Márciusi számunk leginkább a szomszédunkban zajló orosz–ukrán háborúval foglalkozik. Sok magánszemély és szervezet amellett, hogy követi az eseményeket, tevőlegesen is részt vesz a segítésben, anyagi hozzájárulással vagy önkéntes munkával.
Négy év elteltével – a pandémiás helyzet okozta halasztás miatt – 2022. március 26-án ismét az Illéssy Sándor Baptista Középiskola szervezésében került megrendezésre a SZÍNEK – a baptista középiskolák III. országos Ki mit tud? vetélkedője. A versenyfelhívást a Baptista Szeretetszolgálattal közösen tettük közzé a tanév elején a középfokú iskoláink számára. Ezen iskolák közül 13 intézmény fogadta el a meghívást, és gyűlt össze a kisújszállási Vigadó Kulturális Központban.
A nemes megmérettetés délelőtt 9 órakor kezdődött a Nagykunság legszebb rendezvénytermében. Köszöntőt mondott a vendéglátó iskola részéről Toldi Attila igazgató, majd Kisújszállás város képviseletében dr. Kovács Tibor alpolgármester, a fenntartó részéről pedig Szász Veronika területi oktatási igazgató osztotta meg ünnepi gondolatait a versenyzőkkel és a közönséggel.
A rendezvény jó hangulatához hozzájárult a két műsorvezető kolléga – Perneki Adél és Hajdu-Ráfis Tamás – közvetlen és vidám stílusa is.
Az élőprodukciókat mintegy háromórás időtartamban, a kategóriákat váltogatva láthattuk a színpadon, majd a diákok által készített rövidfilmeket tekintettük meg. A képzőművészet és a fénykép kategóriába érkezett alkotásokat szépen rendezett kiállítás formájában lehetett megnézni a Vigadó előcsarnokában.
Összesítve 130 tanuló versenyművét élvezhettük (egy tanuló több alkotással is nevezett), melyből 34 élőprodukciót láthatott a lelkes közönség:
vers és próza kategóriába 12,
hangszer kategóriába 9,
tánc és mozgás kategóriába 6,
ének kategóriába 5,
stand up és színpadi jelenet kategóriába 2 nevezés érkezett ebben az évben.
A művészeti alkotások közül a fényképek száma 33 volt, képzőművészet kategóriába 54 nevezés, míg a média és rövidfilm kategóriába 4 nevezés érkezett.
A helyezést elérők oklevélben és értékes tárgyjutalomban részesültek. Az összesítésben a legjobb iskola vándorkupát vihetett haza, amelyet a következő versenyig az Addetur Baptista Gimnázium, Technikum és Szakiskola őriz Budapesten.
Külön dicséret illeti a közönséget is! Csodálatos és nagyon megható volt átélni, ahogyan a diákok tudnak örülni mások sikereinek. Ritka az olyan verseny, ahol ennyi önzetlen szeretettel találkozik az ember.
A már évek óta sikeres Illéssy Gasztro Kupa – országos ételművészeti verseny mellett ez a másik olyan volumenű rendezvény, ahol az iskola dolgozói közössége és diákjai újból bebizonyították, hogy nem véletlenül mondhatjuk el magunkról: az Illéssy több, mint iskola. Köszönet a szervezésben és rendezésben részt vevő kollégáknak, akik mindent megtettek azért, hogy ez a művészeti seregszemle a lehető legjobb színvonalon tudjon megvalósulni.
Toldi Attila igazgató
A részt vevő iskolák:
1) Addetur Baptista Gimnázium, Technikum és Szakiskola
2) Baptista Alapfokú Művészeti Iskola
3) Baptista Szeretetszolgálat EJSZ Széchenyi István Gimnáziuma és Technikuma
4) „Budapest” Baptista Szakiskola és Sportiskola
5) Csuha Antal Baptista Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Szakképző Iskola
6) Diószegi Sámuel Baptista Technikum és Szakképző Iskola
7) EURO Baptista Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium
8) Kovács Pál Baptista Gimnázium
9) Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium
10) Nagykun Baptista Oktatási Központ Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Illéssy Sándor Technikum és Szakképző Iskola Tagintézménye
11) Nagykun Baptista Oktatási Központ Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Kossuth Lajos Gimnáziuma
12) Széchenyi István Baptista Technikum, Szakképző Iskola és Gimnázium
13) Szegedi Baptista Gimnázium és Technikum
Az eseményről készült fotók megtekinthetőek a következő linken: KATT
Egy szerda esti bibliaóra után megcsörrent a telefonom, egy ismeretlen szám hívott, és mikor felvettem, egy ukrán testvér szólalt meg benne (Natália Cifrinjec). Segítséget kért nyolc ukrán menekült számára, akik Gyula felé tartottak. Elmondta, nagyon fáradtak és szeretnének egy éjszakát megpihenni városunkban, tudnánk-e ebben segíteni. Gyorsan felhívtam a város szociális vezetőit, és azonnal rendelkezésünkre bocsátottak egy vendégházat.
Közben megérkeztek a vendégeink. Egy baptista lelkipásztor és családja ült a két autóban. Mariupolból indultak négy nappal korábban. Abból a városból, amelyről szinte mindennap hallunk a hírekben, ahol a leghevesebbek a harcok, ahol szinte már a földdel tették egyenlővé a háború előtt félmillió lakosú települést. Alexander Nagirnyák egy lelkes, négyszáz tagú gyülekezetet vezetett. A háborúban néhány hét alatt szétlőtték városát, az imaházat, az otthonukat. A közösség nagy része már korábban elmenekült, ők az utolsók között hagyták el a települést. Szinte mindent elvesztettek, a jövőjük bizonytalanná vált. Németország felé tartottak, ott él valamelyik rokonuk.
Mikor beléptek az imaházba, a lelkipásztor felesége odalépett a zongorához, és elkezdte játszani a Nagy Istenem, ha nézem a világot kezdetű éneket. Az egész család fennhangon énekelte ukránul. Olyan bizonyságtétel volt ez számomra, amellyel ritkán találkozom. Új értelmet kapott ez a sokszor énekelt dicséret. Lehet bármilyen reménytelen is a helyzet, tombolhat a sátán körülöttünk, akkor is Isten az Úr, az ő kezében van az irányítás, és ez ad reményt, ebben van a hívők kapaszkodója. A végén egymásért imádkoztunk. Különösen megható volt, hogy Alexander nem magáért, nem a háborúért, hanem értünk, gyulaiakért könyörgött.
Az a néhány perc, amit ezzel a családdal együtt tölthettem, örökre emlékezetes marad!
Együttműködési megállapodást kötött 2022. március 30-án az észak-amerikai Texas államban működő Southwestern Baptista Teológiai Szeminárium (SWBTS) Globális Vezetésfejlesztési (GLD) csoportja és a budapesti Baptista Teológiai Akadémia a magyarországi intézmény oktatási-infrastrukturális fejlesztésének támogatására, illetve az oktatás színvonalának, a keresztény vezetőképzés hatékonyságának növelésére.
Az amerikai vendégek, partnerek kifejezték, milyen nagyra tartják azt a munkát, szolgálatot, amit a magyarországi baptisták végeznek. Szeretnének minden segítséget megadni ahhoz, hogy megerősödjön a BTA oktatási-szolgálati tevékenysége (vezetőképzés, könyvtárfejlesztés, evangelizáció, tanítványozás, gyülekezetplántálás, szociális tevékenységek stb.).
Elkötelezettek abban, hogy a partneri kapcsolat gyümölcsöző legyen és hasznos Isten országának építésére. Dr. David Mahfouz az SWBTS GLD képviseletében, és dr. Mészáros Kálmán, a BTA rektora látta el kézjegyével a dokumentumot. A Magyarországi Baptista Egyház részéről támogatását fejezte ki Papp János egyházelnök és Varga László Ottó főtitkár.
A Southwestern Baptista Teológiai Szeminárium (SWBTS) Globális Vezetésfejlesztési (GLD) küldöttségének tagja volt dr. Harry Lewis, illetve Richard Blake. A megbeszélésen a BTA részéről jelen volt még Paróczi Zsolt rektorhelyettes és dr. Bukovszky Ákos külügyi titkár.
Ha az alábbi magyarázatot jobban meg akarjuk érteni, akkor ajánlom újra elolvasni a fent jelzett igeszakaszt, melyben az úgynevezett tékozló fiú példázata, a – talán még a nem hívők számára is – legismertebb jézusi példázat található.
Lukács evangéliumának 15. része egy példázattrilógia, azaz három példázat, melynek mindegyike ugyanazt az emberi bűnhöz való isteni hozzáállást ragyogtatja fel. Isten keresi az elveszett juhban, az elveszett drachmában és a tékozló fiakban – az ő számára – a bűn miatt elveszett embert. A harmadik példázatban ugyanis nem egy fia volt az apának, hanem kettő, és tulajdonképpen az idősebb fiúért mondja el az Úr Jézus a fiatalabb történetét. E példázatok lelkileg (szellemileg) kemény küzdelemben keletkeztek.
A küzdőtér egyik oldalán sorakoztak fel a farizeusok, írástudók, a törvény mesterei, a „jó emberek”, a tisztességes családok, a templomosok, a kegyesek. A küzdőtér másik oldalán sorakoztak a vámszedők, a bukott nők, csavargók, sánták, vakok, kérges kezű kétkezi munkások, például a halászok, primitív, tudatlan, tanulatlan parasztok stb. És ezek vezére: Jézus.
A támadást a farizeusok kezdték. Azt mondták Jézusról: nem ismeri Istent. Ha ismerné, nem fogadná magához a bűnösöket, mert Isten szent és bűnt gyűlölő. Ez a véleménye Simon farizeusnak is, amikor vacsora közben egy bűnös nő megjelent Jézus lábánál, amelyet könnyeivel öntözött, hajával törölgetett és megkent drága kenettel. „Ha ő volna ama próféta, tudná, ki ez, és tudná, hogy ez az asszony, aki hozzáér: bűnös.” (Lk 7,39) A többi farizeus szerint is Jézusban hamis prófétát tisztel a tömeg a törvény helyett, amit Isten adott az ő népének, hogy annak fényénél meg lehessen különböztetni az igaz és a hamis cselekedeteket. A törvény alapján Isten maga köré gyűjti a kegyeseket, és megjutalmazza őket. De messzire űzi magától a törvénytaposókat, a bűnösöket, a pogányokat. Például ha egy asszony házasságtörő, ha valaki meggyalázza a templomot, ha egy fiú az apja ellen lázad és folytathatnám a sort, ezeket mind meg kell kövezni. Pusztuljon a törvénytaposó!
Ilyen az Isten.
Ezzel szemben ez a Jézus barátkozik a bűnösökkel, mert ezt mondják róla: „Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.” (Lk 7,34) A „bűnösök barátja” negatív, rosszalló kifejezés volt abban az időben, nem úgy, mint ma kegyes körökben, akik így éneklünk róla:
Ó, mily hű barátunk Jézus, Minden bajban megsegít…
Jézus szelíd szóval viszonozta a támadást: nem hivatkozott a törvény igéire; nem hivatkozott látomásokra; nem emlegette az ő mennyei eredetét; és nem vetette be a küzdelembe csodatévő hatalmát – hanem hétköznapi, jól ismert eseteket mesélt el, és rábízta az egyszerű igazságra, hogy hasson. Ezekben a hétköznapi történetekben megszólalt valami lenyűgöző és ellenállhatatlan igazság. Az összehasonlítás volt az ő módszere. Ha már ti, emberek is így cselekszetek, mennyivel inkább a mennyei Atya! „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?” (Lk 15,4) „Mennyivel inkább” így van az Istennél! Ti sem vigasztaljátok magatokat azzal, hogy no, hiszen 99 maradt még, 1%-os veszteség még a tűréshatáron belül van, nem számít. De Istennél egy ember is számít, és elveszésébe nem nyugszik bele, hanem utánamegy és addig keresi, amíg meg nem találja. Ha ti nem nyugszotok bele valamilyen anyagi vagy erkölcsi veszteségbe, mennyivel inkább nem nyugszik bele Isten.
Ez a „mennyivel inkább” kifejezés többször is előfordul Jézus példázataiban és hasonlataiban. Például
„Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat [Lukácsnál Szentlelket] a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” (Mt 7,11; Lk 11,13).
Egy másik jézusi példázatban ha még egy hamis bíró is tud igazságot szolgáltatni egy kitartóan kérő özvegyasszonynak, „mennyivel inkább” szolgáltat igazságot Isten az ő „választottainak” (Lk 18,1–8).
„Mondom nektek – mondja Jézus –, hogy… nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk 15,7)
Az is nyilvánvaló, hogy amikor ezekben, a példázatokban Jézus eljutott a tékozló fiú történetéhez, világos, hogy Jézus táborába főként a tékozló fiúhoz hasonló emberek gyülekeztek, az „ellentábor” tagjai viszont nagyon hasonlítottak a tékozló fiú bátyjához! Úgy mutatja be Jézus az idősebbik testvért, hogy annak lelkületében az ellentábor lelkülete jelent meg.
Az egyház elvileg igazat adott Jézusnak, és az egyház tagjai is elvileg mindig igazat adnak – adunk – neki: Igen, úgy igaz a dolog, ahogy Jézus hirdette, azok a bűnre vonatkozó igaz gondolatok, amelyeket Jézus hirdetett meg. Ez az egyház elvi álláspontja. De gyakorlatilag az egyház – nagyegyház és kisegyház – újra meg újra visszacsúszott a farizeusgondolkozásba.
Csak annyit változtatott az eredeti gondolatokon, hogy Isten most már nem a zsidók Istene, hanem a keresztények Istene, a mohamedánokat, zsidókat, ateistákat pokolra taszítja ez a „keresztény” Isten, és csak az ő keresztényül hívő nyáját gyűjti szeretettel maga köré. Sőt, – nem kevés ilyen nézet is van – csak azokat, akik „a mi csoportunkhoz tartoznak”.
Tehát minden komoly kereszténynek az a feladata, hogy a farizeusi bűngondolatok kicsinyességéből és embertelenségéből eljusson Jézus eredeti gondolatainak a szépségéig, tisztaságáig és igazságáig. Kezdjük el ezt most azzal, hogy ragyogtassunk fel néhány fénysugarat Jézus Krisztus eredeti gondolataiból!
1. Jézus Krisztus szerint a mennyei Atya megadta és folyamatosan megadja az emberiségnek és minden egyes embernek a vétkezés szabadságát.
Ez is benne van a tékozló fiú történetében. Az egyik legmegdöbbentőbb rész ebben az, hogy amikor a kisebbik fiú pimaszul, még apja életében követeli, meg is kapja a jussát. Azt kérdezi az ember magában: Miért adja oda annak a felelőtlen, éretlen gyereknek? Hát nem tudja az apa, hogy mi lesz a fiúnak az útja? Miért nem fogta erővel vissza? Miért nem adott neki egy pofont azzal, hogy ez a te jussod? Mint a Toldiban, amikor Miklóst kiszekírozza a bátyja, és el akar menni, de kéri tőle a jussát. „Itt a juss kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam, / György kiált és arcul csapja, szintúgy csattan.” Mennyei Atyánk azonban – akit itt a tékozló fiú apja jelenít meg – tiszteli gyermekei méltóságát és szabadságát. Emberi életünk egyik legnemesebb vonása az, hogy választhatunk, dönthetünk, akkor is, ha rosszul döntünk. A tékozló fiúnak nagy kerülővel, keservesen kellett megtennie az utat, de aztán mégis hazatalált. Nagy árat fizetett érte, a vagyonát, a testi erejét elherdálta, de visszatalált és boldogan, szabadon, önként volt végre otthon. Ezt az utat nem kímélte meg az atya tőle. Nagyon jól tudta, hogy ha erőszakkal tartja vissza, abban sem neki, sem fiának nem lesz semmi öröme. Isten nem gyönyörködik a fogcsikorgató engedelmességben. Engedi tehát vétkezni az embereket, engedi, hogy saját kárukon tanuljanak. Én így szoktam folytatni az ismert közmondást:
„Okos ember a más kárán tanul” – akkor viszont nagyon kevesen vagyunk okosak. Az Atya azonban bízik benne, hogy az ember egyszer majd megutálja a bűnt, és ettől kezdve önként akarja és cselekszi a jót! – Nagy titok ez! Az emberiség együttesen is járja a tékozló fiú útját. Egyre messzebbre szakad Istentől. Rettenetesen sok könny és vér hull közben, de – hitem szerint – egyszer érett fejjel majd visszatalál az emberiség Istenhez. E gondolatnál sok kegyes és kegyetlen ember feljajdul: Miért engedi Isten ezt a rettenetes világtörténelmet? Mert Isten szabadon döntő embereket akar látni az ő szolgálatában, nem kényszerített rabszolgákat. Az igazi szeretet egyben szabadság is. Gondoljunk például a párválasztás szabadságára!…
2. Az emberek nem vétkezni akarnak, csak élni.
De az a baj, hogy elveszítették az élet útját, az igazi, elveszíthetetlen boldogság útját, az emberhez illő élet útját. Keresi az ember ezt, de nem jó helyen keresi, ezért nem találja, eközben elbukik, és belemerül a vétekbe, bár nem vétkezni akar.
A tékozló fiú vétkezni akart? Azért kérte ki a vagyont, hogy tudatosan rálépjen a züllés útjára? Nem. Ő élni akart. Azt hitte, hogy ő a maga gondolata szerint magasabb rendű életre fog eljutni, mint ha ott marad az apja közelében. Élni akart, és eközben bukott el és jutott a disznók vályújáig. Jézus szerint a parázna nők sem vétkezni akarnak, hanem élni. Egyik így, a másik amúgy találta meg az életnek „úgy vélt” örömét. Jézus szerint a vámszedők semmivel sem rosszabb emberek, mint a főpapok vagy akárki. Mindannyian élni akarnak, gazdag életre akarnak jutni.
Egyszer egy Pistike megkapott egy egész tortát azzal, hogy a fele a Jancsikáé. Amikor egyedül megette az egészet, szörnyülködve kérdezte az édesanyja: Hát Pistike, nem gondoltál Jancsikára? Hiszen kettőtöké a torta! Erre azt felelte Pistike: Dehogynem! Mindig arra gondoltam, hogy csak be ne lépjen a szobába addig, amíg meg nem eszem az egészet! – Úgy oldalról nézve Pistike rossz, bűnös, de belülről ő így élte át ezt az ügyet: Én élni szeretnék a tortával, a tortából és a tortától. És a felnőtt Pistikék, Jancsikák és Juliskák mind élni szeretnének. Azért paráználkodnak, azért lopnak, azért követnek el bűnöket, és jutnak el végül a moslékosvályúhoz, mert élni akarnak. A mai fiatalok talán nem is ismerik azt a szót, hogy „bűbájos”. Ismét a Toldiból idézem az úgynevezett „álomallegóriát”, amikor a menekülésben elfáradt Miklós elálmosodott:
Majd az édes álom pillangó képében Elvetődött arra tarka köntösében (…)
Aztán álommézet csókolt ajakára, Akit mákvirágból gyüjte éjszakára; Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.
Itt is megjelenik a bűbájos szó. Ennek egy másik változata egy másik mondatba helyezve így hangzik: „Azt sem tudja, bű-e vagy bá!” Az ősmagyar vallásban a jó irányú varázshatást „bá”-nak nevezték, és volt egy rontó, halálos hatás, a „bű”. A korabeli magyar pogány papok tudtak jó irányú vagy rossz irányú hatást közvetíteni. Ezek voltak a „bűbájosok”. Aki nem tudta egy eseményről, hogy bű-e vagy bá, az azt jelentette, hogy nem tudta megítélni, hogy valamiben jó vagy rossz szellemhatások jelentek-e meg, hogy vajon valaminek jó vagy rossz vége lesz-e. Érdekes, hogy a „bű” szó, amiből a „bűn”szavunk is keletkezett, jelenti a rossz irányú hatást. Ugyanebből a gyökérből származott az a két különböző szó, hogy „büdös” és „bűzös”. És az is, hogy „bűvös”, „elbűvölő”. Ebben az ősmagyar gondolkodásban benne van az a mély felismerés, hogy az a valami, amiben a rothadás és a halál rejtőzik, az ugyanakkor elbűvöl engem. A bűnnek ez a misztériuma az, ami a halálba viszi az embert. Olyan „elbűvölő”, hogy két kézzel kap utána az ember. Kinek ne jutna eszébe ősanyánk elbűvölése az Édenben (1Móz 3,6)?
De Jézus Krisztus úgy tekintett erre a misztériumra, hogy amikor két kézzel kapnak az emberek a bűn után, nem a halál után kapkodnak, hanem azt hiszik, hogy ez jelenti nekik az életet. Jézus Krisztus ilyen irgalmasan nézte a bűnösöket. Élni szeretnének szegények, de nem találják az élet útját. De erre utal a görög „hamartia” szó is, aminek „bűn” a magyar fordítása, holott ez az eredetiben céltévesztést jelent. Lő valaki, de eltéveszti a célt. El akarta téveszteni? Dehogyis, el akarta találni. Mégis „elvéti”. E kifejezés közelebb áll a céltévesztéshez, mint a tudatos bűnhöz. Talán az sem véletlen, hogy az Úr Jézustól tanult imádságban – minden általam ismert fordításban – a vétkeink megbocsátását kérjük.
3. A farizeusok még a betegséget is bűnnek nevezték, Jézus még a bűnt is betegségnek.
Ha a betegség bűn, akkor büntetni kell, s íme, máris megbüntette Isten a bűnöst betegséggel – mondták az írástudók. Ha pedig a bűn betegség, akkor gyógyítani kell. Jézus pedig orvosnak tekintette magát. Gyógyítani akarta a bűnös, beteg embert. Más alkalommal is olvassuk az evangéliumokban, hogy „a farizeusok és a közülük való írástudók… zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Lk 5,30–31) Ha például egy vak ember jön tapogatózva, és lever egy virágvázát, akkor bűnös? Leverte a vázát, összetörte, rosszat csinált. Igen. Mert nem lát. Az ilyen embernél mi a megoldás? Szidjam, vagy megnyissam a szemét? Ez kellene, de ezt nem tudom megtenni. Mit tudok? A könnyebbet: szidni. A farizeusok sem tudták megnyitni a bűnösök szemét, azért szidták őket. Jézusban az isteni irgalom inkarnálódott, testesült meg, amely megnyitotta az emberek szemét, és onnét kezdve belátták, hogy nem érdemes különböző bűnöket elkövetni. Nem érdemes gyűlölködni, jobb dolog szeretni. Gondoljunk egy bibliai alakra, magdalai
Máriára, akiből hét ördögöt űzött ki az Úr (Mk 16,9)! Utálkozva néztek rá az emberek. Odaadta magát mindenkinek, aki szeretetet ígért neki. S melyik csábító nem ezt ígéri annak, akit el akar csábítani, legyen az fiú vagy lány? Jézus másként mérlegelte magdalai Mária magatartását. És amikor a mennyei Atya szeretetét hirdette neki, megnyílt a szeme és a szíve. Átélt valamit ebből a szeretetből, s a benne lévő hét ördög – nem bírván elviselni ezt a szeretetet – kimenekült belőle. Most már ő is tud szeretni azzal a szeretettel, amivel őt szereti Isten. Ezelőtt sem bűnt akart elkövetni, csak élni szeretett volna.
A szeretetnek ez a szomjúsága jelenik meg közismert költőnk egyik versében is:
Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.
A fiatalok belevetik magukat mindenestől a testnek és vérnek örömeibe. De egyszer csak józanodnak, és látják, hogy moslék az életük, a disznók között vannak. Egyszer csak elkezdenek többre vágyakozni. Szomjasak lesznek valami emberen túlira, valami isteni érintésre.
A farizeusok szerint a bűn lényege: azok a cselekedetek, amiket teszek.
Jézus szerint a bűn lényege az, hogy elszakadtunk az Atyától, és ebben az elszakadt állapotban testbe roskadva, természeti hatások bilincseibe zárva élünk.
A tékozló fiú bátyja így jellemezte öccse bűnét: „paráznákkal emésztette fel a vagyonodat”. Ennyit akart tudni csak az öccséről.
Jézus ezzel szemben így nyilatkozott róla: „messze vidékre költözött”. De ott a szegénységben, sötétségben is nagyon szeretett volna élni, akárcsak a mai tékozlók. Ezért rohanunk a pénz után, a testi szerelem után, a hatalom után, de mindennek alapoka az, hogy elszakadtunk Istentől. Vissza kellene találni Istenhez, és akkor megnyugodna ez az esztelen, gyilkos rohanás a „vér és arany” után (lásd Ady versét).
A farizeusok szerint tehát cselekedeteket jelent a bűn. Jézus szerint viszonyulást. Valamilyen kapcsolatot az Atyával, megszakadt kapcsolatot jelent a bűn. A gyógyulás a kapcsolat visszaállítása. A farizeusok cselekedetekben gondolkoztak, és mindig csak a cselekedeteket ostorozták.
4. Mit lehet csinálni a bűnnel?
Jézus nem helyesli sem a bűnt, sem azt, amit a többiek csinálnak a bűnössel: szidják, korbácsolják, megkövezik, azaz agyonverik. Ilyen lehetőségek között válogatnak az emberek. Jézus ezekkel szemben azt tanította és gyakorolta, hogy a jóval kell meggyőzni a gonoszt (vö. Róm 12,21): az elzáródott mennyei forrásokat kell újra felfakasztani. Körülvenni az embert mennyei hatásokkal, életet adni neki, és akkor ezek a hamis életvágyak, hajszák megcsendesednek benne.
Ezt a megoldást mutatta meg Megváltónk a tékozló fiú apjában, amikor az elébe futott, átölelte, megcsókolta. Ebben benne van:
– Ugye elhagytak a többiek? – Mert azok szeretete ideig való, érdekszeretet volt… – Látod, én tiszta és gazdagabb szeretetet adok neked.
A múlt század elején az egyik észak-amerikai börtön igazgatója nagy nevelő eredményeket ért el a fegyencekkel. Módszerének titka az volt, hogy mindegyik gonosztevőben kereste az embert, és ha megtalálta, már nyert ügye volt. Feljegyezték róla, hogy volt egy életfogytiglani fegyházra ítélt fegyence, akit rettentően bosszantott, amit hallott erről az igazgatóról, és azt mondta: „Ha én odakerülök a közelébe, megölöm.” Meghallotta ezt az igazgató, és maga elé rendelte ezt a fegyencet. Becsukta az ajtót, ketten maradtak. Azt mondta az igazgató: „Itt van a borotvakészletem, legyen szíves, borotváljon meg!” Odatartotta a nyakát, magára terítette a törülközőt. A fegyenc remegő kézzel megborotválta. Aztán azt mondta az igazgató: „Hallottam magáról, hogy meg akar ölni, de én ezt nem hittem. Maga is ember!” – Összeverődtek a fegyenc térdei. Azt mondta: „Az Isten áldja meg az igazgató urat! Végre valaki így néz rám, így szól hozzám!” – Még a gyilkosban is az embert kell keresni.
A szeretet nagy kockázata ez. Előszólítani a bűnösből az embert. Jézus szerint ez a megoldás. Az emberiségnek azok az igazi nagyjai, akik ezeken az utakon jártak. Tolsztoj ezt írta le regényeiben: az ember ott van a bukott nőben, az analfabétában, a tudatlan parasztban. És Tolsztoj szellemi örököse Makarenko, aki összeszedte az elzüllött utcagyerekeket, és elkezdte az embert keresni bennük. Csodálatos eredményeket ért el velük. Ma már nem emlegetik, mert a szovjet kommunisták kegyeltje volt, de „a fürdővízzel együtt kidobták a gyereket is”, azt, hogy potenciális bűnözőkből a társadalomba beilleszkedő embereket nevelt tulajdonképpen szeretet által.
Azzal fejezem be, hogy a szeretet nagy kockázata nekünk parancs, de Istennek állandó életgyakorlata. Ne féljetek Istentől! Senki nem érti meg úgy a ti tékozló életeteket, mint Isten. Ne fussatok el Istentől! Kihez futnátok? Farizeusok vesznek körül, különböző vallású és világnézetű farizeusok. Hová lehetne futni? Isten az, akiben valami érthetetlen irgalom van, aki átölel és megcsókolgat: megbocsáttattak néked a te vétkeid! Ez az Isten szava. Benned, a bűnösben látja a tiszta embert. Tudja, hogy ha ő egyszer megnyitja a szemedet, ha egyszer te visszatalálsz hozzá, és nála megtalálod az életet, nem érdekel többé a bűn, és boldog meggyőződéssel énekled:
Nem kell már világ, félre vele! Lábaidnál, csupán ott jó nekem, Ott üdvöt, békét talál lelkem!
Ne a bűn ellen harcolj tehát! Az erősebb nálad. Hanem a szívedet nyisd meg az isteni életáradat előtt, az Isten szeretete előtt, és akkor egyszerre utálatos és kibírhatatlan lesz a bűn.
Míg a kegyidő jelen van, Nyisd meg szíved ajtaját!
A Magyarországi Baptista Egyház hosszú évek óta számos műsorban jelenhetett meg a felekezetközi Pax Tv csatornán. Hálásak vagyunk, hogy ilyen formán közösségünk tagjaihoz televíziónézés közben is eljuthat az Ige üzenete. A szolgáltatók változtatásai miatt viszont egyre kevesebben élhetünk ezzel a jó lehetőséggel, ezért arra buzdítjuk a testvéreket, hogy csatlakozzunk minél többen az alábbi petícióhoz.
Kedves Barátaim!
A támogatásotokat szeretnénk kérni egy nemes cél érdekében.
Sajnos 2022. január elején a PAX TV lekerült a Telekom adáslistájáról, így Magyarország egyetlen felekezetközi vallási és kulturális csatornáját több mint 1 millió otthonban már hiába keresik.
Ezért elindítottunk egy petíciót, amit remélünk, hogy minél többen aláírtok.
A mai rohanó világban, amit a pandémia óta még jobban áthat a félelem és a szorongás, amiben egyre több a keserűség, a PAX TV műsorai fényt, nyugalmat árasztottak, hitet és megerősítést adtak az embereknek.
Nagy segítséget nyújtott azoknak, akik idős koruknál fogva vagy a Covid-fertőződéstől tartva nem tudtak közösségbe/templomba/istentiszteletre, azaz sehová eljárni.
Számukra nézőként lelki erőt, bátorítást adnak a PAX TV műsorai nap mint nap, így követhették a különböző egyházak istentiszteleteit és más egyetemes értékeket képviselő műsorokat.
Kérjük a Magyar Telekom Nyrt. Televíziós Ágazat Vezetőségét, hogy a Pax Tv adását helyezzék vissza az adáscsomagjukba. Köszönjük előre is.
2022. február 13–20. között országszerte „Maradjunk együtt!” címmel zajlott a házasság hete, melybe intézményünk is bekapcsolódott. Foglalkoztató csapatunk tagja, Csővári Katalin ötlete által vezérelve a hét minden napjára különleges programokkal készültünk lakóink számára. Az ő segítségére voltak Opauszki György intézményvezető, Cebeiné Zsuzsa foglalkoztató munkatárs, és Selmeczi Nimród intézményi lelkész.
Hétfőn az intézményben élő házaspárok meglepetést készíthettek egymásnak: egy apró feldíszített üvegben rövid üzeneteket rejthettek el egymásnak a hét minden napjára, melyekben kifejezték, milyen tulajdonságokat szeretnek a másikban, miért hálásak egymásért.
Kedden Felismered? címmel játékot hirdettünk meg. Lakóink és munkatársaink esküvői fotóit vetítettük le, és a résztvevők találgathattak: vajon ki lehet a képen? A vetítés után a jelenlévők megoszthatták, hogyan ismerkedtek meg házastársukkal. Érdekes, megható, kalandos történeteket hallhattunk.
A beérkezett képekből esküvői fotókiállítást rendeztünk be épületünk folyosóján. Öröm volt látni, hogy a játék és a kiállítás hatalmas sikert arattak!
Szerdán egy istentisztelet keretében Kecskeméti Pál helyi evangélikus lelkész szolgált a házasság témakörében.
Csütörtökön a hét csúcspontjaként pedig gyertyafényes vacsorára hívtuk a házaspárokat, továbbá Opauszki Gyögy és felesége, Opauszki Györgyné, Selmeczi Nimród és felesége, Selmeczi Petra voltak hivatalosak a vacsorára. A Cebeiné Zsuzsa által szépen feldíszített imaterem várta a vendégeket, akiket a gondnok testvér köszöntött.
A jó hangulatú vacsorát tortával és egy pohár pezsgővel zártuk.
Az alkalom végén intézményünk lelkésze kért áldást a házaspárokra. Pénteken Benedek Tibor, a kiskőrösi Oázis Apostoli Gyülekezet lelkipásztora tanított az özvegységről. Szombaton lakóink az Imával nyert csaták című filmet nézhették meg. Vasárnap pedig istentisztelettel zártuk a hetet.
Intézményünk leghosszabb házassága már 65 éve tart. Mások is megélhettek hasonlóan szép, hosszú esztendőket együtt. Jó volt ezen a héten megemlékezni a házasság ajándékáról, amellyel Isten megáldotta az embert!
Az ukrán–orosz háború kitörésével meginduló menekültáradatban természetesen jelen voltak/vannak a rémült cigány emberek is.
A háborús események és a baptista támogató kezdeményezések, ukrán–magyar határátkelőknél folyó segítő munka kapcsán jutott el a cigánymisszióhoz is a hír, hogy jelentős a kárpátaljai magyar cigány menekülők száma. Mivel a legtöbb baptista cigány gyülekezetünk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, az ukrán határhoz közel álló közösségek elsőként csöppentek bele az ukrán menekültek fogadásába.
Kárpátalján vannak magyar ajkú baptista cigány testvérgyülekezeteink, ahonnan természetes módon először a közel álló testvérekhez fordultak segítségért. A befogadó helyi testvéreinkkel beszélve, felmérve a helyzetet és a szükségeket egyeztetve a külügyi szaktitkárral, kapcsolatba lépve a helyi, környékbeli baptista gyülekezetekkel igyekszünk folyamatosan összehangolni a szükségeket és a felajánlásokat. Közben az Ukrajnában maradt cigány testvérek szükségeit is megpróbáljuk kideríteni.
A kárpátaljai Gáton szolgáló Nagy Tony és felesége, Tatjana ott maradnak, amíg tudnak szolgálni a helyiek között. Az ottani cigány táborokban maradt hadköteles férfiak éheznek és a gyülekezethez fordulnak segítségért. Ezzel erős ragaszkodás is kialakult köztük, már 60-70 fő rendszeresen és hűségesen jár a heti két istentiszteleti alkalomra is. Gátra is kértük az anyagi támogatás eljuttatását, ami meg is történt központilag több alkalommal is.
A határ közeli Tuzséron hatalmas menekültáradat és mozgás történt az elmúlt hetekben, napokban. Tuzséron segítő pont is alakult. Egy roma szolgálótársunk a házába is közel 40 főt fogadott be, és a cigány imaház is ellátta a rászorulókat. Ételre, gyógyszerekre, babaholmikra, takarókra, ágyneműre volt szükség. A legtöbben egy-két éjszaka után továbbmentek már Magyarországon dolgozó rokonaikhoz, és az ottani munkásszállókon húzzák meg magukat. Vannak, akik dolgozni is elkezdtek már, de mivel nem kaptak még fizetést, gyakorlatilag éheznek. Az érdekükben is megszólítjuk a helyi gyülekezeteket. Vaján a cigány gyülekezetbe tíz főt fogadtak be. A háború kirobbanása után azonnal reagáltak a testvérek, és Pécsről vittek Vajára matracokat és ágyneműket. Hétköznap segélycsomagokból, önkormányzati segítségből gondoskodtak a befogadottakról, hétvégén a cigány testvérek adakozásából főztek nekik.
A porcsalmai tízfős baptista cigány közösség is gyűjtött és vitt adományokat a vajai menekültek számára. Itt közel két hét után álltak tovább a menekülők. Nem tudni, hova vették az irányt, mi lesz velük. Látjuk, hogy a baptista szociális és oktatási intézmények is rengeteg menekültet fogadtak be és segítenek. Köztük sokan vannak perspektíva nélküli cigányok is, így a BTESZ által megnyitott intézményekben is. Itt lelki szolgálatok támogatására lenne szükség, de kapacitáshiány és a földrajzi távolságok miatt nem tudunk mindenre pozitívan reagálni.
Nagyszerű érzés látni az összefogást, a testvérek segítőkészségét cigány és nem cigány közösségekben egyaránt. Mindenhonnan érkeztek felajánlások. Külföldön és belföldön egyaránt megindult a baptista testvérek szíve a segítésre. Mi pedig központilag összehangoltan igyekszünk mindent a megfelelő helyre eljuttatni. Imádkozunk és bízunk benne, hogy hamarosan eljön a béke ideje! Addig is és utána is lesznek, akik nem tudnak továbbállni a menekültszállásokról, az adományozási „kedv” pedig várhatóan lankadni fog. Viszont hatalmas lelki és anyagi szükséghelyzet fog kialakulni ezeken a helyszíneken és az adott településen, amihez továbbra is felelősségteljesen kell állnunk. Sokáig lesz még elengedhetetlen a folyamatos segítő érdeklődés, ima- és anyagi támogatási szándék. Olyan kihívások előtt állunk, amelyekre emberi korlátaink miatt nehezen fogunk tudni válaszolni. De Istenben bízunk! Urunk adja az ő erejét, bölcsességét és vezetését mindannyiunknak mindenben!
Elsőként egy teológushallgató, Fodor Jonatán igehirdetését olvashatjuk, ami az üdvözítés kérdésével foglalkozik.
Szarka János, a debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet egyik igehirdetője egy átfogó tanulmányt küldött nekünk bibliai-közéleti témában.
Tok Bence tanulmánysorozata a harmadik, befejező részéhez érkezett, ami az ezeréves királyság kérdéseivel foglalkozik.
Tóth Sándor bibliai alapokon vizsgálja meg az érzelmi zsarolás témáját a közreadott tanulmányában.
Ezután Szebeni OlivérValláskritika című írását olvashatjuk.
Egy szociológiai témájú tanulmány követi ezt, amelyben Flogny Károly Lajos azt elemzi, hogy miként viszonyulnak az egyházak a fogyatékkal élő emberekhez.
Vasadi Lajos lelkipásztor amerikai útjáról számol be, ahol ma is működő hutteri és mennonita közösségekben járt. Az írásának második részét a következő számunkban közöljük, ahol történeti visszatekintést is ad majd.
A lap végén könyvajánlókat találunk lelkigondozói és bibliai témákban.
Foghat-e fegyvert egy keresztény ember? Lehet-e katona? Mit mond az egyház tanítása a háborúról és mit a szereteten felépítendő békéről? És vajon miként győzhetjük le jóval a rosszat?
Az Agapé 9. adásában is az élet különböző területeiről érkező vendégeinkkel keressük e súlyos kérdésekre a válaszokat. Vágvölgyi Gergely vendége Berta Tibor katolikus tábori püspök, Révész Lajos baptista lelkipásztor, lelkigondozó, Frivaldszky János jogfilozófus, politológus, és Fischl Vilmos evangélikus lelkész, külügyi szakértő.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
