Meleg őszi napra virradtunk november 4-én, amikor több mint 100 nőtestvér gyűlt össze imádkozni és Istent dicsőíteni a nagyvarsányi baptista imaházban.

Az alkalmat énekléssel kezdtük Sebestyénné Molnár Zsuzsa vezetésével, majd a jelenlévők köszöntése következett a Mt 21,21–22 szavaival. Tőtős Mária a „Csillámok a világ keresztényeinek életéből” cím alatt a határainkon túli missziós lehetőségekről és eredményekről beszélt, megerősítve minket abban, hogy az ige terjedéséért, az üldözött keresztényekért és a misszionáriusokért mondott imák nem hullanak a porba. Bemutatója végén a Krisztus által ránk hagyott nagy misszióparancsot helyezte a szívünkre (Mt 28,19–20).

Ezután igei szolgálatot hallhattunk Varga Anikó tolmácsolásában. Alapigéje az Ézs 51,4–5 volt:

„Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan. Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, és az én karomra várnak.”

Több igét is hozott elénk a világosság témájában, például:

„az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1,5),

illetve Jézus Krisztus szavait:

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Elmondta: mindannyian a sötétség (bűn) országába születünk, és csak a „sötét” törvényeket ismerjük, melyek meghatározzák egész életünket. De Isten képes világosságot gyújtani a szívünkben, és így fokozatosan megújulhat az elménk, megtisztulhat a látásunk. Megszentelődésünk folyamatát fekete, sötétszürke, világosszürke, törtfehér, fehér és áttetsző papírokkal illusztrálta: minél tisztább, világosabb, áttetszőbb egy papír, annál szebben ragyog át rajta a lámpa fénye. Rajtunk is átragyoghat Isten dicsősége, ha rendszeresen időt töltünk az ő jelenlétében. Mózes 40 napig volt ilyen szent közösségben az Úrral a Sínai-hegyen, és

„arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt” (2Móz 34,29).

Isten gyermekei felismerhetők szemük ragyogásáról, tündöklő arcukról, hisz a szent Isten világosságát tükrözik vissza! Kis és nagy döntéseikben az Úrtól kapott „mécses”, az Ige világossága vezérli őket, mindig csak a következő lépést megmutatva – ahogy a Zsolt 119,105-ben is olvassuk:

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”

Az Úrral való járás pedig fokozatosan átformálja egész lényüket, megerősödik bennük az új ember,

„aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt”
(Kol 3,10).

Az igei szolgálat után Szegedi Tivadarné és Kovácsné Blaskó Mariann imabuzdítása következett. Az elhangzott gondolatok alapján azért könyörögtünk, hogy Isten világossága minden élethelyzetben ragyogni tudjon bennünk, illetve imádkoztunk, hogy az ő világossága rajtunk keresztül is eljuthasson a reménytelenség sötétjében élő embertársainkhoz.

 

Az alkalom közös ebéddel ért véget, melyet a gyülekezet férfi testvérei készítettek el. Istennek legyen hála az igei üzenetért, a közösségért, a találkozásokért és minden lelki áldásért, amit ezen a napon nyerhettünk!

Herczegh Orsolya
Szalacsi Dóra


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!