Közösség építése – Krisztussal, egymással

0
701

„Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal.” (1Jn 1,3)

Egy templomnak masszív falai vannak. Így tud csak állva maradni az évszázadok alatt, és befogadni az Istent imádókat. Egy háznak szilárd falai kell hogy legyenek, melyek elbírják a tetőt s az ott lakókat. Egy autónak erős szerkezetre, burkolatra van szüksége, hogy bírja a sebességet, és védje a benne utazókat. Ezek a falak kellenek, de el is választanak: kintieket a bentiektől, védetteket a védtelenektől, külsőket a belsőktől. De milyen az Isten országa, az ő népe? Milyen az a közösség, melybe hívunk minden embert? Annak miféle határai vannak?

Krisztus személyes ismerete és a benne hívők közösségéhez való kapcsolódása alkotja ezeket a határfalakat. Minden ember felé nyitott az Isten országa, de lényegileg más az ő gyülekezete, mint minden más emberi közösség. János apostol ezért írja levelének bevezetőjében, hogy tanúságot teszünk Isten látott, megtapasztalt valóságáról, hogy Krisztussal való közösségre hívjunk mindenkit. Ezáltal jöhet létre az egymással való testvéri közösség is, hisz lényünk legfontosabb részében eggyé lettünk: Krisztus bennünk való életében.

Legyen tehát 2019 a közösségépítés éve!

Közösségépítés, amelyet a Megváltóval való találkozás alapozhat meg. Közösségépítés, melyet a megváltottak egymásra találása erősíthet és szélesíthet ki. Közösségépítés, mely folyamatosan nyitott, mert Krisztus és az ő egyháza állandó mozgásban van. Újabb és újabb emberekhez, csoportokhoz érünk el, és a benne megnyert élet közösséget épít. Álljunk meg azonban itt egy kicsit. Milyen erős, mennyire érezhető ez a közösség egyházunkban? Mennyire működik a közösség a gyülekezeteken belül, a gyülekezetek között, a különféle szolgálatok és szolgálók között? Határtalan szeretettel és befogadással tudunk-e fordulni az új hívők, az új közösségek, mindazok felé, akiket megérint az Isten szeretete? Meggyőződésem, hogy a Krisztusban hívők közössége megerősítésre, építésre szorul ma is!

Építhetjük kölcsönös tisztelettel, azaz egymás személyének, szolgálatának, eredményeinek és törekvéseinek megbecsülésével.

Építhetjük időnk odaszánásával, azaz figyelmes megértéssel, meghallgatással, a találkozási alkalmak megragadásával.

Építhetjük passzívan és aktívan, azaz megbízható részvételünkkel és építő kezdeményezéseinkkel.

Építhetjük kipróbált hűséggel, azaz egymás és közös feladataink melletti kiállással, megbízható társlétünkkel.

Építhetjük egyszerűen közös Krisztus-dicsőítésünkkel, melyben egyre jobban meglátszik majd hitünk középpontja és valósága: ő a Feltámadott!

Építhetjük számos más módon, mindabban, amiben Urunk eszközzé tesz bennünket egymás és a világ számára!

Szánjuk rá tehát magunkat 2019-ben a közösség, benne baptista közösségünk építésére, naponkénti megélésére! Erősítsük meg kapcsolatainkat a gyülekezeten, a gyülekezeti kiscsoporton, a családunkon belül! Szélesítsük a közösségünket a szomszéd gyülekezetekkel, intézményeinkkel, benne azok hívő tagjaival! Tágítsuk közösségünk határait a környező országok baptista testvéreivel, különösen a március végén Varsóban rendezendő ApCsel 1,8 konferencia alkalmával! Fogadjunk be minden Krisztushoz közeledőt, hogy épülhessen az ő országa az ő dicsőségére! Legyen teljes az örömünk úgy, ahogy az apostol biztat bennünket:

„Ezt azért írjuk nektek, hogy örömünk teljes legyen!” (1Jn 1,4)

Papp János
egyházelnök

Megosztás