Számadás

0
1198
Sápi Máté (IV. évfolyamos teológiai hallgató)

Január a kiértékelés és a tervezés hónapja. Az alábbi cikkben Sápi Máté erre a kérdésemre válaszol: Milyen tanulságok voltak 2016-ban az életedben, és mit vársz 2017-től?(A szerk.)

Számomra a 2016. évben Isten izgalmakat, fájdalmat, empátiát (együttérzést) és tanulnivalót mutatott, és azt, hogy mennyire fontos, hogy változzon tovább a jellemem. Ebben az évben még inkább azt éreztem, hogy minden nap meg kell alázkodnom az Úr előtt, ha ebben az „agresszív” társadalomban hasonlítani szeretnék Jézus Krisztusra.

Hozzáállásomban is változtam, a hitem erősödött, s megedződtem lelkileg. Rádöbbentem, hogy nincs olyan óriási „elefánt” próba, vagy nehéz életszituáció akár anyagi gondok vagy egy munkahely elvesztése utáni kilátástalan reménytelenség miatt, amire Isten ne tudna örök, állandó, szilárd megoldást mutatni és adni.

Mély meggyőződéssel tudom mondani a jól ismert bibliai igeverset, hogy „Mindeddig megsegített minket az Úr!” (1Sámuel 7:12), ezért nem félek, s nem félhetünk a 2017-es évtől. Bár nem tudjuk mit fog hozni, vagy mivel fogunk szembenézni, de egyszer végett fog érni a világtörténelem, elmúlik ez a látható világ és számot kell adnunk Istennek a földi életünkről, minden cselekedetünkről, ezért tehát legyünk nyitott szemű és szívű keresztények.

Egy igevers volt a szívemben és a fejemben, amikor elgondolkoztam azon, hogy elmúlik 2016 és jön a 2017-es új esztendő.

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

Kultúránkban az emberek többsége már szinte „létezni” sem tud, ha nincs a közelében a számítógépe, internet, mobiltelefon, televízió, különböző videojátékok, stb. Önmagukban nem rosszak ezek az eszközök, viszont a Biblia szerint szükségünk van arra, hogy elcsendesedjünk, és Isten bensőséges megismerésére koncentráljunk. Főként akkor fontos ez, amikor nehéz időkön megyünk keresztül, vagy ha új esztendő küszöbére érkezünk. Amikor kihívásokkal nézünk szembe, könnyű a barátokhoz rohanni. Azonban leginkább arra van szükségünk, hogy megálljunk, és kimondjuk: „Istenem, én Benned akarok megpihenni, megnyugodni. Tudom, hogy a tenyeredbe véstél és számomra mindig végtelen békességet adsz.”

Ebben a rohanó, túlzsúfolt, elvárásokkal és feladatokkal teli, zűrös és vibráló világban egyre jobban és gyakrabban megterhelődik a lelkünk. Talán nem is vesszük észre. Talán nem is érezzük minden esetben fárasztónak. De a lelkünk sóvárogva vágyik a csend, nyugalom után, és hogy a csendben találkozzon Megváltójával, az Úr Jézus Krisztussal. Azzal az Istennel, aki csak a halk és szelíd hangban hallható meg.

Amikor úgy érzed, hogy meg kell nyugodnod, csak ismételd el ezt az igét, úgy, hogy minden ismétlésnél elhagyod az utolsó részt, és ekkor mindig a mondat vége lesz a hangsúlyos: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!”; „Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok”; „Csendesedjetek el, és tudjátok meg”; „Csendesedjetek”. Csendesedni. Elismerni. Az Úrra tekinteni és felmagasztalni Őt. Nincs ma sem több dolgunk. Minden másról ő fog gondoskodni 2017-ben is, én ezt 100%-ig elhiszem és ebben bízom. Ahogy eddig sem hagyott cserben ezután sem fog. Elhiszed-e ezt testvérem?

Azt várom 2017-től, hogy ami még nekem személyesen nem adatott meg (tanulmányaim és az ahhoz kapcsolódó vizsgák sikeres elvégzése), vagy amiről még nem tudok, de Isten pontosan tud, azt hamarosan meg fogja adni az Úr. Továbbá abban is segíteni fog, hogy minél több embernek elmondhassam az örömhírt, és hasznos szócsöve lehessek az Úrnak ebben a társadalomban. Kimondhatom bátran egyik legkedvesebb idézetemet, mely így szól: „hittel tekinteni, reménységgel várni”, mert „A Seregeknek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk” (Zsoltárok 46:12) Ámen!

Megosztás