A három asztal – Lelkipásztor-avatás Hódmezővásárhelyen

0
935

2019. június 6., Hódmezővásárhely, zuhogó eső, Fekete Sas Rendezvényház.

Az épület boltíves ablakain nem a napfény árad be, hanem a hűsítő permet. Tehát a vetésre is, a városi járdákra is hull az éltető zápor, mely egyeseknek öröm, másoknak hirtelen jött ítélet. Pestről szomorú hírközlemények röppennek világgá egy hajóról, amelyen nem menekült meg nyolc ember, mint a Noé bárkáján…

A teremben kellemes zsongás, a szegedi körzet lelkipásztort avat, Megyesi Zoltánt, aki a program végén székfoglaló beszédét a „Késő van, kevés az idő” felütéssel kezdi…

Mivel kevés az idő, kértük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. S ez a fiatalember meghallotta a hívó szót, feltűrte a ruhaujjat, legyűrte a nehézségeket, és most itt áll, hogy beálljon a munkába.

Balogh Barnabás, a körzet vezető lelkipásztora régóta ismeri Zoltánt, mert debreceni lelkészként már figyelhette a gyermeki hit növekedését a fiúban, és tanúja lehetett hitvalló bemerítésének annak idején.

A vásárhelyi testvérekkel együtt a szegediek és a szentesiek népes csapata is itt van, és felcsendül „Az Úr légyen áldott, nagy dolgokat tett…” kezdetű ének. Ezúttal nem költői a kép, mert azon túl, hogy leküldte a földre szeretett Fiát, ebben az alföldi kisvárosban is megnyitotta a menny ajtaját úgy, hogy nem zárta be a baptista imaház ajtaját sem. Ez a vásárhelyi kis gyülekezet ugyanis két évtizede három főre apadt, s most lelkipásztort avat… SDG! Nem véletlen, hogy a köszöntők között Thuswohl Jürgen misszionárius nyújt először kezet a szolgatársnak, mert az ő magyarországi tartózkodása alatt indult növekedésnek a helyi baptista misszió.

Mészáros Kornél főtitkár testvér az egyházvezetés nevében avatja a lelkészjelöltet lelkésszé, beszédében utalva a munka nehézségeire is: „A lelkipásztor mondja, mondja, mondja – az igét. Hallgatja, hallgatja, hallgatja az embereket… de van-e neki magánélete, lelki élete, marad-e lelke? Miközben másokért él, s mindent tőle várnak, rajta kérnek számon.” „Légy egészséges!” – olvassa János harmadik leveléből. És a kérdésekben, amelyeket Megyesi Zoltánnak, majd a helyi gyülekezetnek föltesz, visszatér az egészséges tanításra, tiszta hitelvi és erkölcsi életre, amelyet élve a kívülállók javát és Isten országának terjedését munkálja a gyülekezet. Erre fönnállva fogadalmat is tettek a jelen lévő hódmezővásárhelyi testvérek.

A sok köszöntés között Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet pásztora megnevettette az egybegyűlteket az „imádkozoltán, lelkigondozoltán, missziózoltán?” – szójátékával. Szerinte Zoltán feltette ezeket a kérdéseket magának, s egyszerre megvilágosodott: de hisz ez én vagyok! S ekkor felismerte, hogy ez a küldetése… Emlékezetes igét is kapott Márktól Zoli: „Adtam eléd egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.” (Jel 3,8)

Perlaki Csaba, a gyulai gyülekezet vezetője a Presbiteri Tanács nevében, Török Sándor, a szentesi gyülekezet vezetője a körzet nevében mondták el jókívánságaikat. A testvéregyházak képviseletében a helyi református lelkészek szóltak. Végül szóhoz jutott az ünnepelt is, és tudván, hogy „kevés az idő”, három asztalról beszélt Máté 9 alapján röviden, lényegre törően. Mindenkinek fel kell állnia a maga vámszedőasztalától, s át kell ülnie egy olyan asztalhoz, ahol ott ül Jézus is. Ehhez az asztalhoz Máté meghívta vámszedőtársait. Itt hangzik el Jézus örök érvényű figyelmeztetése az önigaz botránkozók felé: „irgalmasságot akarok és nem áldozatot, mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9,13) – és itt az ünnepi szónoklat Péter pünkösdi beszédéhez hasonlóan a Szentlélek erejével telt meg, „mert nem is akarok másról prédikálni, mint erről a Jézusról” – hangzott el a hitvallás az újonnan felavatott lelkipásztor szájából.

A harmadik asztal a Bárány menyegzői asztala, és valójában az Isten szolgái ehhez az asztalhoz hívogatnak mindenkit. „Az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok…” (Jel 3,20) Ezt tűzte ki célul lelkész és gyülekezet Hódmezővásárhelyen. A felemelő alkalom szeretetvendégséggel zárult, ahol a hosszú asztal meg volt rakva mindenféle jóval, amit testvéri egységben fogyaszthatott a szegedi körzet jelen lévő apraja-nagyja.

Megosztás