Ismét szép létszámban jöttek a Baptista Teológiai Akadémia diákjai és tanárai a 2022. február 13-án meghirdetett közös istentiszteletre a Budapest Nap utcai baptista gyülekezet felújított templomába.
A zenei szolgálatot Pető István, a BTA zenetanára vezette Borzási Márk, dr. Szilágyi András, Pető Áron debreceni szolgálattevőkkel.
Paróczi Zsolt rektorhelyettes hirdette Isten igéjét „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete” (Mt 1,1) alapján.
Bizonyságot tett hitre jutásáról Bakos Dávid BA szakos, negyedikes hallgató, és külmissziós tapasztalatairól számolt be Selmeczi Nimród MA szakos, másodéves hallgató.
Dr. Mészáros Kálmán, a BTA rektora örömét fejezte ki azért a missziós lendületért, amelyet a tavaszi szemeszter kezdetén tapasztal a diákság körében és a tanárok lelki felkészültségében. Kitartó közös imádságra és elkötelezett, szorgalmas tanulásra buzdította a jelenlévőket.
Az alkalom házigazdája Balla Péter BTA-oktató volt, aki a havonta meghirdetett BTA-istentiszteletek további látogatására bátorította a mintegy 150 fős hallgatói közösséget. Az alkalom szeretetvendégséggel, baráti és testvéri kapcsolatokat építő jókedvű beszélgetéssel ért véget.
Örömteli szívvel gyűlt össze a fóti baptista gyülekezet 2022. február 13-án, vasárnap délután Kiss Illés Zoltán lelkipásztor beiktatására. 2021. áprilistól, az elmúlt hosszú évek során itt szolgáló lelkipásztor távozásával ügyvezető lelkipásztorunk, dr. Steiner József testvér látta el a pásztori teendőket, és egy gyülekezetfejlesztési folyamaton vitte keresztül a közösséget, hogy készek lehessünk egy új lelkipásztor fogadására. Sokat imádkoztunk és böjtöltünk, hogy Isten rendelje ki számunkra azt a lelkipásztort, akit ő szeretne látni a gyülekezetünkben.
Az elöljáró testvérek teljes egyetértésben hívták meg bemutatkozó szolgálatra Kiss Illés Zoltán lelkipásztort 2021. november 28-ra. A bemutatkozó szolgálat után lehetőségünk volt egy fórumbeszélgetésen kérdéseinket is feltéve megismerni őt és feleségét, majd a gyülekezet nagy egyetértésben meghívta Illést lelkipásztorának. Az ő végső válaszára várva azért imádkoztunk, hogy Isten vezetése legyen a válaszában. Ők elfogadták a gyülekezet meghívását, és 2022. február 1-én ide is költöztek Fótra.
A beiktatási istentiszteletet dr. Steiner József ügyvezető lelkipásztor vezette. Ő ismertette a lezajlott folyamat főbb lépéseit, és ismertette Kiss Illés eddigi életútját.
Papp János lelkipásztor, egyházunk elnöke szolgált igei gondolatokkal a Zsid 6,19–20 igeszakasz alapján: Legyen biztonságtudatod Krisztusban! Igyekezz az Isten szerinti lehetőségeket meglátni! Ha tele vagy hittel és reménységgel, akkor mindaz erőforrás lehet a gyülekezet életében. Legyünk Krisztus-biztos gyülekezet! Ezekkel a gondolatokkal biztatta új lelkipásztorunkat.
A fogadalomtétel után az áldáskérő imádságot Boros Dávid lelkipásztor mondta (a Budapesti Baptista Egyházkerület elnöke). A szószéki Bibliát dr. Steiner József adta át Kiss Illés Zoltánnak.
Székfoglaló bizonyságtételében Illés elmondta, hogyan hívta el őt Isten a lelkipásztori szolgálatra egy korábbi betegsége által. „A lelkipásztor lelki munkás – mondta mindig a nagypapám… Szeretnék időt tölteni veletek, legyetek nyitottak és őszinték, hogy megismerjük egymást… Nemcsak a gyülekezet, hanem Isten hívott el… Ahol élek, pásztor leszek – a városban, az utcán is.”
Ezek után számos köszöntés következett. Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati államtitkára köszöntötte az újonnan beiktatott pásztort, kiemelve, hogy ő komoly felelősséggel tartozik a gyülekezetért. Egy erős közösségként tartsa fenn, hogy az erős kősziklává tudjon válni. Sok erőt és kitartást kívánt ehhez mind a lelkipásztornak, mind a közösségnek.
A társegyházak részéről dr. Cserhátiné Szabó Izabella evangélikus lelkésznő erről szólt: „Jézus mondta:»Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és ők ismernek engem.« A lelkipásztor is bárány a nyájban, és neki is van pásztora.”
Mezei Tibor református lelkész az 1Pt 5,1–4 alapján mondta el köszöntő szavait, majd hozzátette: „Jó itt látni az ismerős arcokat és mögötte a szerető szíveket.”
Filemon Zsolt, a gyülekezet korábbi lelkipásztora is így fogalmazott: „Jó itt lenni és jó látni a gyülekezet ifjú pásztorát. »Senki meg ne vessen ifjú korod miatt…«(1Tim 4,12)” Majd John White-ot idézte: „Isten elhívott egy feladatra, az a dolgod, hogy ezt minden erőddel végezd, és ne hagyd magad mellékvágányra téríteni.”
Boros Dávid a Józs 1,16–17-et idézte, és így zárta köszöntését: „Te az Úrral, mi is az Úrral, te az Úrral, mi veled.”
Balla András, a Presbiteri Tanács vezetője így köszöntött: „»Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk.« (1Kor 1,23) Ő az igazi megoldás az emberek számára – az Úr adjon neked bölcsességet a szolgálathoz!”
Győri Kornél testvér az újpesti gyülekezet és Mészáros Kornél (mint korábbi fóti lelkipásztor) köszöntését is hozta. Ő maga 2005–2006 között ügyintéző lelkipásztorként szolgált a gyülekezetben. „Az ajtón kívánkozzanak befelé jönni az emberek… legyen egy nyitott ajtó a gyülekezet! A szeretet forradalmát hozza el Isten közétek!”
Nikodém Noémi elöljáró a kondorosi körzet nevében szólt: az elengedés művészetét egész életünkben gyakorolni kell. „Ugyanis azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságotok!” (2Kor 8,13) Végül a „Mind jó, amit Isten tészen…” kezdetű ének szövegét idézte köszöntésül.
Szilágyi Zsigmond orosházi presbiter testvér köszöntése következett a Zsid 13,17 alapján. Illésnek igazi pásztorszíve van, fiatal kora ellenére jó emberismerő. Le tud hajolni, meg tud alázkodni a megtört szívűekhez, a betegekhez, fel tudja keresni azokat, akiknek erre szükségük van, ott van, ahol kell.
Geri Károly a helyi gyülekezet nevében egy József Attila-versrészlettel köszöntött: „kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, / de gondold jól meg, / bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” Ezután Babinecz Ildikó Reményik Sándor Lámpagyújtogató című versét mondta el.
Lukácsné Barát Erika a női kör nevében köszöntötte a lelkipásztor-feleséget, „a fóti gyülekezet legfiatalabb lelkipásztor-feleségét”. Majd az 1Tim 4,12; 2Tim 1,7; 2,15 igékkel kívánta, hogy Adrienn legyen példa mindenben a gyülekezetben.
Kiss Illés Zoltán reagált a köszöntésekre: „Szeretnénk megköszönni ezt a sok kedvességet és szeretetet, amivel fogadtatok, a költözésben, pakolásban tapasztalt segítséget és a mostani köszöntéseket is köszönjük nektek. Reménységgel várjuk az előttünk lévő éveket. Úgy vesszük, hogy itt van a helyünk, itt lesz az otthonunk. Azzal a szeretettel, amivel fogadtatok, máris közelebb érezzük, hogy itt van az otthonunk.”
Az ünnepi alkalom során a gyülekezet dicsőítő csoportja vezette az éneklést. Végül dr. Steiner József lelkipásztor zárszavaival és Papp János egyházelnök testvér áldáskérő imádságával zárult a beiktatási istentisztelet. A távolról utazók és a meghívottak szeretetvendégségével zártuk a napot.
Kedves Illés és Adrienn, Isten áldja meg a szolgálatotokat a gyülekezetünkben!
Albánia és a Koszovói Köztársaság Európa legnagyobb muszlim lakossággal rendelkező országai. Albániában 65–70%-ot, Koszovóban pedig 96%-ot tesz ki a többségében szunnita irányzathoz tartozó muszlimok száma. A korábbi, több évtizedes pártállami vallásüldözés miatt sem ők, sem a más valláshoz tartozók nem tűnnek erősnek, a társadalmi életre meghatározó befolyással bírónak – de ez leginkább csak a felszín. A mecsetek mind nagyobb látogatottságot élveznek, és egyre fokozzák a társadalmi élet befolyásolására történő aktivitásukat.
A középkorban még katolikus és ortodox népesség nagy része az oszmán uralom alatt vált muszlimmá (a katolikus hitben főleg a gegek, az ortodox hitben pedig a toszkok éltek korábban). Az iszlamizáció során a lakosság kisebb százaléka megtartotta a keresztény hitet, óriási áldozatokat felvállalva e döntésükkel.
A történelmi idők során sokat szenvedett nép legsötétebb korszaka azonban csak 1944-től indult: Enver Hoxha diktatúrája alatt Albánia világunk egyetlen hivatalosan is ateista államává vált. A népet hitük gyakorlásának elhagyására kényszerítették. A vallási vezetők sokaságát végezték ki, kínozták meg. A szent könyveket elégették. Az újabb generációk már bármiféle hit ismerete és különösképpen azok gyakorlása nélkül nőttek fel. (Egy albán barátom, Agron mesélte, hogy amikor 1991-ben menekültként Svájcba került, akkor kedves emberek egy nagy terembe vitték, ahol az emberek mosolyogva énekeltek és mind egy nagy pluszjel felé néztek, ami a falra volt függesztve… Ennyire ki volt irtva a tudatból minden vallási szimbólum.)
Ezekben az évtizedekben nemcsak a kommunizmus, a vallási élet teljes hiánya, hanem a diktátor izolációs politikája is egyre mélyebbre sodorta az országot: teljes elszigeteltségben és ennek következtében nagy szegénységben, igénytelenségben élték életüket az albánok egészen a 80-as évek végéig. Ekkor – Hoxha 1985-ben bekövetkezett halála után – lassan nyitni kezdtek a külvilág felé. Hosszú volt még az út azonban 1991-ig, amikor végre kikiáltották a köztársaságot, és szabad választásokat tartottak.
Mára a történelmi keresztény egyházak (kiváltképpen a katolikus, ortodox és evangélikus egyház) mellett jelen vannak a neoprotestáns és evangéliumi gyülekezetek és missziók is. A keresztények együttes létszámát a lakosság 7%-ára becsülik a népszámlálási adatok alapján.
Krisztus követőinél még a misztikus muszlim közösség, a Bektási Rend hívei is többen vannak (a lakosság több mint 10%-a vallotta úgynevezett bektási hívőnek magát). Nos, ők igazán figyelemre méltó muszlimok! Véleményük szerint Albánia területére esik a világ spirituális közepe. A Balkánon – és elsősorban Albániában – elterjedt rendet az 1800-as évek vége felé Shia Iszlám Szufi Rend néven alapították Anatóliában, Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén. A kezdetektől a mai napig a „babá”-knak nevezett dervisek vezetik a bektási közösségeket, míg a teljes mozgalmat a babatanács feje. Napjainkban ez a vezető Baba Haji Brahimaj Mondi, aki fiatalkorában katonai akadémiát végzett, majd az Albán Fegyveres Erők tisztje volt, végül teljesen a vallás felé fordulva, lelki felkészülését elvégezve vált dervissé, és vette át a teljes vallási közösség vezetését 2011-ben.
Engem albán testvérek meghívása hozott Tiranába és Koszovóba. A fővárosban, Tiranában működő International School of Theology and Leadership (Nemzetközi Teológiai és az előző oldalról) Vezetőképző Iskola) mesterfokon tanuló hallgatóit tanítottam Isten jóságából egy héten keresztül. A tantárgy neve: missziói teológia. Ez egy olyan, rendszeres teológiai és biblikateológiai tárgy, amely a teljes Szentíráson végighúzódó vezérfonalat követi, és sok gyakorlati teológiai következtetést von le belőle. Véleményünk szerint ez a vezérfonal: Isten missziója (missio Dei).
A Teremtő ebbe a hatalmas, széles, az egész világtörténelmet és üdvtörténelmet meghatározó munkájába csatol be bennünket az egyházaink, helyi gyülekezeteink és a személyünk által végzett missziói cselekedetek által.
Mi nem hiszünk abban, hogy magyarként érdemi missziót tudnánk folytatni Albániában és Koszovóban. A többi országban sem, ahol évről évre járunk, Ázsiában, Amerikában, Afrikában vagy Európa fővárosaiban. Mi abban hiszünk, hogy Albániában a legeffektívebb misszionárius egy albán lehet. Aki ott él, aki azt a nyelvet beszéli, aki az ott élők életét mélységében ismeri – és éli. És ugyanígy van ez az összes többi országgal. Akkor mit keresünk itt? Nos, átadjuk azt, amink van. Amit mi is úgy kaptunk Krisztustól. Bátorítunk, lelkesítünk, melléjük állunk és oktatunk, kiképzünk, felhatalmazunk helyieket.
Természetesen Krisztus adhat arra is elhívást, hogy valaki átadja az életét egy nép szolgálatára. Katona Pál honfitársunk és felesége erre érzett elhívást. Sok évtizede élnek Albániában, és szép gyümölcsöt teremtek. Jó volt velük találkozni – és jó volt albán lelki testvéremtől is hallani (különböző felekezetek számos gyülekezetében), hogy ők hitelesen szolgáltak mindvégig Krisztus nevében magyarként az albánok között.
Az egyik kedves hallgatóm, egy feleség és több gyermek anyja, aki gyülekezetplántálásban szolgál Albánia fővárosában, származása szerint a Bektási Rendhez tartozott. Ebben nőtt fel. A félelmetes hiedelmekre, misztikus cselekedetekre, véráldozatra, átkokra, ráolvasásra alapozott, félelem- és szégyenalapú vallás súlyos sebeket ejtett lelkén. Fiatal felnőttként szakított a Bektási Renddel – de még évekig rémálmok gyötörték éjszakánként, és nappal is emlékbetörései voltak. Krisztus hitére térve az újjászületés mentette ki ebből.
Két másik hallgatóm Koszovóban szolgál. Ott, ahol a a függetlenségi háborúk során a keresztény katonák és félkatonai alakulatok muszlim családokat gyilkoltak le (újszülött csecsemőkkel együtt), és fehér kereszteket rajzoltak a lemészároltak holttestére és megüresedett házaik homlokzatára hangos nevetés és ünneplés kíséretében: „Na, ezeket is megkereszteltük!” Hát, ebben a környezetben, 96%-ot kitevő muszlim többségben igyekeznek ők Krisztust képviselni.
Egy másik testvérünk rokoni kapcsolódásai miatt a szórakoztatóiparban jártas. Zenészeket, színészeket ismer, közöttük éli életét. Az a környezet rendkívül ateista. Csak azt értékelik és ismerik el tagjai, ami kézzel fogható, ami előmenetelt ad, ami élvezetet nyújt. Tanítványom mégis közéjük érez elhívást.
Az evangéliumi alapú gyülekezetek eltérő fejlettségűek, de közös bennük, hogy mind bátorításra és támogatásra szorulnak. Ez utóbbit elsősorban nem anyagi területen értem (bár van szegénység bőven), inkább az érett, mély tanításra vonatkozóan.
Az oktatási hét során, majd a helyi gyülekezetekben szolgálva, a rászorulóknak magyarországi adományokat átadva, keresztény testvéreimmel a Bektási Rend egyik véráldozati központjánál járva mindvégig ez járt a fejemben és szívemben: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Mert ha ők tanítvánnyá válnak – Krisztus tanítványaivá, nem pusztán a mieinkké –, akkor ők is képesek másokat azzá tenni. Élő hitre hívni, majd megtanítani mindarra, amit Krisztus adott át nekünk.
És akkor majd egyre tisztábban lehet látni ebben a spirituális vákuumban és káoszban, ami itt található a vallásból kiábrándultakkal, az ateistákkal, a muszlimokkal, a bektási hívekkel és a többiekkel.
Mi ebben a mi szerepünk? Szeretni és támogatni az albánokat érett krisztusi tanítványságra történő felnövekedésükben. Mert ők lehetnek Albánia és Koszovó leggyümölcstermőbb misszionáriusai.
Ebben a békétlen világban vajon mi a derűlátásuk alapja a meghívott vendégeknek? Derű-látók címmel közéleti beszélgetés várja a kedves érdeklődőket 2022. február 23-án, szerdán 19 órától a budapesti Benczúr Házban. A talkshow-ban Szabó Tímea producer és Nagy Imre műsorvezető beszélget Azbej Tristannal, a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral; Fóris Rita énekessel; Karsai Gizella pantomimművész, énekessel; és Pisont István 31-szeres válogatott labdarúgó, edzővel.
Az előadásról televíziós felvétel készül, pontos érkezést kérünk. A belépés ingyenes! Főtámogató: A Protestáns Újságírók Szövetsége – PRÚSZ.
Tizedik alkalommal kerül megrendezésre a Baptista Tudományos és Ismeretterjesztő Konferencia, amely idén az Értsünk szót! címet kapta.Részletek és regisztráció ide kattintva érhető el!Naponta frissülő cikkünkben szeretnénk bemutatni a nap előadóit.
Dr. Szűts Zoltán
Szűts Zoltán média-, digitálispedagógia- és információstársadalom-kutató, habilitált egyetemi docens. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja. A Kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomázott, doktorált irodalomtudományból és habilitált szociológiából, illetve az Eszterházy Károly-egyetemen is doktori fokozatot szerzett neveléstudományból. A világháló metaforái (Osiris, 2013), az Online (Wolters Kluwer, 2018) és A digitális pedagógia elmélete (Akadémiai K., 2020) könyvek szerzője. Könyveit, tanulmányait és konferenciaközleményeit eddig már majdnem 1000-szer idézték. Eddig mintegy félszáz tudományos előadást tartott, és közösségi médiakommunikációs vállalati tanácsadóként is dolgozik.
A számítógép, majd az okostelefon, az interaktív képi tartalom, a digitális hálózatok és a nagy sebességű, mindig online állapot gyökeres változást hozott világunk valamennyi alrendszerében. Átalakította többek között a nyilvánosság fogalmát, ugyanis olyan témákat emelt be a társadalmi párbeszédbe, melyek kiszorultak a hagyományos médiából. A kommunikációs folyamatba való belépés alacsony küszöbének és sok esetben a kapuőrök hiányának a következménye, hogy az internet demokratizálta a kommunikációt, bárki olyan üzenetet kiálthat a világba, amely milliókat ér el. Segélykiáltást adhat a saját nyelvének használatában korlátozott külhoni magyar kisebbség, de toborzó videót tölthet fel egy terrorista szervezet is. Előadásomban arra kérdezek rá, hogy a keresztény közösségek számára milyen lehetőségeket kínál és kihívásokat jelent a közösségi média.
Varga László Ottó
1969-ben születtem Budapesten. 20 évesen ismertem meg Jézus Krisztust, aki teljesen átformálta az életemet. Eredeti szakmám szerkezetépítő-mérnök, de 30 évesen újabb fordulatot vett az életem: lelkészi szolgálatba álltam. Feleségemmel boldog házasságban élünk, két gyermekünk van, mostanában kezdik saját életüket. A hegyek szerelmese vagyok: télen síelek, nyáron magashegyi túrázok. Fontos kérdéseim: hogyan lehet az európai kultúrában hiteles keresztényként élni, és eljuttatni Krisztus üzenetét a mai ember számára?
Egyszer valaki azt mondta, hogy gyerekkorában értette a húsvéti ünnepen a sonkát, a tojást, a locsolást, a nyulat, a szünetet, és tetszett is neki mindez, csak egyvalamit nem értett, hogy hogy keveredett bele mindebbe Jézus Krisztus? Elég furcsa érzést keltett bennem ez a megfogalmazás. Nem tudtam, hogy most nevessek vagy sírjak? Sokszor átélem ezt az érzést, amikor hallok véleményeket az egyházról, mert sokszor pont nem a lényeget látják az emberek…
Ki ezért a felelős? Lehetne másképp csinálni? Megfejthető az egyház üzenete a ma emberének? Mi ebben a mi felelősségünk?
A gyülekezetre tekinthetek úgy, mint Isten országának nagykövetsége, képviselője?
A kommunikációval van a baj? A mai egyházzal van a baj? A mai világgal van probléma?
Mik azok a kérdések, amiket jó nem megfejteni, mert Isten titka? És mik azok, amiket pont a gyülekezet által lehet megfejteni?
Hogyan tud szót érteni egy gyülekezet a körülötte lévő világgal?
Dr. Székely Levente
Székely Levente PhD szociológus, a szociológiai tudományok doktora. Az Ifjúságkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium Szociológia Műhelyének vezetője. A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézetének adjunktusa, a Magyar Ifjúságkutatás 2020 kutatásvezetője. Legutóbbi szerkesztett munkája, amit idén februárban mutattak be, a Magyar fiatalok a koronavírus-járvány idején című tanulmánykötet.
Sokszor gondoljuk azt, hogy a másik nemzedéktől egy örökkévalóság választja el a mi generációnkat.
Nem értjük, mit miért tesznek, sokszor a szavukat sem.
De tényleg másra vágynak a mai fiatalok, mint az idősebbek?
Mások a céljaik, más a jövőképük?
És ha nem, miért mégis?
Bohár-Kovács Janka
Pszichológusként kiváltságnak élem meg a hivatásomat, hiszen legfőbb munkaeszközöm a jelenlétem mások életében. A segítő folyamatban mégsem csak a személyemre van szüksége a velem szemben ülőnek, hanem arra, hogy megismerje a belé rejtett csodát: életre, gyümölcsöző és gazdag életre lett teremtve. Az Aurum Életműhely vezetőjeként egy keresztény szemléletű szakmai közösség formálódásán dolgozom immár ötödik éve. Újra és újra lenyűgöz, ahogyan a Jóisten személyre szabott szeretetét és gyógyító munkáját látom megnyilvánulni a saját életemben, a körülöttem élőkében, vagy éppen a munkám során megismert emberek történetének alakulásában.
Hiszem, hogy nem receptek vagy tökéletes forgatókönyvek, hanem jól eltalált kérdések visznek előre az életben.
Miért nem sikerül sokszor szót értenünk a családban?
Mi akadályoz a másik valódi mondanivalójának pontos észlelésében?
Min csúszik el olyan sokszor a kommunikáció, mintha folyton újra ugyanarra a banánhéjra lépnénk?
Milyen útvesztőben sikkadnak el a valódi üzeneteink, és esünk egymásnak vagy leszünk egyre magányosabbak épp a legmélyebb, legbensőségesebb kapcsolatainkban?
Mind-mind zseniális példák az olyan kérdésekre, amelyek egyben kulcsok is, hogy jó alaposan berozsdásodott, szeretteinktől elzáró lakatokat és ajtókat pattinthassunk fel. Az előadásban egy kamasz lány rajzán nyakon csípett családi kommunikációs pókháló révén szemléltetem az egyik legtipikusabb csapdát, ami sokunk életében vezet mindennapos tragédiához, ha nem tanuljuk meg kellő ügyességgel kivédeni.
A káposztásmegyeri református templomban megtartott nyitó istentisztelettel vette kezdetét a házasság hete február 13-án, vasárnap 10 órakor. Ebben az évben a hét szlogenje „Maradjunk együtt!”, amely a 15. évforduló ünnepi hangulatát ugyan nem tükrözi, de szükségszerűen hívja fel a figyelmet a járványhelyzet okozta házassági krízisek és a válások számának növekedésére. A korábbi gyakorlattól eltérően idén nem választottak új házaspár „arcokat”, hanem előző évek „nagykövetei” szolgálnak az online is követhető alkalmakon.
A köszöntések és a dicsőítő énekek után Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igehirdetését ezekkel a szavakkal kezdte:
„Az igaznak, szépnek, jónak helyre van szüksége, ahol kibontakozhat, ahol testet ölt. Ez a hely kezdettől fogva a férfi és a nő szövetsége, a Teremtő alkotta így.”
Az emberi közösségek alapja, a házasság az áldás helye, de lehet sebek és sérülések helye is, amit nem kell elhallgatni a házasság hetén sem. Ha akarjuk és készek vagyunk rá, akkor a gyógyulás helyévé tehetjük. Az igehirdetés lekciójában (1Sám 1,27 – 2,10) megjelenő Anna, Sámuel anyja tudta, hogy imában és könyörgésben kell Istenhez fordulnia a sebesüléssel. A magyar irodalomban Csoóri Sándor soraival kifejezve: „Ha sebesülésed ide köt, ide köt gyógyulásod is. Ne fuss el!” Tehát ha a házasság megsérül, akkor a párnak együtt maradva kell a gyógyulásért Istenhez fordulnia a közös élet megerősítése érdekében. Anna házassága Sámuel születésével gyógyult meg, és a gyermek a gyógyulás áldásává lett.
A textus, az ötezer férfi megvendégelése (Mt 14,13–21) világossá tette, hogy Isten a gyógyultakra bíz másokat: „Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!” (16. v.) A tanítványok, akik áldásban részesültek, az áldásból továbbadhatnak másoknak, így az megsokszorozódik, akárcsak az öt kenyér és a két hal. A meggyógyult házasságokból is áldás származik, amelyből tovább lehet adni másoknak akkor is, ha kevésnek tűnik, mint a kenyér és a hal a tanítványok esetében, mert Jézus csodatévő erejével bőségesen elég lesz.
„Így gyógyulunk és így gyógyítunk. Ámen.”
A továbbiakban három korábbi „nagykövet” házaspár tett bizonyságot arról, hogyan lehet együtt maradni.
Madarász Isti és Kerekes Mónika 20 éve házasok, ami önmagában véve nagy dolog ahhoz képest, hogy Isti a filmes szakmában dolgozik, ahol nem jellemzőek a hosszú életű házasságok. Igaz, hogy az elmúlt években csapások érték a családokat, de az elmenekülés helyett be kell gyógyítani a sebeket. Túl sok ember akar máshol vigasztalódni, ami azért veszélyes, mert lehet, hogy meg is találják a vigaszt, de az a házasság végét jelenti. A járvány megtanított minket a védekezésre, de a házasságainkat nem minden esetben védjük meg, pedig ott is be kellene kapcsolniuk a védekező reakcióknak. Igaz, hogy a házasság megújítása nem divat, mégis azon kell dolgozni, együtt maradva hármasban Istennel.
Süveges Gergő és Rudan Margit azt vallják, hogy a nehézségekben döntő a viszonyulás, amellyel összefüggésben három megoldási módot figyeltek meg a házasságukban. Az első szint az önáltatás vagy „struccpolitika”, ami azt jelenti, hogy egy nehéz helyzetben olyan vigaszt keresnek, amelynek nincs köze a problémához. „Covid van, de azért jó, hogy tudok járni.” Ezzel tulajdonképpen „önaltatják” magukat, a megoldást elodázzák. A második a hálaadás vagy a „félig tele pohár” szintje, amikor felfedezik, hogy a problémában van valami jó is, ami a megoldást előbbre viszi. „Covid van, de legalább együtt lehetünk.” Az energiaátalakítás pedig már egy olyan szint, amelyben azt kutatják, hogy a kapcsolatot hogyan erősíti a probléma. „Covid van, de legalább egymást építve lehetünk együtt.” Az Isten elé vitt nehézségeikre mindig megtalálták a megoldást.
Levente Péter és Döbrentey Ildikó 55 év házasság alatt egyszer sem fejezték be a napot haraggal. Tudják, hogy Isten együtt szereti őket, ezért ezt éltetik. Céljuk, hogy jót tegyenek, építően viselkedjenek, és egymásnak útitársai legyenek. Imákban foglalták össze hálájukat és köszönetüket Istennek.
2021. június 13-án Bognár Benjámin lelkipásztori beiktatására kerülhetett sor az Áldás Baptista Gyülekezetben. Az igei szolgálatot Papp János egyházelnökünk végezte, aki a Zsoltárok 118,19–29 alapján hirdette köztünk Isten igéjét.
Prédikációjában kiemelte, hogy Istennek kedves az, amikor az övéi összhangba kerülnek vele, együtt látjuk, amit tőle kaptunk. Ilyenkor együttes szívvel valljuk, hogy „csodálatos a mi szemünkben”, hiszen ő az, aki tervez velünk, és kézben tartja a dolgokat.
Jó Isten áldását kívánni arra, aki jön, aki érkezik egy szolgálatba: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” Az áldások útján érkeznek a mennyből jövő kincsek, amiket Isten el akar helyezni a mi életünkben, ezekkel a kincsekkel „gazdálkodhatunk”. Ez hatalmas lehetőség és felelősség is egyben. Ha az áldás ösvényén szeretnénk haladni, akkor Isten igéjéhez kell ragaszkodnunk.
Az igehirdetés után Karancsi Csaba, a gyülekezet nyugdíjba vonuló lelkipásztora köszöntötte utódját, amit Bognár Benjámin székfoglaló beszéde követett.
A frissen beiktatott lelkipásztor gondolatainak központi üzenetét a 2Mózes 14,13–15 alapján fogalmazta meg: „De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak útnak.”
Benjámin már negyedik éve vesz részt a gyülekezet életében mint ifjúsági lelkipásztor. Nem mindig gondolta azonban úgy, hogy ő fogja követni Karancsi Csabát a vezető lelkipásztori szolgálatban. Ez az igeszakasz azonban rávilágított, hogy ebben a gyülekezetben van a helye: „ti pedig maradjatok veszteg!” Szolgálatában emlékeztetett mindenkit arra, hogy Isten időnként úttalan utakon vezet minket át. Ezeket azonban ő képes utakká változtatni az ő dicsőségére. Isten az, aki nyitja, építi azokat az utakat, amelyeken járnunk kell.
Lelkipásztorként az a célja, hogy ezeket az utakat keresse, kövesse, és a gyülekezet tagjait is ezeken pásztorolja. Mindenkit arra biztatott, hogy ne ijedjünk meg az úttalan utak láttán, mert lehet, hogy nyílik a tenger.
Benjámint és feleségét, Hannit Újfehértó társegyházainak képviselői, a város polgármestere, a kerületi lelkipásztorok és a gyülekezet köszöntötte és kívánták szolgálatukra Isten áldását.
„Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják.” (Lk 8,21)
A felvétel 2022. február 6-án készült, a Baptista Világszövetség vasárnapján a Kispesti Baptista Gyülekezet istentiszteletén. Közreműködik Ludvik-Tittel Kinga, Ludvik Csaba, Zigmond Erzsébet és Zsigmond István. Orgonál Fodorné Horváth Krisztina. Igét hirdet Mészáros Kálmán lelkipásztor.
Hogyan tud egy magyarországi baptista gyülekezet életeket megváltoztató missziót indítani a világ másik részén? A Duna Televízió protestáns műsorának vendége Téglási Lajos külügyi szaktitkár, a Vecsési Bárka Baptista Gyülekezet lelkipásztora.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
