A csodálatos örökkévaló otthonunkról szóló alábbi ének magyar szövege az idei nyári Egyházzenei Tanfolyamon született, szerzői Oláh Gábor és Tóka Szabolcs tanár urak. Dallamát Sir Charles Hubert Hastings Parry angol zeneszerző írta, aki 1848-ban az Egyesült Királyságban született, és éppen száz éve, 1918-ban halt meg ugyanott.
Biztatjuk a gyülekezeteket, a testvéreket, tanuljuk meg már otthon ezt az éneket, hogy együtt énekelhessük Tahiban augusztus 19- én! Azok se maradjanak ki, akik esetleg nem tudnak részt venni az idei konferencián, hadd váljon közkinccsé közösségünkben ez a bátorító, vigasztaló, gyönyörködtető ének!
Kérjük meg az Egyházzenei Tanfolyamról hazatérő növendékeket a gyülekezetben, hogy legyenek segítségünkre a megtanulásában, illetve meg is hallgatható a tanfolyam kórusának előadásában a záró istentiszteletről készült videó végén.
Az ének az Egyházzen Tanfolyam növendékeinek előadasában:
Hírösszefoglaló a Pencen megrendezett sátoros evangélizációról. A 26 perces filmet a PAX TV sugározza 2018. augusztus 7-én, a Békesség Hírnöke című baptista magazinban.
A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapján augusztus 2. a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. 1944. augusztus 3-ára virradó éjjel számolták fel a nácik az auschwitz-birkenaui lágerben kialakított cigány családi tábort.
Közel háromezer férfit, nőt és gyermeket pusztítottak el a gázkamrákban. De mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani, a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. Velük együtt ezen a napon a II. világháború alatt Európa-szerte tízezrével meggyilkolt szintikre és romákra is emlékeznek.
A porajmos a II. világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás.
Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy soha többé ne történhessen meg, és semmire ne legyen magyarázat az erőszak, a kegyetlenség, az embertelenség! Imádkozzunk, hogy a gyűlöletet és gonoszságot meggyőzze és legyőzze a szeretet, hogy a világ meglássa, hogy a Világosság győzött a sötétség felett, és elfogadja, hogy a megváltó Jézus Krisztus győzött a halál felett!
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,1–3)
„Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.” (Lk 13,20–21)
A hónap gondolata
Az Úr Jézus a főpapi imájában így könyörög az Atyához: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból” (Jn 17,15a) és „ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba” (Jn 17,18). Ahogyan az első keresztények számára is nehéz volt egyszerre elkülönülni, mégis „benne lenni” az akkori társadalomban, úgy ma is az egyik legnagyobb kihívás ennek a törékeny egyensúlynak a megteremtése. Részt venni és hatni: ez a tanítványság küldetése. Már a kezdetektől az igazi keresztények mertek másképp cselekedni a Szentlélek ereje által: bőkezűen adakoztak, a betegeket, özvegyeket kiemelten támogatták, kórházakat hoztak létre, felhívták a figyelmet az emberi élet szentségére, katasztrófák idején az elsők között nyújtottak segítséget, kitartottak a nyomorúságban, elnyomásban, megmutatták, milyen az igazi bizalom Isten felé, másképp reagáltak a konfliktushelyzetben… Visszatekintve egészen más lenne a világ a keresztények hatása nélkül. Óriási jelentőségű az ő példájuk számunkra, és nekünk is van lehetőségünk az Isten Szentlelke által hatni a környezetünkre. „Gyümölcseinkről” ismerik fel a bennünk élő Krisztust, ez az a hatás, ami működésbe lép, dolgozik sokszor láthatatlanul.
A hónap kérdése
Hogyan építem személyesen Isten országát? Hogyan építi az a közösség, amelyhez tartozom? A gyermekeim, a családom milyen példát látnak tőlem? Hogyan fáradozok a környezetem, a társadalom formálásán egyénileg?
A hónap imája
Uram, segíts, hogy általad hatással legyek a világra, a környezetemre! Add, hogy elvégezzem mindazt a feladatot, amit rám bíztál, hogy legyen erőm szólni vagy hallgatni, bölcsességgel és szeretettel biztatni és inteni, de főként jó példával elöl járni! Ámen.
Egészségnapra hívtuk 2018. június 16-ára Tiszaföldváron a Révay Györgyről elnevezett intézményünk dolgozóit, amelyre a hírverés ellenére a vártnál kevesebben jöttek érdeklődők, de ez egyáltalán nem vette el a kedvünket, köszönhetően a munkacsoport derűs és elkötelezett hozzáállásának is. Nagyon jó volt a hangulat, és ugyanúgy részesültünk a vizsgálatokból és az előadásokból. Az egészségügyi munkacsoport szakmai vezetője, dr. Nagy Imre váci érsebész főorvos érszűkületi szűrővizsgálatot, felesége, Mária, aki műtősnő, vércukor- és vérnyomásmérést, és az eredmények ismeretében tanácsadást tartottak.
Tibay Rózsa kecskeméti dietetikus az egyéni tanácsadás mellett előadást is tartott. Elmondta, hogy hazánkban 600.000–700.000 főre tehető a diagnosztizált cukorbetegek száma, de még legalább egymillió további honfitársunk a cukorbetegség kezdeti szakaszában van vagy esetleg már cukorbeteg, csak még nem ismerték fel nála és nem kap kezelést sem. Ezért fontos, hogy rendszeresen ellenőriztessük a vércukorszintünket és hasonlóan a vérnyomásunkat is, illetve menjünk el az életkornak megfelelően ajánlott szűrésekre. Megtudtuk, hogy a cukorbetegség családi halmozódása esetén nemcsak az öröklődésnek, hanem annak is van szerepe, hogy milyen étkezési szokások alakultak ki a családokban, milyen példát adunk tovább a gyerekeinknek. Személyre szabott táplálkozási változtatásokkal meg lehet előzni egyes cukorbetegség-típusok kialakulását, illetve jól lehet kezelni azokat. Mészárosné dr. Seres Leila a mozgás egészségmegőrző, betegségmegelőző, sőt számos betegségben a mozgás gyógyszerszerepéről beszélt a sport és a mindennapi élet példáin keresztül bemutatva ennek fontosságát. A felnőtteknek napi 30 perc, a gyerekeknek legalább egy óra intenzívebb mozgás ajánlott a szív- és érrendszeri, a cukorbetegség, az elhízás, egyes daganatos betegségek, depresszió, szorongás megelőzése, kezelése céljából. A sort folytathatnánk. Kiemelte, hogy a gerincbetegségek megelőzése szempontjából is fontos lenne a mindennapos, kb. 20 perces otthoni gyógytorna, főleg akkor, ha már elmúltunk 30 évesek és ülő életmódot folytatunk vagy sokat számítógépezünk. Nemcsak akkor ajánlott elkezdeni, ha már fáj a hátunk, derekunk, hanem pont ezen panaszok megelőzése céljából, mert jobb a betegségek kialakulását megelőzni. Ha már van panaszunk, akkor orvosi kivizsgálás mellett gyógytornásszal egyeztetve ajánlatos folytatni a tornát.
Az előadásokon túl a vizsgálatokon is részt vettünk, és megnyugtató volt számunkra, ha nem találtak semmi bajt. Ha mégis magasabb vérnyomást vagy vércukrot mértek a szűrésen részt vevőknél a munkacsoport szakemberei, akkor a háziorvoshoz küldték a kedves megjelenteket további kivizsgálás céljából. Illetve a helyszínen ellátták őket hasznos tanácsokkal, hogy mi ilyenkor a teendő, milyen diétás, életmódbeli változtatásokat kell majd tenniük, ha az orvosi kivizsgálás is megtörténik, és megfelelő gyógyszerek is szükségesek lehetnek. A mai világban, amikor annyi téves információ forog közszájon, nagyon fontos, hogy legyenek bátor és szorgalmas emberek, akik az igazságot hirdetik. Sokat tanultam az előadásokból. Hiszem, hogy az Úr a résztvevőkön keresztül meg fogja az áldást sokszorosítani.
A testünk és a lelkünk Isten alkotása, fontos, hogy vigyázzunk rá! A Baptisták az Egészségért Munkacsoporttól ebben kaptunk segítséget, amit ezúton is köszönünk!
Szabó Mihály Balázsné (Csurgai Marika) Dr. Mészárosné dr. Seres Leila
A zeneakadémiai alap kürt diplomakoncertem előtt két hónappal még úgy éreztem, hogy nagyon jól megy minden, ahogy mondani szokás, „felmenőben a csillagom”. Egyik reggel azonban arra ébredtem, hogy nem tudok kürtölni. Nem igazán éreztem a számat, nem engedelmeskedett nekem a hangszer, nem az történt, amit én akartam. Nagyon megrémültem. Mivel ez két hét után sem múlt el, a diplomámat le kellett mondani, a kürtöt le kellett raknom.
Minden nyáron megtartásra kerül az Egyházzenei Tanfolyam immár 43 éve. Közben karvezető- és orgonistanemzedékek nőttek föl, így nem csoda, ha a tanfolyam jó híre apáról fiúra szállva is terjed felekezeti, valamint országhatáron belül és kívül. A július 1–8. közti intenzív zenei képzés helyszíne idén is az Újpesti Baptista Imaház volt a szomszédos evangélikus és református templomokban orgonagyakorlási lehetőséggel. Gyermekek, fiatalok, kis- és nagygyermekes anyukák-apukák adták idejüket, erejüket, önmagukat a szent, azaz Istennek szánt ének és zene szolgálatának tanulására az idén mintegy 25-en, valamint az estéről estére összegyűlő kórus, köztük szép számmal korábbi növendékek, akik ilyen módon is szerettek volna részesülni a tanfolyam áldásaiból, mert saját tapasztalatból tudják, micsoda lelki kincsestár nyílik meg ezeken a heteken.
Következzen néhány személyes vallomás betekintésül az idei tanfolyam különleges légkörébe
Tóth Máté (Miskolc): A Belvárosi Baptista Gyülekezet támogatásával jöhettem idén a tanfolyamra, amelyről Szűcs Sándor testvértől hallottam, aki gyülekezetünkben évtizedeken át vezette az énekkart, és a tanfolyamon is oktatott. Szerettem volna technikailag fejlődni, hogy a mozdulataim jobban kifejezzék, mit várok az énekkartól, mi az elképzelésem az énekről. A legnagyobb örömet számomra a tanfolyami légkör jelentette, a kedves hívő fiatalok és tanárok, akiket megismerhettem. Kedvenc énekeim voltak a héten a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét; Ó, nézd a Golgotát; Hogyha az Úr nem építi a házat. A dallamviláguk és igei mondanivalójuk fogott meg. Egy biztosabb karvezetési alapot, új ismeretségeket, jó élményeket viszek haza magammal a hétről.
Benkő Kaba Pécsről Fotó: Asztalos Imre
Benkő Kaba (Pécs): Először hét évvel ezelőtt a nagymamám íratott be az Egyházzenei Tanfolyamra, így ismertem meg. Minden évben nagyon várom, számítok arra, hogy remekül fogom érezni magam, és ebben még sohasem csalódtam. Idén a legnagyobb örömet egyértelműen a társaság okozta. Akármilyen zseniális is az itt folyó oktatás, számomra az nyújtja a legnagyobb örömet, hogy remek emberekkel vagyok körülvéve, és olyan kitűnő hangulatot teremtenek, amit nagyon nehéz körülírni. A sok gyönyörű ének közül idén az Ó, nézd a Golgotát volt a kedvencem (Evangéliumi karénekek, 86). Mindig nagyon megdöbbentő hallani ezt az éneket, de most különösen is az volt, ami a fantasztikus éneklésnek, de elsősorban a karvezető átható vezetésének volt köszönhető. Hogy mit viszek haza magammal? A válasz egyszerű: remek énekeket és életre szóló élményeket.
Hodozsó Péter (Őrbottyán): Már gyerekkorom óta tudok erről a tanfolyamról. Családapaként iratkoztam be idén az első évfolyamra. Azért szerettem volna itt tanulni, hogy hasznos szolgája legyek az Úrnak, és azt a talentumot, ami már megvolt, kamatoztassam a gyülekezet javára. Az alapdolgokat biztonsággal megtanították. El tudok indulni így. És sok új énekkel is megismerkedtem. Közülük számomra az most a legkedvesebb, amit vezényeltem a csütörtöki istentiszteleten, mert sokat járt bennem. A dallama már korábban is tetszett. Hogy mit viszek haza a hétről? Reménységet!
Deák Szabolcs Csaba és Tóka Szabolcs Fotó: Asztalos Imre
Deák Szabolcs Csaba (Szilágynagyfalu): Édesapámtól hallottam a tanfolyamról, és ő támogatott abban, hogy részt tudjak venni rajta. Szerettem volna fejlődni zeneileg. Orgona tanszakosként számomra az okozta a legnagyobb örömet, hogy Tóka Szabolcs művész úr nemcsak a tanárom volt, hanem jó barátommá is vált. Kedves énekem volt a Várván vártam az Urat (2016), és azok az énekek, amelyekben hallható volt az orgona sokszínűsége és erőteljes, felemelő hangja. Remélem, kicsivel több tudással térek haza, mint amennyivel jöttem. A fújtatás már jól megy! (nevet)
Fakó-Süveges Tímea Albertirsáról Fotó: Asztalos Imre
Fakó-Süveges Tímea (Albertirsa): A gyülekezetünkben hallottam a tanfolyamról 25 évvel ezelőtt. Abban az időben négyszer-ötször részt is vettem a harmónium szakon. Háromgyermekes anyukaként most karvezetésre jelentkeztem, nagyon vártam, tudtam, hogy óriási élmény lesz. A legnagyobb örömet nekem a tanárok személye jelentette, a szeretetteljes testvéri közösség, hogy gyarapíthatom a tudásom, és a sok csodálatos ének. Mind a kedvencem volt! Mind más, mindnek óriási mondanivalója van. A zene csoda, különösen ha isteni tartalommal párosul. Teljesen feltöltött ez a hét. Fantasztikus hangulatot, új barátokat viszek magammal a szívemben, új énekeket, több tudást, szeretetteljes testvéri közösséget.
Sallai Eszter Fotó: Frittmann Zsombor
Sallai Eszter (Arad): Anyukámtól hallottam a tanfolyamról. Nem volt sok elvárásom, mert még nem voltam ilyenen, viszont egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jók voltak a közös étkezések, a csoporttársakkal való beszélgetések, valamint a jó hangulatban telt órák. Szinte mindegyik ének nagyon tetszett, kedvenceim voltak az énekórán tanult énekek. Jó emlékeket és (új) zenei ismereteket viszek haza magammal.
Sallai Krisztina Fotó: Frittmann Zsombor
Sallai Krisztina (Arad): Az interneten olvastam a tanfolyamról. Azt gondoltam, olyan lesz, mint egy iskola: reggeltől estig csak tanulás szigorúsággal, komolysággal és nagy elvárásokkal. A legnagyobb örömöt az jelentette, hogy az itteniek nagyon kedvesek voltak, szeretettel fogadtak be minket, újakat. És valóban egész nap órákon voltunk, mégsem untam, nagyon jó volt a hangulat. Sokat tanultam a karvezetésről, a kottaolvasásról és az éneklésről is. A legtöbb ének új volt a számomra, így ezekkel is gazdagodtam. Nincs kimondottan kedvenc énekem, egyik szebb volt, mint a másik. A tanuláson kívül megismertem a csoporttársakat. Nekik köszönhetően sok jó élménnyel térhetek haza.
Veres Dániel (Barót): Már negyedik éve járok a békéscsabai karvezetőkurzusra, ott hallottam az Egyházzenei Tanfolyamról. Amikor jelentkeztem, kíváncsiság volt bennem, és egy pici szorongás, hogy intenzitása miatt vajon milyen lesz a békéscsabaihoz képest. A héten a legnagyobb örömöt a közös éneklések jelentették számomra (kórus, gyülekezet), a tanárok szakmai felkészültsége, a krisztusi szeretet, ami összefogta az egészet. Egység volt, közös nevező. Először az első ének volt a kedvencem, amit tanultunk. Aztán vettünk egy másikat, akkor az lett a kedvencem, és így tovább, mindegyiket szerettem! Hogy mit viszek magammal haza a tanfolyamról? Az orgonát síponként – ha tehetném – az orgonistával együtt! (nevet) A tréfát félretéve: az élményt, a zengő evangéliumot, amit elénekeltünk. Sokszor eszembe fog jutni.
Jobbágy Csenge Fotó: Mészáros Kornél
Jobbágy Csenge (Újpest, a tanfolyam legfiatalabb növendéke, aki a záróünnepély napján töltötte be tizedik évét): A dédnagypapámtól, Beharka Páltól hallottam a tanfolyamról. Nagy várakozás volt bennem. Az okozta a legnagyobb örömöt számomra, hogy vezényelhettem a nagy kórust. Az Isten örök irgalma című ének volt a kedvencem, azért, mert én vezényeltem. Szép emlékeket viszek haza a hétről.
Beharka Pál, aki már az alapításnál is ott volt Fotó: Mészáros Kornél
Szabó Szabolcs (Albertirsa): 21 éve voltam legelőször az Egyházzenei Tanfolyamon, az unokatestvéremtől hallottam róla, aki már korábban részt vett raja. Idén a tanárom, Oláh Gábor bátorítására jöttem. Célom volt a szakmai fejlődés, és szerettem volna feltöltődni lelkileg a korábban itt megismert énekekkel, melyek számomra kedvesek. A legnagyobb örömet a tanfolyam légköre jelentette, amely újra betöltötte a szívemet, és a találkozás a régi ismerősökkel. Kedvenc énekem volt a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét. Az ének szövegével tudtam azonosulni, saját érzéseim fogalmazódtak meg benne. Mit viszek haza magammal? Megerősítést, lelkesítést a szolgálatban. Ha sokszor nehéz is a szolgálat, a maximumra törekedjek, és használjam a tudásomat, ne ássam el, hanem kamatoztassam. Boldogság és békesség van a szívemben, mert újra itt lehettem. Nemcsak a tudásom gyarapodott, hanem lelkileg is feltöltődtem.
Köszönet a növendékeket küldő családtagoknak, gyülekezeteknek, az őket tanító tanároknak, a lehetőséget biztosító szervezőknek, és legfőképpen a mindenható Istennek!
Süveges Szilárd Albertirsáról Fotó: Asztalos ImreKulcsár Szintia Fotó: Frittmann ZsomborTanfolyami növendékek: Sallai Eszter, Kulcsár Szintia, Sallai Krisztina Fotó: Frittmann ZsomborMészáros Kornél újpesti és Eszes Zoltán csömör–cinkotai lelkipásztor a záró istentiszteleten Fotó: Asztalos ImreA tanfolyam kórusában idei és korábbi tanfolyamisták énekeltek Fotó: Asztalos ImreA csütörtöki istentiszteleten Papp Szabolcs hirdetett igét Fotó: Mészáros KornélSallai Krisztina vezényli az énekkart Fotó: Frittmann ZsomborA kórus a zárón Fotó: Asztalos ImreVincze Kármen Debrecenből Fotó: Asztalos ImreÁdány Rebeka Budáról Fotó: Asztalos Imre
A csoportfelvételen balról jobbra: a Lakatos házaspár Hernádról (László és Erika), Janet és Michel van Boxtel holland misszionárius házaspár, Káló Borbála és András Olaszliszkáról, Hannó Tramper és Rode holland házaspár, Balogh István (Bánya u.-i szálló) és Tőtős János. Hiányzik a felvételrő: Kalányos Ferenc (Jászberényi u.-i szálló) és Balogh Gábor (Bánya u.-i szálló)
Első bemerítési alkalmunkat tarthattuk Kőbányán, amikor kilenc személy merítkezett be.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
Loading...
Reload document 
Open in new tab 
Közel háromezer férfit, nőt és gyermeket pusztítottak el a gázkamrákban. De mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani, a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. Velük együtt ezen a napon a II. világháború alatt Európa-szerte tízezrével meggyilkolt szintikre és romákra is emlékeznek.
Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy soha többé ne történhessen meg, és semmire ne legyen magyarázat az erőszak, a kegyetlenség, az embertelenség! Imádkozzunk, hogy a gyűlöletet és gonoszságot meggyőzze és legyőzze a szeretet, hogy a világ meglássa, hogy a Világosság győzött a sötétség felett, és elfogadja, hogy a megváltó Jézus Krisztus győzött a halál felett!
