Aki embereket formál, nem feledkezhet meg a Szentlélek munkájáról

872

Az elemi szintű intézményes oktatás bevezetése az anabaptistákhoz kötődik. A Kárpát-medencébe érkező habánok nemcsak az iparosságukról, orvoslásukról voltak híresek, hanem arról, hogy gyermekeiket hétéves kortól iskolájukban oktatták. Mindig a jövő generációjának kiformálása rejlik az ifjú nemzedék oktatásában, nevelésében. Ahogyan az agyag alakul az ügyes fazekasmester keze alatt, úgy formálhatja a jó pedagógus a következő nemzedéket. Az ember legnagyobb lehetősége ez, ahol nemzedékeken átívelő alkotómunkát fejthet ki!

Természetesen a feladat rendkívül összetett, ahogyan minden emberpalánta egy kialakuló új egyéniséget rejt magában, amely sokféle emberré válhat. A hozzáértő és személyiségében értékes pedagógus képes kiaknázni a jövő nemzedékben rejlő lehetőségeket. Értékes, nemes jellemű emberré formálni a saját maga által továbbadott bölcsességgel, mintával és szeretettel, kitartással, hűséggel a gyermekeket, ifjat, felnőttet és időst, a benne rejlő lehetőségekre alapozva, hogy értéket adó generációvá legyenek a társadalomban, annak mindenféle közösségében.

Napjaink pedagógusai azonban sokszor mégsem az alkotás örömét érzik, miközben ifjainkat próbálják értékesre, szépre, jóra tanítani. Inkább valami láthatatlan szellemiségtől táplált ellenszegülést sokaknál, akiket nemesül formálni akarnak, visszahúzást, erkölcsi rontást, közönyös magukra hagyottságot. Eközben száraz, kiaszott lelkekkel találják szemben magukat, mint Ezékiel próféta a csontokkal teleszórt völgy látomásában. Sokéves meddőnek látszó nevelőmunka után felteszik a prófétai kérdést: Életre kelnek-e még ezek a csontok?

Isten ekkor őt is utasítja: Prófétálj, hirdesd az igét, végezd a feladatodat!

„Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az Úr igéjét!” (Ez 37,48)

Drága testvéreim, akiket pedagógus hivatásra szólított meg az örökkévaló Isten, s vállaltátok azt, neveljetek, tanítsatok az Úr meghívása szerint hűséggel! Hogy nem látszik az életnek semmi eredménye? Azért a próféta látomásában látja, hogy rakódnak izmok, inak, majd bőr a száraz csontokra. Élettelen még a hatalmas sereg, de a prófétai szó nyomot hagy rajtuk.

Mikor kelnek életre? Mikor lesz foganatja és szép eredménye ma egy pedagógus önfeláldozó munkájának, ha krisztusi hittel gyakorolja hivatását?

Ezékiel is ezt a fájdalmas kérdést intézi Isten felé, minden hiába, hús, inak, csontok – halott az egész, értelmetlen erőlködés volt minden! Minek tanítsam a jót, nemest, miért szégyenítsen meg egy tiszteletet és szégyent nem vagy alig ismerő kor szellemisége, ahol csak egyre romlottabb lesz mindenki?

Isten nem vigasztalgatja, nem menti fel szolgálatából a prófétát, hanem küldetése csúcsát mutatja meg neki: Emberfia, prófétálj a Léleknek! És a próféta engedelmes marad hivatásában. Ekkor történik meg az igazi csoda: a megelevenítő Lélek kiárad, a megholtakat életre kelti.

Aki embereket formál, nevel hittel, nem feledkezhet meg a Szentlélek munkájáról. Amikor mindent megtettünk, még mindig haszontalan szolgák vagyunk. Előkészítettük a szíveket, az elmét, de az igazi változást, hogy mindez életre változzon a tanítványokban, egyedül a Lélek munkája hozza el! Itt már csak kérni és hinni tudunk, rábízni a szuverén Istenre, hogy kire mikor és miért árasztja ki az élet Lelkét.

A pedagógus hivatásra Benedek mondása mindenképp igaz: ora et labora – imádkozzál és dolgozzál! Tedd ezt hittel, az eredményt pedig bízd Istenre – Szentlelkének kiáradását a tanítás-nevelésben feladatul kapott nemzedékekre.

A Mester keze nem mi vagyunk, csak szolgái lehetünk alázattal, és már ez önmagában is kiváltság. A Szentlélek pártfogó, bátorító, megelevenítő munkájára mi magunk éppúgy rászorulunk, mint akiket tanítunk, nevelünk. Különben száraz, kiégett, lelketlen, mindenestől leromlott nevelők leszünk, mint ahogy egyre többekkel ez sajnos megtörténik. Ez tényleg a nemzedékhalál legszörnyűbb víziója lehet! Isten megszólít most bennünket: higgy és tedd a dolgod, amivel megbízlak!

Urunk biztatásával álljunk pedagógusaink mellé, és végezzük hittel e legszebb hivatást, akik Istentől vettük!