„Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.” (2Tim 4,5)

Kedves Testvéreim!

Szeretettel köszöntök mindenkit 2023-ban!

Sokféle hír ér el nap mint nap bennünket, és sok bajról, küzdelemről értesülhetünk, amelyek a „szomszédainkat” és másokat érnek. Ezeknek a rossz híreknek számos negatív hatásuk van. Megdöbbentenek bennünket, félelmet és bizonytalanságot okoznak. Rémhírek kapnak szárnyra, és azon vesszük észre magunkat, hogy állandóan ezekkel foglalkozunk, miközben nem ez, illetve nem csak ez lenne a dolgunk. Rá kell jönnünk, hogy figyelmünk sokszor elterelődik az igazán fontos dolgokról. Emlékezzünk csak! Elődeink, az anabaptisták között olvasunk például a Luther korabeli Manz Félixről, aki Zürichben élt. Rövid idő adatott neki arra, hogy miután felismerte a hitvalló bemerítés igazságát, hirdethesse a meggyőződését. Elfogták, majd hite megtagadására akarták rábírni, azonban ő a meggyőződésében szilárd maradt. 1527. január 7-én délután kísérték a folyópartra, a halálos ítéletet végrehajtani. Ő énekelve, bizonyságot téve ment az úton a piaci árusok, a halas kofák között. Ekkor is a jó hírt hirdette. Egészen haláláig. Mert ez volt a célja. Nem lázadás, nem különcködés, nem az önsajnálat, hanem a felismert bibliai igazságok kitartó hirdetése még ekkor is.

Kedves Testvéreim! 500 év után is „A célunk ugyanaz!”. Nekünk, az anabaptisták és a baptisták mai utódainak is arra kell törekednünk, hogy a Krisztusról szóló jó hírt, a bibliai meggyőződésünket józanul, következetesen és bátran képviseljük. Fel kell ismernünk: a kísértő le akarja foglalni minden időnket, érdeklődésünket, és azt akarja, hogy minden mással foglalkozzunk, csak a küldetésünkkel, a lényeggel ne! Nem arról van szó, hogy nem kellene látnunk, ismernünk és értenünk a világot, amelyben élünk. Benne élünk a világban, de közben belegyökereztünk az elmúlhatatlanba, és ez, pontosabban Ő a meghatározó, ahogy a Példabeszédek írja: „az igazak gyökere mozdíthatatlan.” (Péld 12,3)

Pál utolsó apostoli levelében megindítóan bátorítja és tanítgatja erre a lényeglátásra a fiatal Timóteust az éves mottónak választott igénkben. Az öreg Pál is foglalkozhatott volna az őt ért üldözésekkel, az üldözőkkel, az akkori világ bajaival, az ügyeletes hírekkel. Krisztustól azonban megtanulta, hogy mire, kire kell nézni, figyelni. Ezért hitelesen bátorítja lelki fiát, Timóteust a bajok elviselése közben is az evangélista szolgálat tudatosságára és teljes betöltésére.

Kedves Testvéreim! 2023-ban azért választottuk ezt a jelmondatot („A célunk ugyanaz!”), mert a jubileumi év kapcsán is nem csupán emlékezni akarunk! Tiszteljük elődeinket, tanulunk tőlük, de azt is megértettük, hogy akkor leszünk igazi követői Krisztusnak és az elődeink hitének, ha mi is, most is azt tesszük, amit ők. Hirdetjük az evangéliumot, a bibliai meggyőződésünket! Emlékezzünk! Ünnepeljünk! Adjunk hálát! De mindeközben hirdessük, éljük Krisztust! Nézzünk előre is! Bizonyára 2023-ban is érnek bajok, kihívások majd bennünket. Ezerszer döntenünk kell majd, hogy mire, kire figyelünk. Mit részesítünk előnyben? Krisztus-követésünkben haladunk-e előre? Betöltjük-e a nekünk szóló elhívást, a ránk szabott szolgálatot? Mindannyiunknak szól a bátorítás: légy józan, a bajokat viseld el, de mindeközben teljesen végezd el a te szolgálatodat! Ne feledd: 

2023 a Baptista500 éve: A CÉLUNK UGYANAZ!

Papp János egyházelnök