A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapján augusztus 2. a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. 1944. augusztus 3-ára virradó éjjel számolták fel a nácik az auschwitz-birkenaui lágerben kialakított cigány családi tábort.
Közel háromezer férfit, nőt és gyermeket pusztítottak el a gázkamrákban. De mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani, a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. Velük együtt ezen a napon a II. világháború alatt Európa-szerte tízezrével meggyilkolt szintikre és romákra is emlékeznek.
A porajmos a II. világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás.
Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy soha többé ne történhessen meg, és semmire ne legyen magyarázat az erőszak, a kegyetlenség, az embertelenség! Imádkozzunk, hogy a gyűlöletet és gonoszságot meggyőzze és legyőzze a szeretet, hogy a világ meglássa, hogy a Világosság győzött a sötétség felett, és elfogadja, hogy a megváltó Jézus Krisztus győzött a halál felett!
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,1–3)
„Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, míg végül az egész megkelt.” (Lk 13,20–21)
A hónap gondolata
Az Úr Jézus a főpapi imájában így könyörög az Atyához: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból” (Jn 17,15a) és „ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba” (Jn 17,18). Ahogyan az első keresztények számára is nehéz volt egyszerre elkülönülni, mégis „benne lenni” az akkori társadalomban, úgy ma is az egyik legnagyobb kihívás ennek a törékeny egyensúlynak a megteremtése. Részt venni és hatni: ez a tanítványság küldetése. Már a kezdetektől az igazi keresztények mertek másképp cselekedni a Szentlélek ereje által: bőkezűen adakoztak, a betegeket, özvegyeket kiemelten támogatták, kórházakat hoztak létre, felhívták a figyelmet az emberi élet szentségére, katasztrófák idején az elsők között nyújtottak segítséget, kitartottak a nyomorúságban, elnyomásban, megmutatták, milyen az igazi bizalom Isten felé, másképp reagáltak a konfliktushelyzetben… Visszatekintve egészen más lenne a világ a keresztények hatása nélkül. Óriási jelentőségű az ő példájuk számunkra, és nekünk is van lehetőségünk az Isten Szentlelke által hatni a környezetünkre. „Gyümölcseinkről” ismerik fel a bennünk élő Krisztust, ez az a hatás, ami működésbe lép, dolgozik sokszor láthatatlanul.
A hónap kérdése
Hogyan építem személyesen Isten országát? Hogyan építi az a közösség, amelyhez tartozom? A gyermekeim, a családom milyen példát látnak tőlem? Hogyan fáradozok a környezetem, a társadalom formálásán egyénileg?
A hónap imája
Uram, segíts, hogy általad hatással legyek a világra, a környezetemre! Add, hogy elvégezzem mindazt a feladatot, amit rám bíztál, hogy legyen erőm szólni vagy hallgatni, bölcsességgel és szeretettel biztatni és inteni, de főként jó példával elöl járni! Ámen.
Egészségnapra hívtuk 2018. június 16-ára Tiszaföldváron a Révay Györgyről elnevezett intézményünk dolgozóit, amelyre a hírverés ellenére a vártnál kevesebben jöttek érdeklődők, de ez egyáltalán nem vette el a kedvünket, köszönhetően a munkacsoport derűs és elkötelezett hozzáállásának is. Nagyon jó volt a hangulat, és ugyanúgy részesültünk a vizsgálatokból és az előadásokból. Az egészségügyi munkacsoport szakmai vezetője, dr. Nagy Imre váci érsebész főorvos érszűkületi szűrővizsgálatot, felesége, Mária, aki műtősnő, vércukor- és vérnyomásmérést, és az eredmények ismeretében tanácsadást tartottak.
Tibay Rózsa kecskeméti dietetikus az egyéni tanácsadás mellett előadást is tartott. Elmondta, hogy hazánkban 600.000–700.000 főre tehető a diagnosztizált cukorbetegek száma, de még legalább egymillió további honfitársunk a cukorbetegség kezdeti szakaszában van vagy esetleg már cukorbeteg, csak még nem ismerték fel nála és nem kap kezelést sem. Ezért fontos, hogy rendszeresen ellenőriztessük a vércukorszintünket és hasonlóan a vérnyomásunkat is, illetve menjünk el az életkornak megfelelően ajánlott szűrésekre. Megtudtuk, hogy a cukorbetegség családi halmozódása esetén nemcsak az öröklődésnek, hanem annak is van szerepe, hogy milyen étkezési szokások alakultak ki a családokban, milyen példát adunk tovább a gyerekeinknek. Személyre szabott táplálkozási változtatásokkal meg lehet előzni egyes cukorbetegség-típusok kialakulását, illetve jól lehet kezelni azokat. Mészárosné dr. Seres Leila a mozgás egészségmegőrző, betegségmegelőző, sőt számos betegségben a mozgás gyógyszerszerepéről beszélt a sport és a mindennapi élet példáin keresztül bemutatva ennek fontosságát. A felnőtteknek napi 30 perc, a gyerekeknek legalább egy óra intenzívebb mozgás ajánlott a szív- és érrendszeri, a cukorbetegség, az elhízás, egyes daganatos betegségek, depresszió, szorongás megelőzése, kezelése céljából. A sort folytathatnánk. Kiemelte, hogy a gerincbetegségek megelőzése szempontjából is fontos lenne a mindennapos, kb. 20 perces otthoni gyógytorna, főleg akkor, ha már elmúltunk 30 évesek és ülő életmódot folytatunk vagy sokat számítógépezünk. Nemcsak akkor ajánlott elkezdeni, ha már fáj a hátunk, derekunk, hanem pont ezen panaszok megelőzése céljából, mert jobb a betegségek kialakulását megelőzni. Ha már van panaszunk, akkor orvosi kivizsgálás mellett gyógytornásszal egyeztetve ajánlatos folytatni a tornát.
Az előadásokon túl a vizsgálatokon is részt vettünk, és megnyugtató volt számunkra, ha nem találtak semmi bajt. Ha mégis magasabb vérnyomást vagy vércukrot mértek a szűrésen részt vevőknél a munkacsoport szakemberei, akkor a háziorvoshoz küldték a kedves megjelenteket további kivizsgálás céljából. Illetve a helyszínen ellátták őket hasznos tanácsokkal, hogy mi ilyenkor a teendő, milyen diétás, életmódbeli változtatásokat kell majd tenniük, ha az orvosi kivizsgálás is megtörténik, és megfelelő gyógyszerek is szükségesek lehetnek. A mai világban, amikor annyi téves információ forog közszájon, nagyon fontos, hogy legyenek bátor és szorgalmas emberek, akik az igazságot hirdetik. Sokat tanultam az előadásokból. Hiszem, hogy az Úr a résztvevőkön keresztül meg fogja az áldást sokszorosítani.
A testünk és a lelkünk Isten alkotása, fontos, hogy vigyázzunk rá! A Baptisták az Egészségért Munkacsoporttól ebben kaptunk segítséget, amit ezúton is köszönünk!
Szabó Mihály Balázsné (Csurgai Marika) Dr. Mészárosné dr. Seres Leila
A zeneakadémiai alap kürt diplomakoncertem előtt két hónappal még úgy éreztem, hogy nagyon jól megy minden, ahogy mondani szokás, „felmenőben a csillagom”. Egyik reggel azonban arra ébredtem, hogy nem tudok kürtölni. Nem igazán éreztem a számat, nem engedelmeskedett nekem a hangszer, nem az történt, amit én akartam. Nagyon megrémültem. Mivel ez két hét után sem múlt el, a diplomámat le kellett mondani, a kürtöt le kellett raknom.
Minden nyáron megtartásra kerül az Egyházzenei Tanfolyam immár 43 éve. Közben karvezető- és orgonistanemzedékek nőttek föl, így nem csoda, ha a tanfolyam jó híre apáról fiúra szállva is terjed felekezeti, valamint országhatáron belül és kívül. A július 1–8. közti intenzív zenei képzés helyszíne idén is az Újpesti Baptista Imaház volt a szomszédos evangélikus és református templomokban orgonagyakorlási lehetőséggel. Gyermekek, fiatalok, kis- és nagygyermekes anyukák-apukák adták idejüket, erejüket, önmagukat a szent, azaz Istennek szánt ének és zene szolgálatának tanulására az idén mintegy 25-en, valamint az estéről estére összegyűlő kórus, köztük szép számmal korábbi növendékek, akik ilyen módon is szerettek volna részesülni a tanfolyam áldásaiból, mert saját tapasztalatból tudják, micsoda lelki kincsestár nyílik meg ezeken a heteken.
Következzen néhány személyes vallomás betekintésül az idei tanfolyam különleges légkörébe
Tóth Máté (Miskolc): A Belvárosi Baptista Gyülekezet támogatásával jöhettem idén a tanfolyamra, amelyről Szűcs Sándor testvértől hallottam, aki gyülekezetünkben évtizedeken át vezette az énekkart, és a tanfolyamon is oktatott. Szerettem volna technikailag fejlődni, hogy a mozdulataim jobban kifejezzék, mit várok az énekkartól, mi az elképzelésem az énekről. A legnagyobb örömet számomra a tanfolyami légkör jelentette, a kedves hívő fiatalok és tanárok, akiket megismerhettem. Kedvenc énekeim voltak a héten a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét; Ó, nézd a Golgotát; Hogyha az Úr nem építi a házat. A dallamviláguk és igei mondanivalójuk fogott meg. Egy biztosabb karvezetési alapot, új ismeretségeket, jó élményeket viszek haza magammal a hétről.
Benkő Kaba Pécsről Fotó: Asztalos Imre
Benkő Kaba (Pécs): Először hét évvel ezelőtt a nagymamám íratott be az Egyházzenei Tanfolyamra, így ismertem meg. Minden évben nagyon várom, számítok arra, hogy remekül fogom érezni magam, és ebben még sohasem csalódtam. Idén a legnagyobb örömet egyértelműen a társaság okozta. Akármilyen zseniális is az itt folyó oktatás, számomra az nyújtja a legnagyobb örömet, hogy remek emberekkel vagyok körülvéve, és olyan kitűnő hangulatot teremtenek, amit nagyon nehéz körülírni. A sok gyönyörű ének közül idén az Ó, nézd a Golgotát volt a kedvencem (Evangéliumi karénekek, 86). Mindig nagyon megdöbbentő hallani ezt az éneket, de most különösen is az volt, ami a fantasztikus éneklésnek, de elsősorban a karvezető átható vezetésének volt köszönhető. Hogy mit viszek haza magammal? A válasz egyszerű: remek énekeket és életre szóló élményeket.
Hodozsó Péter (Őrbottyán): Már gyerekkorom óta tudok erről a tanfolyamról. Családapaként iratkoztam be idén az első évfolyamra. Azért szerettem volna itt tanulni, hogy hasznos szolgája legyek az Úrnak, és azt a talentumot, ami már megvolt, kamatoztassam a gyülekezet javára. Az alapdolgokat biztonsággal megtanították. El tudok indulni így. És sok új énekkel is megismerkedtem. Közülük számomra az most a legkedvesebb, amit vezényeltem a csütörtöki istentiszteleten, mert sokat járt bennem. A dallama már korábban is tetszett. Hogy mit viszek haza a hétről? Reménységet!
Deák Szabolcs Csaba és Tóka Szabolcs Fotó: Asztalos Imre
Deák Szabolcs Csaba (Szilágynagyfalu): Édesapámtól hallottam a tanfolyamról, és ő támogatott abban, hogy részt tudjak venni rajta. Szerettem volna fejlődni zeneileg. Orgona tanszakosként számomra az okozta a legnagyobb örömet, hogy Tóka Szabolcs művész úr nemcsak a tanárom volt, hanem jó barátommá is vált. Kedves énekem volt a Várván vártam az Urat (2016), és azok az énekek, amelyekben hallható volt az orgona sokszínűsége és erőteljes, felemelő hangja. Remélem, kicsivel több tudással térek haza, mint amennyivel jöttem. A fújtatás már jól megy! (nevet)
Fakó-Süveges Tímea Albertirsáról Fotó: Asztalos Imre
Fakó-Süveges Tímea (Albertirsa): A gyülekezetünkben hallottam a tanfolyamról 25 évvel ezelőtt. Abban az időben négyszer-ötször részt is vettem a harmónium szakon. Háromgyermekes anyukaként most karvezetésre jelentkeztem, nagyon vártam, tudtam, hogy óriási élmény lesz. A legnagyobb örömet nekem a tanárok személye jelentette, a szeretetteljes testvéri közösség, hogy gyarapíthatom a tudásom, és a sok csodálatos ének. Mind a kedvencem volt! Mind más, mindnek óriási mondanivalója van. A zene csoda, különösen ha isteni tartalommal párosul. Teljesen feltöltött ez a hét. Fantasztikus hangulatot, új barátokat viszek magammal a szívemben, új énekeket, több tudást, szeretetteljes testvéri közösséget.
Sallai Eszter Fotó: Frittmann Zsombor
Sallai Eszter (Arad): Anyukámtól hallottam a tanfolyamról. Nem volt sok elvárásom, mert még nem voltam ilyenen, viszont egyáltalán nem csalódtam. Nagyon jók voltak a közös étkezések, a csoporttársakkal való beszélgetések, valamint a jó hangulatban telt órák. Szinte mindegyik ének nagyon tetszett, kedvenceim voltak az énekórán tanult énekek. Jó emlékeket és (új) zenei ismereteket viszek haza magammal.
Sallai Krisztina Fotó: Frittmann Zsombor
Sallai Krisztina (Arad): Az interneten olvastam a tanfolyamról. Azt gondoltam, olyan lesz, mint egy iskola: reggeltől estig csak tanulás szigorúsággal, komolysággal és nagy elvárásokkal. A legnagyobb örömöt az jelentette, hogy az itteniek nagyon kedvesek voltak, szeretettel fogadtak be minket, újakat. És valóban egész nap órákon voltunk, mégsem untam, nagyon jó volt a hangulat. Sokat tanultam a karvezetésről, a kottaolvasásról és az éneklésről is. A legtöbb ének új volt a számomra, így ezekkel is gazdagodtam. Nincs kimondottan kedvenc énekem, egyik szebb volt, mint a másik. A tanuláson kívül megismertem a csoporttársakat. Nekik köszönhetően sok jó élménnyel térhetek haza.
Veres Dániel (Barót): Már negyedik éve járok a békéscsabai karvezetőkurzusra, ott hallottam az Egyházzenei Tanfolyamról. Amikor jelentkeztem, kíváncsiság volt bennem, és egy pici szorongás, hogy intenzitása miatt vajon milyen lesz a békéscsabaihoz képest. A héten a legnagyobb örömöt a közös éneklések jelentették számomra (kórus, gyülekezet), a tanárok szakmai felkészültsége, a krisztusi szeretet, ami összefogta az egészet. Egység volt, közös nevező. Először az első ének volt a kedvencem, amit tanultunk. Aztán vettünk egy másikat, akkor az lett a kedvencem, és így tovább, mindegyiket szerettem! Hogy mit viszek magammal haza a tanfolyamról? Az orgonát síponként – ha tehetném – az orgonistával együtt! (nevet) A tréfát félretéve: az élményt, a zengő evangéliumot, amit elénekeltünk. Sokszor eszembe fog jutni.
Jobbágy Csenge Fotó: Mészáros Kornél
Jobbágy Csenge (Újpest, a tanfolyam legfiatalabb növendéke, aki a záróünnepély napján töltötte be tizedik évét): A dédnagypapámtól, Beharka Páltól hallottam a tanfolyamról. Nagy várakozás volt bennem. Az okozta a legnagyobb örömöt számomra, hogy vezényelhettem a nagy kórust. Az Isten örök irgalma című ének volt a kedvencem, azért, mert én vezényeltem. Szép emlékeket viszek haza a hétről.
Beharka Pál, aki már az alapításnál is ott volt Fotó: Mészáros Kornél
Szabó Szabolcs (Albertirsa): 21 éve voltam legelőször az Egyházzenei Tanfolyamon, az unokatestvéremtől hallottam róla, aki már korábban részt vett raja. Idén a tanárom, Oláh Gábor bátorítására jöttem. Célom volt a szakmai fejlődés, és szerettem volna feltöltődni lelkileg a korábban itt megismert énekekkel, melyek számomra kedvesek. A legnagyobb örömet a tanfolyam légköre jelentette, amely újra betöltötte a szívemet, és a találkozás a régi ismerősökkel. Kedvenc énekem volt a Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét. Az ének szövegével tudtam azonosulni, saját érzéseim fogalmazódtak meg benne. Mit viszek haza magammal? Megerősítést, lelkesítést a szolgálatban. Ha sokszor nehéz is a szolgálat, a maximumra törekedjek, és használjam a tudásomat, ne ássam el, hanem kamatoztassam. Boldogság és békesség van a szívemben, mert újra itt lehettem. Nemcsak a tudásom gyarapodott, hanem lelkileg is feltöltődtem.
Köszönet a növendékeket küldő családtagoknak, gyülekezeteknek, az őket tanító tanároknak, a lehetőséget biztosító szervezőknek, és legfőképpen a mindenható Istennek!
Süveges Szilárd Albertirsáról Fotó: Asztalos ImreKulcsár Szintia Fotó: Frittmann ZsomborTanfolyami növendékek: Sallai Eszter, Kulcsár Szintia, Sallai Krisztina Fotó: Frittmann ZsomborMészáros Kornél újpesti és Eszes Zoltán csömör–cinkotai lelkipásztor a záró istentiszteleten Fotó: Asztalos ImreA tanfolyam kórusában idei és korábbi tanfolyamisták énekeltek Fotó: Asztalos ImreA csütörtöki istentiszteleten Papp Szabolcs hirdetett igét Fotó: Mészáros KornélSallai Krisztina vezényli az énekkart Fotó: Frittmann ZsomborA kórus a zárón Fotó: Asztalos ImreVincze Kármen Debrecenből Fotó: Asztalos ImreÁdány Rebeka Budáról Fotó: Asztalos Imre
A csoportfelvételen balról jobbra: a Lakatos házaspár Hernádról (László és Erika), Janet és Michel van Boxtel holland misszionárius házaspár, Káló Borbála és András Olaszliszkáról, Hannó Tramper és Rode holland házaspár, Balogh István (Bánya u.-i szálló) és Tőtős János. Hiányzik a felvételrő: Kalányos Ferenc (Jászberényi u.-i szálló) és Balogh Gábor (Bánya u.-i szálló)
Első bemerítési alkalmunkat tarthattuk Kőbányán, amikor kilenc személy merítkezett be.
Az elmúlt hónapok fáradságos munkájának eredményeképpen megújult a Székesfehérvári Baptista Gyülekezet honlapja, amely a https://baptistafehervar.hu címen érhető el.
Magyar Habán Csoport Nagylévárdon az anabaptista kápolna előtt
Habán emléknapra kaptunk meghívást a Felvidékre a Pozsony megyei Nagylévárdra 2018. július 1-én, vasárnap. Az emléknap különlegessége abban van, hogy a település lakossága minden évben ezen a napon emlékezik meg az utolsó anabaptista száműzéséről, illetve az itt maradók „rekatolizálásáról”.
A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.OkTovábbi információk
Közel háromezer férfit, nőt és gyermeket pusztítottak el a gázkamrákban. De mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani, a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. Velük együtt ezen a napon a II. világháború alatt Európa-szerte tízezrével meggyilkolt szintikre és romákra is emlékeznek.
Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy soha többé ne történhessen meg, és semmire ne legyen magyarázat az erőszak, a kegyetlenség, az embertelenség! Imádkozzunk, hogy a gyűlöletet és gonoszságot meggyőzze és legyőzze a szeretet, hogy a világ meglássa, hogy a Világosság győzött a sötétség felett, és elfogadja, hogy a megváltó Jézus Krisztus győzött a halál felett!
