Egységben egy háborgó világban: Krisztus követői együtt szeretetben – mint az égi ország állampolgárai

Egy mindenestől átpolitizált világban élünk. Az aktuálpolitika minden eddiginél erőteljesebben van jelen életünk minden területén: ott van a reggeli hírekben, a munkahelyi szünetekben és a családi asztaloknál is. Ez egyrészt érthető, hiszen a közös sorsunkról van szó, ugyanakkor szembesülnünk kell a fájdalmas valósággal: a politikai véleménykülönbségek mély meghasonlást és kíméletlen vitákat gerjesztenek a helyi gyülekezeteken belül, az interneten pedig keresztények marják egymást olyan stílusban, ami méltatlan a hitünkhöz, és hosszú távra tönkre teheti bizonyságtételünk hitelességét.

Nekünk nem lehet ez a dolgunk!

Emlékeznünk kell arra, hogy elsősorban nem e földi országhoz kötve határozzuk meg önmagunkat:

„Nekünk pedig a mennyben van állampolgárságunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Filippi 3:20).

Két hazának polgárai

Ez a kettős kötődés nem újkeletű kihívás. Már a korai egyházban is tisztán látták ezt a feszültséget, ahogy a Diognetoszhoz írt levél szerzője fogalmazott a 2. században arról, hogy hogyan látja a keresztények e világban való jelenlétét: „A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de ők életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek. Megszégyenítik őket, és a szégyenben éri őket a dicsőség; megrágalmazzák őket, és épp a rágalmak közt éri őket a dicsőség.”

Ez az ókori írás arra emlékeztet minket, hogy bár tiszteljük országunk rendjét, építő módon részt veszünk a jelen társadalomban – ugyanakkor az életmódunkkal, a szavainkkal és a szeretetünkkel túl kell mutatnunk a földi kereteken. Mi egy magasabb állampolgársággal is rendelkezünk.

Felelősség, de nem pártpolitikai szemüvegen keresztül

Természetesen nem dughatjuk homokba a fejünket. Fontos és meghatározó, hogy kik állnak országunk élén, és keresztényként felelősséggel tartozunk a közjóért. Ugyanakkor az egyháztörténet elmúlt 2000 éve arra tanít minket, hogy a hívők elsősorban nem a világi hatalmaktól várták jólétüket, szolgálatuk lehetőségeit vagy lelki gyümölcseik megtermését.

Missziológusként különösen is vallom a társadalmi felelősségvállalás fontosságát. A keresztény szolgálat azonban nem pusztán arról szól, hogy melyik kormányt juttatjuk hatalomra, vagy hogy a politikai berendezkedés határozza meg az életünket. A valódi társadalmi szerepvállalás lényege, hogy a krisztusi szeretet hogyan nyilvánul meg az egyéni és gyülekezeti szavainkban és  tetteinkben, hogyan válik vonzóvá a környezetünk számára, és hogyan segít másokat Isten kegyelmének elnyeréséhez.

Jelen lenni, de másként

Félreértés ne essék: nem a templom négy fala közé való visszahúzódásra buzdítok. A missziónk nem merülhet ki kizárólag az imádságban; aktívan jelen kell lennünk a társadalomban, építve és jobbá téve azt. De a vitákat gerjesztő, elvakult pártpolitikai elköteleződés nem válhat az elsődleges feladatunkká.

Mély szomorúsággal látom, hogy sok lelkipásztor és keresztény vezető a választások előtt és után is egyértelműen és nyilvánosan leteszi a voksát egy-egy politikai erő mellett. Úgy gondolom, hogy ez helytelen. A lelki vezető feladata Isten Országára mutatni, az egységet őrizni és pásztorolni, nem pedig politikai megosztottságot okozni vagy azt mélyíteni.

Természetesen vannak olyan kérdések, amikor egy kereszténynek szembe kell fordulnia az országa vezetésével, és az az alapelv jön elő, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek. Ilyenkor nem is becsületes csendben maradni. Hallatni kell az egyház prófétai szavát! De ez nem fogható rá minden dologra.

A keresztényeket kezdettől fogva egyetlen dologról ismerhette fel a világ:

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:34-35).

A közös út: az internetes csatározások helyett

Súlyos vétségnek tartom a politikai vitákat az interneten, ahol a világ éppen az ellenkezőjét látja annak, amit Krisztus kért tőlünk. Ha gyűlölködünk, ha gúnyolódunk a másik véleményén, ha elvágjuk a testvéri szálakat politikai nézetek miatt, akkor éppen a hívői bizonyságtételünket romboljuk le.

Mint az égi ország polgárai, nem a megosztottság, hanem a szereteten alapuló egységünk által tudjuk igazán felemelni országunkat és nemzetünket. Politikai táborok, pártok jönnek és mennek, de Krisztus Teste örök.

Gyertek, tegyük inkább ezt! Keressük azt, ami összeköt, és a szeretet által építsük a békességet.
Mert a földön élünk – de hazánk az égben van.

Dr. Steiner József, Ph.D.
lelkipásztor, missziológia professzor

---

_{Photo by Carlos Torres on Unsplash}