Szeretettel szolgálni
Januárban lesz három éve, hogy Pataki Pál vezeti a Gödöllői Nyugdíjasok Egyesületét. A leköszönő korábbi elnök, Vass Károlyné – ahogy mindenki ismeri: Babi néni – egy nagy létszámú és rendkívül aktív szervezetet adott át, ami nem kevés feladatot jelentett. Az egyesület mindennapjairól és év végi feladatairól beszélgettünk Pataki Pál elnökkel.
Üldözött keresztény testvéreink Kínában
Kedves Olvasóm! Nem szeretnék „fotelteológus” lenni. Évente számos alkalommal utazom olyan országokba, ahol állami üldöztetést szenvednek el a keresztények. Iszlám országok ezek nagy többségben, de más is található közöttük. Nem állami pénzen megyek, hanem egyének adományaival és a magunk áldozatkészségével.
Hamarosan ismét Közép-Ázsiába utazom, hogy bátorítást és kézzelfogható segítséget vigyék a keresztényeknek. Ezért foglalkozom ezzel a témával, és csak az ezzel kapcsolatos kommenteket szeretném fogadni alább, nem egyéni, sokszor indulatoktól fűtött magyar, aktuál-pártpolitikai véleményeket minden más témakörben (bár az is fontos lehet, de nem ezen témát leuralva, elterelve erről a figyelmet).
Aki viszont ezen a területen kíván segíteni közelgő utam kapcsán, az keressen meg. A téma érzékenysége miatt csak privátban kommunikálhatunk.
Köszönöm szépen!
A kínai rendőrség kvótát bocsátott ki keresztyének letartóztatására
2018. december 18., Lindy Lowry Ázsia, Üldözési történetek
Kínában jelentések szerint fejvadászat indult a keresztények letartóztatására az egyház széles körű és egyre fokozódó megleckéztetésének részeként.
A Bitter Winter (Zord Tél), vallásszabadsági folyóirat hírül adta, hogy az északkelet-kínai nagyvárosban, Dalianban (6,6 milliós lakosságú) a rendőrkapitányságokat annak alapján értékelik, hogy hány keresztényt sikerült letartóztatniuk.
Az észak-koreai határ közelében lévő, Liaoning tartományi második legnagyobb városból, Dalianból származó rendőrtiszt elmondta a folyóiratnak, hogy kapitányságuk felhívást kapott a Nemzet Biztonsági Hivataltól, hogy a teljesítményértékelésük részeként meghatározták, hány keresztényt kell letartóztatniuk. A tiszt azt is közölte, hogy minden kapitányság a városban hasonló tervet kapott, mely segítségével egy százas skálán értékelik az adott rendőrállomást.
A főrendőrök az állásukat kockáztatják, amennyiben a kijelölt kvótákat nem teljesítik. A tiszt azt is elmondta, hogy bár ő maga nem akart keresztényeket letartóztatni, de fél a következményektől, ha nem tenné. A kvóták teljesítése közben a kapitányságok egymással kereskednek, amikor a keresztények neveit egyenként 70 dolláros áron vásárolják meg azoktól a kapitányságoktól, ahol már teljesítették a célkvótákat.
Széles körű leckéztetés
Az új szemlélet, valamint a Korai Eső Szövetsége Gyülekezet (az ország egyik legnagyobb földalatti házi gyülekezete) elleni legújabb támadások konkrét példáit mutatják be, ahogy a kínai kormány széles körben leckézteti meg a kínai egyházat és keresztényeket.
Mivel a kommunista kormány új vallási szabályokat vezetett be ez év februárjában, a kormánytisztviselők kényszerítik az egyházakat megfigyelő kamerák felállítására, a keresztek levételére, valamint letartóztattak egyházi vezetőket az állami hatalom aláásása miatt, átnevelő táborokba küldik a keresztény tanok követőit, valamint legújabban a be nem jegyzett házi közösségek tagjait tartóztatják le.
Az új szabályok tiltják az evangélium hirdetését és a szeretetszolgálatot, valamint korlátozzák a fiatalkorúak hitbeli nevelését, az adományok gyűjtését, illetve egyértelműen megtiltják a hitalapú tartalmak online megjelenését. Az egyházaknak regisztrálniuk kell magukat a kormánynál, így nyílik lehetőség az igehirdetések cenzúrájára, a kormánytisztviselők választhatnak vagy vethetnek el pásztorokat, vagy esetleg bármi más módon is beleszólhatnak az istentiszteletbe. A kormány az arcfelismerő technológiát is alkalmazza a bejegyzett egyházakban.
Imádkozzunk Kína keresztény vezetőivel
Mostanában az egyik belmissziós partnerünk, aki a kínai keresztény vezetők felkészítését végzi, osztotta meg látását: „A helyzet állandóan változik. Ne vonjuk le hamar azt a következtetést, hogy mire van Kínának szüksége. Imádkozzunk, hogy legyen a vezetőknek bölcsességük. Imádkozzatok velünk.” Konkrét imakéréseket is felsorolt a vezetők és az egyház támogatására:
• Állhatatosság. Imádkozz a kínai keresztényekkel és egyházi vezetőkkel, hogy állhatatosan meg tudjanak állni a növekvő nyomással és az üldözés erőszakos cselekményeivel szemben.
• Megerősödés. Imádkozz, hogy Isten erősítse meg az egyházát Kínában, hogy a következő nemzedéket is elérjék.
• Bölcsesség. Imádkozz, hogy a kínai egyházak vezetőinek legyen meg a bölcsességük, hogy tudják, hogyan kezeljék a rájuk nehezedő nyomást.
• Munkások az aratásba. Imádkozz, hogy az aratás Ura küldjön munkásokat az aratásba, hogy plántálják és ápolják azokat a magvakat, melyek végül előhozzák sok gyümölcsüket a királyságban.
Fordítás: Porcsin Norbert
A népi reformáció állomásai Erdélyben
A magyar baptisták Történelmi Bizottsága az „Erdélyi anabaptisták nyomában” címmel tanulmányutat szervezett 2018. november 9–12. között a tordai vallásbéke 450. jubileumi emlékévében. A történelmi helyszínek fölkeresésével, konferenciákkal, előadásokkal és gyülekezeti látogatásokkal tarkított tanulmányút állomásai a következők voltak:
Salyámosy Éva: Ülke, Bülke és Fütyülke, a három testvér…
Ez a 15. könyvem és a sokadik mesekönyvem. Minden mesémről örömmel és megtisztelve állítom, hogy az Úr diktálta és ő adta a szívembe, így lettek az én meséim tisztán keresztény, érdekes, lelket gyógyító és izgalmas gyermekmesék és gyermekregények, tele izgalmas fordulatokkal és áldásokkal.
Sok-sok gyermekszívet vigasztaltak már meg ezek a könyvek: hogyan dolgozzuk fel, ha elvesztünk valakit éppen egy csonka családban vagy haláleset kapcsán. Hogyan is érthető az, hogy az ember szívében sok kis szoba van, mindenkinek külön-külön. Mit tehetünk, ha csúfolnak, és vajon milyen az, aki ezt teszi. Érdemes-e tanulni, vagy sem? Hogyan találja meg Jézus szeretete azt a kicsit, aki még soha nem hallott róla…
Boldogító tudat a számomra, hogy mennyei Édesatyánk ilyen áldott dolgokra használ engem ebben a kemény világban, ahol a varázslás, a sárkányok imádata, a durvaság, a leuralás törekszik elfoglalni a kicsinyek szívét… a hasonlókkal együtt, sőt már mesekönyvben is láttam a Meleg Hercegek házasságát. Védeni és óvni kell a ránk bízott drága kicsi lelkeket, mert ez a gyalázat ömlik a tv-ből, a könyvekből, a játékokból és az egymás közötti kapcsolatokban is.
A keresztény tartalmú könyvek pedig nem unalmasak és nem áll meg rajtuk a por! Hogyan is gondolhatjuk ezt arról, ami egyenesen az Úrtól érkezik! Sőt igenis komolyan munkálkodik, amit a visszajelzésekből is tudok! Amire a gyerek azt mondja, hogy „Nem volt semmi!”, amit mélyen a szívébe zár, és nem beszél róla semmi kincsért, amiről még ő maga se tudja, hogy mi az és miért fáj… – mindezeket Isten meséje gyógyítja!
Már több mint két éve egyszer csak ott volt a szívemben ez a cím: Ülke, Bülke és Fütyülke, a három testvér… de nem tudtam vele mit kezdeni, bár tudtam, hogy majd mese lesz. Nyáron már egyértelművé vált, ez következik! Semmit se értettem! Már minden mesém megvolt, csak ez nem! Hosszan gondolkodtam és kértem az Úr segítségét, de semmi. Aztán arra jutottam, hogy az Ülke egy lusta testvér, aki mindig csak ül. A Fütyülke egy felelőtlen, mert mindenre fütyül, de ki az a Bülke? Végső kétségbeesésemben feltettem a baptista nők, a református nők oldalára, gyülekezethez és máshová is: anyukák, nagymamák, S. O. S., de semmi! Végül egy kedves nőtestvért hívtam fel Baján, Etelkát: Szerinted? Hangosan forgatta a szót a szívében, és egyszer csak felkiáltottam az ő gondolatai összegzéseként: Ülke, Ülke, Bibliához ül le… – mert így csúfolták őt. De a mese még sehol se volt. Panaszkodtam az Úrnak: Most mi legyen? Nagyon szorít már az idő! Minden mesét leírtam már, csak ezt nem! Segítség! De mintha csak egy szelíd mosoly szállt volna le a mennyből, ismét ott volt a szívemben: „Hányszor mondtam már, hogy ülj le, és diktálok.” S így is lett. Az volt a vágyam, hogy csodás dolgok legyenek benne, de semmi varázslat, mert az Isten gyűlöli. Megkaptam! Az volt a vágyam, hogy a bibliaolvasó gyermek bölcsessége példa legyen. Megkaptam! Az volt a vágyam, hogy humor és Isten dicsősége legyen benne. Megkaptam! Vidáman tanítani is szerettem volna, mint mindig… Megkaptam!
Most továbbadom nagy szeretettel. Nagy kérdésekre édes válaszok: Tud-e világgá menni a szobarend? Elcsellenghet-e egy nem szeretett mosoly? Biztos, hogy minden a másik hibája? Tud-e mesélni egy lábtörlő? Miért van kereszt minden csacsi hátán? Lehet-e okosabb egy gyerek, mint egy felnőtt? Hány napig tartson a gyereknap? Csodaország királya milyen menyasszonyt keres? Be lehet-e látni a mennybe? Ülke, Bülke és Fütyülke, vajon miről kapta nevét a három testvér, és jól van-e ez így? Izgalmak… érdekességek… és szeretett mesék… Aki többet szeretne tudni mindezekről, írjon: evakonyvek@gmail.com vagy hívjon baptifonon: 20/775-94-73. Mindenkinek mindig mindenhová eljuthatnak a könyvek, mert az Úr hívott el erre a szolgálatra, és mert ő így akarja!
Hogy írok-e még mesekönyvet? Nem tudom… De azt igen, hogy amiket eddig az Úrtól kaptam, azok mind értékesek és igen hasznosak a kis lelkeknek. Sok szeretettel kívánok áldott karácsonyi ünnepeket nemcsak a felnőtteknek, de minden kedves gyermek olvasómnak és leendő olvasóimnak is. Adja meg az Úr, hogy amilyen sokat fordítunk a testre, a lélek is kapja meg, amire szüksége van.
Karácsonyi célgyűjtés
Az Országos Tanács döntése alapján ez évi karácsonyi célgyűjtésünkkel csömöri testvéreink imaházépítését segíthetjük.
Díszparancsolat
A rím azt akarja érzékeltetni, hogy Isten parancsa, és ezért ugyanolyan életfontosságú, mint a tízparancsolat. A „dísz” azt, hogy ünnepi alkalom kapcsán hirdettetett meg. Ez az apróbetűs magyarázkodás meg azt, hogy bár ünnepi, de élethossziglan érvényes.
Az ünnepi idők gondos őrzését – mikor még ember sem volt – a Teremtő már az égitestekre bízta (1Móz 1,14). Nem mókuskerekes monotóniára születtünk, az örök tervben eleve benne volt az ünneplés. Az ember ennek megfelelően kezdettől fogva ünnepel. Isten népe is, csak másképpen. Az Ószövetség nagy zarándokünnepeinek kettős jellegében mutatkozik ez meg. Legfeltűnőbben a húsvét ünnepénél, ahol egy agrárünnep, a kovásztalan kenyerek ünnepe, meg egy vallási ünnep, a pászka fűződik össze – ahogy ezt kettős elnevezése is nyilván mutatja (Lk 22,1). Az ünnep két oldala azonban ugyanarról beszél: az egyik a természet rendjében megmutatkozó gondviseléséről, a másik az üdvtörténetben megnyilvánuló irgalmáról – együttesen: Isten jóságáról. Mivel a gondviselés egyetemes, kovásztalan kenyérrel más népek is megünnepelték; a pászka viszont csak Izraelé. Ugyanez a kettősség megjelenik a másik két zarándokünnepnél is. Nem csoda hát, hogy a karácsonynál is megtaláljuk.
Megváltónk születésének idejét nem ismerjük; akkor – kérdezhetné persze valaki – meg kell-e ünnepelnünk egyáltalán? Nem, nem kell (Róm 14,5–6)! De minden földre születettek között van-e rá érdemesebb? És – kérdezhetné valaki más – ha az egyiptomi szabadítás emlékezetére Isten ünnepet rendelt, az egész világnak felkínált szabadítás nem méltó-e rá? A keresztény századok igennel feleltek.
Megváltónk születésének időpontját ugyan nem ismerjük, de a célját igen. Maga hirdette ki:
„Én világosságul jöttem a világba” (Jn 12,46).
Ez a személyes vallomás adott támpontot – konkrét dátum híján – a megfelelő szimbolikus időpont megtalálásához. A téli napforduló, a természetnek ez a biztos, másodpercre kiszámítható fordulása üdvtörténeti valóságra emlékeztet:
„a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik” (1Jn 2,8).
A kettő közül az ünnepnek ez a természeti oldala a korábbi: gondoljunk a Noénak adott ősi ígéretre (1Móz 8,22). Mi sem természetesebb, mint hogy a nappalnak ez az alig észrevehető, de biztos növekedése az emberben reményt ébreszt, és rá örömet áraszt. Szerte a világon a legkülönbözőbb népek már ősidőktől fogva éledő reménységgel és áradó örömmel ünneplik. E fölött az egyetemes öröm fölött azonban ott ragyog az ünnep másik arca, Isten népének külön boldogsága:
„meglátogatott minket a naptámadat a magasságból.” (Lk 1,78)
Még sincs okunk elfordulni az ünnepnek ettől az egyetemes oldalától, sem jogunk elítélni azokat, akik itt megrekedtek. Hitünknek kétségtelenül javára lehet, ha az ünnepnek mind a két oldalát engedjük hatni. Jó a természet biztos rendjét hálával visszajeleznünk, mint akik tudjuk, Isten minden ígérete ugyanilyen szilárd. És jó – akár menten – mellétenni a karácsonyban betelt ígéret, a megváltás személyes és közösségi örömét.
Eltűnődőm: még csak most kezdődik a téli hideg, de vannak, akik a világosság lassú térhódításából mégis kihallják a bátorítást, és a megértett üzenet nyomán hálás bizakodással elkezdik tervezni a tavaszt. A reménység talán elindítja őket ünnepi istentiszteletre is, vagy imádságra indítja a karácsonyfa mellett. Bár az is meglehet, hogy gondolataik nem találnak ünnepélyes kifejeződési formát. És az is, hogy Isten mégis kedvesen tekint rájuk: „Valamit megsejtettek világom titkaiból, és tervezgetésükben ott van az Örök rendhez illeszkedni akarás áhítata.” – Ők a testvéreim.
És a sötétséggel harcot vívók is testvéreim… Meg akik örülni tudnak a homály legcsekélyebb visszaszorulásának… Meg akik teret készítenek a világosságnak. A jóért dobogó szívek, a csendes segítő kezek, az igazságot hűséggel támogatók.
Mind, akiket megérintett valami az ünnep egyetemességéből, akiket csendesen vonzani kezd a Szeretet és Jóság.
Ahogy az imént leírtam, hogy az igaz világosság már fénylik, önkéntelenül megjelent előttem a város – túlméretezett díszkivilágításával, tolakodó reklámfényeivel. Belém fájdult: a világosság is meghamisodhat. Ez nem a szelíden szaporodó adventi gyertyák robbanásszerű karácsonyi kiteljesedése – pedig annak kellene lennie. Ezt az üzleti szellem tartja ébren, nem a szeretet lelke élteti. Hogy szólna hát az Egyszülöttről, vagy akár csupán a napfény egyetemes, éltető reménységéről is!
Mégsem adok helyt magamban a mihaszna háborgásnak, csak az ünnepemet rontanám meg, és a környezetemet mérgezném vele. Advent- s karácsonyromboló érzelmek helyett akarom és tanulom észrevenni a szépet. Van, ahol a fények és színek játéka nemesen egyszerű, máshol művészien emelkedett. Ilyenkor meghallom a szépség ünnepi üzenetét. Hosszan sorolhatnám még örömmel, hogy a karácsony egyetemességének felismerése ki mindenkivel von közelebbi-távolabbi közösségbe. Aztán azt is, hogy mennyire megejt a békülni nem tudó ember békeakarása; önző szívünk szeretetet adni és kapni vágya; az illik- és kényszerajándékok hallatlan, talán az igazit meghaladó tömege. Átborzong rajtam a sejtelem: talán ez a sok elégtelen igyekezet, ez a sok meddő mégis-akarás indította Isten szívét irgalmas közbelépésre: a karácsony másik, mélyebb titkának megvalósítására. Ami már természetfölötti, amit a napforduló csak halványan példázni tud.
De ez a talán, ez a sejtelem kérdez is: mi jogon pereskedem a reklámfényekkel? Vagy Istentől távoli emberek silányború örömével, veszni indult sorsok alkoholos lázadásával, és a gondtalanok tartalmatlan dőzsölésével…? Ami Istent szánalomra indítja, azt a fölényes ítélkezés nem gyógyíthatja meg. A már idézett apostoli ige a szűnni kezdő sötétségről és már fénylő igaz világosságról önmagában csonka. Csak a megelőző tagmondattal egész:
„ami igaz őbenne és tibennetek”.
A sötétség megszűnése őbenne igaz – a világban nem. De ott is elkezdődött. S hogy visszaszorítható, azt mibennünk akarja nyilvánvalóvá tenni. Az igaz világosság már fénylik, ő mondta: „Elvégeztetett.” De elkezdett művét népe által teljessé akarja tenni. Ezért nevezheti az apostol parancsolatnak az idézett igét:
„új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”
A karácsony tehát kettős arcú ünnep: egyrészt annak felismerésére és ünneplésére szólít – ami már a természetben is látható –, hogy Isten gondoskodása időben és térben az egész világra kiterjed. Másrészt annak felismerésére és ünneplésére – ami az üdvtörténelem során bontakozott ki –, hogy csak Isten egyszülött Fiát ideajándékozó szeretetének elfogadásával lehet teljes a sötétség visszaszorítása és az igaz világosság egyetemes uralma. Az előbbiből látható, miért egyetemes ünnep; az utóbbiból, hogy miért Isten népének különleges ünnepe. Akik a kettőt egybelátják, azt is megértik, hogy az örömünnep miért életparancsolat.
Adventi vásár a Tahi-hídfőnél
