Jézus nevezte „élő víznek” azokat a szavakat, amelyekből és amelyek által bűnbocsánat, szabadítás, életváltozás valósul meg egy elromlott, bűnrabságban élő ember életében (Jn 4,1–26). Ez történt Samáriában egy ismeretlen nevű, mégis jól ismert személlyel, a samáriai asszonnyal.

Gyermekkorom óta ismert történet ez, amely szerint Jézus tanítványaival együtt Júdeából Galileába tartva most nem kerülte meg a két tartomány között lévő, zsidókkal ellenséges érzületű lakosságú Samáriát, amint gyakran tették, hanem keresztülmentek rajta. Így történt, hogy Samária Sikár nevű városának határában a Jákobról elnevezett kút mellett találkozott egy asszonnyal, aki élő vizet – vagyis üdvösséget – kapott Jézustól. Különösnek tartom, hogy János, aki a történetet leírta, így fogalmaz: „Samárián kellett átmennie.” (Jn 4,4) Miért? – kérdezem én. Csak egy válasz lehetséges: Azért, hogy ezzel az asszonnyal találkozzon. Vagyis Istennél (Krisztusnál) minden, különösen az üdvösséget teremtő találkozás tervszerűen történik. Jézus készült erre a találkozásra. Fáradtan pihenést keresett, és leült a Jákob kútja mellett. A tanítványokat élelemvásárlás céljából küldte el a közeli városba. Akkor jött vizet meríteni a kútból ez az asszony. Jézus vizet kért tőle. Az asszony nagyon meglepődött azon, hogy Jézus zsidó létére megszólította. Ki is fejezte csodálkozását. Ekkor Jézus feltárta előtte isteni méltóságát, és azt mondta: „Ha tudnád, hogy ki az, aki tőled vizet kért, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Az élő vízről pedig kijelentette, hogy „aki abból iszik, az soha többé meg nem szomjúhozik, mert örök életre buzgó forrássá lesz benne”. Különlegesnek kell tartanunk, hogy ez a samáriai asszony kételkedés nélkül fogadta Jézus ajánlatát, és mindjárt meg is ragadta: „Uram, add nékem azt a vizet, hogy ne kelljen eljárnom meríteni…” Jézus azt kérte az asszonytól: „Hívd ide a férjedet!” Erre az asszony válasza: „Nincs férjem.” Ekkor egy meglepő leleplezés történt. „Jól mondtad – válaszolta Jézus –, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, az nem férjed.” Igazában egy házasságszédelgőnek mondható személy volt az illető, aki kéje-vágya szerint váltogatta férjeit.

Különösnek azt kell tartanunk, hogy Jézus nem veti meg ezt az asszonyt a parázna életmódja és zűrzavaros élete miatt. Ugyanakkor világosan leleplezi, mert meg akarja szabadítani. Bűnismeret és bűnbánat nélkül pedig nincs bűnbocsánat és szabadulás. Jézus leleplezése arra is rámutat, hogy Jézus minden embert tökéletesen ismer, és hogy Jézus elől semmit sem lehet eltitkolnunk. De nincs olyan nagy bűn sem, amely Jézus Krisztus által ne volna rendezhető. Sőt, Jézus kínálja az asszonynak az élő vizet, a teljes szabadulást. Nemcsak a bocsánatot, hanem a szabadulást is, hatalmat a bűn fölött. Kegyelmi állapot állt elő, mert az asszony is rabnak tekintette magát, és szomjas szívvel kéri, keresi a bűneiből való szabadulást. A leleplezésekor nem megsértődik, hanem kapva kap azon, hogy mivel Jézus próféta, segíteni tud rajta. Hol találja meg a szabadulást? – kérdezi az asszony. – Hisz mást tanítanak Jeruzsálemben és mást a Garizim hegyén. Jézus azonban kijelenti, hogy nem kell mennie egyik helyre sem: ott és azonnal, lélekben és igazságban kész számára az Isten szabadítása. Mert az üdvösség a zsidók közül támadt, és eljött az óra, amikor megragadható. Kiderült, hogy az asszony jól tájékozott: tudta, hogy jön a Messiás, és ő majd elrendez mindent. Jézus pedig az asszonynak ezt a hitét látva bemutatkozott neki. Eléje állt és kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” (Jn 4,26) Óriási jelentőségű pillanat volt ez! Az asszony számára megérkezett a megoldás. Kivételes nagy eseménynek kell tekintenünk Jézusnak ezt a nyílt, egyenes bemutatkozását. A tanítványoktól például elvárta, hogy tanításaiból és csodáiból bemutatkozás nélkül ismerjék fel őt. Jézus Krisztus megérkezése minden ember földi életének a legnagyobb eseménye. A megoldást, a bűnbocsánatot és az örök élet megérkezését jelenti.

Élő víz. Testet öltött Ige, Szent Szellem által megszólaló ige. Ő, Jézus Krisztus, aki örök idők előtt az Atya Istenből (anya nélkül) született, minden általa lett, ami lett, nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne teremtetett minden a mennyen és a földön, ő a láthatatlan Isten képe, aki minden teremtmény előtt született, láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár hatalmasságok, minden általa és reá nézve teremtettek. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Egy napon felhangzott a mennyben: „Ki megy el nekem?” Jézus jelentkezett: „Ímhol vagyok én, küldj el engem! A könyvtekercsben írva van rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat!” – mondta Jézus az Atya iránt való engedelmesség és a teremtett világ felé tanúsított szeretet erejében. És most, íme, itt van Jézus, valóságos emberi testben, az Isten teljességének benne lakozásával, itt van köztünk élő, valóságos emberként, hogy a bűnrabságban lévő embereknek szabadulást adjon. Kijelentette magát Istenként, emberként pedig vállalja a szenvedést, minden ember igazságos büntetését a kereszten. Harmadnapon kilépett a sírból, és feltámadása által megigazított minden benne hívőt. „Halála által megsemmisítette azt, akinek hatalma van a halálon: az ördögöt”, és miután „világosságra hozta az elmúlhatatlan életet”, a mindenható Atya királyi székén, az ő jobbjára ült, és addig terjeszti hatalmát, amíg mindenek az ő uralma alá kerülnek, „és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”.

Összegező kérdés: Mi kell ahhoz, hogy egy ember üdvösséget nyerjen? Jézus Krisztus kell, mégpedig úgy, hogy Jézus Krisztus az üdvösség egyetlen útja! Ezernyi színű gazdagsága van ennek az egy útnak, de nincs több. Csak személy szerint Jézus Krisztus! Az ő személyének, az elvégzett váltságművének a megismerése, megértése és megragadása oly mértékben, hogy hit által egyesülök vele a kereszten és a feltámadásában. Vallásossá lehet lenni nélküle is, a szertartások gyakorlásával, a dogmák elsajátításával, imák elmondásával. Mi azonban nem csupán szertartást gyakorló vallásos emberek vagyunk, hanem Jézus Krisztussal személyes kapcsolatban élő, a Szent Szellem által újjászületett emberek, a menny örökösei.