A századforduló éveiben a vidék térségein főként földműveléssel foglalkoztak. A Nagyszalontán élő Kornya Mihály baptista parasztpróféta nyári vasárnapokon lovas fogatával és olykor gyalog is elindult hittérítő missziós útjára.
Bagamérba is eljutott a rokonszenves idegen. Látva a határban vasárnap is földjeiken robotoló emberek sokaságát, déli pihenőidőben a fák árnyékába hívta őket lelki beszélgetésre. A faluban magasló templomra mutatva emlékeztette hallgatóit az isteni parancsra: „hat napon át munkálkodj, a hetedik napon nyugodj meg minden fáradságos munkádtól”. Legyintettek az emberek templomra és Istenre.
A messziről érkezett hittérítő a kimerült és elveszett embert kereső isteni szeretetről szólt. Szavai megragadták a bagaméri emberek figyelmét. A településen az Oltyán-féle háznál 1893. november utolsó vasárnapján hivatalosan is megtörtént az első baptista istentisztelet a sokak által már ismert szónok és kísérete jelenlétében.
A településen működő református és görögkatolikus iskola mellett nagy népszerűségre tett szert a baptisták által szervezett vasárnapi iskola is. Egyre mélyülő bibliaismeret, négyszólamú éneklés, vonós- és fúvószene-oktatás bontogatta szárnyait. Az értelmiségi szinten működő körökkel is kapcsolatot tartottak a vidék missziójában fáradozó munkások. (Kodály Zoltán is tett említést valahol a magyaros énekre és zenére utalva a bagaméri baptisták jóízű énekléséről.)
1905-ben a szép számú közösségben személyes látogatást tett Udvarnoki András, a Baptista Teológiai Szeminárium alapítója. Ő vetette fel egy templom mintájú imaház építésének gondolatát. A gyülekezet első avatott hitszónoka Szűcs János gazdálkodó volt, aki minden vasárnapra odaszánta lovas fogatát családjával együtt a missziós szolgálatokra. Mivel az újszerű hitvallás követői 150 felnőttel, népes gyermek- és ifjúsági körrel bírtak, indokolt volt egy imaház építésének igénye. Az ingatlanvásárlás tényét a debreceni földhivatalnál 1910. december 12-én jegyezték be. Az építkezés 1911 áprilisában kezdődött el a hívők teljes önerejéből. Tervezője Molnár Gyula bagaméri építészmester volt, aki beépült a lelki közösségbe is. A templom- dombtetőre kézi erővel hordták fel az építőanyagokat. A munkanapokat istentisztelettel kezdték és zárták Szűcs János vezetésével.
A felépült imaház ünnepélyes megnyitására 1911. november 26-án került sor késő éjszakába menő ének-zenés istentisztelettel. A távolabbról érkezettek többen is jelezték, hogy szeretnének hasonló imaházat építeni. Később Álmosdon, Szilágynagyfalun és számos más helyen is épült a bagaméri mintájára baptista templom a bagaméri mester segítségével.
Az első világháború nagy megpróbáltatást jelentett a gyülekezet életében. Árván maradt gyermekek nevelését a közösséghez tartozó családok vállalták, akik később oszlopos tagjai lettek a gyülekezetnek. A trianoni határvonal (1922) azonban a lelki épülés szabad útját is keresztezte. A gyülekezet működését a budapesti központ ekkor még szerényebben, majd a második világháború kitörése és befejezése után az erősödő kapcsolat keretében támogatta.
Az 1956-os forradalom idején nagy megpróbáltatást szenvedett el az akkori lelkipásztor, de tapasztalta a közösség támogató szeretetét. Lelkészlakással körzeti egység alakult Bagamérban. (A gyülekezet 125 éve során tizenöt lelkipásztor látott el szolgálatokat.) A hittől és templomtól elidegenítő ideológia erős hatásait a bagaméri és a vidék közösségei kiállták, de idővel a bagaméri baptisták száma jelentősen megfogyatkozott. Mégis, a hitelődök áldozatos példája nyomán a megmaradt nemzedék a jelen nehézségei között is hittel néz a jövőbe.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
