A Magyarországi Baptista Egyház elnöksége továbbra is az országos közösség figyelmébe ajánlja az Elizeus Korsója Támogatási Alapot, amely baptista lelkipásztorözvegyek és kiskorú gyermekeik támogatását végzi.
Újra és újra aktualitást kap az alap támogatása, mert tragikus élethelyzetek alakulnak lelkipásztorcsaládok életében.
A közelmúltban Simon András Gödöllőn szolgáló lelkipásztor testvérünk felesége az Úrhoz költözött. András testvérünk és négy gyermeke számára jelent nagy segítséget, ha imádság mellett adományainkkal is támogatjuk őket.
Gyülekezeteket és magánszemélyeket bátorítunk arra, hogy támogassák a meghirdetett alapot, és azon belül Simon András testvért és gyermekeit.
Az Elizeus Korsója Támogatási Alapba érkező céladományokat az egyház az adományozók megjelölésével továbbítja a család részére.
Az Elizeus Korsója alapból az egyház a következő években is támogatja a megpróbáltatást megélt lelkipásztorcsaládokat.
Kérjük, adományaikat a Magyarországi Baptista Egyház alábbi bankszámlájára küldjék: 13555555-33333333-33333333 (KDB Bank)
Ma a világ azt üzeni, hogy mindenre azonnal van szükségünk, pedig a várakozást Isten azért adta, hogy lelkünk megnyugodhasson, felfrissülhessen, hogy legyen időnk Istenre figyelni. Mindezek megélése a valódi belső öröm forrása számodra is… (Varga László Ottó)
2021. október 31-én, a reformáció vasárnapján nagy megújulásban volt része a Tuzsér–Kisvárdai Körzet testvériségének. Öten vallották meg a Megváltóba vetett hitüket! Ilyen népes bemerítkezésre legutóbb 30 évvel ezelőtt került sor a tuzséri imaházban.
Fotó: Pappné Major Krisztina
Lami Ferencné Babi a gyülekezet korábbi vezetőjének lányaként nőtt fel, később ő maga is beállt a vendégfogadás szolgálatába, eljárt az imaházba, de valami még hiányzott az életéből. Ezt meglátva a példázatbeli vámszedő rövid imádságával („Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”) rendezte kapcsolatát az Úrral. Neki engedelmeskedve vállalta a bemerítkezést.
Révész Márk már egyetemistaként jutott el oda, hogy őszinte vággyal és igazán keresse Istent. Körülményei és kapcsolatainak alakulása révén jutott el a biztos alaphoz, amire ráhelyezheti az egész életét. Elfogadta Jézust Úrnak az egész élete fölött, teljesen őrá bízta magát és egész jövőjét.
Tóth Árpád „Mozsó” a falu egyik népes, vezető értelmiségi családjában nőtt fel, a képzettség és elismertség határozta meg az életét. Sok mindenen keresztül 47 évesen jutott el Krisztusig, akire szüksége van mint bűneit megbocsátó és életének igazi értelmet adó Pásztorára.
Révész Balázs is sok évtizeden át ült az imaház padjaiban. Sok testvérével együtt gyermekkorától kezdve, majd felesége megtérése után családjával együtt részt vett a gyülekezet alkalmain, de nem volt benne élet. Isten megállította és igéivel (Ézs 43,25 és 44,22) magához vonta. „Sokáig várt rám, ne várjon tovább, itt vagyok!” – vallja örömmel.
Kántor Zoltán 77 évesen jutott el odáig, hogy engedelmeskedjen Istennek. Ő is hívő családban nőtt fel Kárpátalján, édesapja gyülekezetvezető volt, amíg engedélyezték, szülei házánál volt az összejövetel. Elsodorta az élet – de visszavonzotta őt az Úr. A záhonyi gyülekezet hűséges tagja.
Fotó: Pappné Major Krisztina
Az istentiszteleten többen szolgáltak igével is. Imádkozásra Pályka Szabolcs kisvárdai gyülekezetvezető buzdított. Kotán Béla budai lelkipásztor személyes hangvételű igehirdetésében a Jn 8,1–11 alapján azt emelte ki, hogy milyen jó Jézusnak ez a „hozzánkállása”. Nem elítél, hanem megbocsát, nem kárhoztat, hanem megigazít, helyreállít és továbbvezet. „Isten Lelke nem vonszol, hanem vonz” – idézte a bátorító és reményteljes alapigazságot. Tömöri Gábor hajdúbagosi lelkipásztor imádsággal, felesége, Magdi pedig a bemerítés utáni bizonyságtétellel szolgált. A gyülekezet presbitere, Révész Albert, és korábbi diakónusa, Fülöp Balázs szintén a kézrátételes imádságban vettek részt. Papp Dániel ügyintéző lelkipásztor végezte a bemerítés szolgálatát. Az alkalmat vezette és koordinálta Révész Máté helyi gyülekezetvezető, aki már a bemerítkezők felkészítésében is kiemelkedő szolgálatot végzett. Az istentisztelet után szeretetvendégségben lehetett a közösséget építeni.
Isten áldja meg népének új tagjait mindhalálig tartó hűséggel és bátor bizonyságtétellel! Legyen minél hamarabb újra ilyen örömteli esemény!
Több mint egy éve a Covid árnyékában éljük a mindennapi életünket, mindez hatással van a gyülekezetekre is, nehéz volt a barátságokat és a kapcsolatokat ápolni. Mégis hittel és reménységgel a szívünkben választottuk a gyülekezet által már jól ismert balatonszárszói SDG Családi Hotel és Konferencia-központot. Gyülekezeti hétvégéken évről évre tapasztalhatjuk Isten szeretetét, közelségét, áldásait közösségként. Isten különleges ajándéka számunkra, hogy amikor már testileg és lelkileg is elfáradtunk ebben a járványhelyzetben, mégis megengedte, amire már nagyon vágytunk. A gyülekezet és a körzet tagjai, valamint néhány barát november 5–7. között együtt várhattuk, hogy Isten milyen személyes üzenetet tartogat számunkra a hétvége központi gondolatán keresztül: Jézus tanítványa vagyok.
A szobák elfoglalása után első közös esemény a vacsora volt, ezután következett az esti alkalom. Tóth Krisztián lelkészgyakornok arról kérdezett minket, hogy miért vagyunk itt, akarunk-e valamit az Úrtól, vágyunk-e valamire, milyen akadályaink-vakfoltjaink vannak. Az este énekléssel, játékkal folytatódott, majd lehetőség volt filmnézésre.
Szombaton imaórával kezdtük a napot, Pályka István vezetett bennünket. Csoportokban elcsendesedhettünk, hálát adtunk a megérkezésért, a gyülekezetért, és önvizsgálatot tartottunk, hogyan élünk a talentumokkal. Délelőtt elkezdhettük a téma, a „tanítványság” tanulmányozását ifj. László Gábor lelkipásztorunk vezetésével. „Mester és tanítványai” témában igéket néztünk meg, majd megvizsgáltuk az ige fényében, hogyan lehetünk jó tanítványok. Isten tervének megértése, megszólítás, megfelelő körülmények, bűnrendezés, követés, odaszánás, engedelmesség. Ezután egy érdekes előadást hallgattunk meg legifjabb László Gábortól az 1923-as baptista tanítványokéletéről, szolgálatáról, nehézségeiről. Próbáltunk választ keresni arra, hogy vajon régen könnyebb volt-e tanítványnak lenni. Ebéd után szabad idő következett, a Balaton partján csodálhattuk mennyei Atyánk gyönyörű alkotásait, töltődhettünk a természet közelében. Lehetőség volt beszélgetni, sétálni, és a legkisebbek is élvezhették a játékokat a gyönyörű napsütésben. Vacsora után Kelédi Márton lelkipásztor az alternatív valóságba invitált minket. János evangéliuma 21. részét vizsgáltuk meg más szemszögből. „Én és a Mester”, én bizonyítom Jézus feltámadását, én ismerem meg Péter szomorúságát, én adom tovább az információt… de az a kérdés, hogy amit továbbadok, az valóság és igazság-e. Az estét csoportbeszélgetésekkel folytattuk, a különböző szakmai témákat dr. Tóth Krisztina klinikai szakfőorvos, László Margit mentálhigiénés tanácsadó, Szekrényes Ildikó logopédus tették minden korosztály számára érdekes, értékes, elgondolkodtató beszélgetéssé. Vasárnap újra csoportokban imádkozunk, Kertész Péter biztatott minket, hogy legyünk hűségesek és hálásak. A tegnapi előadás folytatásaként rávilágított legifjabb László Gábor,hogy a mai baptista tanítványok élete miben különbözik a régiekétől. Elgondolkodtató, hogy miért gondoljuk azt, hogy ma nehezebb Jézus tanítványának lenni. Dr. Léránt István nagyon izgalmas, részletes és érthető előadást tartott számunkra a vírusokról és az oltásokról.
Kelédi Mártonegy gondolkodtató feladatot adott nekünk, választhattunk öt bibliai történet közül, megindokoltuk, miért ezt választottuk, majd átírtuk saját magunkra vonatkoztatva annak történését, cselekményeit.
Ifj. László Gáborzáró előadásában kérdéseket kaptunk, mikor tértem meg, mióta vagyok tanítvány, mikor beszéltem utoljára valakinek arról, hogy Jézus követője vagyok. Ebéd után imaközösséggel zártuk a hétvégét, majd elindultunk haza. Hálás vagyok azokért, akik ott voltak ezen a hétvégén, és hálás vagyok azokért is, akik nem tudtak jönni, de imádkozó szívvel gondoltak ránk.
„Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!«” (1Móz 1,27–28)
A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja. Mi, az alulírott katolikus és protestáns egyházak, valamint zsidó közösségek képviselői a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.
Budapest, 2021. december 9.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Magyarországi Református Egyház Magyarországi Evangélikus Egyház Magyarországi Baptista Egyház Magyar Pünkösdi Egyház Magyarországi Metodista Egyház Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Ortodox Exarchátus Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus) Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség
„Azt nem tudom, hogyan lehet Isten nélkül csinálni…” (Zámbori Soma)
fotó: Benyák Zoltán
2021. november 14-én ismét kávéházra készültünk a Trinity Baptista Gyülekezetben Debrecenben. Bár a járványügyi intézkedések épp a kávézást száműzték a kávéházból, a jelenlevők Zámbori Soma szinkronszínész, színművész és rendező hangját, humorát és kedvességét maradéktalanul élvezhették. Megkérdezhettük, mi kell a jó szinkronizáláshoz, miért fontos a ritmusérzék, a „hangtüskék” sorainak, mintázatainak összevetése, min múlik, hogy valakit alkalmasnak ítélnek idegen nyelvű alkotók egy szereplő beszédének magyar nyelvű megteremtésére. Anekdotákból, vallomásokból arcot, személyt, jelenlétet kapcsolhattunk a hanghoz. Találkozhattunk az útkereső, minden sportban kicsit megmártózó, kiemelkedni nem tudó fiúval, akiből mégis olimpiai megmérettetésre készülő sportoló vált. Majd a derékba tört álmait összekapó ifjúval, aki már-már érthetetlen módon sikeresen felvételizik a színművészetire. Az ifjúval, aki jövendőbelijével együtt tapasztalja meg Isten megváltásának erejét, függőségekből szabadul, majd beleveti magát nagy amplitúdóval a bizonyságtevésbe, hogy aztán megtanuljon elcsendesedni, gyümölcsöt teremni. A férfival, akivel rohan a szekér, mégis egy döntéssel beleáll, hogy tartania kell a családját, elfejlődés helyett választja a szerepei újratanulását, majd megnyílik a szíve arra, hogy társai helyreállásában segédkezzen.
Fotó: Benyák Zoltán
Találkoztunk Isten gyermekével, aki a történeteivel olyan örömet, kiegyensúlyozottságot közvetített a hallgatóság felé, hogy valóban kiléphettünk a hétköznapjainkat erőszakosan átszövő hangzavarból, és megélhettük, hogy az, Aki bennünk van, nagyobb annál, ami bennünk vagy körülöttünk tombol. Folytatás következik!
Zámbori Soma ajánlásával hozzuk nektek is:
Dramatizált Biblia Projekt Fb: https://www.facebook.com/dramatizaltbiblia Web: https://www.dramatizaltbiblia.hu/
Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót advent alkalmából!
Ebben az ünnepi időszakban, amelyben vagyunk, nagy hangsúlyt kap a várakozás, amely a karácsonyt megelőző négy hétben veszi kezdetét. Sok gyermek és felnőtt várja ezt a gyönyörű szép ünnepet. Ez a várakozás nem tétlenségben történik, hiszen nagy előkészületekkel jár, hogy minden ajándékot beszerezzünk szeretteinknek, az otthonunkat szépen feldíszítsük, és az ünnepi asztalra sok finomság kerüljön. Ezen készülődésekkor várjuk a karácsony eljöttét, amely során majd szeretteinkkel, családtagjainkkal és barátainkkal boldog együttlétben ünnepelünk. Elmondhatjuk azt is, hogy a gyermekekben ekkor mekkora izgalom van, hogy milyen ajándékot fognak kapni. Még lehetne írni, hogy milyen megragadó és szép ez a fajta várakozás, amely nagy ünnepünk előtt történik.
Sok ember csak ennyit tud az adventi időszakról, pedig ennél jóval fontosabb üzenete van ennek az ünnepnek.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Isten megígérte az emberiségnek, hogy Isten Fia eljön erre a világra, köztünk lesz a Messiás, a Megváltó. Ki volt az, aki megszületett? Kire vártak akkor hajdanán az emberek? Mi kit várhatunk életünk mindennapjaiban? Milyen tulajdonsággal bír az, akit mi várunk?
A bibliai próféciában ezt olvassuk Isten Fiáról, aki Isten szolgájaként tevékenykedett: „Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán.” (Ézs 42,2)
Csendes! Talán ez a mondanivalója ennek, hogy a Messiásban hallgatás uralkodik. Isten szolgájában, az Úr Jézus Krisztusban valamilyen csodálatosan mély és nagy csend van.
A mi életünkből sokszor ez a nyugalom hiányzik, annyira lármásak a mindennapjaink. Sokszor zajosak az ünnepeink is. Nekünk nagy szükségünk van arra az isteni csendre, mely Jézus Krisztusban benne van. Ebben a különleges csendességben lehet meghallgatni többi embertársunkat.
Egyszer megkérdeztek egy lelkigondozót, akit az Isten nagyon megáldott, hogy mi a titka a munkájának. Azt mondta: ,,Meghallgatom az embereket, és ha már úgy hallgatom, ahogyan kell, az már fél gyógyulás annak az illetőnek.” Azt mondta ez a személy, ha olyannyira lármázna benne a lélek, hogy már alig várja a saját bölcsességét mondani, nem tudná meghallgatni a másikat. Ha nincsen csendem és nyugalmam, nem tudom megállapítani, mi a baj az életében.
Egyik nap találkoztam egy olyan személlyel, aki azt mesélte nekem, hogy volt egy lelkigondozói beszélgetése egy lelkésszel, ahol szóhoz sem tudott igazán jutni. Félmondatból már tudta a prédikátor, hogy mi a baj, és már adta rá a megoldást, osztotta a maga bölcsességét. Majd így folytatta a lelkigondozásra szoruló illető: ,,Ha meghallgat, akkor tudta volna meg, hogy mi a bajom, és talán akkor tudott volna segíteni.”
Ó, de nem tudjuk meghallgatni a másikat! Mindig csak hajtogatjuk a magunkét, és elbeszélünk egymás mellett, meg sem értve a másikat. Jézushoz azért mentek annyian az emberek, mert a szeretetnek ez a csendje fogadta őket. Itt a Megváltó előtt beszélhetsz nyugodtan, ő megért téged. Mi a mindennapjainkban várhatjuk azt az Istent, aki békességben meghallgat bennünket, akinek elmondhatjuk, mi az, ami fáj és bánt. Ő megérti és meghallja. Ezután pedig tud olyat mondani nekünk, amely számunkra megoldást, gyógyulást jelent. Legyen ilyen adventünk életünkben minél többször!
Kit is várhatunk? Milyen ez az Isten, akit várhat az ember életében? A próféciában ez is meg van írva: „A megrepedt nádszálat nem töri össze…” (Ézs 42,3)
Ez a kép ahhoz hasonlít, amikor egy tárgyalás után az ítélet kihirdetésekor a bírónak a kezébe adtak egy nádszálat. Ha eltörte, halált jelentett. Ha nem, akkor pedig életet. A bírónak ez a cselekvése, hogy eltörte a nádat, azt jelentette: az illetőt ki kell végezni.
Amikor a házasságtörő nőt odalökik Jézus elé, abban a lélekben nem volt már épség. A megaláztatás, a megszégyenítés, amíg odahurcolták a durva kezek, ahogyan kikiabálták a bűnét a durva ajkak. Az ott álló emberek azt akarták, hogy Jézus mondja ki a bűnéért a halálos ítéletet, akkor a földről felveszik a köveket, és halálra dobálják ezt az asszonyt. Egy mozdulat, egy szó, és röpülnek a kövek, nincs kiút. De mit mond Jézus? „Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” (Jn 8,7) Mindenki tudta, hogy itt senki sem az, itt mindenki követett el bűnt. Majd szép lassan elmentek onnan az emberek. „Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (Jn 8,10–11) Jézus kegyelmes volt, pedig bűnei miatt az asszony halált érdemelt volna. Krisztus nem töri el megrepedt nádszál életed. A mi gyenge életünk is ott van a Bíró kezében – és kegyelmezni akar rajtunk. Ő jött erre a világra, és halt meg ott a kereszten, hogy életünk ne törjön derékba, bűneink miatt ne kárhozzunk el, hanem örök életünk legyen, és Isten eszközeivé váljunk ebben a világban. Jöjj, kedves lélek, ehhez az Istenhez! Várd ezt az Urat életed minden napján! Legyen ilyen advented, hogy ő jelenjen meg életedben, és éld át Isten kegyelmét!
Rövidített interjú a Magyar Baptista Rádió Arts’ok című műsorában elhangzottak alapján.
Amikor megkérdeznek, hogy mivel foglalkozol, mit válaszolsz?
Tömören zenetanár és egyházzenész. A Kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumban tanítok orgonát, kötelező zongorát. Korábban korrepetitor is voltam. Mostanában a városi kórusok alkalmi kíséretét szoktam vállalni. Egyházi szolgálatom, hogy a Kecskeméti Baptista Gyülekezetben vagyok zenei vezető, igehirdető, csoportvezető. Amire éppen szükség van.
Honnan indultál el?
Életem első tíz évét vidéken éltem, Hajdú-Bihar megyében. Apukám lelkipásztor volt, ezért különböző falvak között vándoroltunk. Tízéves koromban kerültem Budapestre, ahol 15 évig éltem, azután lekerültem Kecskemétre, ahol már több mint harminc éve vagyok.
Hol kezdődtek el a zenei tanulmányaid?
Ötévesen a derecskei gyülekezetben kezdtem hegedülni tanulni. Előbb tudtam kottát olvasni, mint betűt. Ez a kezdet nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Kialakult a zeneszeretetem. Két évvel később egy Debrecenből kijáró nyugdíjas zongoratanárnőtől kezdtem el zongorázni tanulni. Így lettem billentyűs. A tanulmányaimat Budapesten folytattam, Malli Márta volt a tanárom. Az ő szeretetén múlott, hogy zenész lettem, ugyanis amikor nem akartam a „pesti vagányok” közé beiratkozni a zeneiskolába, akkor apukám azt mondta nekem, hogy nézzük meg, hogy kedves-e a tanár néni. Ha kedves, akkor beírat, ha nem kedves, akkor nem írat be. Ez volt a megállapodás. Felmentünk, és kedves volt. Nyolcadikos koromban döntöttem a zenei pálya mellett. A másik dolog, ami a mai napig érdekel, a vasút, illetve a közlekedés, de a tanáraim a zene irányába tereltek. Így kerültem a Bartók Konziba, de még mindig rajongója vagyok a gőzmozdonyoknak, repülőknek, autóknak.
Hogyan emlékszel a konzervatóriumi éveidre?
Boldog évek voltak, úgy emlékszem, pedig szigorú volt minden tanár és a körülmények is, de én azt éreztem, hogy jó helyre kerültem. Fél év múlva viszont hidegzuhanyként hatott rám, hogy a tanárom azt javasolta, másik hangszert válasszak a zongora helyett. Mivel én már az egyházzenei tanfolyamon orgonálni tanultam, az orgonát választottam, és Lehotka Gábor tanítványa lettem. Emellett zeneszerzést is tanultam.
Könnyű volt számodra a váltás a középiskola és a zeneakadémia között?
Abból a szempontból könnyű volt, hogy Lehotka Gábor maradt a tanárom, de a felvételi egyáltalán nem volt könnyű. Viszont jó emlékem volt akkor Kadosa Pálról, a billentyűs tanszak elnökéről, aki a felvételin megkérdezett, hogy zeneszerző vagyok-e, mert úgy hallatszódik a játékomon. Ez büszkeséggel töltött el. A zeneakadémia diákként minden nehézség ellenére fantasztikus volt. A zenei tárgyak mellett az idegen nyelv érdekelt még nagyon, főleg az angol, amit egy brit származású zenetörténész tanított. Érdekes, hogy egy pszichológiatanártól tudtam meg, hogy trillázni úgy lehet megtanulni, ha kiénekeljük a trillát. Ez idő alatt két jelentős versenyre neveztem be. A második a Liszt Ferenc Nemzetközi Orgonaverseny volt, amelyen harmadik helyezést értem el. Ez indította el a szólistapályámat, amelyen 15 évig voltam külföldön és itthon egyaránt. Amikor inkább szólista voltam, akkor is tanítottam és foglalkoztam egyházzenével, viszont negyvenéves korom körül ez megfordult bennem, és a kamarazenélés kezdett el jobban érdekelni.
Említetted, hogy több mint harminc éve élsz Kecskeméten. Hogyan alakult ki benned a kötődés a Kodály-iskolához, illetve a városhoz?
Nem ismertem Kecskemétet, ezért nehéz volt lemennem oda. Kialakult már bennem az úgynevezett „pestiség”, nem volt könnyű újra vidékinek lenni. Viszont amikor lementem, láttam, hogy jó közegbe jövök, hogy szép a város, szép az iskola, jók a kollégák, aranyosak a gyerekek, és ott volt az a kiváló hangszer a Kodály-iskolában, amit a tanárom tervezett, ami miatt voltaképpen Kecskemétre mentem. Kezdetben terveztem a visszatérést Pestre, de ez nem történt meg. A másik szál a gyülekezet. Eleinte nem nagyon jártam a kecskeméti gyülekezetbe, mert kicsi volt és zárt. Visszajártam Budapestre gyülekezetbe, viszont egy idő után belefáradtam az ingázásba. Azonban ekkorra az itteni gyülekezet felpezsdült, jött egy új lelkipásztor, aki nyitott volt a város felé az evangelizációra, így a gyülekezet elkezdett növekedni. Emiatt vált számomra vonzóvá ez a közösség, és tagja, mára zenei vezetője lettem.
Kecskemét
Imaház
Oláh Gáborral
A Nagytemplomban
Tanérként milyen értékeket tartasz fontosnak átadni a növendékeidnek?
Először is szeressék azt, amit csinálnak. Van, akinél ez adott, de nem mindenkinél. Fontos, hogy megszerettessem a gyakorlást. Érték, hogy tiszteljék a zeneszerzőt, akihez igazodniuk kell, és nem a szerzőt igazítani magukhoz. Ezzel kapcsolatban mondok egy párhuzamot a zenészség és a lelkészség között. A zenésznek a kotta egy „szent” dolog. Nem lehet átírni a kottát, és igazodni kell hozzá. A darabot pedig úgy kell megtanulni, hogy az élővé váljon. A lelkészeknek a Biblia az a szent szöveg, amihez igazodniuk kell, amit nem írhatnak át, és amit élővé kell tenniük a hallgatók számára. A növendékeknek azt szoktam mondani, hogy jól játszani nem elég, hanem nagyon jól kell játszani, mert akkor jut be a szívükbe az embereknek a játékuk. Meghökkennek és rácsodálkoznak az emberre, aki hatott rájuk, és legközelebb is meg akarják hallgatni.
Kodály-iskola, Kecskemét
Mik a tanári pályád legnagyobb sikerei?
Ennek külső mércéje, ha a tanítványt felveszik főiskolára például. De ha valaki ezek után nem marad meg a pályán, olyankor kicsit csalódott vagyok. A tanítványaimnak minden előrelépése siker számomra. A tanításban csak az untat, ha nem történik változás a növendék fejlődésében.
Hogyan érzékeled Isten vezetését a művészi pályádon?
Azt érzem, hogy én nem is tudom, hogy hova megyek, de Isten terelget. Ahogyan a 23. zsoltár mondja, csendes vizekhez, füves legelőkhöz terel. Jó tudnom, hogy Isten nem feledkezik meg rólam, ha rosszul döntök, akkor onnan terelget, bármilyen képességű vagyok, tud valahol használni.
Művészet és misszió hogyan függnek össze? Milyen szempontokat veszel figyelembe az egyházi zenei szolgálataidban?
A zene fontos eszköze a missziónak, amellyel Isten gondolatait kell közvetíteni a hallgatónak. A prédikáció után a második helyen van. Akit egy ének által szólít meg az Úr, annak első helyen van. Ami mindig nehézség, hogy a művészet ne legyen öncélú. Nem én vagyok a fontos, hanem az üzenet, vagy akiről az üzenet szól. A Szentlélek titokzatos munkája, hogy jelez, amikor az ő akaratával egyező dolog történik. Ilyenkor érezzük, hogy Isten cselekszik. Ilyenkor hatalommal és erővel telik meg még egy egyszerű kis ének is. Máskor meg a legkidolgozottabb zenemű sem hat. A szolgálatban az Istenhez való igazodás nagyon fontos, mert ettől lesz hatékony.
Mi tölt fel szabadidődben?
A mozgás. Szeretek uszodába járni, biciklizni, hosszan sétálni. Amint mondtam már, vannak földi hobbijaim, szeretek gyönyörködni a járművekben. És van még valami, a filmek, amiket nagyon kedvelek.
Csoda történt. Igen, ISTENI CSODÁNAK voltunk részesei. Szemünk előtt játszódott le a következő történet. Őrbottyánba költözött a Dobner család. Megkeresték gyülekezetünket, ahol új otthonra leltek Tamásék. Ennek hatására Máté fiuk 2020-ban elfogadta az Úr Jézus Krisztust személyes Megváltójaként, és hite megvallására Sellyei Imre lelkipásztor bemerítette.
Az Isten kegyelme továbbáradt. Otthonra talált lányuk, Melitta, és férje, Tamás is. Melitta baptista gyökerei generációkon ívelnek át. Tamás viszont nem hívő családban nőtt föl. Nem volt otthon imádkozás, különösebben nem beszélgettek vallásos dolgokról. Ezért Tamásnak minden új volt. Kezdetben mint érdeklődő vett részt az istentiszteleteken. Figyelt, rögzített magában mindent, gyűjtötte a kérdéseket, elkezdte olvasni a Bibliát. Rendszeresen és hűségesen jött feleségével. Még pontosan, tökéletesen nem tudta megfogalmazni, de VALAKI elindult benne. Bekapcsolódott a törekvők órájára. Hozta magával a gondolatait, kételyeit, Bibliáját. Végigvettük egyházunk hitvallását. Eljött gyülekezetünk csendes hétvégéjére is, ahol a kegyelem diadalmaskodott az életében. Előttünk ment végbe életének változása. Imádkozott, aktívan részt vállalt a közösség életében. Azt fogalmazta meg a csendes hétvégén, hogy a gyülekezet szeretetét élte meg.
Teljesen kitárulkozott, hogy befogadja az élet Urát! Lerakta bűneit, vállalva Megváltóját szülei, testvére előtt, de nem titkolta el munkatársai elől sem. Nem értették, hogyan is érthették volna meg? Más volt a lélek már Tamásban. Végül megfogalmazódott benne a bemerítkezés vágya.
Bemerítésén hosszasan és részletesen mondta el örömmel, hogyan változott meg az élete. Sokat merítve a múltból, a régi életből, honnan indult el és hova érkezett meg. Még többet kiemelve az új teremtésből. A kezdeti tartózkodásból hogyan lett befogadó. Hogyan tudott Istenben hitre jutni. Élmény volt átélni Isten csodáját.
Bemerítési igéje a 125. zsoltár 1. verse volt: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.”
A bemerítési istentiszteleten megtelt imaházunk. Jelen volt a körzet másik állomása, a Sződi Baptista Gyülekezet testvérisége. Az igehirdetés szolgálatát Hiri János testvér végezte, aki Erdélyből, az Érszőllősi Baptista Gyülekezetből érkezett. Hiri testvér kiemelte az ApCsel 16,25–34-ből: Csodákkal vagyunk körülvéve. Isten megrendítette a börtön kapuit és fundamentumát gyermekei érdekében. Megnyitotta a börtönőr szívét és a gyülekezet ajtaját. Van válasza a hívőknek arra a kérdésre: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” A bemerítés az engedelmesség kérdése.
A bemerítés szolgálatát Sellyei Imre, az Őrbottyáni Baptista Gyülekezet lelkipásztora végezte. A kézrátételes áldó imádkozást a helyi lelkipásztor kezdte meg, amit Hiri János gyülekezetvezető és Győri Máté lelkipásztor testvér folytatott.
Meghitt atmoszférát teremtett Tomasek-Dobner Melitta, mikor elsőként köszöntötte férjét, Tomasek Tamást, majd gyülekezetünk vezetője, Hiri László testvér következett. László testvérünk egy Bibliát nyújtott át Tamásnak.
Az alkalmat szeretetvendégséggel zártuk, amit gyülekezetünk közösségi házában tartottunk meg.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
