Gyönyörű nap virradt fel… Soltvadkerten 2020. szeptember 20-án. A 2020-as év sok-sok szempontból másként alakult, mint ahogy eddig megszoktuk. Gyülekezetünk megtarthatta az első maszkos bemerítési és hálaadó ünnepét, ahol bár a mosolyok fedve voltak, de a szemek ragyogtak az örömkönnyektől, a hálától és a boldogságtól…

Négy fiatal testvérünk vallotta meg döntését Megváltója mellett, akik ősz óta készültek lelkipásztorunkkal, Vass Zoltán Arnolddal a hitvallásra. Ficsor Karina, Sztojka Natália és Révész Kolos kisgyermekkoruk óta a vasárnapokat gyülekezetünkben töltötték, saját bevallásuk szerint akkor is, ha akarták, és akkor is, ha nem, hiszen szüleik közösségünk aktívan szolgáló tagjai. Közös vonás bizonyságtételükben, hogy eleinte egyáltalán nem figyeltek Isten üzenetére, igyekeztek csendben elfoglalni magukat, és figyelték szüleiket és a gyülekezet tagjait(!). Aztán eljött egy pillanat, amikor meghallották, hogy Isten személyesen hozzájuk szól. A tavaszi pár bezárt hónap pedig megérlelte bennük döntésük súlyát és fontosságát. Gyülekezetünk negyedik újszülött kincse, Szekér Szonja, azért is különleges szívünknek, mert évekkel korábban nyári gyerektáborunk során ismerte meg közösségünket, és tapasztalta meg Jézus szeretetét rajtunk keresztül. Csodás imameghallgatás erősítette tovább hitét, hiszen mindennapi imáik hatására nagymamája testéből eltűntek a rosszindulatú sejtek.

Hálás szívvel ültünk a padokban, és köszöntük meg Jézusnak, hogy munkatársainak hívott, így részesei lehetünk családok életében évtizedeken átívelő megmentő munkájának, és annak is, hogy kívülállókat is vezet földi és mennyei családjába. Külön öröm, hogy gyülekezetünk már nagyon régen ünnepelhetett együtt ilyen sok vendéggel, hiszen még az ökumenikus (adventista, baptista, pünkösdi) hittanos csoporttársak és családjaik is eljöttek bátor fiataljaink legfontosabb történetét meghallgatni. Szeretem, hogy családias hittanóráinkon Isten szívének megismerése mellett valós baráti és testvéri kapcsolatok alakulnak gyermekeink és tinijeink között.

Örömforrás számunkra az is, hogy idén ősszel a most bemerítkező tinik kérésére újraindult sok-sok év szünet után az ifjúsági alkalmak rendszere, mert ők már „kevesebb játékot és több Igét szeretnének”… Az idei hálaadónapunkon már négy újszülött testvérünkkel együtt kaphattuk feladatul Istenünk szeretetének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét kutatni és tovább­adni (Ef 3,14–21).