Új magyarázatos Biblia jelent meg magyar nyelven, ezúttal az amerikai Life Publishers kiadó gondozásában. A Tűzbiblia elnevezésű kiadványban a pünkösdi egyház teológiája alapján megírt magyarázatok olvashatók, melyek hangsúlyos témája a Szentlélek személye, ajándékai és munkája. A Tűzbiblia elnevezést is ez a gondolatiság járja át, és az a cél, hogy egy olyan Bibliát adjanak a hívők kezébe, amely Isten szavának lelkes olvasójává, sőt tanulmányozójává teszi az embert, belső tüzet ébresztve Isten igéje iránt.
A kiadvány külalakja is motiváló, a strapabíró puha bőrkötés és az aranyszegélyes oldalak egy olyan Bibliát sejtetnek, amely hosszú távú társa lehet az embernek Istennel való személyes kapcsolatának elmélyítésében. Jó kézbe venni és lapozgatni, ezt követően pedig azonnal megragadja az olvasót. A bibliai szöveg a RÚF 2014, vagyis a legutóbb revideált új fordítású Biblia, mely a Magyar Bibliatársulat által fordított és gondozott szöveg. Első látásra szembetűnik, hogy a bibliai szöveget bőséges magyarázat kíséri, amely sok esetben nagyobb helyet foglal el az egyes oldalakon, mint maga az Írás. Az egyes könyveket egy áttekintést segítő témavázlat és egy alaposan megírt bevezető indítja, majd egy személyes jegyzetelésre lehetőséget adó oldal következik. A kiadványban összesen 75 magyarázó cikk vezeti az olvasót a mélyebb megértésre olyan témákban, mint például a pászka, a kánaániak kiirtása, bemerítkezés Szentlélekbe, nyelveken szólás. A cikkek olyan témákra fókuszálnak, amelyek valóban bővebb kifejtésre szorulnak. Ez igaz a szöveget folyamatosan kísérő magyarázatra is. A pászka bemutatása például azért szükséges, mert a legtöbb ember egyszerűen nem tudja, miről van szó. A kényes témák kifejtése – mint például a kánaániták kiirtása – azért lényeges, mert gondolkodásra késztet, és nem kenegeti el kegyes mázzal Isten ítéletének tényét. A cikkek mellett a magyarázatokban is komoly mélységek nyílnak, és számos igehely megadásával – melyeket témák szerint csoportosítanak – segítik a jobb megértést. A cikkekben és magyarázatokban a pünkösdi teológia szerinti látásmód jelenik meg, ami a Szentlélek-keresztség és a nyelveken szólás esetén jelentkezik a legmarkánsabban. Mindez ugyanakkor nem telepedik rá a kiadványra, bár a fenti témák esetében elkerülhetetlen, hogy a nem pünkösdi olvasó megállapítsa, hogy ő mást hisz és gyakorol, de mindezt úgy, hogy közben nem megy el a kedve a többi magyarázat és cikk olvasásától.
A mostanában megjelent Bibliákat vizsgálva minden esetben feltűnt, hogy mennyire gyéren látták el azokat kereszthivatkozásokkal. A Tűzbiblia esetében a kereszthivatkozások ismét megjelennek, ráadásul a lap közepén lévő oszlopban, a két hasábra osztott bibliai szöveg között. Ez a fajta elrendezés könnyen átláthatóvá teszi a hivatkozásokat, ami nagyon hasznos. A kiadvány bővelkedik továbbá lábjegyzetekben is, valamint tizenkét ikon egyike is rendszeresen feltűnik a szöveg melletti margón olyan témákat jelölve, mint például dicséret (hangjegy szimbólum), gyógyulás (kéz szimbólum), a világ és a világiasság legyőzése (földgömb szimbólum) stb. A szimbólumok mellett a témát taglaló következő igevers helye is szerepel, így akár ezeket követve is olvasható a Tűzbiblia.
Térképek és táblázatok terén is erős eszköztárat kapunk a Life Publishers kiadványában. 45 fekete-fehér térképet és táblázatot, illetve ábrát találunk a bibliai könyvek témába vágó részeinél. Táblázat segít eligazodni az olyan bonyolult ügyekben például, mint az izraeli és júdai királyok uralkodási periódusai, és hogy melyik próféta hirdette Isten üzenetét az adott korban. Négyoldalas összefoglaló táblázatban gyönyörködhetünk a Krisztusban beteljesedett ószövetségi próféciákról. Képet kaphatunk a zsidó naptárról, az ószövetségi áldozatokról és ünnepekről is. A Tűzbiblia végén további 16 színes térkép áll még a rendelkezésünkre, melyekhez földrajzi nevek mutatója is tartozik, s még Aquincumot is jelölik a Római Birodalom térképén. A bőségesen rendelkezésünkre álló térképek ugyanakkor ezúttal sem tudják jól érzékeltetni a térség földrajzi adottságait, ami olyannyira meghatározó a bibliai események szempontjából, kezdve a patriarchák vándorlásaitól egészen Jézus szolgálatáig. De a Tűzbiblia mégis jóval többet nyújt ezen a téren is a magyar nyelvű Bibliák döntő többségénél.
A szerkesztők teljességre való törekvése már az eddig felsorolt példák során is nyilvánvaló, de a külön mellékletként funkcionáló konkordancia egyértelműen a legteljesebb eszköztárral ellátott magyar nyelvű Bibliák közé emeli a Tűzbibliát. Donald C. Stamps szerkesztő és a Life Publishers kiadó olyan magyarázatos Bibliát adott a kezünkbe, amelynek segítségével alaposan elmélyülhetünk Isten igéjében, és arra motivál, hogy felnőjünk az igetanulmányozás szent feladatához.
A Baptista Szeretetszolgálat és a Liliput Játékvilág idén is szebbé varázsolja sok-sok rászoruló kisgyermek karácsonyát! 2021. november 2. és december 19. között cipősdoboz-adományaink megvásárlásával te is részese lehetsz a csodának!
MENNYI SZERETET FÉR EGY CIPŐSDOBOZBA?
Több, mint gondolnád. Hiszen egy csöppnyi gondoskodással varázslatos pillanatokat szerezhetsz olyan rászoruló gyerekeknek, akiknek ez mindennél többet ér.
MIT REJTENEK A DOBOZOK?
Az ajándékcsomagokat a gyerekek életkorának megfelelően, új, minőségi játékokkal töltöttük meg, egységesen 3000 Ft értékben.
A Baptista Teológiai Akadémia Szenátusának és Igazgatótanácsának, valamint a Magyarországi Baptista Egyház Országos Tanácsának teljes egységben meghozott döntése alapján dr. Orbán Viktor miniszterelnök dr. Mészáros Kálmán tanszékvezető egyetemi docenst bízta meg a Baptista Teológiai Akadémia rektori teendőinek ellátásával a 2021. november 1-től 2026. június 30-ig terjedő időszakra.
Az erről szóló okiratot 2021. november 15-én prof. dr. Bódis József, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkár, valamint dr. Hankó Balázs felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár adta át a BTA új rektorának a Budapesti Gazdasági Egyetemen megtartott ünnepség keretében.
A kinevezés alkalmából szívből gratulálunk és Isten gazdag áldását, vezetését, bölcsességét kívánjuk Mészáros testvér további felelősségteljes szolgálatára!
Rövidtett interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Csellótanérként hozzásegíted a fiatal nemzedéket ahhoz, hogy esetleg zenei pályán induljanak el. Te hogyan indultál? Téged mikor érintett meg a zene? Mondhatom, hogy ilyen szempontból is áldott környezetben nőttem föl. Ötéves voltam, amikor Budapestről, a József utcából Debrecenbe költöztünk, mert édesapám, Oláh Lajos ott lett lelkész. A testvéreim akkor már mind tanultak zenélni, úgyhogy amikor olyan szintre kerültem, hogy be tudtak venni a csapatba, kétféle összeállításban Imrével és Gáborral szonátázhattunk, de Lajossal vonós triót, zongorás triót, sőt zongoranégyest is játszottunk és kvartettben énekeltünk is együtt. Magyarul, amit más verejtékkel tanul meg később a szakmáról, azt én otthon a családban szívhattam magamba. A Péterfia Utcai Általános Iskola zene tagozatú osztályában is kamaráztam az osztálytársaimmal, és volt osztály-kamarakórusunk is. Tehát minden irányból olyan zenei hatások értek, hogy az együtt muzsikálás szeretete és ismerete része lett az életemnek. Talán 13 éves lehettem, amikor Mozart Kis éji zene című darabját játszhattam a Debreceni Baptista Gyülekezet kamarazenekarában. A gyülekezetben komoly zenei élet volt, kórus- és hangszeres zenében egyaránt. Elsősorban egyházi műveket játszottunk, például Lisznyay-kamaradarabokat, énekfeldolgozásokat. Aztán a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában kötelező jelleggel kamaracsoportokba is kerültem, ahol az első kamaratanárom egy Weiner Leó-növendék volt. Mivel csupa felvételiző volt a kvartettben – egyedül én voltam elsős –, kapaszkodnom kellett rendesen, de rengeteget tanultam, pont emiatt.
Ez azt jelenti, hogy nem okozott neked nehézséget, hogy megszeresd a gyakorlást, és az életviteledbe beépítsd?
A legelejére nem emlékszem egész pontosan, de később volt, hogy rám kellett szólni, hogy hagyjam már abba éjszaka a gyakorlást. Tehát valóban megszerettem a hangszerrel, illetve a zenével való foglalkozást. Azt hiszem, hogy ezt nem is lehet másképp, ha a szakma irányába szeretne az ember indulni.
Egyértelmű volt, hogy a zene lesz a hivatásod?
Talán nem is nagyon volt más választásom. Soha nem volt B tervem. Valahogy természetszerűen formálódott minden ebbe az irányba. A főiskola előtt megemlítenék egy évet, amit a szüleim külhoni szolgálata miatt Kanadában töltöttem. Játszottam a reginai szimfonikus zenekarban, és az együttes szólamvezetőjéhez jártam órákra. Amellett, hogy ez nagy élmény volt, hiszen Csajkovszkij– és César Franck-szimfóniát, valamint Puccini-operát is játszhattam, mégis kiesést is jelentett ez az év a hangszeres fejlődésemben. Hazaérkezésem után leérettségiztem és felvételiztem a Zeneakadémiára, ahova az erős mezőny miatt nem kerültem be. Nem vártam, hanem elkezdtem a debreceni főiskolát, ahol zenetanári diplomát szereztem, és utána végeztem el az akadémiai tagozatot.
Hogy kerültél vissza Budapestre?
Szívesen maradtam volna Debrecenben, de nem találtam állást. Ekkor a közelmúltban elhunyt Ligeti András karmester, a Magyar Rádió Zenekarának akkori vezetője, aki a nyári pécsi nemzetközi zenei táborból ismert, felhívott és elmondta, hogy próbajáték lesz a zenekarban. Erre a meghallgatásra elmentem, és föl is vettek az együttesbe. Azt gondolom, hogy ez olyan gesztus volt egy ilyen nagy formátumú muzsikustól egy diák felé, ami ritkán történik meg. Emiatt is nagyon tiszteltem őt. Egy év rádiózás után megkerestek a Budapesti Vonósok Kamarazenekartól, aminek nagyon megörültem, mert mindig is a kamarazenélés állt a legközelebb hozzám. Már harmincnégy éve, hogy ebbe az együttesbe bekerültem, amiből huszonöt évet a zenekar művészeti vezetője, a Kossuth-díjas csellóművész Botvay Károly tanár úr mellett ülhettem. Mondanom sem kell, hogy ez milyen óriási iskola volt számomra. Meghatározó hatást gyakorolt a hangszerjátékomra az a zenei kifejezés és hangminőség, amit mellette ülve tapasztalhattam meg.
Milyen kimagasló emlékeid vannak a Budapesti Vonósokkal töltött évtizedekből?
Egy ilyen kis létszámú muzsikus közösségben sokkal családiasabb a légkör, közvetlenebb kapcsolatok alakulnak ki, mint egy nagy zenekarban. Nagyon megszerettem ezt a közeget. Érdekes utazásaink voltak például Angliába, Franciaországba, Spanyolországba, Olaszországba, Japánba, és kiemelkedő élmény volt a három amerikai egyesült államokbeli turné. Mindig nagyon be volt osztva az időnk, de néha egy-egy fél nap adódott arra is, hogy körülnézzünk. Puerto Ricóban például meglátogathattuk Pablo Casals házát. A sok távollét elsősorban Ineznek, a feleségemnek jelentett nagy terhet, mert ebben az időszakban születtek meg a gyermekeink.
A Budapesti Vonósokkal
A tanári pálya és az előadó-művészet hogyan kapcsolódik össze benned?
Azt gondolom, hogy nagyon jól kiegészítik egymást. Az első kerületi és a törökbálinti zeneiskolákban tanítok. Nekem nagyon nagy élmény az, ahogy a kapcsolatot sikerül megteremteni a gyerekekkel, illetve ahogyan a növendékek személyisége bontakozik, és a kettőnk kapcsolata mélyül. A másik fontos dolog a közös muzsikálás szeretetének átadása.
Mi az üzeneted a zenei pályára készülő fiataloknak?
Nem könnyű a helyzetük. Egyrészt nagy a mezőny, másrészt egyfajta elvárási skálának próbálnak megfelelni. Azt tartom a leglényegesebbnek, hogy bár igazodni kell a kor elképzeléseihez, és meg kell felelni a különböző elvárt tudásszinteknek technikailag is, de eközben nem szabad elveszteniük önmagukat. Tehát a legfontosabb, hogy a belülről fakadó kifejezésvágyukat megőrizzék, és ennek legyen eszköze a hangszer, illetve az a zenemű, amit éppen megpróbálnak életre kelteni.
Hogy alakult az egyházzenei életed, szolgálatod?
Korán be tudtam kapcsolódni hangszeresként és kórusénekesként is a gyülekezeti életbe. Akkoriban Ráduly Emil papa vezette az énekkart, majd Gábor bátyám vette át tőle ezt a feladatot. Amikor a bátyáim, Gábor és Imre, valamint Mátyus Elvira és több ott tanuló karvezető is elköltözött Debrecenből, azzal a kéréssel szólított meg az elöljáróság, hogy tanuljak meg vezényelni, ezért jelentkeztem az egyházzenei tanfolyamra. Beharka Pali bácsi szárnyai alatt rengeteg tudást szívtam magamba arról, hogy kézzel, tekintettel, szuggesztivitással hogyan lehet átadni a kifejezést a kórusnak. Ez szakmai és emberi iskola is volt természetesen, amelynek hatására nagyon megszerettem a karvezetést. A debreceni gyülekezetben Fodor Marika és Török Sándor testvérekkel végeztük a karvezetői szolgálatot, emellett pedig az akkoriban alakult Tiszántúli Egyházkerületi Ifjúsági Kórust is vezényeltem. Ebbe a szolgáló közösségbe Nagyvarsánytól Békésig jöttek a gyülekezetekből fiatalok. A Pestre költözésem után azonnal lehetőségem nyílt a Központi Baptista Énekkarban való éneklésre, és idővel az a megtiszteltetés is ért, hogy az énekkar engem választott másodkarnagyának. Különleges élményekben lehet részünk az énekkarban. Gondolok itt akár a rendszerváltás után megtartott Budapesti Nemzetközi Kórusversenyre, amire bizonyságtételi szándékkal mentünk, és az énekkar arany diplomát kapott nagy vegyes kari kategóriában. Megemlíteném a német körutat, amely során Martin Homann testvér evangelizált az alkalmakon, és a később megvalósult amerikai meghívást, ahol rendkívül nagy szeretettel fogadtak minket az ott élő magyar testvérek New York, Detroit, Chicago, Cleveland és Toronto városokban.
Hogyan használod az idődet a sokféle tevékenységedre?
A zenekari próbák többnyire délelőtt zajlanak, a koncertek este vannak, a zeneiskolai tanítás pedig elsősorban délutáni elfoglaltságot jelent. Az egyházzenei tevékenység általában a hétvégéket érinti. Hétfő esténként a központi, szerdán a József utcai énekkarral próbálunk. Természetesen adódnak ütközések. Ilyenkor, ha van rá mód, akkor a szolgálatban veszek részt, de vannak testvérek, akik szükség esetén helyettesítenek.
Foglalkozik más is zenével a családodban?
A feleségemmel a főiskolán ismerkedtünk meg, ő is csellista, és az utóbbi időben ő a tanszakvezetőm az első kerületi zeneiskolában. Nagyban segíti a munkánkat, hogy otthon is meg tudjuk beszélni az iskolai teendőket. Az öt gyermekünk közül mindenki tanult zenélni. A legkisebb, Nóri nagyon komoly szintre jutott a hegedülésben, de tavaly váltott magánénekre, és most a Pécsi Egyetemen tanul Kovácsházi tanár úrnál.
Család
Hogyan érzékeled Isten vezetését a művészi pályádon, az életedben? Megvallom, hogy sodródó típus vagyok, hagyom, hogy történjenek a dolgok, de közben Isten vezetésének áldásait tapasztalom. Megerősítéseket kapok azokon a területeken, ahol vagyok, ami komoly elhívást jelent a gyülekezeti munkában az értékmegőrzésre. Meggyőződésem, hogy felelősségünk ápolni és továbbadni azt, ami ránk bízatott.
Egyetértesz-e azzal, hogy a művészet eszköz Isten üzenetének az átadására, tehát egy missziós eszköz arra, hogy az ő dicsőségére éljünk?
Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet nem hívő módon zenélni, mert én mindig ebben a közegben mozogtam, és elég korán megtértem. Tény, hogy zenélni sem lehet másképp, csak lélekből. A hangszeres zenéléssel is így vagyok, tehát mindig valamiféle üzenetet próbálok közvetíteni. Az éneklés pedig, ami elsődleges az egyházzenei szolgálatban, mindenképpen üzenethordozó, igehordozó.
Nyitott vagy az újításokra a zenei szolgálat területén? Mi is szerettük annak idején az ifjúsági énekeket. Lélekből énekeltük őket. Azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy soha ne legyen az adott előadó magamutogató, és hogy semmilyen eleme a zenének ne takarja el az üzenetet. Ha a zene a szöveg szolgálatában áll, és sem a hangerő, a ritmus vagy más zenei eszköz nem fedi el a gondolatokat, akkor én azt természetesen el tudom fogadni. Az más kérdés, hogy a gyökereimből adódóan inkább klasszikus zenei irányban mozgok.
Mik a terveid, céljaid, és milyen kedvelt szabadidős elfoglaltságaid vannak?
Igyekszem hozzájárulni a Budapesti Vonósok együttesének fejlődéséhez, és amíg bírok, szeretnék részt venni a missziómunkában is. Vannak kedvenc filmjeim, amelyek jó kikapcsolódást jelentenek, egyébként meg nagyon szeretünk kirándulni. Annak idején a gyermekeinkkel is sokat mentünk, és azóta is igyekszünk a szabad levegőn sétával, túrázással tölteni az időt.
2021. október 30-án a Debreceni Kölcsey Központban a Debreceni Pásztorkör szervezésében, mely közösségnek három baptista gyülekezet is tagja, evangelizációs istentiszteletet tartottunk. A rendezvényen mintegy 700-an vettek részt, és közöttük elég sok Krisztust még nem ismerő is jelen volt. A döntésre híváskor több mint százan jelezték, hogy Jézus Krisztusnak akarják átadni egész életüket. Az Úr vigye szívükben tovább az ő drága munkáját, és adjon nekik új és örök életet!
„Nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.”
Az Új Remény Baptista Gyülekezet 20 éves születésnapjánPapp János egyházelnök testvérünk a Jelenések könyvének 3. részéből adta át Isten üzenetét számunkra a nyitott ajtókról. Két hétre rá pedig meg is tapasztalhattuk ezt újra, a tizedik ősszel is, hogy engedélyt kaptunk felállítani a Debreceni Egyetem főépülete előtt gyülekezetünk missziós sátorát.
2021. október 4–6. között a Fiatalok az Élet Küszöbén programmal együttműködve 200 darab „Túlélőcsomagot” osztottunk ki elsőévesek számára, akik az életről és hitről kitöltött kérdőívért cserébe megkapták a tartalmas és humoros mappájukat csokival, füldugóval, instant kávéval, egyetemi térképpel, és persze az evangélium rajzos magyarázatával.
A Túlélőcsomagokat idén angolosított változatban is igényeltük, hiszen évről évre egyre nagyobb arányban látogatják az itt tanuló külföldi diákok a sátrunkat. A feliratból minden nyelven érthető Jézus neve, amely így áll a sátor fejlécén:
Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet!” (János 14,6)
Az EDK, azaz az Evangéliumi Diákkörök szolgálatát gyülekezetünk egy óriási adag kóser marhagulyással is támogatta, ami iránt nemzeti étel mivolta miatt a többféle vallású egyetemista fiatalok nagy érdeklődést tanúsítottak. Vacsora közben sietség nélkül, kötetlenül lehetett beszélgetni velük az élet és a hit nagy dolgairól.
Az eseményről a Debreceni Városi Televízió is beszámolt, mely műsor itt tekinthető meg:
A háromnapos evangelizáción idén ősszel újra megtapasztalhattuk, hogy Isten nyitott ajtót ad, ha elveszett lelkek megmentése a tét.
Október 29–31. között gyülekezetünkkel Balatonszárszón töltöttünk el egy közös hétvégét az SDG Hotelben. Ezt az alkalmat már mindannyian izgatottan vártuk, hiszen közel két éve nem volt hasonlóra lehetőségünk. Valódi közösségépítő esemény volt, ahol csaknem 140 fő vett részt és minden korosztály képviseltette magát.
A péntek estét lelkipásztorunk, Dani Zsolt igehirdetésével indítottuk. Ezt követően egy kvíz keretén belül ismerkedhettünk meg jobban a helyszínnel és a hétvége témájával. Délelőttönként kiscsoportos beszélgetésekben is részt vettünk, ahol szűkebb keretek között jobban megnyílhattunk, elmélyülhettünk az adott tanítás témájában, és közelebbről megismerhettük egymást.
A délutáni focibajnokság, röpizés vagy egy séta a Balaton-parton tökéletes kikapcsolódást jelentett, a legjobb élményeket mégis sokunknak a szombat este tartogatta. Az alkalom alatt szó volt a haragról, hogy engedjük el a sérelmeinket, ne tartsuk évekig magunkban. A hétvégén többször elhangzott, hogy mennyire fontos, hogy először magunkat vizsgáljuk meg és a saját hozzáállásunkon változtassunk. A dicsőítés közben lehetőség volt imát kérni, és fantasztikus volt megtapasztalni, hogy az utolsó énekig sorban álltak az imaszolgálatosok előtt.
Legnagyobb örömünk, hogy a hétvégén két fiatal átadta életét Jézusnak. Sokan elmondták bizonyságaikat, letették terheiket, vagy igeverssel bátorították a gyülekezetet. A továbbiakban szeretnénk erősíteni az ifialkalmakat, és egyre jobban bevonni a fiatalokat a gyülekezet életébe is. Nagyon hálásak vagyunk, hogy láthatjuk a korábbi gyerektáborok eredményeit rajtuk keresztül.
Ez a pár nap mindannyiunknak sokat jelentett, hiszen régóta vágytunk a közös időtöltésre, személyes beszélgetésekre és egymás bátorítására. Amit ezáltal megtapasztaltunk, nemcsak személyes kapcsolatainkat, de Istenhez való kötődésünket is erősítette.
„Adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért” (Ef 5,20)
Amikor az igének engedelmeskedve ezt tesszük, kicsit meg kell állnunk és elcsendesednünk, hogy visszatekinthessünk. Szükségesek ezek a megállók, hiszen az élet szürke rohanásában a csodák, a meghallgatott imák szerencsévé, véletlenekké zsugorodhatnak.
Fotó: SzBGy média
„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr…” (5Móz 8,2)
Az őszinte, alázatos szív könnyen belátja, hogy akár jó, akár rossz helyzeteket kell is megélnünk, Isten látható, hallható módon, vagy éppen rejtve, de mindig velünk van és fogja kezünket.
Persze sokan talán azt mondják: velünk nem történik semmi, egyformák a napok. Munka, gyerekek, iskola… de egyik nap olyan, mint a másik. Nincs semmi különösebb hálaokom, merthogy nem történnek különleges dolgok velünk. De ha sikerül valóban elcsendesednünk és számot vetnünk a mögöttünk lévő eseményekről, bizony megláthatjuk életünk legszebb drágaköveit, háladobozunk legdrágább kincseit. Rájövünk, hogy nem közönséges, hanem igenis természetfeletti csoda, hogy ha munkába tudunk járni, gyógyulásokat tapasztalunk meg, van otthonunk, ahonnan elindulunk és ahová megérkezünk, ha család, barátok, gyülekezet vesz bennünket körül, akikre mindenkor, feltétel nélkül számíthatunk. Ha mindezek birtokában vagyunk, gazdagabbak vagyunk az átlagnál.
Fotó: SzBGy média
Isten gondviselése alatt élni azt is jelenti, hogy hálát adhatunk a „nemszeretem” dolgokért is, hisz ő nemcsak hogy segít a terhek cipelésében, de a közös út során megtanít várni, s olyan dolgokra nyitja meg látásunkat, melyek a jövőre nézve felkiáltójelek lehetnek.
Bukott világban élünk, ez az oka annak, hogy tapasztaljuk: rossz dolgok nem csak a rossz emberekkel történnek. Legjobb szándékunk ellenére is ütközhetünk falakba, amikor úrrá lesz rajtunk a kétségbeesés.
Fotó: SzBGy média
Pál és Szilász a börtönben saját kivégzésükre várva felismerték tehetetlenségüket, s az Urat hívták segítségül dalban, hangos imában. Istenre hagyatkoztak, talán a 103. zsoltárt énekelték. Valószínűleg nem kérték számon Istent a történtek miatt, még annak ellenére sem, hogy tudták, feladatuk van még e földön. Ehelyett emlékeztek Isten jótetteire, és áldották őt. Mindez pedig bizonyság volt a körülöttük lévőkhöz: fogvatartókhoz és fogvatartottakhoz egyaránt.
Példaértékű ez számunkra, miszerint a körülmények nem gátolhatják meg hálaadásunkat Isten és cselekedetei felé.
Arra bátorít, hogy szorult helyzetben kesergés helyett hálára nyissuk meg szívünket és szánkat. Ahogy hitelődeink imáit, úgy a mi istendicséreteinket is hallja a környezetünk, és ez reménnyel töltheti el őket. Nem számít, ki milyen messzire került az atyai háztól, vagy hogy miféle börtönben raboskodik éppen. Amíg élünk, remélünk, s bárhonnan van visszaút.
„Menjetek be kapuin hálaadással” – így biztat a zsoltáros. Bizony, ha fordulatot vesz életünk, megláthatjuk a tárt kaput, s a küszöbön túl szerető mennyei Atyánk vár minket haza!
„A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3,16–17; Károli)
A teljes Írás Istentől ihletett – és mit kezdjünk vele? Nagyon praktikus könyv a Biblia, ezért folytatódik ez a mondat így: „hasznos”. Nagyon hasznos nekünk a Szentírást, Isten igéjét olvasnunk. Mire hasznos?
Négy hasznát említi: „hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre…” Itt derül ki az, hogy csakugyan különbözik a Szentírás a többi írásműtől, és hogy miben különbözik. Eleinte nem tűnik fel ez a különbség.
Hasznos a tanításra. A legtöbb emberi alkotás, írásmű tanítani akar. Ezzel még nem akar beleszólni az illető életébe, az azt csinál az olvasott gondolatokkal, amit akar, attól még maradhat az, aki volt. De a Szentírás is akar tanítani, vannak benne gondolatok.
Hasznos a feddésre… Ez már egy kicsit több. Ez már azt jelenti, hogy tükröt tartok a másik elé: Tudtad te, hogy ilyen vagy? Nézd csak, milyen hibák vannak az életedben… De ezt is elvégzi a kritikai realista irodalom is. Leleplezi a valóságot, benne elsősorban a bűnöket, hibákat. Hadd lássa az illető, hogy milyen! De a Biblia nem áll itt meg, hogy leleplezi a valóságot, mert egy jó szemű, becsületes, gondolkodó ember magától is rájön sok visszásságra és hibára, a saját életében nehezebben, a másokéban könnyebben, de a maga hibáit is képes meglátni. – Itt megy tovább a felsorolás:
Hasznos a megjobbításra. Itt már nemcsak azt mutatja be, hogy milyen vagy, hanem azt is, hogy milyen lehetsz. Nem kell ilyennek maradnod. Nem szabad beletörődni, hogy lényeges dolgok hiányozzanak az életedből, a gondolkozásodból. Nem szabad tudomásul venni, hogy nagyon fontos pontokon helytelen a gyakorlatod. Tessék kijavítani! Itt már indíttatást is ad az Isten igéje. Itt már buzdít, bátorít, meg akar jobbítani. Nemcsak közöl gondolatokat, hanem meg akarja változtatni azt, akivel közli. Nem azért, mert haragszik rá, vagy kellemetlenkedni akar neki – segíteni akar rajta. Tehát hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra. De hogyan lehet valakinek megjobbítani az életét? Megrögzött, évtizedes régi beidegződéseket nagyon nehéz megváltoztatni. Itt szólal meg a sajátossága Isten igéjének:
Hasznos az igazságban való nevelésre. Nagyon érdekes ez a kifejezés itt, de így fordíthatnánk ezt másképp: olyan útra vezet, amelyik az igazságnak az útja. Reggeltől estig tele vagyunk képmutatással, alakoskodással, elhallgatunk dolgokat, kiszínezünk dolgokat… Nem is vesszük észre talán, hogy a hazugság milyen mélyen és komplex módon áthatja egész gondolkozásunkat. Ha egyszer egy napot megpróbálna valaki úgy eltölteni, hogy semmiben sem hazudik, lehet, hogy összeomlana az élete, a hazugságokra van építve az életünk. – Isten egy olyan útra hív minket, ami az igazság útja. De ez nemcsak azt jelenti, hogy igazat mondok és alakoskodás nélkül élek, hanem azt is jelenti, hogy olyan módon gondolkozom és élek, hogy azt Isten is igaznak találja. Isten mértékének is megfelel az ember. Ez derül ki a folytatásból: „…hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” Tökéletes. Itt szoktunk mi nagyon gyorsan legyinteni, hogy az úgysem lehetséges. Emberek vagyunk… és azt gondoljuk, hogy ez mentség a bűneinkre. Ez magyarázata a bűneinknek, de nem mentsége. Isten azt akarja, hogy tökéletesek legyünk, hogy Isten mértékével mérve is igaz, tiszta és jó legyen az ember.
Nos, ez az, amire már semmi emberi alkotás, írásmű és erőfeszítés nem tudja elsegíteni az embert. Legfeljebb elkezdhet vágyakozni valaki erre. Megpróbálhatja – aztán az első néhány lépésnél már elbukik. Itt derül ki az, hogy Isten igéjében erő van. Hogy Isten igéje csakugyan – ahogy Péter írja – olyan, mint a mag, ami belehull egy ember életébe, és kikel belőle valami, és azon csodálkozik az illető is meg a környezete is, hogy mi kelt itt ki! Te eddig nem ilyen voltál! Persze hogy nem. Új élet van bennem. Milyen élet? – Megint csak Péter levelében van ez, hogy „isteni természet részesei leszünk”, ha az Isten igéjét mint magot befogadjuk, engedjük, hogy a szívünkben kikeljen, terebélyesedjék, gyümölcsöt teremjen. Egy minőségileg más élet bontakozik ki bennünk. Másfajta gondolkozás, más normarendszer, más viszonyulás emberekhez, igazságokhoz, tényekhez… Jézus Krisztus élete. Isteni természet részesei lehetünk.
Ez a Szentírás olvasásának és komolyan vételének a végső célja. Ez minősíti igazán a Szentírást. Ez utal ennek a könyvnek a végső szerzőjére, hogy ezen keresztül csakugyan Isten szól, mégpedig nemcsak egyszerűen hozzánk, hanem beleszól az életünkbe. És ő nemcsak tanít, nemcsak fedd, hanem meg akar jobbítani, és radikális változást akar és tud létrehozni bennünk. Ehhez kell a mi akaratunk is, de csak annyiban, amennyiben Péter levele mondja, hogy befogadni az igét. Fogadjam bizalommal azt, amit Isten mond. Vegyem komolyan, kezdjem el csinálni, amit megértettem ebből, mindennap azt, amit éppen akkor mondott, s meg fogom látni, hogy ez az új élet növekedni fog.
Jézus Krisztus azt mondja, hogy a mennyek országában csak ennek az új életnek van helye. Senki nem mehet oda, akiben nincs ott ez az isteni természet. Senki. Életkérdés, örök élet kérdése az, hogy valaki mit csinál a Bibliával. Megelőlegezi-e még hitetlen állapotában Istennek azt a bizalmat, hogy Uram, ezt úgy fogadom el, mint a te igédet, mint a te üzenetedet, mint a te gondolataidat. Így fogadom be. Így próbálok neki engedelmeskedni, aztán menet közben maga Isten fogja meggyőzni az illetőt arról, hogy ez a könyv valóban az ő igéje. Valaki ezt mondta nekem egyszer:
„Én nem azért hiszem, hogy a Szentírás Isten igéje, mert az utóbbi években csodálatos régészeti felfedezések voltak, és ezek a Bibliát igazolták. Én azért hiszem, mert Isten ezen a könyvön keresztül szólt bele az életembe, attól kezdve minden megváltozott, és hogy attól kezdve naponta olvasom, újra és újra látom, hogy igaz.”
Az ilyen ember – velem együtt – azt mondja, jó, ássanak csak a régészek, kell az is, és akit az megnyugtat, nyugtassa meg, de én onnan tudom, hogy az Isten igéje, hogy megváltoztatta az életemet, s azóta akármit olvastam belőle, az igaznak bizonyult.
Győzzön meg minket Isten Szentlelke arról, hogy ezért Isten igéje a Biblia!
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk