész, színművész és rendező hangját, humorát és kedvességét maradéktalanul élvezhették. Megkérdezhettük, mi kell a jó szinkronizáláshoz, miért fontos a ritmusérzék, a „hangtüskék” sorainak, mintázatainak összevetése, min múlik, hogy valakit alkalmasnak ítélnek idegen nyelvű alkotók egy szereplő beszédének magyar nyelvű megteremtésére. Anekdotákból, vallomásokból arcot, személyt, jelenlétet kapcsolhattunk a hanghoz. Találkozhattunk az útkereső, minden sportban kicsit megmártózó, kiemelkedni nem tudó fiúval, akiből mégis olimpiai megmérettetésre készülő sportoló vált. Majd a derékba tört álmait összekapó ifjúval, aki már-már érthetetlen módon sikeresen felvételizik a színművészetire. Az ifjúval, aki jövendőbelijével együtt tapasztalja meg Isten megváltásának erejét, függőségekből szabadul, majd beleveti magát nagy amplitúdóval a bizonyságtevésbe, hogy aztán megtanuljon elcsendesedni, gyümölcsöt teremni. A férfival, akivel rohan a szekér, mégis egy döntéssel beleáll, hogy tartania kell a családját, elfejlődés helyett választja a szerepei újratanulását, majd megnyílik a szíve arra, hogy társai helyreállásában segédkezzen.
Fotó: Benyák Zoltán
Találkoztunk Isten gyermekével, aki a történeteivel olyan örömet, kiegyensúlyozottságot közvetített a hallgatóság felé, hogy valóban kiléphettünk a hétköznapjainkat erőszakosan átszövő hangzavarból, és megélhettük, hogy az, Aki bennünk van, nagyobb annál, ami bennünk vagy körülöttünk tombol. Folytatás következik!
Zámbori Soma ajánlásával hozzuk nektek is:
Dramatizált Biblia Projekt Fb: https://www.facebook.com/dramatizaltbiblia Web: https://www.dramatizaltbiblia.hu/
Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót advent alkalmából!
Ebben az ünnepi időszakban, amelyben vagyunk, nagy hangsúlyt kap a várakozás, amely a karácsonyt megelőző négy hétben veszi kezdetét. Sok gyermek és felnőtt várja ezt a gyönyörű szép ünnepet. Ez a várakozás nem tétlenségben történik, hiszen nagy előkészületekkel jár, hogy minden ajándékot beszerezzünk szeretteinknek, az otthonunkat szépen feldíszítsük, és az ünnepi asztalra sok finomság kerüljön. Ezen készülődésekkor várjuk a karácsony eljöttét, amely során majd szeretteinkkel, családtagjainkkal és barátainkkal boldog együttlétben ünnepelünk. Elmondhatjuk azt is, hogy a gyermekekben ekkor mekkora izgalom van, hogy milyen ajándékot fognak kapni. Még lehetne írni, hogy milyen megragadó és szép ez a fajta várakozás, amely nagy ünnepünk előtt történik.
Sok ember csak ennyit tud az adventi időszakról, pedig ennél jóval fontosabb üzenete van ennek az ünnepnek.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Isten megígérte az emberiségnek, hogy Isten Fia eljön erre a világra, köztünk lesz a Messiás, a Megváltó. Ki volt az, aki megszületett? Kire vártak akkor hajdanán az emberek? Mi kit várhatunk életünk mindennapjaiban? Milyen tulajdonsággal bír az, akit mi várunk?
A bibliai próféciában ezt olvassuk Isten Fiáról, aki Isten szolgájaként tevékenykedett: „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.” (Ézs 42,2)
Csendes! Talán ez a mondanivalója ennek, hogy a Messiásban hallgatás uralkodik. Isten szolgájában, az Úr Jézus Krisztusban valamilyen csodálatosan mély és nagy csend van.
A mi életünkből sokszor ez a nyugalom hiányzik, annyira lármásak a mindennapjaink. Sokszor zajosak az ünnepeink is. Nekünk nagy szükségünk van arra az isteni csendre, mely Jézus Krisztusban benne van. Ebben a különleges csendességben lehet meghallgatni többi embertársunkat.
Egyszer megkérdeztek egy lelkigondozót, akit az Isten nagyon megáldott, hogy mi a titka a munkájának. Azt mondta: ,,Meghallgatom az embereket, és ha már úgy hallgatom, ahogyan kell, az már fél gyógyulás annak az illetőnek.” Azt mondta ez a személy, ha olyannyira lármázna benne a lélek, hogy már alig várja a saját bölcsességét mondani, nem tudná meghallgatni a másikat. Ha nincsen csendem és nyugalmam, nem tudom megállapítani, mi a baj az életében.
Egyik nap találkoztam egy olyan személlyel, aki azt mesélte nekem, hogy volt egy lelkigondozói beszélgetése egy lelkésszel, ahol szóhoz sem tudott igazán jutni. Félmondatból már tudta a prédikátor, hogy mi a baj, és már adta rá a megoldást, osztotta a maga bölcsességét. Majd így folytatta a lelkigondozásra szoruló illető: ,,Ha meghallgat, akkor tudta volna meg, hogy mi a bajom, és talán akkor tudott volna segíteni.”
Ó, de nem tudjuk meghallgatni a másikat! Mindig csak hajtogatjuk a magunkét, és elbeszélünk egymás mellett, meg sem értve a másikat. Jézushoz azért mentek annyian az emberek, mert a szeretetnek ez a csendje fogadta őket. Itt a Megváltó előtt beszélhetsz nyugodtan, ő megért téged. Mi a mindennapjainkban várhatjuk azt az Istent, aki békességben meghallgat bennünket, akinek elmondhatjuk, mi az, ami fáj és bánt. Ő megérti és meghallja. Ezután pedig tud olyat mondani nekünk, amely számunkra megoldást, gyógyulást jelent. Legyen ilyen adventünk életünkben minél többször!
Kit is várhatunk? Milyen ez az Isten, akit várhat az ember életében? A próféciában ez is meg van írva: „A megrepedt nádszálat nem töri össze…” (Ézs 42,3)
Ez a kép ahhoz hasonlít, amikor egy tárgyalás után az ítélet kihirdetésekor a bírónak a kezébe adtak egy nádszálat. Ha eltörte, halált jelentett. Ha nem, akkor pedig életet. A bírónak ez a cselekvése, hogy eltörte a nádat, azt jelentette: az illetőt ki kell végezni.
Amikor a házasságtörő nőt odalökik Jézus elé, abban a lélekben nem volt már épség. A megaláztatás, a megszégyenítés, amíg odahurcolták a durva kezek, ahogyan kikiabálták a bűnét a durva ajkak. Az ott álló emberek azt akarták, hogy Jézus mondja ki a bűnéért a halálos ítéletet, akkor a földről felveszik a köveket, és halálra dobálják ezt az asszonyt. Egy mozdulat, egy szó, és röpülnek a kövek, nincs kiút. De mit mond Jézus? „Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) Mindenki tudta, hogy itt senki sem az, itt mindenki követett el bűnt. Majd szép lassan elmentek onnan az emberek. „Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,10–11) Jézus kegyelmes volt, pedig bűnei miatt az asszony halált érdemelt volna. Krisztus nem töri el megrepedt nádszál életed. A mi gyenge életünk is ott van a Bíró kezében – és kegyelmezni akar rajtunk. Ő jött erre a világra, és halt meg ott a kereszten, hogy életünk ne törjön derékba, bűneink miatt ne kárhozzunk el, hanem örök életünk legyen, és Isten eszközeivé váljunk ebben a világban. Jöjj, kedves lélek, ehhez az Istenhez! Várd ezt az Urat életed minden napján! Legyen ilyen advented, hogy ő jelenjen meg életedben, és éld át Isten kegyelmét!
Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Amikor megkérdeznek, hogy mivel foglalkozol, mit válaszolsz?
Tömören zenetanár és egyházzenész. A Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanítok orgonát, kötelező zongorát. Korábban korrepetitor is voltam. Mostanában a városi kórusok alkalmi kíséretét szoktam vállalni. Egyházi szolgálatom, hogy a Kecskeméti Baptista Gyülekezetben vagyok zenei vezető, igehirdető, csoportvezető. Amire éppen szükség van.
Honnan indultál el?
Életem első tíz évét vidéken éltem, Hajdú-Bihar megyében. Apukám lelkipásztor volt, ezért különböző falvak között vándoroltunk. Tízéves koromban kerültem Budapestre, ahol 15 évig éltem, azután lekerültem Kecskemétre, ahol már több mint harminc éve vagyok.
Hol kezdődtek el a zenei tanulmányaid?
Ötévesen a derecskei gyülekezetben kezdtem hegedülni tanulni. Előbb tudtam kottát olvasni, mint betűt. Ez a kezdet nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Kialakult a zeneszeretetem. Két évvel később egy Debrecenből kijáró nyugdíjas zongoratanárnőtől kezdtem el zongorázni tanulni. Így lettem billentyűs. A tanulmányaimat Budapesten folytattam, Malli Márta volt a tanárom. Az ő szeretetén múlott, hogy zenész lettem, ugyanis amikor nem akartam a „pesti vagányok” közé beiratkozni a zeneiskolába, akkor apukám azt mondta nekem, hogy nézzük meg, hogy kedves-e a tanár néni. Ha kedves, akkor beírat, ha nem kedves, akkor nem írat be. Ez volt a megállapodás. Felmentünk, és kedves volt. Nyolcadikos koromban döntöttem a zenei pálya mellett. A másik dolog, ami a mai napig érdekel, a vasút, illetve a közlekedés, de a tanáraim a zene irányába tereltek. Így kerültem a Bartók Konziba, de még mindig rajongója vagyok a gőzmozdonyoknak, repülőknek, autóknak.
Hogyan emlékszel a konzervatóriumi éveidre?
Boldog évek voltak, úgy emlékszem, pedig szigorú volt minden tanár és a körülmények is, de én azt éreztem, hogy jó helyre kerültem. Fél év múlva viszont hidegzuhanyként hatott rám, hogy a tanárom azt javasolta, másik hangszert válasszak a zongora helyett. Mivel én már az egyházzenei tanfolyamon orgonálni tanultam, az orgonát választottam, és Lehotka Gábor tanítványa lettem. Emellett zeneszerzést is tanultam.
Könnyű volt számodra a váltás a középiskola és a zeneakadémia között?
Abból a szempontból könnyű volt, hogy Lehotka Gábor maradt a tanárom, de a felvételi egyáltalán nem volt könnyű. Viszont jó emlékem volt akkor Kadosa Pálról, a billentyűs tanszak elnökéről, aki a felvételin megkérdezett, hogy zeneszerző vagyok-e, mert úgy hallatszódik a játékomon. Ez büszkeséggel töltött el. A zeneakadémia diákként minden nehézség ellenére fantasztikus volt. A zenei tárgyak mellett az idegen nyelv érdekelt még nagyon, főleg az angol, amit egy brit származású zenetörténész tanított. Érdekes, hogy egy pszichológiatanártól tudtam meg, hogy trillázni úgy lehet megtanulni, ha kiénekeljük a trillát. Ez idő alatt két jelentős versenyre neveztem be. A második a Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaverseny volt, amelyen harmadik helyezést értem el. Ez indította el a szólistapályámat, amelyen 15 évig voltam külföldön és itthon egyaránt. Amikor inkább szólista voltam, akkor is tanítottam és foglalkoztam egyházzenével, viszont negyvenéves korom körül ez megfordult bennem, és a kamarazenélés kezdett el jobban érdekelni.
Említetted, hogy több mint harminc éve élsz Kecskeméten. Hogyan alakult ki benned a kötődés a Kodály-iskolához, illetve a városhoz?
Nem ismertem Kecskemétet, ezért nehéz volt lemennem oda. Kialakult már bennem az úgynevezett „pestiség”, nem volt könnyű újra vidékinek lenni. Viszont amikor lementem, láttam, hogy jó közegbe jövök, hogy szép a város, szép az iskola, jók a kollégák, aranyosak a gyerekek, és ott volt az a kiváló hangszer a Kodály-iskolában, amit a tanárom tervezett, ami miatt voltaképpen Kecskemétre mentem. Kezdetben terveztem a visszatérést Pestre, de ez nem történt meg. A másik szál a gyülekezet. Eleinte nem nagyon jártam a kecskeméti gyülekezetbe, mert kicsi volt és zárt. Visszajártam Budapestre gyülekezetbe, viszont egy idő után belefáradtam az ingázásba. Azonban ekkorra az itteni gyülekezet felpezsdült, jött egy új lelkipásztor, aki nyitott volt a város felé az evangelizációra, így a gyülekezet elkezdett növekedni. Emiatt vált számomra vonzóvá ez a közösség, és tagja, mára zenei vezetője lettem.
Kecskemét
Imaház
Oláh Gáborral
A Nagytemplomban
Tanérként milyen értékeket tartasz fontosnak átadni a növendékeidnek?
Először is szeressék azt, amit csinálnak. Van, akinél ez adott, de nem mindenkinél. Fontos, hogy megszerettessem a gyakorlást. Érték, hogy tiszteljék a zeneszerzőt, akihez igazodniuk kell, és nem a szerzőt igazítani magukhoz. Ezzel kapcsolatban mondok egy párhuzamot a zenészség és a lelkészség között. A zenésznek a kotta egy „szent” dolog. Nem lehet átírni a kottát, és igazodni kell hozzá. A darabot pedig úgy kell megtanulni, hogy az élővé váljon. A lelkészeknek a Biblia az a szent szöveg, amihez igazodniuk kell, amit nem írhatnak át, és amit élővé kell tenniük a hallgatók számára. A növendékeknek azt szoktam mondani, hogy jól játszani nem elég, hanem nagyon jól kell játszani, mert akkor jut be a szívükbe az embereknek a játékuk. Meghökkennek és rácsodálkoznak az emberre, aki hatott rájuk, és legközelebb is meg akarják hallgatni.
Kodály-iskola, Kecskemét
Mik a tanári pályád legnagyobb sikerei?
Ennek külső mércéje, ha a tanítványt felveszik főiskolára például. De ha valaki ezek után nem marad meg a pályán, olyankor kicsit csalódott vagyok. A tanítványaimnak minden előrelépése siker számomra. A tanításban csak az untat, ha nem történik változás a növendék fejlődésében.
Hogyan érzékeled Isten vezetését a művészi pályádon?
Azt érzem, hogy én nem is tudom, hogy hova megyek, de Isten terelget. Ahogyan a 23. zsoltár mondja, csendes vizekhez, füves legelőkhöz terel. Jó tudnom, hogy Isten nem feledkezik meg rólam, ha rosszul döntök, akkor onnan terelget, bármilyen képességű vagyok, tud valahol használni.
Művészet és misszió hogyan függnek össze? Milyen szempontokat veszel figyelembe az egyházi zenei szolgálataidban?
A zene fontos eszköze a missziónak, amellyel Isten gondolatait kell közvetíteni a hallgatónak. A prédikáció után a második helyen van. Akit egy ének által szólít meg az Úr, annak első helyen van. Ami mindig nehézség, hogy a művészet ne legyen öncélú. Nem én vagyok a fontos, hanem az üzenet, vagy akiről az üzenet szól. A Szentlélek titokzatos munkája, hogy jelez, amikor az ő akaratával egyező dolog történik. Ilyenkor érezzük, hogy Isten cselekszik. Ilyenkor hatalommal és erővel telik meg még egy egyszerű kis ének is. Máskor meg a legkidolgozottabb zenemű sem hat. A szolgálatban az Istenhez való igazodás nagyon fontos, mert ettől lesz hatékony.
Mi tölt fel szabadidődben?
A mozgás. Szeretek uszodába járni, biciklizni, hosszan sétálni. Amint mondtam már, vannak földi hobbijaim, szeretek gyönyörködni a járművekben. És van még valami, a filmek, amiket nagyon kedvelek.
Csoda történt. Igen, ISTENI CSODÁNAK voltunk részesei. Szemünk előtt játszódott le a következő történet. Őrbottyánba költözött a Dobner család. Megkeresték gyülekezetünket, ahol új otthonra leltek Tamásék. Ennek hatására Máté fiuk 2020-ban elfogadta az Úr Jézus Krisztust személyes Megváltójaként, és hite megvallására Sellyei Imre lelkipásztor bemerítette.
Az Isten kegyelme továbbáradt. Otthonra talált lányuk, Melitta, és férje, Tamás is. Melitta baptista gyökerei generációkon ívelnek át. Tamás viszont nem hívő családban nőtt föl. Nem volt otthon imádkozás, különösebben nem beszélgettek vallásos dolgokról. Ezért Tamásnak minden új volt. Kezdetben mint érdeklődő vett részt az istentiszteleteken. Figyelt, rögzített magában mindent, gyűjtötte a kérdéseket, elkezdte olvasni a Bibliát. Rendszeresen és hűségesen jött feleségével. Még pontosan, tökéletesen nem tudta megfogalmazni, de VALAKI elindult benne. Bekapcsolódott a törekvők órájára. Hozta magával a gondolatait, kételyeit, Bibliáját. Végigvettük egyházunk hitvallását. Eljött gyülekezetünk csendes hétvégéjére is, ahol a kegyelem diadalmaskodott az életében. Előttünk ment végbe életének változása. Imádkozott, aktívan részt vállalt a közösség életében. Azt fogalmazta meg a csendes hétvégén, hogy a gyülekezet szeretetét élte meg.
Teljesen kitárulkozott, hogy befogadja az élet Urát! Lerakta bűneit, vállalva Megváltóját szülei, testvére előtt, de nem titkolta el munkatársai elől sem. Nem értették, hogyan is érthették volna meg? Más volt a lélek már Tamásban. Végül megfogalmazódott benne a bemerítkezés vágya.
Bemerítésén hosszasan és részletesen mondta el örömmel, hogyan változott meg az élete. Sokat merítve a múltból, a régi életből, honnan indult el és hova érkezett meg. Még többet kiemelve az új teremtésből. A kezdeti tartózkodásból hogyan lett befogadó. Hogyan tudott Istenben hitre jutni. Élmény volt átélni Isten csodáját.
Bemerítési igéje a 125. zsoltár 1. verse volt: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.”
A bemerítési istentiszteleten megtelt imaházunk. Jelen volt a körzet másik állomása, a Sződi Baptista Gyülekezet testvérisége. Az igehirdetés szolgálatát Hiri János testvér végezte, aki Erdélyből, az Érszőllősi Baptista Gyülekezetből érkezett. Hiri testvér kiemelte az ApCsel 16,25–34-ből: Csodákkal vagyunk körülvéve. Isten megrendítette a börtön kapuit és fundamentumát gyermekei érdekében. Megnyitotta a börtönőr szívét és a gyülekezet ajtaját. Van válasza a hívőknek arra a kérdésre: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” A bemerítés az engedelmesség kérdése.
A bemerítés szolgálatát Sellyei Imre, az Őrbottyáni Baptista Gyülekezet lelkipásztora végezte. A kézrátételes áldó imádkozást a helyi lelkipásztor kezdte meg, amit Hiri János gyülekezetvezető és Győri Máté lelkipásztor testvér folytatott.
Meghitt atmoszférát teremtett Tomasek-Dobner Melitta, mikor elsőként köszöntötte férjét, Tomasek Tamást, majd gyülekezetünk vezetője, Hiri László testvér következett. László testvérünk egy Bibliát nyújtott át Tamásnak.
Az alkalmat szeretetvendégséggel zártuk, amit gyülekezetünk közösségi házában tartottunk meg.
3. Hol tartottuk idén az idősek és a zene világnapja alkalmából szervezett rendezvényünket?
4. Kiknek szerveztünk díjátadót a hajdúböszörményi művelődési házban?
5. Kik tartották idén ősszel a Baptista Házban Dolgozom című tréningjeinket?
A helyes megfejtők ismeretben mindenképpen gazdagodnak. Gratulálunk nekik!
Aki ezen kívül szívesen vesz részt egy kis versenyben, és elküldi nekünk a helyes válaszokat a modszertan@baptist.hu címre SZOCIÁLIS KVÍZ címen, az további 50 szociális pontot szerezhet, és benevezhet abba a pontgyűjtő versenybe, ami 2021 év végéig tart. A pontok az AlapVető friss számaihoz kapcsolódó kérdések helyes megválaszolásával gyűjthetők. Az év végéig legtöbb pontot szerzett dobogós helyezetteket jutalomban részesítjük.
A Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkara megtörve a körülötte lévő majdnem másfél éves csendet, ez év október 1-én szolgált először a rákospalotai Hubay Jenő Zeneiskolában (Budapest XV., Bocskai u. 70–78.). (Örültem, hogy szüleim házától mintegy ötödik épület az iskola, otthon voltam.)
A pandémia alatt az énekkar tagjainak havonta online találkozóink voltak, melyek segítették a lelki összetartozás fennmaradását. Ugyanakkor többször elhangzott az énekesek részéről, hogy Isten könyörüljön meg népünkön, országunkon a járvány visszafogásával, elvételével, hogy énekszóval is dicsérhessük szent nevét.
A tanév elején érkezett a zeneiskola karnagyának, Kőrösy Róbertnek a meghívása karnagyunkhoz, Oláh Gábor testvérhez. Ennek eredménye lett, hogy készséggel elfogadva a meghívást, énekórákkal készültünk a szolgálatra Patrick Doyle (sz. 1953. április 6.) Oscar-díjas skót zeneszerző V. Henrik című művéből a „Non nobis Domine” részlettel. Ez a felirat ékesítette a középkor keresztes lovagjai kardjának markolatát. Ahogy akkor is érvényes volt ez a zsoltáridézet, ma is éppolyan aktuális az Istenben hívő embereknek.
A többféle műsorszámból álló, elég hosszú koncert befejező számaként csendült fel a fent említett mű, amelyben a Központi Énekkar énekelt az egész este játszó fúvószenekar mellett. Az énekkar mellett még Szerekován János énekművész is közreműködött, egy tenorszólóval indítva az említett részletet.
A latin idézet a 115. zsoltár első verse: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!” Ez a jelmondat a Perasti Viskovid Palota egyik felirata is volt. Az eltelt másfél év hallgatási kényszere után szinte felszabadulttá tette az énekkart mind a hallgatóság felé, mind a szabadító Istenünk felé.
Az est karmestere Kőrösy Róbert tanár úr volt.
Azóta is visszhangzik bennünk, hogy Istenünknek énekelni jó, ahogy a zsoltár tovább biztat: „az Úrban bízzál, segítséged és pajzsod ő… Gondol ránk az Úr, meg fog áldani… Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt… mi, mi áldjuk az Urat most és mindörökké. Dicsérjétek az Urat!”
Várjuk a további lehetőségeket a gyakorlásra, régi, ismert zeneművek felújítására, és az újak megtanulására. Annak örülünk, hogy vannak új testvéreink, akik együtt gyakorolnak velünk, és erősítik közösségünket.
Közös imádságunk marad: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget!”
A Magyarországi Baptista Egyház vezetősége ötödik alkalommal fejezte ki elismerését a baptista közösség művészei felé. A művészeti díjak átadására november 27-én, szombaton délelőtt 10 órakor a Magyar Tudományos Akadémia Kodály-termében került sor. Mivel a járványhelyzet tavaly kétszer is akadályt állított az ünnepség lebonyolítása elé, így ebben az évben a 2020-as esztendő díjazottjai kapták meg kitüntetéseiket. Az ünnepséget Háló Gyula kommunikációs szaktitkár nyitotta meg, köszöntőt Papp János egyházelnök mondott. A díjakat Papp János és Durkó István missziói igazgató adták át. A díjak átvételét követően a díjazottak osztották meg gondolataikat és érzéseiket az ünneplő közönség előtt.
Dr. Meláth Andrea, Baloghné Kovács Magdolna, Mikes Anna, Bögös Gabirella Hanna
Dr. Meláth Andrea Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész, operaénekes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékvezető docense részére kimagasló zeneművészi és zenepedagógiai munkássága és eredményei elismeréséül a Magyarországi Baptista Egyház vezetősége a 2020 Baptista Művésze díjat adományozta.
Baloghné Kovács Magdolna okleveles ének-zene tanár, szolfézs-zeneelmélet és zeneirodalom-tanár, karnagy részére, kimagasló zenepedagógiai munkássága és eredményei elismeréséül a Magyarországi Baptista Egyház vezetősége a 2020 Baptista Művésztanára díjat adományozta.
2020 Fiatal Baptista Művésze Mikes Anna okleveles látvány- és jelmeztervező lett kimagasló képzőművészeti munkássága és eredményei elismeréséül.
2020 Fiatal Baptista Művésztanára díjban kimagasló zenepedagógiai munkássága és eredményei elismeréséül Bögös Gabriella Hanna okleveles gordonkatanár részesült.
A program további részében Durkó István igei gondolatai következtek a művészet és a misszió kapcsolatáról. Befejezésül pedig egy rövid művészeti blokk örvendeztette a jelenlévőket. Ács Dominika fuvolaművész Debussy Syrinx című művét játszotta. Mikes Balázs teológus, grafikus rövid előadást tartott Prédikáló festmények címmel. Mohai Zsófia oboaművész, 2019-ben az év fiatal baptista művésze Ennio Morricone szerzeményét játszotta a Misszió című filmből, az oboaszólót. Az ünnepséget Háló Gyula zárta be, majd a fogadásra került sor.
Szeretettel gratulálunk a díjazottaknak!
A Comenius Ház munkatársai:
Háló Gyula, Antal Saci, Kovács Viktória, Murányi-Kovács Anita, Papp Szabolcs, Szommer Hajnalka
Tisztújításra került sor a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) 2021. december elsején megtartott éves közgyűlésén. A következő ötéves ciklusra Steinbach József református püspököt választották meg újra a szervezet elnökévé, és dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkészt főtitkárrá.
Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke nyitóáhítata után beszámolója kezdetén vezérigéje („…hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket…” [1Pt 2,9]) kapcsán az alábbiakat mondta:
„Valljuk, hogy Isten nagy, szabadító tette egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban történt. Őáltala teremtett, gondot visel és újjáteremt. Életünk minden eseménye is Isten szabadító, kegyelmes tettére utal. Vegyük észre ezt! Ezért ma – nehéz és ellentmondásos időkben – a különböző felekezetek együttes közösségben valljuk: Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, aki sokféle sötét tévelygésből csodálatos világosságra hívott el minket. Van út, van irány, van szabadságban megélt igazodás, szakadéktól óvó korlát, és van boldog megérkezés. Isten az ő nagy tetteit a krisztusi megváltásban mutatta meg, amelynek szolgálatra hívő öröme földi életünk minden percét átjárja. Közös hitvallásunk közös szolgálatra hív. A feltámadott Úr általunk szól, cselekszik. Micsoda méltóság ez! Lejárt az öncélú felekezeti viták ideje: együtt kell hirdetnünk és élnünk az evangéliumot, azok felé is, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi. Az »eredményt« majd a cselekvő Isten kegyelme ajándékozza, akarata és jótetszése szerint. A mi felelősségünk a szelíden, de prófétaian határozott tanúság, valamint a minden nyomorúságunk ellenére is hiteles – folyamatosan megszentelődő – élet. A hitvalló soha nem adja fel hitét, Krisztus evangéliumát, keresztény örökségét, és soha nem gerjeszt békétlenséget, gyűlöletet, legfeljebb vállalja a tanúsággal járó szenvedést. Együtt tanúskodni, hitelesen hitvallósan, és mégis »felülemelkedett« lélekkel, szentlelkesen – ez a felekezetek közösségének küldetése ma.”
Megemlékezett beszámolójában az elmúlt tíz év jelentősebb pillanatairól, az ökumenikus szervezetek közelgő hazai rendezvényeiről, és kitért a gyülekezetekben folytatandó legfontosabb hazai teendőkre is.
Fischl Vilmos, a MEÖT főtitkára jelentésében összegezte az elmúlt tíz év jelentősebb eseményeit, majd nagy vonalakban beszámolt és értékelte a bizottságok ez évi munkáját. A bizottságok idén is minden feladatot és eseményt sikeresen végrehajtottak. Kiemelte, hogy jól sikerült az év kezdetén az ökumenikus imahét, melyben nagy szerepe volt a Teológiai és Keresztény Egység bizottságnak. A bizottság idén egy kiadványban foglalta össze a korábbi évek írásait Egyházi szolgálatok gyakorlati és dogmatikai összehasonlítása címmel, valamint megszervezte szokásos ünnepi istentiszteletét is augusztus 19-én, államalapításunk ünnepének előestéjén. A Misszió és Evangelizációs Bizottság ebben az évben ismét megtartotta Révfülöpön az ökumenikus lelkészi és munkatársképző konferenciáját „Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra!” (ApCsel 20,28) Lelkigondozó és lelkigondozott vagyok tematikával. A konferencián a tagegyházak lelkipásztorai és gyülekezeti munkatársai szerte az országból szoktak részt venni. Missziói napot tartott a bizottság Szombathelyen. A Női Bizottság szokásához híven idén is megszervezte a világimanapot, hangsúlyozva a szegénység és gazdagság társadalmi összefüggéseit, melybe országosan bekapcsolódtak a gyülekezetek, és együtt imádkoztak a társadalmi igazságosságért. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tudományos szakfolyóirata a Theologiai Szemle. A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága ebben az évben Párkányba tervezte kihelyezett látogatását. Az Október a Reformáció Hónapja bizottság számos esemény keretében magas színvonalú programokkal emlékezett meg a reformációról. 2021-ben megszervezték a szokásos éves gálaestet. A Vallásközi Dialógus Bizottság idén is ellátta azt a fontos feladatát, hogy a Magyarországon lévő világvallásokkal a kapcsolatot erősítse. A bizottság Pécsre tervezett kihelyezett látogatását elhalasztotta a dzsámi felújítása következtében. Idén novemberben a szokásokhoz híven ismét nyílt bizottsági ülést tartott. Meghívott előadójuk Salát Gergely sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének vezetője volt, aki „A vallási helyzet Kínában” címmel tartott előadást. A Szociáletikai Bizottság idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karával együtt tanulmánykötetet adott ki Az egyházak és a katonai erők előtt álló kihívások, az együttműködés lehetőségei címmel, majd egy, a kötetet bemutató minikonferenciát is szerveztek. A bizottság lefordította az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) „Egyházak együtt a járványban” c. kiadványát is, és idén is támogatta az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport munkáját a Teremtés Hetének megrendezése kapcsán. Az Ifjúsági Bizottság idén tavasszal ismét megtartotta a már új néven megrendezésre kerülő PIKNIK – Pünkösdi Ökumenikus Zenés Istentiszteletet, melyen tagegyházaink ifjúsági zenekarai szolgáltak, valamint a 2020-as ifjúságkutatás kiértékelése kapcsán tartottak egy konferenciát is.
Ezt követően az elnök felkérte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa bizottságainak elnökeit, hogy ismertessék éves beszámolóikat.
A főtitkár megállapította, hogy a tizenegy tagegyház és további húsz együttműködő egyház és egyházakhoz kötődő társadalmi szervezet által alkotott közösség meghallgatta és elfogadta az elnöki, főtitkári jelentést, valamint a bizottsági elnökök 2021-es évről szóló jelentéseit. Összegezte, hogy ebben az évben a bizottságok a hozzájuk tartozó feladatokat a pandémia lehetőségeihez igazodva sikeresen végrehajtották.
A számvizsgáló bizottság pénzügyi tájékoztatást adott a közgyűlésnek, melyben szerepelt a központ fenntartása és különböző rendezvények, valamint a bizottságok összes programja. A beszámolót a közgyűlés jóváhagyta a Felügyelőbizottság elnöke és a független könyvvizsgáló jelentése után, majd elfogadták a 2022. évi költségvetést.
A következő ötéves ciklusra az újraválasztott elnök, Steinbach József református püspök és az újraválasztott főtitkár. dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész mellé megválasztották az alelnököket: Kondor Péter evangélikus püspököt, dr. Khaled A. László metodista szuperintendenst, Magyar Marius román ortodox esperest, és elnökségi tagnak Pataky Albert pünkösdi egyházelnököt. A háromfős Felügyelőbizottságba a következő ötéves ciklusra a közgyűlés Papp János baptista egyházelnököt, Szentirmai Róbert konstantinápolyi ortodox atyát és Frank Hegedűs anglikán esperest választotta.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
