Kezdőlap Blog Oldal 498

Csapatjátékos nagybőgőművész

A tavasz minden évben újabb frissen végzett zeneművészekkel lepi meg a baptista közösséget. Ezúttal Győri Mátyás nagybőgő mester diplomakoncertjén jártam a Zeneakadémián.

– Édesapád, P. Győri Kornél szintén nagybőgőművész, és ikertestvéred, András is zenésznek készül. Te hogyan indultál el ezen a pályán?

– Igazából nagyon más irányba indultam, viszont a zene átjárta a családunk életét, rengeteget voltunk koncerten, zenei közösségben, és hát otthon mindig szólt valami zene. Így a klasszikus zenét nagyon megszerettem. Jártunk zeneiskolába, ott találkoztam először a zene művelésével. Hétévesen a csellót választottam, hét évig játszottam a zeneiskolai vonós zenekarban is, amit nagyon szerettem. Csapatjátékosnak tartom magam az élet minden területén, a zenében is zenekarban sokkal jobban érzem magam, mint szólóban. Szeretem, ha együtt valósítunk meg valamit, ha számítanak rám és én is számíthatok másokra. A művészi pályámat is zenekarban képzelem el. A pedagógusi pályát főleg a hangszer adottságai miatt nehezen tudom elképzelni, viszont foglalkoztat, ugyanis építenek már kisbőgőket is, ami lehetővé teszi, hogy kis korban is el lehet kezdeni a tanítást, és ezzel a hangszer népszerűsége emelkedhet. Meglátjuk, hogy
Isten hogy vezeti az utamat ezen a területen.

– Mit gondolsz a hit, művészet, küldetés, misszió fogalmak kapcsolatáról? Hogyan függnek ezek össze?

– Bevallom, hogy nem mindig könnyű megélni a hitem a zenésztársak között, de hiszem azt, hogy nem véletlen kaptam ezt az irányt Istentől, hogy ott legyek fény és ott legyek a helyemen és ott mutassak példát az embereknek, ahol vagyok.
A bemerítési igém az, amelyből mindig tudok és fogok tudni erőt meríteni: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak és legyetek erősek!” (1Kor 16,13) Igazából ez négy felszólítás, és az elmúlt kilenc évben valamelyik felszólítás mindig adott erőt, bátorítást az életem minden területén. Különösen fontosnak tartom a „legyetek férfiak” felszólítást, mert ma nagyon nehéz szerintem Isten szerinti és a Biblia szerinti férfinak lenni, főleg a felelősségvállalásra értem ezt.

– Hogyan vélekedsz a művészet és a család viszonyáról?

– A művészélet nem feltétlenül a legcsaládbarátabb pálya – gondolok az esti koncertekre, turnékra –, nem feltétlenül egyszerű, néha áldozatokat kell hozni, de végső soron összeegyeztethető. Mindenre lehet megoldást találni, meg kell beszélni a dolgokat, fel kell készülni rá, és nekem ott van mintaként a családom, ahol mindig sikerült ezt a problémát megoldani.

– Édesapád tanítványa voltál, azt is lehet mondani, hogy a legkimagaslóbb pedagógusi sikere hozzád kötődik. A diplomakoncerteden is közösen léptetek színpadra, hiszen a Pécsi Vonósokat választottad kísérőidnek. Igazán felemelő élmény volt látni a kapcsolatotok elmélyültségét. A családban ti egy úgynevezett szigetet képeztetek ketten, vagy sikerült határvonalat húzni az iskola és az otthon között?

– Tízéves bőgőzésem felét édesapámmal töltöttem, valóban én vagyok eddig a legsikeresebb tanítványa. A diplomazenekar-választáson sokat gondolkodtam, nagyon örültem, hogy eljöttek Pécsről a társaim, és látták, hol tanultam. Külön érdekesség, hogy apa tanára, Nagy Péter is helyet foglalt a zenekarban, így ezt kevesen tudják, de három nagybőgős generáció képviseltette magát a koncertemen. Apával való kapcsolatomban sosem volt probléma, hogy ő az apukám is és a tanárom is volt egyben. A gyakorlásomat úgy időzítettem otthon, hogy ő csak az órán halljon, hogy elkülönüljön egymástól a kettő. Megvolt a tanulásomnak a kerete. Néha vicceskedtünk, például mikor be kellett fizetnem a tandíjat, és a bizonylatot odaadta nekem órán, hogy akkor ezt add át otthon édesapádnak, és két órával később, amikor otthon találkoztunk, odaadtam neki, hogy ezt a tanár úr küldi. Ilyenek előfordultak velünk, de azt sosem éreztem, hogy az apukám van bent az órán, és szerintem így tudott működni ez a kapcsolat. Nyilván töltöttünk együtt időt, például elmentünk vonóstalálkozóra, és azt utána kiértékeltük az ebédnél, de olyan nem volt, hogy a két bőgős olyan nyelven beszél, amit más nem ért. Egyszer belegondoltam, hogy ő a tanárom, a karmesterem, a gyülekezetben testvérem és amúgy meg az apukám, tehát hogy mennyi minőségben vagyunk egymásnak.

– Milyen értéket képvisel meglátásod szerint a baptista közösségben a művészet?

– Néha azt érzem, hogy az ének-zenei szolgálat kicsit túl van hangsúlyozva a közösségünkben, abban az értelemben, hogy az egyéb szolgálatok nincsenek annyira megbecsülve. Hirtelen eszembe jutott a Budapestifin az ajtónállói szolgálat, amit legalább olyan fontosnak érzek, hogy ott állnak és mosolyogva fogadnak minket. Az én fejemben minden egyes szolgálatnak ugyanolyan súlya van. Magyarán, szerintem nagyon a középpontba állítjuk a zenei szolgálókat a többiekhez képest. Másrészt örülök neki, hogy átjárja a zene az egyházunkat, magam is sokat szolgáltam és szolgálok.

– Van-e különbség a zenei szolgálataid, illetve a professzionális művészi munkáid között?

– Érdekes, hogy a zenekari próbákat is szolgálatnak hívják, de szerintem a motiváció néha más. A gyülekezeti szolgálatban mindig érzem a felfelé és az emberek felé való szolgálatot. Ha pedig zenekari munkám van, akkor előfordul, hogy az olyan, mint a szolgáltatóiparban élményt adni a közönségnek. A kettő nem zárja ki egymást szerintem, a kérdés az, hogy én milyen motivációval ülök bent. Lényegileg bárhol vagyok is, végső soron hívő emberként vagyok jelen. Ez a fontos.

Baptista focikupa

Rövid híradás a Baptista Ifjúsági Országos Labdarúgókupáról. Hosszabb híranyag a Pax TV 2019. július 2-i műsorában lesz.

A három asztal – Lelkipásztor-avatás Hódmezővásárhelyen

2019. június 6., Hódmezővásárhely, zuhogó eső, Fekete Sas Rendezvényház.

Összevont számmal jelentkezik ismét a Szolgatárs folyóirat

Ámósz próféta könyve adja a textusát annak az igehirdetésnek, amely az első írás ebben a lapszámban. Ez Debrecenben hangzott el az ökumenikus imahéten Derencsényi István református lelkipásztor által. Füstös Gyula bibliatanulmánya a fül és a hallás témáját vizsgálja a teljes Szentírás fényében.

Hogyan tud az evangélium hatással lenni a városra? Ezt tárgyalja Timothy Keller teológus-lelkipásztor Gyülekezet a központban című könyve, amelynek egyik legfontosabb fejezetét szeretnénk megismertetni az olvasókkal. A városban élő keresztény szolgálóknak különösen hasznos elolvasniuk ezt a könyvet, mert biztos alapot tud adni a gyakorlatban végzett szolgálatukhoz.

A következő két cikk témája nagyon hasonló. Sipos Márk György a fiatalok szexuális szokásairól készített felméréseinek eredményét mutatja be. Selmeczi Ottilia pedig cikksorozatának befejező részét adja közre, ami az intimitás témaköréből írt szakdolgozata összefoglalásaként született.

Lukács János a szentföldi útja során szerzett tapasztalataiból oszt meg néhányat a beszámolójában.

Csuhai József Kornya Mihály életének töréspontjait vizsgálva von le fontos következtetéseket a mai ember számára, aki ugyanúgy átél kríziseket, mint a parasztapostol.

Végül Tóth Krisztián lelkipásztor mutatja be John Piper nemrég magyarul is megjelent, Szenvedélyem, Isten (Desiring God) című könyvét.

Kellemes olvasást kívánunk!

Link: http://szolgatars.hu/2019-evi-1-2-szam

Akik hittek, azok be is merítkeztek

Mint azt jól tudjuk, pünkösd az egyház születésnapja. Miután Jézus feltámadt és a mennybe ment, tanítványai Jeruzsálemben maradtak és kitartóan imádkoztak. Így jött el az ötvenedik nap, amikor Isten kibocsátotta Szentlelkét, és ezzel mennyei erőforrást biztosított az evangélium jó hírével tanúságot tevő tanítványok számára.

A vér szerinti apát pótló apává lett király

Mi is megünnepeljük az apák napját a Kárpát-medencében többnyire június harmadik vasárnapján. Érdemes foglalkoznunk ezzel az új ünneppel, már csak azért is, mert az apaság válságos állapotban van. Lássuk egy nem édesapa példáján az apaság jelentőségének megvilágítását Méfibóset életén keresztül (1Sám 31,1–6; 2Sám 4,4; 9,1–13).

Megemlékezés a turistahajó áldozatairól a Jászai Mari téren

2019. június 11-én szinte az egész ország lélegzet-visszafojtva várta a szerencsétlenül járt turistahajó roncsainak kiemelését, amely a kora délutáni órákra megtörtént.

Várady Endre lelkipásztori beiktatása Vácegresen

A Vácegresi Baptista Gyülekezet lelkipásztoraként folytatja tovább szolgálatát közöttünk Várady Endre 2019. május 25-étől. Korábban már 2004 novemberétől 2013 tavaszáig a gyülekezet lelkipásztora volt, de időközben doktori tanulmányai érdekében letette szolgálatát, amit Sellyei Imre vitt tovább öt éven keresztül úgy, hogy mindeközben Endre és családja gyülekezetünk aktív tagjai maradtak. A következő egyéves időszakban, mostanáig megbízott igehirdetőként szolgált közöttünk Révész József nyugdíjas lelkipásztor. 

A beiktató istentiszteleten Papp János egyházelnök mellett szolgált igehirdetőként Újvári Ferenc, a budapesti egyházkerület elnöke. Az alkalmat dr. Urbán Gedeon ügyintéző lelkipásztorunk vezette.

A szolgálatoknak és köszöntéseknek szinte mindegyike abból indult ki, hogy Várady Endre már másodszor lesz lelkipásztor ebben a gyülekezetben. Ahogy azonban ő mondta: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba belelépni, mivel a folyó mozgásban van, így változik, miközben az ember is változik, aki belelépne. Vagyis sem a gyülekezet, sem ő maga már nem ugyanaz, mint amikor először vette fel itt szolgálatát.   

Újvári Ferenc a Mt 13,45–55 alapján arról beszélt, hogy vajon miként ismerjük egymást. Megvan-e még bennünk a készség, hogy felfedezzük a másikban azt a kincset, amit ott Isten helyezett el? Vagy már csak azt mondjuk, amit Jézusra mondtak a kortársai: „Ez az ács fia, ez akar nekünk újat mondani?” Istennél semmi sem lehetetlen, ő ugyanis nem áll meg, munkálkodik a szívben a Szentlélek által. Ismertette a lelkipásztor feladatát is: őrizője és éltetője a gyülekezetnek. 

Papp János egyházelnök beiktató beszéde után, amellyel Várady Endrét a gyülekezet lelkipásztori szolgálatába állította, köszöntések következtek. Korábbi lelkipásztorunk, Sellyei Imre adta át az anyakönyvet és a pecsétet, valamint köszöntő beszédében kiemelte Endre három kedves tulajdonságát, amit az idő alatt tapasztalt, amikor ő volt a lelkipásztora a gyülekezetnek. Ez a jó lelkület, a készségesség és a tudomány iránti fogékonyság hármasának egyensúlya. Tulajdonképpen felhívta arra a figyelmet, hogy milyen elismerésre méltó jellemre vall, ha valaki korábbi lelkipásztorként ugyanabban a gyülekezetben marad és engedelmesen az új vezető keze alá dolgozik. Később gyülekezetvezetőnk, Garai Árpád köszöntött, búcsúztatott és ajándékozott Révész József, Urbán Gedeon és Várady Endre részére. A Kartali Baptista Gyülekezet korábbi nyugalmazott lelkipásztora, Szlepák Lajos testvér mondott még köszöntést a rákoscsabai gyülekezet nevében is. Drenyovszki Pál és Csuhai József korábbi tagok és lelkipásztorok igeverssel is üdvözölték Endrét. A falu evangélikus lelkésze, Sághy Balázs esketés miatt volt távol, de levélben küldte el kedves szavait, amelyeket Urbán Gedeon tolmácsolt, majd ő is köszöntötte Várady Endrét, végül a polgármester, Dudás Jánosné üdvözölte új, de számára sem ismeretlen lelkipásztorunkat, és örömét fejezte ki amiatt, hogy a falu életében minden felekezet aktívan vesz részt. Végül Várady Endre hirdetett igét a 84. zsoltár szemelvényei alapján, és ismertette szándékait a jelen lévő gyülekezettel, amelyek összecsengtek a polgármester zárósoraival: az ökumené és a felelős jelenlét a falu életében továbbra is jellemző lesz gyülekezetünkre, hiszen szolgatársak vagyunk a szolgálatban. Endre hangsúlyozta, hogy a gyülekezet az otthon hasonlatosságára egy bázis, amelyben nem lehetünk ott állandóan, de minőségi időt eltöltve közösen benne feltöltődhetünk és erővel folytathatjuk utunkat, másokat is befogadva otthonunkba a feltöltődésre. Az énekkarunk két énekkel szolgált, a záró hálaadó imádságot pedig Révész József vezette. Bőségesen terített asztalok mellett folytattuk a testvéri együttlétet.

Isten hozta régi, de mégis új lelkipásztorunkat! Kívánjuk az Úr vezetését életére és szolgálatára, és ígérjük, nyitottan és engedelmesen fogadjuk és követjük őt!