Nagy szeretettel és megkülönböztetett tisztelettel köszöntünk minden szociális területen dolgozó munkatársat!
Loading…
Reload document 
Open in new tab A Magyarországi Baptista Egyház Országos Tanácsának határozata az egyház gyülekezetei számára a COVID–19-járványhelyzet kapcsán
A COVID-járvány szélesedése és egyre súlyosabbá válása, illetve a rendkívüli jogrend bevezetése miatt egyházunkban – több más felekezethez hasonlóan – további szigorító intézkedések bevezetésére van szükség. Ezekkel a lépésekkel igazodni kívánunk az Országgyűlés, a Magyar Kormány és az illetékes szakhatóságok intézkedéseihez, támogatni igyekszünk a társadalom vírus elleni védekezését, és nem utolsósorban védeni a gyülekezetekhez tartozók egészségét, életét.
Ezek részeként:
1. 2020. november 11-től kezdődően a gyülekezeti istentiszteletek, bibliaórák tekintetében kérjük a gyülekezeteket, hogy mindenütt álljanak át ONLINE módra a tavaszi veszélyhelyzeti időszakhoz hasonlóan, figyelembe véve az MBE operatív tanácsának ajánlott szempontrendszerét (www.baptist.hu/koronavirus).
2. Kérjük a gyülekezeteket, hogy a házasságkötések és a temetések alkalmával a Magyar Kormány rendeleteivel összhangban működjenek.
3. Az úrvacsora tekintetében a gyülekezetekre bízzuk, hogy azt most elhagyják a következő időszakban, vagy online módon tartják majd meg.
4. Minden más helyzetben az aktuális járványügyi rendelkezéseket kell figyelembe venni, így maximum 10 fő részvételével, a vonatkozó előírások maradéktalan betartásával tarthatóak közösségi alkalmak. Elengedhetetlen a legalább 1,5 m-es távolságtartás, a fertőtlenítés, és a maszk szabályszerű használata, valamint legkésőbb este 8 óráig haza kell érni a találkozókról.
5. Az országos iroda munkatársai továbbra is – online módon – készséggel a testvériség rendelkezésére állnak, és segíteni igyekeznek a közösség rendezett működését a járvány ezen időszakában is.
6. Az MBE kommunikációs osztályának munkatársai az egyház honlapján és különféle oldalain, hírcsatornáin rendszeres istentiszteleti elérhetőségeket, közvetítéseket tesznek közzé, hogy a kisebb gyülekezetek és idős testvéreink is részesülhessenek a közösség áldásaiból.
Felhívjuk testvéreinket, hogy imádkozzunk egymásért, a leginkább veszélyeztetett időseinkért, a kórházakban és az idősotthonokban dolgozókért, országunkért! Imádkozzunk azért, hogy a nehézségek közepette a Krisztusba vetett hit és reménység megerősödhessen sok ember szívében!
MBE OT 2020. november 10.
Nagy a baj, mit csináljunk? Örüljünk!
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
Pál apostol filippieknek írt levelében megfogalmazottak (4. rész 4. vers) voltak a központi gondolatai Papp János igehirdetésének október utolsó vasárnapján az Agapé Pünkösdi Gyülekezetben tartott istentiszteleten.
Az alkalom különleges volt. Sajnos, már nem feltétlenül azért, mert csak korlátozottan, szigorú egészségügyi szabályok betartásával volt látogatható – ehhez lassan hozzászoktunk – hanem azért, mert a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervezésében zajlott és a 2020. évi Reformáció Hónapja ünnepi záróistentisztelete volt.
A teljes cikk ide kattintva olvasható.
Járvány idején is téli krízisellátás a hajléktalan léthelyzetben élőkért
A Baptista Szeretetszolgálat a járványhelyzet idején is fokozott erőfeszítésekkel alkalmazkodik a hajléktalan-ellátás területén tapasztalható megváltozott körülményekhez, készülve a téli krízisellátásra.
A Baptista Szeretetszolgálat intézményeiben mintegy ezer hajléktalan léthelyzetben élő embertársunk részesül gondoskodásban Budapesten. A kilátástalan körülmények közé sodródott rászorultakat a munkatársak igyekeznek a szállókon elhelyezni, ahol mindent megtesznek azért, hogy a járvány miatt még inkább kiszolgáltatott embereknek a betegségtől való félelmükben ne kelljen az utcán maradniuk. Ez fokozott erőfeszítéseket kíván most mindenkitől a szociális ellátás frontján. A baptisták a partnerszervezetekkel, utcai szolgálatokkal szorosabb kapcsolat kialakítására törekednek, hogy az elhelyezések összehangolásával minél több embert tudjanak szükségleteinek megfelelő helyre juttatni, s ennek érdekében fontosnak tartják a fővárosi ellátók hatékony és napi együttműködését.
A krízisautó a Menhely Alapítvány diszpécser szolgálatával együttműködve a hidegre forduló napokban keddtől péntekig, 8-20 óráig dolgozik. Önkénteseket is vár a szolgálat, olyanokat, akik az időjükből adnának a mai, eddig még soha nem látott nehéz helyzetben. Nagyon fontos, hogy mindazok, akik olyan fedél nélkül élőt látnak, akinek segítségre van szüksége, hívják a 06-1-3384186-os telefonszámot!
Folyamatosan szükség van adományokra: alsóneműre, meleg ruhára, cipőre, tartós élelmiszerre, takaróra, hálózsákra. Az adományozók az adomany@baptistasegely.hu elérhetőségen jelezhetik, ha ilyen módon segíteni akarnak hajléktalan léthelyzetben élő embertársainkon.
Bibliám
„Bibliám, Bibliám, nem mondok le én rólad, Bibliám, Bibliám, téged el nem hagylak!” – harsogtuk az éneket mi, a háború utáni első újpesti baptista kisfiúkör szépreményű tagjai. Hangunkon átsütő örömünk betöltötte második otthonunkat, az imaház bibliaköri helyiséggé fölmagasztalt szűk padlásszobáját. Nem számított a szerény környezet, az sem, hogy a nagy világégés után, a hamarosan ránk terpeszkedő szellemi elnyomás fenyegető árnyékában élünk. Boldogok voltunk.
Több mint fél évszázad múlt el azóta. Miért maradt meg ily élesen bennem ez a régi emlék? Talán azért, mert akkortájt tudatosodott bennem – egy évvel a megtérésem előtt –, hogy mit is jelent nekem a Biblia. Hiába kerestem volna más szót, végül is csak egyetlen kifejezés illett e vonzalmamra: szeretem. A legkedvesebb játékaimat vagy May Károly rongyosra olvasott indiánkönyveit tárgyakhoz illően igen-igen kedveltem. A Bibliát azonban a szívemhez legközelebb álló személyekhez fűző szeretethez hasonló érzülettel szerettem. Mint a szüleimet, vagy mint a prédikátorságban is ősömként tisztelt Pannonhalmi nagyapámat.
Nagyapám… Bizonyos, hogy erőteljesen hatott rám az, ahogy ő szerette a Szentírást. Nemcsak szavai tanúskodtak arról, hogy mit jelent neki a Biblia – így példának okáért az a szenvedély, ahogy egy-egy igehelyről beszélt –, hanem egész magatartása is. Ehhez tudnunk kell, hogy szemidegsorvadása miatt még az „öregbetűvel” nyomtatott asztali Bibliát is csak erős nagyítóval tudta elolvasni. Bár ez igen fárasztó volt, meg különben is, szinte kívülről ismerte a Bibliát, mégsem tartotta feleslegesnek, hogy rendszeresen foglalkozzék vele. (Ma is előttem van, ahogy a vámospércsi prédikátorlakásban az Írás fölé hajol, miközben a petróleumlámpa szelíd fénye – az Úr által adandó mennyeit megelőlegezve – glóriával övezi fejét.)
Az Ige iránti személyes szeretetem létrejöttét feltehetőleg környezetem szóhasználata is elősegítette. Ritkán hallottam bárkitől is így: „Azt olvastam a Bibliában…”, tanítóim vagy gyülekezetünk bizonyságtevői rendszerint úgy hivatkoztak a Szentírásra, mint ahogy egy személyre szokás: „Azt mondja…” vagy: „Ezt tanítja a Biblia”. Még az ősi vasárnapi iskolai ének is ezt a módot követte: „Jézus szeret engemet, a Biblia mondja ezt”.
A rómaiak azt vallották, hogy „az ismeretlen nem kelt vágyakozást”. Nos, az én zsenge Biblia-szeretetem erősödését is a Szentírás mind jobb megismerésének köszönhetem. A Biblia-ismerés folyamatának fölgyorsulását egy kínos esemény indította el.
Történt egyszer, hogy nagy műveltségű lelkipásztorunk magasröptű és hosszú prédikációjának hallgatásába belefáradtan, padtársammal önfeledten sustorogni kezdtünk. Prédikátorunk ezt észlelve beszédét megszakította, és az egész gyülekezet füle hallatára név szerint fölszólított minket rendzavarásunk abbahagyására. Az istentisztelet végén megszégyenítésünk terhével kullogtunk ki az imaházudvarra. Ott Lőrik József gyülekezeti vén, vasárnapi iskolánk jólelkű, bölcs főtanítója állított meg minket: „Fiúk, megtanítalak titeket arra, hogy mit tehettek mások zavarása nélkül, ha olykor elfáraszt titeket a felnőtteknek szánt prédikáció.” És akkor rögtön bevezetett minket a Károli-biblia igeversei alá nyomott apró betűs utalóhelyek használatába.
Tizenegy-tizenkét évesen egy csodálatos világ nyílt meg előttem. Az addig figyelemre sem méltatott utalások elvezettek a Szentírás egyik helyéről a másikra, aztán onnan megint tovább. Hol összefüggéseket, párhuzamokat fedezhettem így fel, máskor látszólagos ellentmondásokat. Az addig rövidebb, hosszabb szövegrészek laza halmazának érzékelt Biblia e módszert alkalmazva állt össze tudatomban a Szentlélek által csodálatosan megszerkesztett, szerves egésszé. De még ennél is több történt: a Biblia a legkedvesebb, a legmegbízhatóbb barátommá lett, aki által az élő Isten szól hozzám: megismerteti velem szeretetét, tanít, meggyőz, helyreállít, az igazságosságban nevel, s mindezt azért teszi, hogy tökéletes és minden jó munkára felkészített gyermekévé legyek (vö. 2Tim 3,16–17).
A Teológiai Szemináriumba, a lelkipásztorok felkészülési helyére is egy személyes üzenetté formált ige által hívott jó Atyám:
„Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! És monda: Menj!” (Ézs 6,8–9)
Szemináriumi tanulmányaim során, különféle olvasmányaim által olyan ismeretekkel is szembesültem, amelyek akár hitemet is kikezdhették volna, ha nem jön létre előzetesen a Bibliához fűződő személyes kapcsolatom. Mivel korábban gyümölcsöző volt a Szentírás iránti feltétlen bizalmam, semmi okát nem láttam annak, hogy ezt egy-egy tetszetősnek tűnő ellenvélemény miatt föladjam. Ebben további megerősítést kaptam Csia Lajos tanár testvértől is.
Az akkor már hetvenen túli Csia bácsi lenyűgöző biblia- és bibliatudomány-ismeretét diáktársaimmal hamar fölfedeztük. Gyakran megtettük tehát, hogy az általa tartott héberórákon nehezen érthető Szentírás-részletek és bonyolult teológiai kérdések magyarázatát kértük tőle. Ilyenkor székében hátradőlve két kezét tarkóján összekulcsolta, majd válaszának széles alapot vetve vezetett el minket a megoldásig. Szentírásból vett érvei hatalmasan megerősítették bennünk a Biblia feltétlen megbízhatóságába vetett hitünket. Istentől küldött csodaeledel volt ez nékünk, akik arra rendeltettünk, hogy bő három évtizeden át, erőnk feletti küzdelemre kényszerítő ideológiai ellenszélben végezzük lelkipásztori szolgálatunkat (vö. 1Kir 19,1–8).
Intézményes tanulmányaim során Baranyai Mihály testvér volt az, aki személyes példájával is erősítette bennem a Biblia iránti ragaszkodást. Ő oltotta belém azt is, hogy a Szentírás szövegének magyarázata során az igehallgatók szórakoztatását szolgáló fantáziamutatványok helyett az alapigére figyelve törekedjek a benne rejlő üzenet sallangmentes tolmácsolására. (Ha készülődésem során olykor megkísértene, hogy – például – az allegorizálás ösvényeire kalandozzak, máris megjelenik lelki szemeim előtt Baranyai bácsi intő szeretettel fölemelt ujja.)
Segített-e rajtam a Bibliám?
Szinte mindennapos tapasztalatom, hogy miként javítja meg az emberek, a dolgok és az események által kiváltott hangulataimat, indulataimat és érzéseimet. Ám ennél sokkal fontosabbnak tartom magatartásomra gyakorolt befolyását, azt, ahogy segít az Isten és emberek előtt botránkozás nélküli életre irányuló törekvésemben. Hálás vagyok Atyámnak azért, hogy igéje által mindeddig eligazított életem nagy döntései során. Ezt tette velem prédikátori szolgálatom kezdeténél is.
1961-ben – a Teológiai Szemináriumot alighogy elvégeztem – a hatóságok politikai okból véglegesen bevonták frissen megszerzett lelkészi igazolványomat. Az első sokkból föléledve eszembe jutott, hogy az Úr hívásai megmásíthatatlanok. Ezek szerint az enyém is. Vártam tehát az isteni megoldást. Azokban a napokban épp a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete volt lelki olvasmányom. A hithősök példáján épülve hatalmasan megbátorodtam. Ezt még erősítette az is, hogy a pásztor nélküli, akkor még szerény méretű szegedi gyülekezet érdeklődése felém fordult. Ám minden hivatalos szolgálatkezdésre irányuló próbálkozásunk betonfalba ütközött. Már-már úgy véltem, hogy félreértettem az Urat. Még egyszer, utoljára elutaztam egy búcsúlátogatásra Szegedre, egyébként egy (félillegális) ifjúsági találkozóra. A bejáratnál igés kártyát kapott kézbe minden belépő. Az enyémen ez állt:
„Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Mert én veled vagyok és… nékem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18,9–10; Károli).
Ettől a pillanattól tudtam, hogy maradnom kell. Az Úr nékem küldött ígéretét csodáival is megerősítette. Néhány nap múlva, anélkül hogy kértem volna, visszakaptam működési engedélyemet, és aztán tizenhárom és fél éven át prédikálhattam Szegeden, ezalatt a taglétszám megduplázódott és fölépült egy szép imaház.
Úgy vélem, hogy bizonyságtételem azáltal lesz kerek, ha most visszatérek a bevezetőként idézett énekhez. Amit egykor társaimmal, reménység alatt, a jövőről mit sem tudva együtt harsogtam, most csak halkan dúdolom, ám egy változatos élet sok hittapasztalatának többletével. Kedves Testvérem, ha a Bibliát már te is a mennyei Atya által melléd rendelt, hű barátként ismered, énekeld együtt velem:
„Bibliám, Bibliám, nem mondok le én rólad, Bibliám, Bibliám, téged el nem hagylak!”
Bemerítés Soltvadkerten
Gyönyörű nap virradt fel… Soltvadkerten 2020. szeptember 20-án. A 2020-as év sok-sok szempontból másként alakult, mint ahogy eddig megszoktuk. Gyülekezetünk megtarthatta az első maszkos bemerítési és hálaadó ünnepét, ahol bár a mosolyok fedve voltak, de a szemek ragyogtak az örömkönnyektől, a hálától és a boldogságtól…
Négy fiatal testvérünk vallotta meg döntését Megváltója mellett, akik ősz óta készültek lelkipásztorunkkal, Vass Zoltán Arnolddal a hitvallásra. Ficsor Karina, Sztojka Natália és Révész Kolos kisgyermekkoruk óta a vasárnapokat gyülekezetünkben töltötték, saját bevallásuk szerint akkor is, ha akarták, és akkor is, ha nem, hiszen szüleik közösségünk aktívan szolgáló tagjai. Közös vonás bizonyságtételükben, hogy eleinte egyáltalán nem figyeltek Isten üzenetére, igyekeztek csendben elfoglalni magukat, és figyelték szüleiket és a gyülekezet tagjait(!). Aztán eljött egy pillanat, amikor meghallották, hogy Isten személyesen hozzájuk szól. A tavaszi pár bezárt hónap pedig megérlelte bennük döntésük súlyát és fontosságát. Gyülekezetünk negyedik újszülött kincse, Szekér Szonja, azért is különleges szívünknek, mert évekkel korábban nyári gyerektáborunk során ismerte meg közösségünket, és tapasztalta meg Jézus szeretetét rajtunk keresztül. Csodás imameghallgatás erősítette tovább hitét, hiszen mindennapi imáik hatására nagymamája testéből eltűntek a rosszindulatú sejtek.
Hálás szívvel ültünk a padokban, és köszöntük meg Jézusnak, hogy munkatársainak hívott, így részesei lehetünk családok életében évtizedeken átívelő megmentő munkájának, és annak is, hogy kívülállókat is vezet földi és mennyei családjába. Külön öröm, hogy gyülekezetünk már nagyon régen ünnepelhetett együtt ilyen sok vendéggel, hiszen még az ökumenikus (adventista, baptista, pünkösdi) hittanos csoporttársak és családjaik is eljöttek bátor fiataljaink legfontosabb történetét meghallgatni. Szeretem, hogy családias hittanóráinkon Isten szívének megismerése mellett valós baráti és testvéri kapcsolatok alakulnak gyermekeink és tinijeink között.
Örömforrás számunkra az is, hogy idén ősszel a most bemerítkező tinik kérésére újraindult sok-sok év szünet után az ifjúsági alkalmak rendszere, mert ők már „kevesebb játékot és több Igét szeretnének”… Az idei hálaadónapunkon már négy újszülött testvérünkkel együtt kaphattuk feladatul Istenünk szeretetének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét kutatni és továbbadni (Ef 3,14–21).
Bemerítés a diósgyőri Nyitott Ajtó Baptista Gyülekezetben
Augusztus 30-án, egy napfényes vasárnapon négy testvérünk – maguk mögött hagyva a régi életüket – Jézus követése mellett döntött, és az őket ünneplő gyülekezet előtt bemerítkeztek.
Ezzel is tanúbizonyságot tettek arról, hogy Jézus Krisztus személyes megváltójuk lett.
Ancsák Jánosné egy személyes tragédia kapcsán kezdett el közeledni az Úrhoz és gyülekezetbe járni. Itt érlelődött meg benne az a gondolat, hogy szeretné bemerítkezéssel is megerősíteni az elhatározását, hogy követni akarja Istent.
Sóvágóné Kiss Enikő a férje hatására kezdett gyülekezetbe járni, és elkezdte személyesen megtapasztalni Isten munkáját az életében. Ez vezette el őt ahhoz, hogy befogadja Jézust az életébe.
Haskó Sándor 15 éves korában tért meg egy református iskolában a hittantanára hatására.
Zelenák Szabolcs önálló bibliaolvasás és útkeresés során került kapcsolatba a lelkipásztorunkkal, Sebjan-Farkas Zsolttal. Az ifjúsági alkalmak látogatása és a lelkigondozás hatására döntött úgy, hogy Jézust szeretné követni.
Adjunk hálát Istennek, hogy országa újabb négy fővel bővült!
Karyn Henley: Gyermekbarát tanítás
Akit a gyermeknevelés és a gyermekek tanítása mélyebben érdekel, igazán értékes olvasmányra talál Karyn Henley könyvében.
Ahogyan a könyv címe is mutatja, az írónő ezt a kérdést teljesen a gyermekek szemszögéből igyekszik megválaszolni. A könyv eredeti címe (Child-Sensitive Teaching) talán még inkább kifejezi, mennyire fontos, hogy a gyermekekkel foglalkozó pedagógus, bibliaköri tanító vagy szülő valóban érzékeny legyen a gyermeki lélek rezdüléseire.
Ahhoz, hogy minél inkább ráhangolódhassunk, gyermekközpontúan közelíthessük meg kicsinyeink és serdülőink világát, Karyn több dolgot is fontosnak tart:
- emlékezzünk vissza saját gyermekkorunkra, miket szerettünk és miket nem;
- ismerjük és figyeljük meg a gyermekek viselkedését, és beszélgessünk velük minél többet, hogy jobban megértsük a gyermeki gondolkodást;
- ismerjük meg a gyermeki lélek fejlődési szakaszait és azok legfőbb jellemzőit;
- bibliai történetek tanításához ismerjük meg a leegyszerűsített „szendvicsmódszert”, mely öt pontban foglalja össze a tanítás alappilléreit.
Szó esik még az igeversek megtanulásának és a gyermekek szeretetteljes, következetes fegyelmezésének fontosságáról is, majd a könyv végén kicsit olvasunk a pedagógus (vagy gyermekkel foglalkozó felnőtt) szükségeiről is.
De a könyv kiemelt üzenete az, hogy csak egy módon segíthetjük élő hitre gyermekeinket: ha mi magunk is az élő Isten igaz gyermekei, Krisztus követői vagyunk. Az olvasmányos stílusban íródott szöveget nagyon találóan lefordított gyermeki „aranyköpések” teszik még élvezetesebbé.
Szívből ajánlom a könyvet pedagógusoknak, vasárnapi iskolai (bibliaköri) tanítóknak és szülőknek egyaránt!
Kettős öröm Faddon
Az Ausztriában élő Hallai család 2020. július 26-án hozta el harmadik gyermekét, Lillát, a faddi gyülekezetbe, hogy ünnepélyes keretek között kérjünk áldást az újszülött életére. Fodor Péter lelkipásztor a Lk 1,38 alapján szólt az immár öttagúvá bővült családhoz és a gyülekezethez.
Egy héttel később a bogyiszlói imaházban folytatódott a szekszárdi körzet ünneplése, amikor az édesapa, Hallai Tamás vallotta meg nyilvánosan Istenbe vetett hitét, amit hitvalló keresztséggel pecsételt meg. Bizonyságtételét a 128. zsoltár üzenete köré építette fel. Nagyon hálásak vagyunk Urunknak, hogy a szórványkörzetünkben viszonylag ritkán előforduló ünnepeket élhettünk meg idén nyáron egymást követő vasárnapokon, és családtagokkal, érdeklődőkkel kibővült istentiszteleti alkalmak keretében csodálhattuk a Szentlélek életet adó munkáját. Szívből kívánjuk, hogy az újjászületett édesapára – s majd idővel a most bemutatott csecsemőre is – igaz legyen a bemerítőmedencében elhangzott igevers: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem…” (Gal 2,20)
Két bemerítés két hét alatt
A járványügyi helyzet miatt nagy dilemmában volt gyülekezetünk vezetősége, hogyan tudnánk biztonságosan megszervezni ősszel a bemerítést. Tízen készültek arra, hogy megvallják hitüket a gyülekezet előtt. Úgy döntöttünk, hogy két bemerítést szervezünk, így az istentiszteleteket is rövidíteni tudjuk, másrészt a vendégek is megoszlanak.
További óvintézkedéseket is hoztunk. A hatályban lévő előírások mellett – maszkhasználat, kézmosás, távolságtartás -, az istentiszteleteket két kisteremben, az udvaron felállított sátorban, valamint online is közvetítettük.
Október 25-én öt, a gyülekezetben felnőtt fiatal tett bizonyságot megtéréséről. Gál Rebeka, Hajnal Eszter, Tóth Borbála, Perlaki Barnabás a Tahi táborban, vagy Tóalmáson hozta meg élete legfontosabb döntését. Patkás Áron szintén hozott döntést egy táborban, de később saját maga gondolta át és harcolta meg az élet nagy kérdéseit, és jutott el a Megváltó Jézus Krisztushoz. Bizonyságtételükben mind az öten elmondták, hogy továbbra is vannak harcaik, kisértéseik, de ahogyan Rebeka fogalmazott az 1Jn 4,4 alapján: nagyobb az, aki bennük van, mint aki a világban van.A bemerítést Merényi Zoltán lelkipásztor végezte. A medencéből történő megtérésre híváskor többen jelezték a jelenlévők közül, hogy szeretnék átadni életüket Krisztusnak és meg szeretnének szabadulni bűneiktől.
Az ünnepi istentiszteleten Sipos Márk, a Szegedi Új-Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét, aki 17 évvel korábban ebben a gyülekezetben merítkezett be. Igehirdetésében a Gadarai megszállott története alapján Jézus szabadításáról szólt.
November 1-jén újból megmozdult a víz imaházunkban. Ismét öt fehérruhás állt a gyülekezet előtt. Most öt felnőtt, akiket különböző módon szólított meg Isten. Tasnádi Szilvia és Tamás a Dunakanyarban éltek négy gyermekükkel, de az Úr Gyulára vezette őket. Tamás hosszú igazságkeresésének végén jutott el egy református gyülekezetbe, majd az Ellel Ministries csendeshetére, ahol átadta az életét Jézus Krisztusnak. A Biblia alapján megértette, hogy Isten azt akarja, hogy bemerítkezzen, így került kapcsolatba gyülekezetünkkel, köztünk lelki otthonra talált családjával. Szilvia férje megtérése után azt gondolta, házassága tönkrement. Úgy érezte Jézus közé és férje közé állt, de elment egy a Betánia Mozgalom által szervezett táborba, ahol ő is megtért. Most együtt vallották meg „nagy napom, szép napom, lemosta Jézus bűnömet.”
Bánfi Róbert két válás után, egy nehéz lelki időszak után barátján keresztül jutott el a gyülekezetbe. Itt megismerte az igazságot és Jézus követőjévé vált. Célja, hogy feleségét és gyermekeit is az Úrhoz vezesse.
Domokos Balázs a gyülekezetbe nőtt fel, de tanulmányai és munkája elsodorták a közösségtől. A főiskolán megtért, megkeresztelkedett, majd zenetanárként kezdett el dolgozni. A Vésztői Református Gyülekezet felkérte, hogy legyen a kántoruk. Ha megkérdezték, mindig baptistának vallotta magát, de most jutott el odáig, hogy ezt ki is fejezze a bemerítés által is.
Lendvai Attila felesége januárban merítkezett be. Ő is elkezdett járni az istentiszteletekre, majd amikor elindult a törekvők órája, oda is bekapcsolódott. A tagfelvétel előtt az elöljárósági meghallgatáson derült ki maga előtt, hogy valami még hiányzik az életéből. A következő héten, még a gyülekezeti tagfelvétel előtt egy délelőtt Isten megszólította, s rájött arra, hogy ő meg akart felelni Istennek, jó ember akart lenni, de rájött, hogy ez nem működik, megértette, hogy Isten kegyelmére van szüksége és megtért. Nagy kegyelem, hogy ez még a meghallgatása előtt és a bemerítése elött történt vele.
A bemerítést most is Merényi Zoltán végezte, az igét Krisán Zoltán, a békéscsabai Új Forrás Baptista Gyülekezet lelkipásztora hirdette Naámán története alapján.
Hálásak vagyunk, hogy megvalósulhatott ebben a nehéz időszakban is ez a két bemerítés. Imádkozunk, hogy a jó folyamatok folytatódjanak közösségünkben a jövőben is.