Anabaptista és baptista mártírok emléknapja
Az évszázadok során száz és száz, ezer és ezer anabaptista és baptista keresztény halt meg a hitéért, mert mindennél igazabbnak és fontosabbnak tartották a hit által kapott új életet. Jobban ragaszkodtak Krisztushoz, mint bármi máshoz. Miért? Mert hitük az isteni örökléthez kapcsolta őket, amely erőt, biztonságot és örömöt adott számukra.
Első anabaptista mártírként a svájci Felix Manzot Zürich mellett fojtották vízbe a városi tanács rendelete alapján. Manz művelt emberként kiváló héber-, görög- és latinismerettel rendelkezett, társaival ő alapította Zürichben az első anabaptista gyülekezetet. 29 éves volt, amikor 1527. január 5-én a hitéért megölték. Utolsó útján is Istent dicsérte és prédikált az embereknek.
A 20. század legismertebb mártírja dr. Martin Luther King. A Nobel-békedíjas amerikai baptista lelkész és polgárjogi harcos 1929. január 15-én született Atlantában. A King életét és a modern Amerika képét egyaránt megváltoztató incidens 1955. december 1-jén történt, amikor Montgomeryben egy Rosa Parks nevű afroamerikai varrónő az autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. King nevéhez fűződik a világ egyik legnagyobb hatású beszéde, amelynek ezt a címet adta: „Van egy álmom…” 1968. április 4-én, 39 éves korában egy orgyilkos végzett vele. Halála napján tartjuk a mártírok emléknapját.
Két kiemelkedő anabaptista reformátorra érdemes még emlékeznünk.
Dr. Hubmayer Baltazár a reformáció anabaptista irányzatának legismertebb alakja. Reformátori életműve alapján Luther, Zwingli és Kálvin mellé sorolhatjuk. Friedburgban született 1481-ben. 1512-ben fejezte be tanulmányait a friedburgi egyetemen, ahol a teológia doktorává is avatták. Írásait mindig ezzel a jelmondattal fejezte be: „Az igazság halhatatlan.” Tanai miatt Hubmayert Bécsbe, az osztrák fővárosba rendelték. Bár királyi menlevél védte, Ausztria katolikus uralkodója, I. (Habsburg) Ferdinánd mégis letartóztatta, és 1528-ban máglyahalálra ítélte, hamvait a Dunába szóratta. Hubmayer 43 évet élt.
Hutter Jakab – Jakob Hutter tiroli anabaptista vezető, a hutteriták alapítója. 1500 körül St. Lorenzo mellett született, Dél-Tirolban. A kalapkészítést tanulta ki és vándorkereskedő lett. Később Spittalban, Karintiában telepedett le. Valószínűleg Klagenfurtban találkozott először az anabaptistákkal, majd az egyik vezetőjük lett. Bibliai vagyonközösségbe szervezte őket, amelyben teljes önellátásra rendezkedtek be. Ezek az udvarházak biztosították a közösség gyermekei számára az oktatást is. Magas színvonalú kézműves munkát végeztek. Legismertebb munkáik a habán kerámiák. Huttert 36 éves korában, 1536-ban máglyán égették el. Tanainak követőit hutterieknek vagy hutteritáknak nevezzük, akiknek 1568-as iskolarendszere az egyik legrégebbi a német nyelvterületen.
Emlékezzünk ezen a napon egyénileg vagy közösségben, csöndben vagy szavakban az elmúlt 500 év azon anabaptista és baptista hithőseire, akik Krisztusban való hitükért nem sajnálták életüket áldozni!
Adjunk hálát bátor hitükért! Köszönjük meg őket az Úrnak, hogy ilyen elődöket adott számunkra!
Imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek erősítsen meg minket is igazságszeretettel, krisztusi élettel, mások iránti önzetlen szolgálattal, hogy a mi életünk is útmutatás és bátorítás legyen a következő generáció számára!
A kereszt üzenete ugyanaz!
A hónap igéje
„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.” (1Kor 1,18)
A hónap gondolata
Mit üzen a kereszt? Erre a kérdésre sok válasz lehetséges. Húsvét közeledtével pedig sokat foglalkozunk a gondolatainkban azzal, hogy a jelenlegi életszakaszunkban éppen mi Isten üzenete számunkra. Fiatal koromban nem voltam hívő, de emlékszem, hogy Jézus gyakran hívott a követésére anélkül, hogy észrevettem, meghallottam volna.
A gimnázium közelében, ahová jártam, volt egy áruház. A földszintjén volt egy képzőművészbolt. Valahányszor elmentem előtte, mindig megakadt a szemem egy festményen, amelynek Keresztúton a címe.
Ködös, saras, alföldi pusztaságban egy útelágazás közepén egy kereszt. Ezt a képet a középiskolai ballagásomat követően saját pénzemből vásároltam meg magamnak. Most, évtizedekkel később is itt van a falon ez a festmény, és a kereszt üzenete ma is ugyanaz: „Kövess engem!”
Azóta is így szól hozzám Jézus, de most, hívőként már hallom és értem is. A világi életemben, ahogyan az ige mondja, bolondságnak tűnhetett volna ez az üzenet, ma viszont Isten erejét jelenti számomra is. Benne az isteni szeretettel, a megbocsátással, az irgalmassággal, Jézus áldozatával, minden fájdalmával és az ezekből fakadó újjászületés soha el nem múló lehetőségével.
A hónap imája
Drága Jézus, köszönöm, hogy hallhatom az üzeneteidet, köszönöm, hogy engem is felszólítottál a követésedre. Köszönöm kereszthalálodat, amellyel a legnagyobb bizonyságát adtad az irántam érzett mérhetetlen szeretetednek, és amely a legnagyobb erőt jelenti számomra a követésedben. Köszönöm, hogy nem fogok elveszni, hanem a te erőd által üdvözülhetek. Kérlek, segíts nekem, hogy tiszta szívvel és alázattal tudjam elvezetni a kereszthez azokat az embereket, akiket rám bízol a neked való szolgálatomban.
Ámen.
Bemerítés Szigetszentmiklóson
Virágvasárnap a Szigetszentmiklósi Baptista Gyülekezetben tett bizonyságot a hitéről és követte Jézus példáját a bemerítkezésben Szélig Mónika kolléganőnk, a csepeli Majd Megnövök Baptista Óvoda dolgozója.
Mónika gyerekkorában kapott egy gyerekbibliát, és mindig is szomjazott Istenre, de csak a Miatyánkot ismerte, soha nem hallotta az evangéliumot. 2019 óta dolgozik a baptista óvodában, ahol a gyerekeknek tartott bibliafoglalkozásokat hallva értette meg, hogy mit tett érte Jézus.
Az ukrán háború kitörését követően a BOK csarnokban dolgozott segítőként olyan hívő kollégákkal, akikkel a személyes beszélgetések során tovább mélyült a hite. Először szorongva lépte át a baptista imaház küszöbét, és megdöbbenve tapasztalta Isten jelenlétét és az emberek szeretetét, elfogadását. Ott erősödött meg benne, hogy szükséges ezt a lépést, a hitvalló bemerítést is megtennie.
Mónikát Paróczi Zsolt, a szigetszentmiklósi lelkipásztor merítette be. A szeretetszolgálat részéről dr. Szilágyi Béla köszöntötte.
AlapVető 2023. március
Megjelent a baptista szociális hírlevél következő száma!
A márciusi hírlevélben olvashatunk egy húsvétváró interjút Steiner József baptista lelkipásztorral, a TCM Nemzetközi Intézet professzorával. Megtudhatjuk, miként tartottak Petőfi 200 Versünnepet Kiskőrösön a szociális ellátottaknak, valamint megismerhetünk egy választható továbbképzést.
20 éves a Kőszikla Siketek Baptista Gyülekezete
Hálaadó istentiszteleten, meghívott vendégekkel ünnepelte a siketek gyülekezete megalakulásának 20 éves évfordulóját.
Papp János egyházelnök igehirdetésében és köszöntésében Isten csodálatos, az évek folyamán kibontakozó tervéről beszélt, ahogyan erős gyülekezetté formálta a siket testvéreket. Elmondta, hogy a siketközösség léte egy új missziói irányt is mutatott, így a Speciális Misszió megalakulásához, majd a jelnyelvi bibliafordítás munkájának elindításához is vezetett. A siketek gyülekezete inspiráció lehet sokak számára Magyarországon, sőt még a környező országokban is. Hisz most már Csehországban siket magyar baptista misszionárius is szolgál.
Siket és halló testvérek sorra hálát adtak, bizonyságot tettek Isten szeretetéről és hűségéről. Kovács Imre lelkipásztor kiemelte, mennyire fontos, hogy a siketekhez jelnyelven jusson el az evangélium. Az éneklés sem maradhatott el, a jelnyelvi kórus Kovács Imréné vezetésével hangok helyett a jelnyelvvel dicsőítette az Urat. Drámajáték is színesítette az istentiszteletet.
Dr. Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, dr. Bácskai Károly, a bibliatársulat munkatársa a jelnyelvi bibliafordítás munkájáról adtak rövid beszámolót.
Vladimir Zeman cseh baptista lelkipásztor a cseh siketmisszióról és Kéri József kiküldött misszionárius munkájáról tett bizonyságot. A eseményről készített felvétel hamarosan elérhető lesz.
Szeretetközösségben, más-más nyelven, de a Szentlélek által egységben mondhattuk:
„És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.”
Bokros Andrea
Virágvasárnapot ünnepelünk
Megemlékezünk arról, hogy Jézus éljenző, hozsannázó tömeg kíséretében bevonult Jeruzsálembe, hogy azután öt nappal később keresztre feszítsék a világ bűneiért, az én bűneimért, a te bűneidért.
Virágvasárnap előtt azonban Jerikóban történt valami. Egy vak koldus ült a Jeruzsálem felé vezető út szélén alamizsnáért könyörögve. Amikor megtudta, hogy Jézus közeledik az úton, az alamizsnát félrelökve kiáltozni kezdett:
– Jézus, Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
Néhányan ugyan csitították, hogy ne zavarja a Mestert, de Jézus meghallotta a kiáltozását, és megállt.
Mások biztatni kezdték a koldust:
– Kelj föl, hív téged!
És ekkor történt valami: Jézus meggyógyította a vakot!
2000 év telt el azóta, de ez ma is megtörténhet, akár itt, Magyarországon is. Ülünk az élet zajos országútján, és alamizsnáért könyörgünk.
Várjuk, hogy nyitott markunkba szeretetet, megértést dobjanak. Hogy észrevegyenek, elismerjenek. Hogy mi is legyünk valakik. De pénz helyett sokszor csak kavicsot, szeretet helyett gúnyt, megértés helyett megvetést kapunk. Vagy átnéznek rajtunk, mintha ott sem lennénk. És vakok vagyunk. Nem fedezzük fel a csodálatosan működő univerzumban, a természet csodáiban a tervező, teremtő és fenntartó erőt, a mindenható Istent, mert a bűn és a modern ideológiák elvették istenlátásunkat. Vakok vagyunk. Nem látjuk a teremtett világ szépségeit, a virágokat, madarakat, a felhős égboltot, mert csak a kalapunkba dobott pénz csengése tölti be a szívünket. Vakok vagyunk. Nem látjuk meg a másik emberben a testvérünket. Nem fedezzük fel a hajlott hátú öregasszonyban édesanyánkat, nagymamánkat, a kérges kezű, barázdált arcú öregemberben édesapánkat, nagypapánkat. Vakok vagyunk. Még a hozzánk hasonló koldusokat sem vesszük észre, nem látjuk az éhezőket, a mezíteleneket, a foglyokat. Közömbösen megyünk el a hajléktalanok mellett. De kereszténynek valljuk magunkat, és szigorúan böjtölünk. Pedig az Isten szerinti böjt meglátogatni az özvegyeket és árvákat, felkarolni a szegények ügyét, és az igazság mellett kiállni. Jézus, Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!
De ma történhet valami!
A megfeszített és feltámadt Krisztus Szentlelke által ma is köztünk jár, és megszólít téged. Látja keserűségedet, látja vakságodat, és azt akarja, hogy láss. Lehet, hogy már többször elindultál Jézus felé, de mindig akadt valaki, aki visszahúzott: „Ne foglalkozz Istennel, jó vagy így, ahogy vagy! Miért akarsz más lenni, mint mi? Ne akarj a vak, koldus seregből kilógni!” Ne hallgass ezekre a hangokra, nekik az a jó, ha vak és koldus maradsz. Ne felejtsd el, virágvasárnap közeledik, és Jézus Jeruzsálem felé tart! Nem kell többé alamizsnáért könyörögnöd embertársaid felé, mert az Élet Ura, Jézus Krisztus közeledik feléd. Ő élettel és reménységgel tölti meg szívedet.
Kelj fel, indulj el, ő hív téged, és megtörténik a csoda (Lk 18,35.40–43)!
Dobos Péter
Dicsőítés orgonával?
Az orgona az egyházi zene alapja, a hangszerek királya/királynője, miért is lenne ez kérdés? Révész László baptista orgonaművész 2023. február 26-án a rákoscsabai imaházban tartott koncertjén a kérdés kristálytiszta állítássá vált. László játéka, újszerű megszólalásai a művekről tiszteletet, alázatot, mégis vidámságot sugároztak. Ebben a hangulatban a közönség a „tapintható csendet”, figyelmet csak a taps idején oldotta.
A hosszan tartott, alig hallható „egy szál” hangok, a szinte teljes hangerővel ránk zúduló akkordok, vagy a játékos/szomorú dallamok megkerestek és megtaláltak bennünket. Éreztük, hogy nemcsak hallgatói, hanem szinte résztvevői lettünk a zenedaraboknak. Művész testvérünk meghökkentő/megható bizonyságtétele, majd lelkipásztorunk, László Gábor testvér külső és belső békességről szóló igei tanítása pedig egyértelművé tették, hogy a zene ránk találása Isten közelébe vitt bennünket a Lélek által.
Komolyzenei koncerten voltunk? Igen, a művészvilág mércéje szerint is. Istentiszteleten voltunk? Igen, hívő szívünk szerint is. Hisszük és reméljük, hogy Révész László testvérünk, aki a minőségi új zenei stílust is műveli, még sokáig képviseli ezt a fajta zenés áhítatot is, és marad fáklyavivő!
A pandémia kiváltotta kényelem után jó lenne, ha fiatalok és kevésbé fiatalok sokan és még sokszor vennénk részt ilyen személyesen átélhető, felemelő, Istent dicsőítő alkalmon.
Gagauziabeli tanítványképzés és gyülekezetplántálási felkészítés
Nem, nem elírás a cím első szava, és nem is egy mesebeli királyságról szól.
A világmisszióba történt elhívásom kezdete óta több mint 90 nemzetben járhattam Isten jóvoltából. Megismertem különleges népeket és egyéneket. A gagauzok a legkülönlegesebbek közé tartoznak mind közül. És nem csak a nevüket tekintve.
Gagauzia ugyanis nem kitaláció, hanem egy valós, létező autóm terület Moldovában. Törökül beszélő, török kultúrát ápoló, türk gyökerekkel rendelkező nép. Hagyományosan pásztorkodásból és növénytermesztésből élnek. 200 éve vándoroltak ide a Balkánról, mert (ortodox) keresztény hitük miatt üldözték őket az iszlám valláshoz tartozók.
A gagauz nyelvet ma is használják. Ez a török nyelv egyfajta archaikus változata. Emellett az orosz a kommunikáció nyelve számukra.
A terület egy időben a Román Királyság része lett, majd a Szovjetunióhoz, később Romániához és a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozott. Az 1990-től függetlenné vált Gagauz Köztársaság végül 1994-ben csatlakozott Moldovához.
A gagauzok (mintegy 150.000 lélek ezen a területen) keresztények, többségében ortodox hitvallásúak. A második legnagyobb hitet, felekezetet a baptista szövetség képezi.
A fővárosi, Comrat városában működő baptista gyülekezet vezető pásztora, Caraseni testvér kért fel egy háromnapos tanítványképzési tréning megtartására a régió baptista lelkipásztorai, presbiterei, diakónusai, gyülekezetplántálói, illetve a környék kisebb evangéliumi gyülekezeteinek vezetői számára.
Már az első napon több mint 100 fő gyűlt össze a régióból, hogy tanuljunk a Krisztusban történő érett tanítvánnyá válásunkról, majd arról, hogy hogyan tehetünk másokat is Krisztus tanítványaivá a meglévő és az újonnan plántálásra kerülő gyülekezetekben.
A második napra növekedett a létszám, és végül vasárnap délután már 240 fő töltötte meg zsúfolásig a termet. Az egybegyűltek pótszékeken ültek, mások pedig végigállták a délelőtt és délután is három-három órán át tartó istentiszteleteket.
Számunkra, akik ott voltunk, felejthetetlen átéléssé vált az, ahogyan Isten Szentlelke átvette az irányítást. Döntésre hívtunk, életátadásra – és ekkor nagyon sok ember állt fel ülőhelyéről, és jött előre, hogy mi, jelen lévő lelkipásztorok személyesen imádkozzunk értük. Többen – meglett, erőteljes férfiak is – zokogva hagyták hátra bűneiket, megvallva azokat Istennek és a lelkigondozóknak. Újjászülettek, akkor és ott.
Mi, magyarok is (Egri-Nyári Barnabás testvér és feleségem, Steiner Csilla) így kiáltottunk fel: „Слава Богу (Slava Bogu)!” Ez azt jelenti: „Dicsőség Istennek!” A lelkipásztorok, vezetők és gyülekezetplántálók számára szervezett képzés az utolsó napra evangelizációvá változott, mert ugyan mi nem így terveztük, de Urunk így látta jónak.
A gagauz baptista testvérek a Moldovai Baptista Szövetség részei. Így szolgálatunkról értesülve a nemzeti baptista szövetség vezetői meghívtak bennünket az egyház székházába a fővárosba, Chisinauba. Ion Miron testvér fogadott bennünket, aki püspökhelyettesként, főtitkárként szolgál. Megköszönte elkötelezettségünket és szolgálatunkat. Együtt imádkoztunk a moldovaiak 450 gyülekezetéért és azért a mintegy 19.000 baptista hívőért, aki még megmaradt a rohamosan fogyó népességű, jelenleg már csak kétmillió lakossal bíró országban. Az elmúlt időszakban a gazdasági nehézségek és a háborús fenyegetettség miatt a baptista szövetség 15.000 hívőt veszített, akik immár külföldön élnek, és így nem a nemzeti missziót erősítik.
Ezután kis csapatunk a Divitia Gratiae University keresztény egyetemre ment, ahol Isten kegyelméből sok éve taníthatok rendszeresen. Itt dr. Mihai Malancea professzortársammal és a TCM éppen ott tanuló hallgatóival tölthettünk egy kis időt, mielőtt megkezdtük volna hazautazásunkat.
Valóban nagyon csodás az Úr munkája! Mindazt, ami történt, egyedül ő tudja elvégezni a megkeményedett emberi szívekben. Most is ő cselekedett, esendő szolgáit használva eszközként. Így a dicsőség is egyedül az övé lehet csak.
„Слава Богу!”
Az ő jövőjük a mi küldetésünk
2023. március 23–25. között került megrendezésre Balatonszárszón az ApCsel 1,8 nemzetközi missziós konferencia a Magyarországi Baptista Egyház szervezésében, amelyen több mint tíz ország baptista vezetői és a különböző területek – vezetés, teológia és oktatás, gyülekezetplántálás, ifjúsági munka, szociális munka, segélyezés, kommunikáció – képviselői vettek részt. A 2016 óta immár harmadik alkalommal megszervezésre kerülő kreatív evangelizációs és gyülekezetplántáló konferencia fókuszában az állt, hogyan érhetjük el a jövő generációját, illetve ki fogja vezetni a jövő keresztényeit.
Papp János egyházelnök és Marek Glodek, a Lengyel Baptista Szövetség elnöke a nyitóalkalom során ismertették a konferencia legfontosabb célkitűzéseit, vízióit, elmondták, hogy a találkozó két fő célja szenvedéllyel keresni és elérni a jövő generációját – ami a konferencia mottója is volt –, és természetesen a találkozás egymással. Minden jelen levő ország nyelvén elhangzottak az ApCsel 1,8 szavai, amelyek ráhangolták a résztvevők szívét a konferenciára: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.”
Dr. Fürjes Zoltán, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a kormány nevében köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte, hogy tanúságtételre kaptunk erőt a Szentlélektől, amelynek ereje egy parancs teljesítésében segít bennünket: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19) A keresztény misszió soha nem látott ellenállásba ütközik a „fejlett” Nyugaton, de a krisztusi parancs határozott állásfoglalást követel tőlünk. Nem lehetünk langyosak! Nem lehetünk határozatlanok! Hiszen így nem lehet tanítvánnyá tenni minden népet… Nincs olyan, hogy világnézetileg semleges. Tetteinkkel és mulasztásainkkal, szavainkkal és hallgatásunkkal ugyanis ugyanúgy hitet teszünk valami mellett vagy éppen ellen. Végezetül kifejezte örömét azért, hogy – a reformáció 500 éves évfordulója (2017) után – idén együtt ünnepelhetik baptista testvéreikkel az ő 500 éves történetüket a Kárpát-medencében.
A délután további részében csoportokban folyt tovább a munka, ahol a különböző területek szolgálói azért gyűltek össze, hogy megosszák tapasztalataikat, közös célokat, terveket dolgozzanak ki a misszió hatékonyabbá tétele érdekében.
Az esti plenáris előadás során Francois Boudreau kanadai lelkipásztor hirdette az igét. Hogyan hihetünk, ha nem látunk? – tette fel a kérdést. Ne mi döntsük el, mire van vagy mire nincs meg a forrásunk az előttünk álló tervekkel kapcsolatban, amiket Isten hozott elénk. Imádkozzunk azért, hogy Isten adjon álmot, a forrásokat megadja hozzá. Fontos, hogy Isten rajtunk keresztül elvégezze az ő küldetését.
Az esti második előadásban Matheusz Wichary, az Európai Baptista Szövetség alelnöke arról beszélt, hogyan keressük és találjuk meg a jövő vezetőit. Jellemző napjainkban, hogy kevés a pásztor, a lelki vezető. Ha nem is minden, de sok minden múlik a vezetőkön. Hogyan keressük meg őket? Már megvannak, vagy mi képezzük őket? És ez hogyan történik? Mt 9,35 ma is igaz: az aratnivaló sok, a munkás kevés. A vezetés az Isten országáról szól, hogy közelebb hozzuk az embereket Jézushoz. Kérdés, hol van a szívünk a szolgálatban. Szeretjük-e azokat, akiket Jézushoz akarunk vezetni? Érezzük-e az aratás sürgető erejét? A vezetők kinevelése hosszú folyamat, most kell elkezdeni.
Az ApCsel 1,8 nemzetközi missziós konferencia második napján a délelőtti plenáris előadást Pavel Coufal, a Cseh Baptista Szövetség elnöke tartotta „Együtt készülni a jövőre” címmel. A jelenlegi és a jövő generációnak együtt kell működniük a jövő építésében. Hogyan tudjuk felkészíteni a jövő vezetőit? Nem úgy, hogy mi elmondjuk, mit hogyan kellene, és majd csinálják egyedül, hanem egymás mellett működve. Szükségünk van egymásra, ezen a konferencián is jól látható… Át kell adni a stafétát úgy, mint a váltófutásnál… együttműködve. Milyen kihívások előtt van a mostani és a jövő generáció? Békés vagy háborús időszak, szólásszabadság vagy ideológiai elnyomás lesz? Milyen lesz a világ 5-10 év múlva? Ne feledjük, Isten választ ki minket a feladatra, és ez azt jelenti, hogy képesekké válunk megtenni azt. Tudjuk-e a fiatalokat támogatni abban, hogy hiszünk bennük? Isten kapcsolatra hív bennünket elsősorban, nem a cselekedetre, feladatok betöltésére. Előbb Jézussal voltak a tanítványok egy ideig, és csak utána küldte ki őket. Fontos, hogy a generációk közötti kapcsolatban gondolkozzunk, bátorítsuk őket, adjunk szabadságot, bizalmat, lehetőséget számukra (Fil 2,19–20).
A délelőtt további részében és délután is tovább folyt a munka a kiscsoportos szekcióüléseken. Komoly közös célok, tervek formálódtak az egyes missziós területeken az országok képviselői között. Az esti plenáris előadás során Francois Boudreau kanadai lelkipásztor a bátorságról beszélt, hogy merjünk kilépni a komfortzónánkból, nézzünk ki a „dobozunkból”, és akarjuk megismerni azokat, akik felé szolgálunk.
A második előadásban Yelisey Pronin, az Ukrán Baptista Szövetség vezetője arról beszélt, hogy a nehézségek ellenére ébredést, istenkeresést tapasztalnak Ukrajnában. Bár a háború következtében elpusztult minden, amit szerettek, de tudják, hogy Isten Ura a körülményeknek. Menekült emberek felé tudnak szolgálni, új gyülekezetek születtek. Isten uralkodik a kétségbeesés felett is, és a nehézségekben is ott van az ukránok között. Rengeteg kereső jelent meg a gyülekezetekben, és nincs elég szolgáló. Kérik, imádkozzunk azért, hogy küldjön az Úr szolgálókat. Az elmúlt évben 15 új gyülekezet alakult, és 40 a következő cél.
Szombaton délelőtt a szekciók résztvevői összefoglalták a közös eredményeket, meghatározták a tennivalókat, a további együttműködés lehetőségeit. A plenáris ülésen a csoportok vezetői beszámoltak a közös munkáról, tervekről, elmondhatták, hogy áldott, lelki-testvéri, harcostársi kapcsolatok alakultak ki.
A záró előadás során Uhrin Benjámin, a Szlovák Baptista Szövetség elnöke arról beszélt, hogy Jézus jelenlétét, vezetését hogyan tapasztalhatjuk meg nemzedékről nemzedékre.
A háromnapos rendezvény közös úrvacsorával zárult Papp János és Matheusz Wichary vezetésével, melyen a különböző nemzetek képviselői átélhették Isten Szentlelke által a teljes egységet. A konferencia során a MABIM dicsőítőcsapata szolgált Istent magasztaló, lélekemelő énekekkel.
A konferencia rámutatott arra, hogy milyen fontos időközönként együtt gondolkodni, tervezni, tapasztalatokat cserélni azokkal a testvérekkel, akikkel közösek az alapjaink, értékeink, célkitűzéseink.