A népi reformáció állomásai Erdélyben

Tanulmányút a tordai vallásbéke 450. jubileumi évében

0
830

A magyar baptisták Történelmi Bizottsága az „Erdélyi anabaptisták nyomában” címmel tanulmányutat szervezett 2018. november 9–12. között a tordai vallásbéke 450. jubileumi emlékévében. A történelmi helyszínek fölkeresésével, konferenciákkal, előadásokkal és gyülekezeti látogatásokkal tarkított tanulmányút állomásai a következők voltak:

Történelmi megemlékezés Déva várában

Történelmi megemlékezés Déván

2018. november 9-én egy nemzetközi történészkonferenciára érkeztünk Dévára. Mintegy száz részvevő gyűlt össze Bethlen Gábor valamikori reneszánsz „nagy udvarházában”, a dévai vár alatti Magna Curia épületében. Az ünnepi találkozó fókuszában és különösen dr. Kovács Sándor helyi egyháztörténész előadásának középpontjában a történelmi jelentőségű 1568. évi Erdélyi Országgyűlés vallásügyi törvényalkotásának értékelése, a lelkiismereti és vallásszabadság kérdése és mindezekben Dávid Ferenc reformátor szerepe állt.

Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1520 – Déva, 1579) római katolikus lelkészként kezdte a pályafutását, majd Wittenbergben tanult, ahol Luther tanainak elkötelezett híve lett. Erdélybe hazatérve János Zsigmond fejedelmi udvarának főpapjaként hozzáfogott az egyház megújításához. Később a genfi reformátor, Kálvin teológiájának követője lett. Református püspökként terjesztette a reformáció eszméit Kolozsvárról kiindulva. Szervét hatására ariánus tanokat is vallott.

Déva várbörtöne, ahol Erdély reformátora raboskodott

Élete utolsó évtizedében anabaptista meggyőződésre jutott. Az 1568-as tordai országgyűlésre szerkesztett, 36 pontból álló tételjegyzékében a hitvalló felnőttkeresztség helyreállítását is célul tűzte ki a reformált egyházban. Magyar nyelvre fordította, majd 1570-ben Kolozsváron nyomtatásban is kiadta a „Könyvetske az igaz kerestyéni keresztségről” című, németalföldi anabaptisták által írt, 150 oldalas hitvédelmi iratot, amit Erdély-szerte terjesztett.

Többszöri próbálkozás után 1578-ban ismét Tordán tárta az országgyűlés elé a hitvalló felnőttkeresztség helyreállításának szükségességét az egyházban. (Ezt nyilvánvalóan Jézus parancsa szerint az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek nevében kellett volna gyakorolni.) Ez ismételt radikális újítási szándék miatt fordultak ellene unitárius hívei, élükön korábbi harcostársa, Blandrata György, aki be is vádolta őt az akkor már katolikus vallású Báthory Kristóf fejedelem előtt.

Ennek eredményeként Dávid Ferencet Gyulafehérváron letartóztatták és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Így került Dévára, ahol a várbörtönben éheztették és kínozták, majd 1579. november 15-én megölték. Erre a szomorú eseményre emlékeztünk szinte napra pontosan a Déva fellegvárában található börtöncella kapujában, amely fölött valaha ez a felirat volt olvasható: „Itt szenvedett mártírhalált Erdély reformátora, Dávid Ferenc, anabaptista hitéért”.

Történésztalálkozó Gyulafehérváron és Alvincon

Ősi protestáns templom Alvincon az anabaptisták erdélyi központjában

2018. november 10-én, szombaton a gyulafehérvári református templom szomszédságában található II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban fogadott bennünket házigazdaként dr. Gudor Botond református lelkipásztor-történész testvérünk, aki többek között az erdélyi anabaptista mozgalom egyik szakavatott kutatója.

Baptista történészek az alvinci templom szószékén

Délelőtt történelmi megemlékezésre, minielőadásokra és szakmai beszélgetésre került sor. Ennek keretében a magyar anabaptista múlt szakavatott kutatói adtak rövid áttekintést legújabb kutatásaik eredményéről. Ezekre a történelmi szemináriumi előadásokra a környékbeli református, magyar és román baptista, sőt katolikus lelkészeket és érdeklődőket is meghívtuk.

A konferencia után látogatást tettünk Alvincon az anabaptista habán telepesek erdélyi központjában. A Gyulafehérvár szomszédságában található Alvincon megtekintettük a „németek mezejét”. Itt a Maros partján volt valaha az az anabaptista település, ahol a hutterita/habán „újkeresztények” Bethlen Gábor fejedelem oltalma alatt 1621/1622 években letelepedhettek és törvényes védelmet nyerhettek.

Ősi baptisztérium nyomai a gyulafehérvári székesegyházban

Gyulafehérvárra visszatérve először a várba siettünk, ahol a Szent István királyunk által alapított ezeréves bazilikát kerestük föl. Az ősi székesegyházban a Hunyadiak mellett számos erdélyi fejedelem, köztük Bethlen Gábor fejedelem sírja is megtalálható, ahol együtt róttuk le kegyeletünket az üldözött anabaptisták bátor pártfogója előtt.
A templom egyik sarkában fölfedeztük a valamikori önálló baptisztérium, azaz keresztelő/bemerítőkápolna épületének körvonalait, melynek helyét most csak egy keresztelőkút jelzi.

A történelmi bizottság tagjai látogatás tettek az érseki palotában és levéltárban is, ahol Vass Csongor levéltáros segítségével számtalan szakszerűen tárolt eredeti anabaptista kódexet és feljegyzést, valamint több egyedi habán emléktárgyat tekinthettünk meg.

Torda a magyar vallásszabadság őrbástyája

Az 1568-as tordai vallásbékét kihirdető országgyűlés

2018. november 11-én, vasárnap Tordán megemlékeztünk a magyar vallásszabadság 450. évfordulójáról. Délelőtt a Tordai Magyar Baptista Gyülekezet ünnepi istentiszteletén bizonyságtételekkel, énekekkel kiegészített történelmi visszaemlékezés volt. Köszönjük Rajna Ottó helyi lelkipásztor és gyülekezetének együttműködését és vendégmarasztaló szeretetét.

Ezt követően kerestük föl a város főterén álló ősi templomot, ahol 1568-ban ülésezett az erdélyi rendekből álló magyar országgyűlés, és meghirdették a vallás szabad gyakorlását. Ennek eredeti szövege így szól:

Vallásszabadság emlékműve Tordán

„Minden helyökön a prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint és a község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszeritéssel ne kénszeritse az ü lelke azon meg nem nyugodván, de olyan prédikátort tarthasson, a kinek tanítása ő nekie tetszik. Ezért penig senki a superintendensek közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassák senki az religióért senkitől, az elébbi constitutiók szerént, és nem engedtetik ez senkinek, hogy senkit fogsággal avagy helyéből való priválással fenyögessön az tanitásért, mert az hit istennek ajándéka, ez hallásból leszön, mely hallás istennek igéje által vagyon.”

A templom mellett fölállított vallásszabadság emlékművénél néma főhajtással, imádsággal, koszorúzással gondoltunk vissza a nagy jelentőségű törvény megalkotóira és bátor képviselőire. A megemlékezés a magyar nemzeti imádság, a Himnusz eléneklésével zárult.
Amint az ismeretes, a 450 évvel ezelőtt, 1568-ban Tordán kihirdetett vallásügyi törvény emlékére a magyar parlament úgy döntött, hogy január 13-át ez évtől kezdve a magyar vallásszabadság napjaként nemzeti ünnepnek ismeri el.

Kolozsvár az erdélyi magyar reformáció fellegvára

A kolozsvári Szent Mihály-templom

Kolozsváron zárult a 2018. november 9–12. között megtartott, erdélyi anabaptisták történetét kutató „oknyomozó és tényfeltáró” tanulmányút és előadás-sorozat. Mint ismeretes, Kolozsvár volt a lutheránus (1557), a kálvinista (1564), unitárius (1568) és az anabaptista (1578) reformáció erdélyi kiindulópontja.

Több történelmi forrás is megerősíti, hogy a város főterén álló Szent Mihály-templom falai között hangzottak el azok a bibliai tanítások, amelyek hatására a három részre szakított Magyarország keleti tartományának fővárosa a magyar protestantizmus fellegvárává lett.

Kolozsváron 1570-ben magyarul nyomtatott anabaptista könyv a felnőtt hitvalló keresztség bibliai alapjairól

A tordai vallásbéke (1568) után az anabaptista tanítás is széles néprétegeket ért el. Ebben jelentős szerepet játszott Heltai Gáspár kolozsvári nyomdája, amely 1570-ben kiadta a „Könyvetske az igaz kerestyéni keresztségről” szóló, németalföldi anabaptista hittudósok által összeállított, 150 oldalas, magyar nyelvre fordított teológiai művet.

Ettől kezdve az anabaptista mozgalom az erdélyi protestantizmus időrendben negyedik jelentős irányzatává vált. Törvényes elismerésükre és hitvallásuk szabad gyakorlására Bethlen Gábor fejedelemsége idején került sor a kolozsvári Szent Mihály-templomban megtartott országgyűlésen, amit a fejedelem 1622. június 4-én kiadott rendelete erősített meg.

Erről emlékeztünk meg most Kolozsváron a magyar baptista gyülekezet ünnepi istentiszteletén, amikor az Ausztria, Felvidék/Szlovákia, Magyarország és Erdély képviseletében jelen levő egyháztörténészek/kutatók tettek tanúságot újabb felismeréseikről, az „elfelejtett” és sokszor „elferdített” múlt értékeinek felfedezéseiről.

Történelmi megemlékezés Rottmayer János kolozsvári sírjánál

A történészcsapat Kiss-Juhász Vilmos helyi baptista lelkipásztor vezetésével arra is sort kerített, hogy fölkeresse Kolozsvár egyháztörténeti szempontból jelentős színhelyeit, a főtéren álló Szent Mihály-székesegyház előtt álló Mátyás király szoborcsoport környékét, Mátyás szülőházát, a Farkas utcai ősi református templomot, a Babes-Bolyai Egyetem épületegyüttesét, végül a Házsongárdi temetőt, ahol megemlékezést tartottak Rottmayer János sírja mellett születésének 200. évfordulója kapcsán.

Az erdélyi egyháztörténelmi tanulmányút résztvevői

Az erdélyi egyháztörténelmi tanulmányút résztvevői

Végül hadd ismertessem a magyar történészcsapat – ausztriai, felvidéki, anyaországi és erdélyi – részvevőit: Kiss Lehel (lelkipásztor, az Erdélyi Baptista Történelmi Bizottság elnöke), Kiss Zoltán (lelkipásztor, a Kornya-örökség gondozója), Kelemen Sándor Tomi (Kornya Mihály életútjának kutatója), Erdélyi Sándor (a Pozsonyi Evangéliumi Könyvkiadó igazgatója), Lehotkai Sámuel (a Komáromi Selye János Egyetem hallgatója, kutató), dr. Mészáros Kálmán (a budapesti Baptista Teológiai Akadémia tanára, az MBE Történelmi Bizottságának elnöke), Mészáros Kristóf (általános iskolás, fotós), Duszka József (nyugalmazott életvédelmi nyomozó, a Baptista Teológiai Akadémia végzős hallgatója), Szegedi Attila (a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, anabaptista-kutató) és Vix József (az ausztriai Falkenstein várában kialakított anabaptista múzeum egyik iparosmestere). A történelmi tanulmányút zárómondata legyen most is ez: „Az igazak emléke áldott!”

Soli Deo Gloria!

Dr. Mészáros Kálmán
egyháztörténész

 

Megosztás