Véget ért az idei Egyházzenei Tanfolyam

„...aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25)

0
1009
Fotó: Asztalos Imre

Minden nyáron megtartásra kerül az Egyházzenei Tanfolyam immár 43 éve. Közben karvezető- és orgonistanemzedékek nőttek föl, így nem csoda, ha a tanfolyam jó híre apáról fiúra szállva is terjed felekezeti, valamint országhatáron belül és kívül. A július 1–8. közti intenzív zenei képzés helyszíne idén is az Újpesti Baptista Imaház volt a szomszédos evangélikus és református templomokban orgonagyakorlási lehetőséggel. Gyermekek, fiatalok, kis- és nagygyermekes anyukák-apukák adták idejüket, erejüket, önmagukat a szent, azaz Istennek szánt ének és zene szolgálatának tanulására az idén mintegy 25-en, valamint az estéről estére összegyűlő kórus, köztük szép számmal korábbi növendékek, akik ilyen módon is szerettek volna részesülni a tanfolyam áldásaiból, mert saját tapasztalatból tudják, micsoda lelki kincsestár nyílik meg ezeken a heteken.

Következzen néhány személyes vallomás betekintésül az idei tanfolyam különleges légkörébe

Tóth Máté (Miskolc): A Belvárosi Baptista Gyülekezet támogatásával jöhettem idén a tanfolyamra, amelyről Szűcs Sándor testvértől hallottam, aki gyülekezetünkben évtizedeken át vezette az énekkart, és a tanfolyamon is oktatott. Szerettem volna technikailag fejlődni, hogy a mozdulataim jobban kifejezzék, mit várok az énekkartól, mi az elképzelésem az énekről. A legnagyobb örömet számomra a tanfolyami légkör jelentette, a kedves hívő fiatalok és tanárok, akiket megismerhettem. Kedvenc énekeim voltak a héten a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét; Ó, nézd a Golgotát; Hogyha az Úr nem építi a házat. A dallamviláguk és igei mondanivalójuk fogott meg. Egy biztosabb karvezetési alapot, új ismeretségeket, jó élményeket viszek haza magammal a hétről.

Benkő Kaba Pécsről
Fotó: Asztalos Imre

Benkő Kaba (Pécs): Először hét évvel ezelőtt a nagymamám íratott be az Egyházzenei Tanfolyamra, így ismertem meg. Minden évben nagyon várom, számítok arra, hogy remekül fogom érezni magam, és ebben még sohasem csalódtam. Idén a legnagyobb örömet egyértelműen a társaság okozta. Akármilyen zseniális is az itt folyó oktatás, számomra az nyújtja a legnagyobb örömet, hogy remek emberekkel vagyok körülvéve, és olyan kitűnő hangulatot teremtenek, amit nagyon nehéz körülírni. A sok gyönyörű ének közül idén az Ó, nézd a Golgotát volt a kedvencem (Evangéliumi karénekek, 86). Mindig nagyon megdöbbentő hallani ezt az éneket, de most különösen is az volt, ami a fantasztikus éneklésnek, de elsősorban a karvezető átható vezetésének volt köszönhető. Hogy mit viszek haza magammal? A válasz egyszerű: remek énekeket és életre szóló élményeket.

Hodozsó Péter (Őrbottyán): Már gyerekkorom óta tudok erről a tanfolyamról. Családapaként iratkoztam be idén az első évfolyamra. Azért szerettem volna itt tanulni, hogy hasznos szolgája legyek az Úrnak, és azt a talentumot, ami már megvolt, kamatoztassam a gyülekezet javára. Az alapdolgokat biztonsággal megtanították. El tudok indulni így. És sok új énekkel is megismerkedtem. Közülük számomra az most a legkedvesebb, amit vezényeltem a csütörtöki istentiszteleten, mert sokat járt bennem. A dallama már korábban is tetszett. Hogy mit viszek haza a hétről? Reménységet!

Deák Szabolcs Csaba és Tóka Szabolcs
Fotó: Asztalos Imre

Deák Szabolcs Csaba (Szilágynagyfalu): Édesapámtól hallottam a tanfolyamról, és ő támogatott abban, hogy részt tudjak venni rajta. Szerettem volna fejlődni zeneileg. Orgona tanszakosként számomra az okozta a legnagyobb örömet, hogy Tóka Szabolcs művész úr nemcsak a tanárom volt, hanem jó barátommá is vált. Kedves énekem volt a Várván vártam az Urat (2016), és azok az énekek, amelyekben hallható volt az orgona sokszínűsége és erőteljes, felemelő hangja. Remélem, kicsivel több tudással térek haza, mint amennyivel jöttem. A fújtatás már jól megy! (nevet)

Fakó-Süveges Tímea Albertirsáról
Fotó: Asztalos Imre

Fakó-Süveges Tímea (Albertirsa): A gyülekezetünkben hallottam a tanfolyamról 25 évvel ezelőtt. Abban az időben négyszer-ötször részt is vettem a harmónium szakon. Háromgyermekes anyukaként most karvezetésre jelentkeztem, nagyon vártam, tudtam, hogy óriási élmény lesz. A legnagyobb örömet nekem a tanárok személye jelentette, a szeretetteljes testvéri közösség, hogy gyarapíthatom a tudásom, és a sok csodálatos ének. Mind a kedvencem volt! Mind más, mindnek óriási mondanivalója van. A zene csoda, különösen ha isteni tartalommal párosul. Teljesen feltöltött ez a hét. Fantasztikus hangulatot, új barátokat viszek magammal a szívemben, új énekeket, több tudást, szeretetteljes testvéri közösséget.

Sallai Eszter
Fotó: Frittmann Zsombor

Sallai Eszter (Arad): Anyukámtól hallottam a tanfolyamról. Nem volt sok elvárásom, mert még nem voltam ilyenen, viszont egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jók voltak a közös étkezések, a csoporttársakkal való beszélgetések, valamint a jó hangulatban telt órák. Szinte mindegyik ének nagyon tetszett, kedvenceim voltak az énekórán tanult énekek. Jó emlékeket és (új) zenei ismereteket viszek haza magammal.

Sallai Krisztina
Fotó: Frittmann Zsombor

Sallai Krisztina (Arad): Az interneten olvastam a tanfolyamról. Azt gondoltam, olyan lesz, mint egy iskola: reggeltől estig csak tanulás szigorúsággal, komolysággal és nagy elvárásokkal. A legnagyobb örömöt az jelentette, hogy az itteniek nagyon kedvesek voltak, szeretettel fogadtak be minket, újakat. És valóban egész nap órákon voltunk, mégsem untam, nagyon jó volt a hangulat. Sokat tanultam a karvezetésről, a kottaolvasásról és az éneklésről is. A legtöbb ének új volt a számomra, így ezekkel is gazdagodtam. Nincs kimondottan kedvenc énekem, egyik szebb volt, mint a másik. A tanuláson kívül megismertem a csoporttársakat. Nekik köszönhetően sok jó élménnyel térhetek haza.

Veres Dániel (Barót): Már negyedik éve járok a békéscsabai karvezetőkurzusra, ott hallottam az Egyházzenei Tanfolyamról. Amikor jelentkeztem, kíváncsiság volt bennem, és egy pici szorongás, hogy intenzitása miatt vajon milyen lesz a békéscsabaihoz képest. A héten a legnagyobb örömöt a közös éneklések jelentették számomra (kórus, gyülekezet), a tanárok szakmai felkészültsége, a krisztusi szeretet, ami összefogta az egészet. Egység volt, közös nevező. Először az első ének volt a kedvencem, amit tanultunk. Aztán vettünk egy másikat, akkor az lett a kedvencem, és így tovább, mindegyiket szerettem! Hogy mit viszek magammal haza a tanfolyamról? Az orgonát síponként – ha tehetném – az orgonistával együtt! (nevet) A tréfát félretéve: az élményt, a zengő evangéliumot, amit elénekeltünk. Sokszor eszembe fog jutni.

Jobbágy Csenge
Fotó: Mészáros Kornél

Jobbágy Csenge (Újpest, a tanfolyam legfiatalabb növendéke, aki a záróünnepély napján töltötte be tizedik évét): A dédnagypapámtól, Beharka Páltól hallottam a tanfolyamról. Nagy várakozás volt bennem. Az okozta a legnagyobb örömöt számomra, hogy vezényelhettem a nagy kórust. Az Isten örök irgalma című ének volt a kedvencem, azért, mert én vezényeltem. Szép emlékeket viszek haza a hétről.

Beharka Pál, aki már az alapításnál is ott volt
Fotó: Mészáros Kornél

Szabó Szabolcs (Albertirsa): 21 éve voltam legelőször az Egyházzenei Tanfolyamon, az unokatestvéremtől hallottam róla, aki már korábban részt vett raja. Idén a tanárom, Oláh Gábor bátorítására jöttem. Célom volt a szakmai fejlődés, és szerettem volna feltöltődni lelkileg a korábban itt megismert énekekkel, melyek számomra kedvesek. A legnagyobb örömet a tanfolyam légköre jelentette, amely újra betöltötte a szívemet, és a találkozás a régi ismerősökkel. Kedvenc énekem volt a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét. Az ének szövegével tudtam azonosulni, saját érzéseim fogalmazódtak meg benne. Mit viszek haza magammal? Megerősítést, lelkesítést a szolgálatban. Ha sokszor nehéz is a szolgálat, a maximumra törekedjek, és használjam a tudásomat, ne ássam el, hanem kamatoztassam. Boldogság és békesség van a szívemben, mert újra itt lehettem. Nemcsak a tudásom gyarapodott, hanem lelkileg is feltöltődtem.

Köszönet a növendékeket küldő családtagoknak, gyülekezeteknek, az őket tanító tanároknak, a lehetőséget biztosító szervezőknek, és legfőképpen a mindenható Istennek!

Süveges Szilárd Albertirsáról
Fotó: Asztalos Imre
Kulcsár Szintia
Fotó: Frittmann Zsombor
Tanfolyami növendékek: Sallai Eszter, Kulcsár Szintia, Sallai Krisztina
Fotó: Frittmann Zsombor
Mészáros Kornél újpesti és Eszes Zoltán csömör–cinkotai lelkipásztor a záró istentiszteleten
Fotó: Asztalos Imre
A tanfolyam kórusában idei és korábbi tanfolyamisták énekeltek
Fotó: Asztalos Imre
A csütörtöki istentiszteleten Papp Szabolcs hirdetett igét
Fotó: Mészáros Kornél
Sallai Krisztina vezényli az énekkart
Fotó: Frittmann Zsombor
A kórus a zárón
Fotó: Asztalos Imre
Vincze Kármen Debrecenből
Fotó: Asztalos Imre
Ádány Rebeka Budáról
Fotó: Asztalos Imre

Az Egyházzenei Tanfolyam nyitó istentisztelete

Az Egyházzenei Tanfolyam záró istentisztelete

Megosztás

NINCS HOZZÁSZÓLÁS