Öröm volt a mennyben és gyülekezetünkben november 20-án. Kilenc fiatal lépett a hullámsírba ezen a délelőttön, hogy megpecsételje elköteleződését Krisztus mellett.
Kiss János lelkipásztor a Lukács evangéliuma 15. részéből olvasta fel a tékozló fiú példázatát. Ez a fiú az atyai házban élte az életét, mindene megvolt, de nem volt boldog. Valami hiányzott neki. Sokszor mi is érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből, és ezt az űrt próbáljuk betölteni. Hiánymotivált életet élünk. Valami mindig hiányzik az életünkből, már kicsi korunktól kezdve. Ezekkel a problémáinkkal jöttünk már Istenhez? Vagy a vélt, illetve valós szükségeinket kizárólag magunk akarjuk betölteni? A világ azt sugallja, hogy „nekem jár minden”. A mi életünket mi határozza meg? Milyen messze vagyunk az atyai háztól? Mi hogyan tékozlunk? Egy-egy szükség betöltésekor pillanatnyilag boldognak érezhetjük magunkat, de utána újabb veszteségek jönnek el az életünkbe, úgy érezzük, mintha kiraboltak volna minket, nem vesszük észre, hogy csapdába csaltak. Ma, ebben a világban mindennek ára van. Mi volt az ár a tékozló fiúnak? Az örökség, az élet. Már a disznóknak szánt moslékkal is megelégedett volna. Amikor magába roskadt, szembenézett azzal az élettel, amit elhagyott. Ebben az állapotunkban mindkét szellemi erő megkeres bennünket. Isten szeretete ma is azt üzeni, hogy van remény, ő vár reánk. Ismerjük fel, hol tartunk, és induljunk el Isten felé! Ő nem koldusként akar látni minket. Tárd ki Istennek a szívedet, és indulj el te is! Jézus szeret!
Ezt a hívó szót hallották meg fiatal testvéreink is, akik hívő szülők gyermekeként fogadták szívükbe Jézust. Gyermekként természetes volt nekik, hogy gyülekezetbe járnak.
Bereczki Mirjam a középiskolai felvételijénél tapasztalta meg először Isten segítségét. Az iskolában hitetlen barátai voltak, akik nem voltak jó hatással rá, meggyengült a hite. De felismerte, hogy nem jó úton halad. Isten segítségével visszatalált a keskeny útra, ezért pecsételte meg elhatározását bemerítkezéssel.
Bereczki Kornélia is a világi barátok miatt vesztette el kezdeti lelkesedését a hit iránt. Majd elkezdett ifjúsági alkalmakra járni, de a hétköznapokban továbbra is élte megszokott életét. Miután elszakadt a hitetlen barátaitól, az óévi istentiszteleti alkalmon bűnei rászakadtak. Akkor elhatározta, hogy le kell dönteni a falat, ami Istentől elszakította.
Nagy Adrienn egy ifjúsági alkalmon hallotta a kérdést: Van-e hited? És megdöbbentette, hogy nem tudja rá a választ. Később egy ifitáborba elment segítőnek, ahol találkozott hívő fiatalokkal. Vágyott arra a szeretetre, békességre, ami ezekből a fiatalokból áradt. Tudta, csak Istentől kaphatja meg ezt. Ezért többet foglalkozott az Igével, elmélyült a kapcsolata Istennel. Mélyen érintette a tékozló fiú testvérének története, az, hogy ott volt az atyai háznál, de szív nélkül. Miután döntött Jézus mellett, neki is új szíve van.
Kóka Csilla a középiskolában nem megfelelő társaságban volt. Tudta, hogy nem jó úton jár, ezért elkezdte keresni Istent. Ráébredt, hogy bűnben él, megbánta vétkeit, és ezentúl Jézust szeretné követni.
Pálfalvi Flóra az iskolában elkezdett nyitni a világ felé. Osztálybulikba járt, de soha nem érezte magát jól ezeken az összejöveteleken. Miközben kereste a helyét a világban, elhívták barátkozók órájára, ahol közel került Istenhez. Mélyen érintette a Habakuk könyve 2,3. Végül meghozta a döntést, hogy átadja szívét Jézusnak.
Bacsó Dorottya a covid-járvány idején kezdte el olvasni a Bibliát. Az ifitáborban több megtért, hívő emberrel beszélgetett. A tábor utolsó estéjén elhangzott egy kérdés, mely mélyen érintette: Ha az Úr ma eljönne, elvinné-e magával? Tudta, hogy döntenie kell. A csoportvezetőjével való beszélgetés és imádság után átadta életét Istennek.
Szilágyi Júlia is járt kisifire, ifis táborokba. Egy imasétás alkalmon megérintette az evangélium üzenete. Ott a kövekkel szimbolizált bűneit letette a kereszthez. A járvány miatti karantén alatt a családi áhítatok megerősítették. Egy nyári estén pedig eldöntötte, hogy Istennel fog járni.
Balkus Máté legnagyobb kísértése a számítógépes játékok voltak. Ennek hatására elszakadt a családtól és Istentől is. Egy kisifis táborban meghallotta Isten hívó szavát, és bűneit megvallotta. Ezentúl Krisztus útján szeretne járni, és hangszeres tudásával is szeretné szolgálni az Urat.
Bagi Tamás a kisifiben olyan értékrendet kapott, ami azóta is meghatározza az életét. Egy ifjúsági konferencián meghozta a döntést, miszerint a keskeny úton akar járni, de ez a döntés csak elméletben volt meg. Később bűnei ránehezedtek, felismerte a vallásosság álarcát az életében. Tudta, hogy döntést kell hoznia. Egy hosszú imaharc alkalmával elkötelezte magát Jézus mellett.
Isten áldja meg életeteket, a hitben tartsatok ki szilárdan!
