Kezdőlap Blog Oldal 532

Közösség építése – Krisztussal, egymással

„Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

Egy templomnak masszív falai vannak. Így tud csak állva maradni az évszázadok alatt, és befogadni az Istent imádókat. Egy háznak szilárd falai kell hogy legyenek, melyek elbírják a tetőt s az ott lakókat. Egy autónak erős szerkezetre, burkolatra van szüksége, hogy bírja a sebességet, és védje a benne utazókat. Ezek a falak kellenek, de el is választanak: kintieket a bentiektől, védetteket a védtelenektől, külsőket a belsőktől. De milyen az Isten országa, az ő népe? Milyen az a közösség, melybe hívunk minden embert? Annak miféle határai vannak?

Krisztus személyes ismerete és a benne hívők közösségéhez való kapcsolódása alkotja ezeket a határfalakat. Minden ember felé nyitott az Isten országa, de lényegileg más az ő gyülekezete, mint minden más emberi közösség. János apostol ezért írja levelének bevezetőjében, hogy tanúságot teszünk Isten látott, megtapasztalt valóságáról, hogy Krisztussal való közösségre hívjunk mindenkit. Ezáltal jöhet létre az egymással való testvéri közösség is, hisz lényünk legfontosabb részében eggyé lettünk: Krisztus bennünk való életében.

Legyen tehát 2019 a közösségépítés éve!

Közösségépítés, amelyet a Megváltóval való találkozás alapozhat meg. Közösségépítés, melyet a megváltottak egymásra találása erősíthet és szélesíthet ki. Közösségépítés, mely folyamatosan nyitott, mert Krisztus és az ő egyháza állandó mozgásban van. Újabb és újabb emberekhez, csoportokhoz érünk el, és a benne megnyert élet közösséget épít. Álljunk meg azonban itt egy kicsit. Milyen erős, mennyire érezhető ez a közösség egyházunkban? Mennyire működik a közösség a gyülekezeteken belül, a gyülekezetek között, a különféle szolgálatok és szolgálók között? Határtalan szeretettel és befogadással tudunk-e fordulni az új hívők, az új közösségek, mindazok felé, akiket megérint az Isten szeretete? Meggyőződésem, hogy a Krisztusban hívők közössége megerősítésre, építésre szorul ma is!

Építhetjük kölcsönös tisztelettel, azaz egymás személyének, szolgálatának, eredményeinek és törekvéseinek megbecsülésével.

Építhetjük időnk odaszánásával, azaz figyelmes megértéssel, meghallgatással, a találkozási alkalmak megragadásával.

Építhetjük passzívan és aktívan, azaz megbízható részvételünkkel és építő kezdeményezéseinkkel.

Építhetjük kipróbált hűséggel, azaz egymás és közös feladataink melletti kiállással, megbízható társlétünkkel.

Építhetjük egyszerűen közös Krisztus-dicsőítésünkkel, melyben egyre jobban meglátszik majd hitünk középpontja és valósága: ő a Feltámadott!

Építhetjük számos más módon, mindabban, amiben Urunk eszközzé tesz bennünket egymás és a világ számára!

Szánjuk rá tehát magunkat 2019-ben a közösség, benne baptista közösségünk építésére, naponkénti megélésére! Erősítsük meg kapcsolatainkat a gyülekezeten, a gyülekezeti kiscsoporton, a családunkon belül! Szélesítsük a közösségünket a szomszéd gyülekezetekkel, intézményeinkkel, benne azok hívő tagjaival! Tágítsuk közösségünk határait a környező országok baptista testvéreivel, különösen a március végén Varsóban rendezendő ApCsel 1,8 konferencia alkalmával! Fogadjunk be minden Krisztushoz közeledőt, hogy épülhessen az ő országa az ő dicsőségére! Legyen teljes az örömünk úgy, ahogy az apostol biztat bennünket:

„Ezt azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen!” (1Jn 1,4)

Papp János
egyházelnök

Hogyan emlékezzünk jól az elmúlt évre?

Saját történelmét sokféleképp értelmezheti egy-egy ország. De az teszi helyesen, akit történelmének önértelmezése olyan jelen- és jövőbeli pályára vezet, amelyik segíti kibontakozását, fejlődését és más országokhoz való pozitív és segítő hozzáállását.

Ugyanígy van saját sorsunkban, egyéni történetünkben is.

Hajlamosak vagyunk a múlt történéseit olyan alapon rendezni jókra és rosszakra, hogy az milyen érzéseket és reakciókat váltott ki bennünk, és milyen következményei lettek a körülményeinkben.

Ilyenkor pusztán az a mérlegelésünk alapja, hogy a külső események hogyan értek bennünket. Ilyenkor úgy gondolunk magunkra, mint akik inkább passzív elszenvedői a jó vagy rossz történéseknek. Ilyenkor úgy értelmezzük önmagunkat, mint akik valójában azok vagyunk, amik a körülményeink. És akik ki vagyunk téve tehetetlenül a történések kiszámíthatatlan áradatának.

Pedig ha egy rossz vagy jó emlékű esemény nem hozott változást, igazából meg sem történt a ránk való hatás szempontjából. Nem csupán tanítónk minden helyzet, minden esemény, hanem erősítőnk és változtatónk is. Természetesen vannak történések, melyek jobban változtatnak, és vannak, amelyek inkább megerősítik a jót, vagy kiszedik a rosszat belőlünk. Nem szabad leragadni a mindennapok felszínén, hogy csupán külső eseményekként fogjuk fel saját életünk történéseit.

A Krisztus-hívő ember számára az önértelmezés alapja a belső állapot, a belső hozzáállás, attitűd. Ezért a múltam mérlegelésének alapvető szempontja az, hogyan és milyen belső állapotban, milyen hozzáállással, milyen felkészültséggel vettem részt aktívan az eseményekben. Igazából azzal kell foglalkoznom, hogy az eseményekben, amelyek érnek, melyekben részt veszek, felkészült és erős legyek, bízzak Istenben, segítőkészen és szeretettel viszonyuljak az emberekhez, pozitívan keressen a legjobb megoldást, előrevigyem a történést, tanuljak belőle, megérintsen és motiváljon új és jó dolgokra. Ha ez megtörtént, akkor sikeres vagyok, ha nem, akkor kudarcot vallottam, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgok történtek velem.

A bibliai József története erre az egyik legjobb példa. Testvérei jogosan vagy jogtalanul, de le akartak vele számolni nagyképűsége miatt. Ennek következtében József – bár a halált megúszta – rabszolga lett. Innen, a szamárlétra legalsó fokáról jutott végül az egyiptomi birodalom második székébe. Egy országot irányított, amikor testvérei a nagy kiterjedésű éhség miatt épp hozzá mentek gabonáért. Amikor többszöri találkozás után József felfedi magát a megtorlástól rettegő testvérei előtt, akkor a következőképp értelmezi múltja történéseit:

„Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” (1Móz 45,4–8)

Jók vagy rosszak voltak József emlékei testvéreivel kapcsolatosan? Természetesen szenvedett akkor, amikor testvérei kitaszították, eladták rabszolgának. De nem engedte, hogy teste és zsigeri érzései értelmeztessék vele saját múltjának történeteit. A történésekben igazi emberré vált, aki képes volt később ellenséges testvéreiről szeretettel gondoskodni. A történet elsősorban nem a megbocsátásról szól, hanem a saját múlt helyes, igazi megértéséről.

Miért kerültünk nehéz helyzetekbe 2018-ban? Hogy kiderüljön számunkra, mennyire helyes a belső hozzáállásunk, mit tartunk az adott helyzetben a legfontosabbnak. Milyen is a hitünk valójában? Tényleg Isten számunkra a legfontosabb személy? Vagy ő inkább elvek és szabályok együttese?

Persze a kiemelkedően örömteli és sikeres pillanatok is próbára tettek bennünket. Vajon mi értelme volt, hogy többet kerestünk? Miért történt, hogy elsők lettünk? Miért történt, hogy meggyógyultunk? Miért történt, hogy egészséges gyermekünk született? Miért történt, hogy nem haltunk meg? Azért, hogy kiderüljön, mennyire helyes a belső hozzáállásunk, mit tartunk az adott helyzetben a legfontosabbnak. Milyen is a hitünk valójában?

Utólag is érdemes átértelmeznünk ezek alapján a 2018-as évünk eseményeit. Imádkozzunk azért, hogy Isten megértesse velünk saját életünket, életünk történéseinek értelmét.

Mert ne azokért legyünk a leghálásabbak, amik csak megtörténtek velünk, amiket csak úgy megkaptunk, hanem azokért a pillanatokért, ahol igaz emberként, igaz hívőként voltunk és cselekedtünk. Mert azok voltak a legáldottabb pillanataink. Azokért adjunk legfőképp hálát ma, az év utolsó napján.

A titkos kamra

Újszövetségiexegézis-órán elmagyarázzák nekünk, hogy az Úr Jézus korában a szegényebb népréteghez tartozó embereknek egyetlen helyiségből álló otthonuk volt. Emögött gyakran csak egy kicsi kamrácska volt még, a tameion. Jézus az utcasarokról oda küldi imádkozni a tanítványait. Azt ígéri, hogy a mennyei Atya az ott, vagyis titkon elmondott imáikat meghallgatja.

125 éves a Bagaméri Baptista Gyülekezet

Forrás: ‎Kelemen Józsefné‎ – Bagamér múltjáról

A századforduló éveiben a vidék térségein főként földműveléssel foglalkoztak. A Nagyszalontán élő Kornya Mihály baptista parasztpróféta nyári vasárnapokon lovas fogatával és olykor gyalog is elindult hittérítő missziós útjára.

„Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül” (Mt 17,8)

Akik írásra adják a fejüket, legyen az regény, vers, egy apró cikk az újságban, vagy bármi, ami szavakat, papírt és tollat követel magának, azzal küzd, hogy mondanivalója mentes legyen a közhelyektől. Mert nem szívesen hallja/olvassa legtöbbünk azt, amit unos-untalan ismételgetnek, ennélfogva le is járatnak előttünk. Pedig ezeknek a közhelyeknek mély, gyakran nagy és fontos tapasztalatokon érlelődött üzenetük van.

Örkény István Csupa közhely (alcíme: Zsuzsának) című verse „csupa közhely”, mégis a legőszintébb szerelmi vallomás. Ő maga írja verséről a következőt:

„Én nem osztom azt a nézetet, amely most nálunk meglehetősen népszerű, hogy a közhelyek használhatatlanok, mert elkopnak. Ebből én csak annyit ismerek el, hogy elkopnak. Nem ismerem el, hogy használhatatlanok.”

A vers egy rövid gondolata három elcsépelt, mégis hihetetlen súlyú, használható igazságot fogalmaz meg nekünk, akik felett ismét elszállt egy esztendő (ez is közhely, ne feledjük):

„Múlik az idő. Rövid az élet. Minden perc drága.”

Ki merné vitatni mindezek igazságát? És mégis; mégis, mintha nem múlna az időnk, nem volna rövid az életünk, és nem volna drága minden percünk. Úgy pergetjük ujjaink között, mint az értéktelen port. Aztán meg élni vágyunk, kapkodón, lázadón, ész nélkül, habzsolni próbálva azt, ami apró falatokban adja csak a legnagyobb és legteljesebb élvezetet.

Amikor a naptárra tekintünk, pár dologgal szembesülnünk kell! Például azzal, hogy megint mintha kibabrált volna velünk az élet, merthogy olyan rövidre sikerült ez az év. A tavalyi karácsonyfa utolsó darabkái még csak most kerülnek bele a kályhákba, máris a hírek az új fák árain sopánkodnak. Vagy egy másik, amit érzékelünk, hogy egyre több az ünnep. Piros betűs is, meg amolyan „hétköznapias” is. Mindennek van már úgynevezett világnapja: ma, amikor e sorokat írom, a filozófiáé. Talán ezért lesz ez az írás olyan, amilyen… Egy biztos, még mindig jobb, mint ha október 15-én írtam volna, a falusi nők, illetve a kézmosás világnapján. Mondjuk, akkor „mosnám kezeim” minden leírt szó miatt!

Olykor megharagszunk a naptárra, olyan ősellenségnek tekintjük, mint a tükröt és a mérleget. Mintha ők tehetnének arról, amit mutatnak. A naptárnak, higgyük el, semmi köze az élethez! Nem lop meg, nem is gazdagít, csak figyelmeztet! Bölcsességet kér, máskor türelemre int. Megállást parancsol, sürgetően emlékeztet, vagy éppen lezár valamit, ami soha vissza nem tér. Az élet valami más. A címben olvasható bibliavers ennek lényegéről beszél. Jézus és néhány tanítványa egy nagyszerű helyen, remek társaságban töltenek időt. Olyannyira megragadja őket ez a küzdelmektől mentes, békés környezet, hogy a következőt mondják:

Uram, jó itt nekünk, építsünk sátrakat, hogy itt maradjunk!

Szinte azt akarják, hogy állítsuk meg az időt, betonozzuk be a pillanatot, hagyjunk csapot-papot (főként ez utóbbit) magunk mögött, kezdjünk itt egy új életet. Alig jut el fülükig az a mondat, ami elhangzik az őket meglátogató Isten ajkáról:

Ő (Jézus) az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!

És az idill szertefoszlik, és

„amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül”.

Mert az élet dolgos, küzdelmes, többnyire a csúcsok helyett nagyon mély völgyekben zajlik. Sokak számára zárt ajtók, hideg falak – és ugyanilyen szívek között.

Most ismét ünnepre készülünk. Várakozással, reménységgel, mert adni is akarunk és kapni is szeretnénk; mert mi tudunk adni is, elfogadni is. Szavak, tárgyak, programok tolakodnak elénk, hogy az élet és a szeretet hiteles legyen. Az ünnep lehet valóság, vagy maradhat illúzió, egyfajta megcsaló látomás. De miért is ne volna szabad túllátni a láthatókon? Lehet a tekintetünket felemelve megkeresni és meglátni azt az egyetlent, ami/aki az élet célját, értelmét számunkra összefoglalja. Ő Jézus, kinek születésnapját fényesen, flancosan, nem róla szólóan ünnepeljük. Sajnos, egy életre ott lehet felejteni őt a felállított Betlehemben, magára hagyhatjuk az ünnepi istentiszteletek ragyogásában, és lehet a neki szánt ünnepből ideges kapkodás, csalódások sorozata, kimerültség is, mire véget ér. Rajtunk múlik, mit választunk!

Minden szó, még a közhelyek is jobbak annál, mint a némaság ott, ahol a szavaknak igenis helyük van! Merjük ezen az ünnepen szavakba foglalni, amit érzünk, gondolunk, amit nem biztos, hogy könnyű, mégis ki kell mondani! Egy „szeretlek”, egy „fontos vagy”, „itt vagyok melletted”… nem sorolom.

Áldott, békés ünneplést kívánok!

Ajándékozás a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózatnál

Ez évben a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózatot választotta a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, hogy az ott nevelkedő gyermekeket megajándékozza a fogvatartottak által készített plüss játékfigurákkal, valamint a fogvatartottak által vásárolt édességekkel.

Archív videó a Cipősdoboz-akcióról

Idén 15 éves a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz-akciója. Öt éve, 2013-ban a tízéves Cipősdoboz-akció alkalmából így ünnepeltek a baptisták az Arénában:

Sikerrel zárult a Baptista Szeretetszolgálat idei Cipősdoboz-akciója

A Baptista Szeretetszolgálat idei 15., jubileumi Cipősdoboz-akciójában amerikai filmsztár, magyar autóversenyző, sportolók, népszerű énekesek, kiváló együttesek, közéleti személyiségek, televíziósok fogtak össze a magyarországi baptistákkal annak érdekében, hogy minél több rászoruló kisgyerek karácsonya válhassék boldogabbá, szeretetteljesebbé!

Baptista Művészeti Napok, 2018. 11. 23. Grassalkovich Antal Baptista Szakgimnázium, Hatvan

2010 elején végzett két művész, két baptista lelkületű alkotó – a hang, a kép és a mozgókép varázslói –, a debreceni Pető Áron gordonkatanár-zeneszerző és a budapesti Kiss Virág animációs tervező-grafikus látogatott el iskolánkba, hogy bemutassa rövidke metszetekben a nőinek ítélt hangszer férfierejét és a dinamikus animációs vonalak gyöngéd nőiességét.

Tízéves az önállóvá vált Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet

„Majd az Úr szavát hallottam, Aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8)

Ennek az elhívásnak tett eleget Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora, mikor Istentől kapott látása alapján belevágott a gyülekezetplántálásba Szegeden egyetemista évei alatt. Fizikailag még semmi sem látszott ebből 2008-ban. De Jézusnak terve volt (és van ma is) sok emberrel ebben a városban, ami szellemben már akkor megfogant ezzel az elhívással!

Az anyagyülekezetből, a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetből való kirendelés után Szegeden az egyetemi bibliakörben indult az Úr Jézust keresni vágyók felé való evangelizációs-plántáló szolgálat. A missziós szívvel megáldott hat gyülekezetplántálóhoz hamarosan új megtértek csatlakoztak az évfolyamtársak, ismerősök, barátok közül, és tovább duzzadt a létszám az alkalmakon. Ma már önálló bérleménnyel, nyolcszor annyi emberrel és számos szolgálattal rendelkezik Isten kegyelméből a gyülekezet: állandó jelenléttel és ifimunkával a Szegedi Tudományegyetemen (onnan számos megtért lélekkel); külföldi és belföldi kapcsolatokkal más gyülekezetekkel és plántálásokkal (köztük jó testvéri kapcsolatot ápolva és együttműködve a másik helyi baptista közösséggel); regionális bibliaiskolával; gyarapodó családokkal, bőséges gyermekáldással; és még lehetne sorolni…

A 10. szülinapi-hálaadó istentiszteletünkön Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója hirdette Isten igéjét a valódi áldásról, valamint ismertette velünk az Országos Tanács 100%-ban igenlő döntését, miszerint elfogadta közösségünk kérését, hogy – az anyagyülekezetünk támogatásával karöltve – szeretnénk önálló taggyülekezetté válni a Magyarországi Baptista Egyházban.

Ezen ünnepi alkalmon tovább bátorított és hálaadó-áldáskérő imát mondott értünk mint önállóvá vált közösségért – Durkó István mellett – Tóth Sándor szellemi-lelki atyánk, a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora, valamint a Szegedi Baptista Gyülekezet nyugalmazott gyülekezetvezetője, dr. Szili Mihály testvér, akik mindketten jelen voltak a tíz évvel ezelőtti kirendelési-avatási istentiszteleten is Debrecenben.

Dicsőség ezért Istenünknek, aki felszólít minket a munka további végzésére is, hiszen nem állhatunk meg félúton:

„Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!” (Péld 24,11)