A Grassalkovich Antal Baptista Iskolában már hetedik alkalommal ünnepelték meg humorral, zenével és mulatsággal a tanév végét.
A baptisták segítenek a meggyilkolt magyar roma férfi családján
Szernye – A Baptista Szeretetszolgálat elnöke június 27-én, szerdán Kárpátaljára utazott, meglátogatva a minapi romák elleni támadás sérültjeit. Szenczy Sándor bejelentette: szervezete nevében elítéli a történteket, és az áldozat hazaszállításával, valamint a temetés költségeivel segíti az érintett roma családot.
Június 23-án éjjel álarcos fiatalok késekkel és baseballütőkkel támadtak kárpátaljai magyar romák átmeneti táborára Lemberg külvárosában. A támadásban egy 24 éves férfi életét vesztette, családjából hárman, köztük felesége és tízéves fia súlyos sérüléseket szenvedtek. A halálos áldozat és a sérültek a munkácsi járási Szernye és Barkaszó magyar ajkú községek lakosai, a család idősebb tagjai a kárpátaljai Új Élet Roma Egyház közösségéhez tartoznak.
A Baptista Szeretetszolgálat elnöke június 27-én, szerdán Kárpátaljára utazott, meglátogatva a sérülteket. Szenczy Sándor bejelentette: szervezete nevében elítéli a történteket, és az áldozat hazaszállításával, valamint a temetés költségeivel segíti az érintett roma családot. Pap Dávidot csütörtökön délután temetik Szernyén.
Az 1996-ban alapított Baptista Szeretetszolgálat működésének kezdeteitől jelen van programjaival Kárpátalján, ahol a Karitatív Tanács tagszervezeteként is hajt végre különböző projekteket. Ezeken túl a magyar megmaradást segíti iskolák támogatásával, szociális étkeztetésben vesz részt, amerikai egészségügyi csoport munkájához nyújt rendszeres logisztikai támogatást, valamint missziós tevékenységet végez elsősorban a kárpátaljai magyar ajkú romák körében.
Vakációs bibliai gyermektábor Kispesten
Már tombol a nyár, de gyermekeink nagy örömére sikerült egy nagyon szép bibliai tábort szerveznünk a vakáció első napjaiban. Nagyszerű hangulatban teltek a kispesti baptista és evangélikus gyülekezetek 2018. június 18–22. közötti közösen szervezett „Várva várt gyermektábor” izgalmas napjai.
A naponta sorra kerülő bibliai tanítás Ezsdrás és Nehémiás könyve alapján mutatta be Isten népének történetét Jeruzsálem lerombolásától kiválasztott népe Babilonba történő deportálásán, 70 éves fogságán át szabadulásáig, hazatéréséig, valamint a jeruzsálemi templom, illetve a főváros falainak újbóli felépítéséig.
Gratulálunk az összes gyermeknek, akik mindennap csillogó tekintettel énekeltek, játszottak, csoportjelenetet adtak elő, figyeltek a tanításra, bibliai filmeket néztek és felszabadult szívvel vettek részt a különböző érdekes kreatív foglalkozásokon. Hisszük, hogy ezzel a közösségformáló héttel minden részt vevő gyermeket és ifjút komoly lelki útravalóval tudtunk elindítani a szünidei nyaralás időszakára.
Nagyon köszönjük a tanítók áldozatos munkáját, köztük a bibliai történeteket megjelenítő és tanító Mészáros Kálmán és Deák László lelkipásztorok, valamint Deák Gabriella, Mészárosné S. Leila, Ludvik T. Kinga, Égető Timi, Herkely János és Melinda, Deák Dániel és Zafira vasárnapi iskolai tanítók szolgálatát.
Nagyon hálásan köszönjük gyülekezetünk asszony testvéreinek – Lázi Erika, Sasvári Melinda, Czibolyáné Diána, Fodorné Bernadett, Fazekas Ági, Sáfri Éva, Králik Piroska, Bándi Kati, Kéméndi Andi, Kőszeg Márti, Huszta Anna, Ladoniczki Mária, Dobai Ágnes és Égető Réka – asztalok körüli fáradhatatlan szolgálatát.
Együtt tanultuk meg ezen a héten a Biblia minden korszakban időszerű üzenetét: „Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam.” (Neh 1,8–9) Soli Deo gloria!
Az izmiri börtön fogságában…
Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17–23.) követően haltak meg azért, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Péter és Pál tanítványai voltak. Az eseményről Tacitus római történész számol be. Mivel semmi sem volt képes megállítani a híresztelést, amely szerint a tűz parancsra tört ki, Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta a keresztényeket. Először azokat fogdosták össze, akik kereszténynek vallották magukat, majd az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá sokakra. A vértanúkat vadállatok bőrébe bújt kutyák marcangolták, vagy keresztre feszítve meggyújtották őket éjszakai világításul. Vértanúságuk helye a Vatikán dombjának déli lejtője volt. Ők voltak a római egyház első vértanúi. Rájuk és hitükért a későbbiekben vértanúságot szenvedőkre emlékezve június 30. a keresztény vértanúk emléknapja. (Forrás: Neumann-ház)
Az üldözés – Jézus előre megmondta – napjainkban is tart. Az alábbi híradás kapcsán kérjük kedves olvasóinkat: imádkozzunk Andrew Brunsonért!
Andrew Brunson annak a Steiner Józsefnek a veje, aki 30 éven át sugározta magyar nyelven Krisztus evangéliumát a Trans World Radio hullámain. Andrew felesége, Norine – Steiner József lánya – az unokatestvérem.
Andrew és Norine – USA-állampolgárok, de Norine édesapja után magyar állampolgársággal is rendelkezik – egy misszióiskolában ismerkedtek meg, ott készültek fel arra, hogy beálljanak Isten munkájába. Friss házasként, 25 éve költöztek Törökországba. Először Istanbulban szolgáltak, majd Ismirben alapították meg a Dirillis, azaz Feltámadás nevű gyülekezetet, mely hivatalosan engedélyezett közösség. Három gyermeküket is Törökországban nevelték fel.
2016 októberében hívatták őket a helyi idegenrendészeti hivatalba. Abban a reményben mentek, hogy ezúttal hosszabb időre fogják megkapni a vízumot. Ehelyett letartóztatták őket, elvették irataikat, telefonjukat, még a szemüvegüket is. Ezeket később visszakapták. Norine-t 12 nap múlva szabadon engedték, Andrew azóta is börtönben van. Államellenes összeesküvéssel vádolják, vagyis azzal, hogy ő is tagja volt az Erdogan elnök elleni puccskísérletnek. Andrew ártatlannak vallja magát. Ő kizárólag az evangéliumot hirdette, és ott segített, ahol tudott a török népnek. Unokahúgom látogathatja ugyan férjét a börtönben, de csak ablakon keresztül, és csak törökül beszélgethetnek. Andrew érdekében több mint 70 amerikai szenátor küldött petíciót a török kormánynak, amit számos képviselő is aláírt az Európai Parlamentben. A bizonytalanság (35 évre akarják elítélni, ami gyakorlatilag életfogytiglant jelent), az alaptalan vádak, az ottani börtön körülményei sok szenvedést okoznak Andrew-nak. Keresi Krisztus közelségét, vigasztalását gyötrődései között. Néhány hónapja írt egy éneket Megváltójának, amit mindennap többször elénekel. Pár sort idézek belőle nyers fordításban:
Méltó vagy, egyedül méltó.
Könnyeimet és fájdalmamat áldozatként emelem fel.
Taníts részt vállalni a te szenvedésedből,
Isten Báránya, méltó vagy, egyedül méltó…
A mai Izmir azonos a Jelenések könyvében szereplő Szmirnával. Ennek a gyülekezetnek üzente Jézus a mennyből, hogy szenvedni fog… de legyen hű mindhalálig (Jel 2,10). Vajon milyen hűséget, kitartást vár tőlünk kényelmes, szabad körülményeink között Jézus? Ezt mindenképpen kéri:
„Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok…” (Zsid 13,3)
FF Wellness
„Ami nem Jézus, az nem élet.
Ami nem igazság, az hazugság.
Ami nem út, az zsákutca.”
(Záborszky Dávid)
A Fiatal Felnőtt Wellness hétvége idén tavasszal ünnepelte második születésnapját, hiszen a gondolat, hogy a 25 év feletti fiatalok együtt tölthessenek egy hétvégét az ország valamely pontján, pont két évvel ezelőtt fogalmazódott meg a szervezőcsapat fejében.
És habár az elmúlt két évben sok minden történt – például a szervezőgárda is változott és formálódott –, a hétvégét ugyanolyan lelkesen szerveztük meg, a résztvevők pedig ugyanolyan lelkesen és örömmel mondtak igent a meghívásra.
Mivel a 2017 júniusában Balatonföldváron rendezett alkalomról rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, így úgy döntöttünk, hogy idén júniusban is a Bethesda baptista üdülőben töltjük a hétvégét.
A ráhangolódásban és a dicsőítésben a Second chance csapata vezetett minket, a hétvége előadója pedig Záborszky Dávid volt, akit nagy örömünkre felesége, Zsófi, és kisfia, Ábel is elkísértek. Dávidot arra kértük, hogy két előadásában beszéljen nekünk arról, milyen módon és milyen irányokba torzulhat el egy hívő ember istenképe.
Az előadások során felmerült meglátásokat, kérdéseket kisebb körben is megvitattuk, hiszen az előadásokat egy-egy rövidebb csoportbeszélgetés követte.
Bár a résztvevőknek több szabadidős program is rendelkezésükre állt a szombat délután eltöltésére, a legtöbben mégis a Balaton-partot választották, hiszen az idő tökéletesnek bizonyult egy kis strandolásra.
Az ember mindig örül annak, ha régen látott barátokkal találkozik, és pihen egy egész hétvégén keresztül, ha testileg és lelkileg fel tud töltődni, ha ki tud szakadni a hétköznapok terhei közül akár csak egy rövid időre, és hisszük, hogy a Fiatal Felnőtt Wellness hétvégék pont ebben segítenek.
Az alkalmakon abban a hitben dolgozunk félévről félévre, hogy a Jóatya ilyen formában is meg akarja és meg is fogja áldani gyermekeit, ezért először is neki vagyunk a leghálásabbak a hétvége létrejöttéért. Köszönjük továbbá a Platán étteremnek, a Bethesda baptista üdülőnek, valamint Lovász Lajosnak és családjának a közreműködést – no meg azoknak, akik újra és újra úgy döntenek, hogy csatlakoznak hozzánk egy kis wellnessre!
100 éve született dr. Somogyi Barnabás
„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról…”
– olvassuk a Károli-fordítású Zsidókhoz írt levélben (Zsid 13,7). Somogyi Barnabás testvér gazdag életét ismerve van mire emlékezni. Életét keresztény elvek alapján, a Biblia tanítását követve élte. A nála elhelyezett talentumokat gazdagon kamatoztatta.
Hogy ki is volt ő?
Az első Spurgeon-díjas baptista lelkipásztor, aranydiplomás sebészorvos, az orvostudományok kandidátusa, egyháztörténész, műfordító, szerkesztő, neves Spurgeon-kutató. Aki ismerte őt, úgy emlékszik rá, mint készséges, tisztelettudó, segítőkész, barátságos és szívélyes testvérünkre.
Van, aki a nevét hallva A Kürtben megjelent lelkesítő írásaira gondol, más a hajdani ifjúsági konferenciák kedvelt előadójára emlékezik. Megint más az operáló orvost úgy emlegeti, mint aki hívő betegét a kórházban is hittestvéreként kezelte.
Igehirdetéseire is sokan emlékeznek.
Megalapozott, jól felépített, gazdag üzenetű, biblikus prédikációk voltak azok. Van, aki történésztársaként úgy emlékezik rá, mint aki tudományát, kutatásainak eredményét készségesen megosztotta vele. Emberanatómiai és sebészeti műtéttani szakcikkei a mai kutatóknak éppúgy forrásmunkául szolgálnak, mint a baptista történelem kutatása terén elért eredményeit bemutató írásai. Egyedülálló műfordítója volt Bunyan János verseinek, és tudatos közlője Spurgeon munkásságának az általa tíz éven át szerkesztett Múlt, jelen, jövő baptista naptárban.
Én úgy emlékezem rá, mint elődömre a kalendáriumszerkesztői szolgálatában. Egy rövid ideig szerkesztette a Békehírnököt is. Méltó tehát, hogy a lap hasábjain is megemlékezzünk róla.
Igazgyöngyök: Párnába varrt szeretet
Igaza van a bibliai bölcs Salamon királynak, aki a Példabeszédek könyvébe ezt írja:
„Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.” (Péld 31,10)
Erről tanúskodik a mellékelt televíziós műsor, ahol Mészárosné dr. Seres Leila és Bödőné Somogyi Irén beszélget az MBE Baptisták az Egészségért Munkacsoport által felkarolt Szívpárna mozgalom hátteréről és igaz történetéről Gere Lilla műsorvezetővel a Pax televízió Igazgyöngyök című adásában.
Baptista robotika: világbajnoki harmadik hely!
Legjobb európai együttesként világbajnoki bronzérmes lett a baptista robotikások csapata, és ezzel folytatta nagyszerű menetelését a nemzetközi porondon.
Egy nyitott világban élünk
Mikor Dávid kihúzta Góliát kardját, hogy levágja annak fejét, már egy szép kerek történet van előttünk. Igazságérzetünk is kielégül. A gonosz is meg a jó is azt kapta, amit érdemelt. De a parittyából kiröppenő három kövecske előtt az ügy nem volt ennyire biztos. Hogy egy nagyszájú ifjúról van-e szó csupán vagy egy leendő Isten emberéről, az csak később derült ki. Mindkettőre volt példa a történelemben. Mikor Dávid végre trónra került, egyszerre vége lett az ő, de egyben az ország bizonytalanságának is. Addig azonban bujdosnia kellett. Visszafogni magát a kedvező pillanatokban, hogy ne ő magát, hanem az Isten tegye őt királlyá. Eddig az időig pedig minden bizonytalan volt felkenetése ellenére. Utólag milyen természetes, hogy minden jól alakult. Nem is történhetett másképp. Pedig történhetett volna. Pont azért, mert még senkinek nem derült ki az igazsága vagy az igazságtalansága. Az igaznak viszont már akkor kell igaznak bizonyulnia, amikor még semmi garancia arra, hogy megéri-e. Igaz tettért jutalom jár, igazságtalanért büntetés. Méghozzá Istentől. Nagy áldozatért nagy jutalom, nagy gonoszságért súlyos büntetés. Ha ez megtörténik, logikusnak érezzük az egészet. Utólag. De menet közben nem ez a pozíciónk. Az életünk eseményeinek nem utána vagyunk, hanem bennük, a kellős közepén.
Idézzük emlékezetünkbe Jób könyvét. Ki írta? Jób? El tudjuk-e képzelni, hogy önmagáról ezzel a dicsekvéssel kezdi: ő igaz és istenfélő, aki kerüli a rosszat, és cselekszi a jót? Háromszor olvasható ez a könyv elején. Aztán jönnek Jób barátai, akik vigasztalni akarják, de végül csak hosszan elmélkednek az emberek sorsán. Egyáltalán miért szenved az igaz? És miért van sokszor jobb sorsa a nem igaznak? Szegény Jóbot mindenfélével vádolják, amit bizonyítani nem tudnak, mint ahogy Jób sem a magáét. Olyan sokáig lebeg minden a levegőben – hogy mi is lesz majd a vége –, hogy a legtöbb embernek nincs is türelme végigolvasni Jób könyvét. Hosszú történet. Körüljárják ezt a témát egyszer, kétszer, százszor, de ezek a hosszú és szép költői nyelven megírt bölcsességek nem segítenek Jóbon. Ha jól szemügyre vesszük, Jób maga is ugyanúgy gondolkodik, mint a barátai. Nem érti ezt az egészet. Aztán jön egy fiatal, aki magabiztosan kioktatja őket, de ő sem mond semmi újat. Alapjában emészthetetlen. Az volna a természetes, hogy ha úgy működne a világ, hogy a jók gazdagok, egészségesek, vidámak, és nekik minden sikerül. A gonoszok kudarcosak, megbűnhődnek.
A világ azonban nem így működik. Megszületett valaki, akit legalábbis bűnnel nem lehetett vádolni, ezért szeretni és tisztelni kellett volna. Hallgatni rá. Ezzel szemben félreértették, szándékosan félremagyarázták. Ha jót tett, figyelmen kívül hagyták. Végül megölték. Hol itt az igazság?
De hogy van ez nálunk? Nem szeretünk várni. Nem szeretjük a lezáratlan ügyeket. Szeretünk a dolgok végére járni. Olykor könnyen megoldjuk a nehéz helyzeteinket is, máskor nincsenek is ilyenek, mert süt a nap. De aztán miért borul el? Miért értik félre legjobb szándékainkat? Miért nem adnak igazat, amikor pedig napnál világosabb, hogy igazunk van? Miért kell megdolgozni becsülettel minden forintunkért, és miért érvényesül könnyebben az, aki csak helyezkedni tud? Miért nem derül ki hamarabb, hogy kit igazol az Isten?
Igaznak, jónak, szelídnek, alázatosnak kell lennünk folyamatosan, de nem vagyunk azok. Mégsem szakad ránk az ég.
Persze azért mindenre tudjuk a biblikus feleletet. Hogy megpróbál, de el nem hagy az Isten. Meg teher alatt nő a pálma. És nem növekednénk, ha nem így lenne. Legyünk őszinték, ez nem szokta csökkenteni a panaszunkat, és a terhünk se lesz könnyebb. Ha legalább valami jó véghez érne, akkor azt látnánk: megérte. És ha nem ér jó véghez?
Legyünk őszinték, szeretjük a kerekded történeteket, főleg azokat, amelyek végül – mint a mesében – happy enddel végződnek.
De az élet egyáltalán nem ilyen. Miért volt Auschwitzban haláltábor, és miért volt annyi Gulag? Miért nem bűnhődtek azonnal és mindenki szeme láttára azok, akik ezeket létrehozták és működtették? Miért szegény ma a világ lakosságának egyik fele, és miért dúsgazdag a másik? S akik felhasználják a javakból egy ökológiai lábnyom sokszorosát, akkor miért nem boldogok? Miért nem elég nekik? Miért provokálnak a nagyhatalmak háborúkat? Mit vétettek azok a kisemberek, akik mindezt elszenvedik? Lebombázzák a házaikat, megrontják a lányaikat, asszonyaikat. Mire ez a migrációnak nevezett rabszolga-kereskedelem? És főleg hova fut ki? Szabad-e jó lelkiismerettel jóllaknunk, amikor látjuk a kicsik felpuffadt hasát és könyörgő hatalmas szemüket?
Segít-e a világ baján a keresztényi alázatunk, szelídségünk, jóságunk? Mennyit segít, ha abból a kevésből is adunk, amivel minket megáldott az ég? És ha újra elszabadulna a pokol, mint a két világégéskor, mit tehetnénk?
Mit tudunk mi a jövőről? Nem csupán az egész világ jövőjéről, hanem a magunkéról? Idegesítően keveset. Alapjában semmit. Na itt vagyunk Jób szituációjánál. Meg a magunkénál. Mert nem egy kerek, egy lezárt, egy befejezett világban élünk, hanem egy befejezetlenben. Ahol minden nem csupán mozgásban van, hanem ráadásul állandóan izeg-mozog. Sőt mi magunk is izgünk-mozgunk. Még a legszentebb dolgaink is. Ha tegnap türelmes voltam, az holnapra nem jelent garanciát. A nyugodt is kiborulhat. Az imádkozásba belefáradhatok, a sok magamutogató kegyes felingerelhet, és én is megmutathatom, hogy ki vagyok. Nem idegesítő ez a folyamatos befejezetlenség? Jób könyve legalább a jó véghez ért. Mi már a közepessel is kiegyeznénk olykor, csak legyen már valami biztos.
Bibliaverseket idézni persze tudunk.
Jób barátai is tudtak. Ez olykor segít is. Míg a húsunkba nem vág a bizonytalanság. Meg a sok-sok rossz tapasztalat. Miért válik olykor gyerekessé, aki pedig hitben öregedett meg? A hívőknek, akiknek példás volt egész életük, minden esetben a hit hősiességével kellene meghalniuk! De olykor mégis egészen megalázott helyzetbe kerülnek. Miért hal meg az, akit szeretünk? Vágyunk arra, hogy legyen valami értelme, valami jelre, ami megerősít, valamire, ami stabillá teszi hitünket. Ezt néha megkapjuk, máskor nem. Ha megkapjuk, azt mondjuk: áhá, ezt most már értem! De ha a kérdés mégis nyitva marad? Mi magunk hogyan fogjuk végezni? Ez már lefutott ügy? Vagy nagyon is nyitott.
Gyakran elfelejtjük, hogy por és hamu vagyunk (1Móz 18,27). Nem mi vagyunk az Isten. Emberek vagyunk. Ez nem bűnünk. Az sem, hogy a bizonytalanságokat rosszul tűrjük. Nem futhatunk el mégsem a sorsunk elől. Reszketeg lábakkal is járnunk kell az utat. Méghozzá végig. Akadozó memóriával is őriznünk kell: Istenre számíthatunk akkor is, ha semmi sem világos. A körülmények meg a legkevésbé ideálisak. Jézusnak a Golgota keresztje sem volt az.
Dávid legszebb zsoltárai nyomorúságában születtek. De egy zsoltár megírása után is minden maradt a régiben. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” – és semmi válasz. Ez nem csupán egy régi történet, hanem ige, méghozzá az Istené. Mindig így van. Csak ezt mi már kezdjük felejteni, és eközben elvárásaink születnek. Várni meg végképp nem tudunk. Alkudozunk a legszentebb dolgainkkal is. Ha ennyit adok, mit várhatok? És ha nem jön be? Másfelé keresgélek? Nem veszem észre, hogy eközben ugyanolyan kiszolgáltatott maradok.
Jóbnak is megszólalt a végén az Isten. Ha nem is azokra a kérdésekre válaszolt, amelyek őt is, barátait is gyötörték. Sőt a végén ezek a kérdések mintha már nem is lettek volna olyan fontosak. A könyv vége azt mondja: az a természetes, hogy az igaz nem szenved. Kitart az igazságban cseréppel vakarózva is. Semmi bizonyosat nem tudva arról, hogy mi lesz a vége.
Jobb lenne nagyobb alázattal vállalnunk, hogy egy olyan világban élünk, amelyben minden bizonytalan. Kicsiben is, nagyban is minden nyitott, és semmi sem lefutott. Eközben nincs más, csak Isten! Ő is esetleg csak az út végén.
Jeruzsálemben zajlott le a valaha volt legátfogóbb Zsidók Jézusért kampány
