Kezdőlap Blog Oldal 532

Meghívás a Baptista Művészeti Napok rendezvénysorozathoz való csatlakozásra

A Magyarországi Baptista Egyház kommunikációs osztályának Comenius Ház projektje hagyományteremtő célzattal indította útjára 2016-ban a Baptista Művészeti Napok egyhetes rendezvénysorozatát, melyhez az ország minden részéből csatlakozó gyülekezetek, iskolák, magánszemélyek és csoportok művészeti tevékenységüket felajánlva gazdagítják évről évre a kapcsolódási pontokat művészet és hit, egyház és társadalom, Isten és ember közt. Ezzel a hídépítő szerepvállalással az idén immár harmadik éve várjuk azoknak a művészeknek, gyülekezeteknek, iskoláknak, intézményeknek a jelentkezését, akik valamilyen művészeti programmal csatlakoznának az idei Baptista Művészeti Napok programsorozatához.

Mi a célja a Baptista Művészeti Napoknak?

A BMN 2018 létrehozásának célja Isten üzenetének átadása a művészetek eszközeivel, a közösség művészeti erejének összefogásával. A rendezvénysorozatba való bekapcsolódás lehetőséget teremt az evangélium gazdagságának, közösségünk művészeti értékeinek megmutatására és közvetítésére minél szélesebb körben a lakóhelyünkön vagy akár más helyszíneken.

Mit és kiket hívjunk meg ezekben a napokban?

A részvétel lehetséges bármilyen jellegű, művészethez köthető programmal, amely november 10. és 18. között kerül megrendezésre. Olyan művészeti programokat hívjunk vagy olyanokba kapcsolódjunk be, amelyeknek otthont adhat gyülekezetünk vagy intézményünk, illetve amelyeknek helyet tudunk szervezni és biztosítani községünkben, településünkön.

Használjuk ki ezeket a napokat az evangélium megosztására, Isten országának terjesztésére, Krisztus dicsőségére!

Kiknek a csatlakozását várjuk?

Csatlakozni hívjuk és várjuk azokat a gyülekezeteket, iskolákat, művészeti csoportokat (kórus, zenekar, társulat stb.) és magánszemélyeket, akik készek arra, hogy a rendezvénysorozat időszakában (november 10. és 18. közt) minél több helyen gazdagítsuk környezetünket azokkal a művészeti és lelki értékekkel, amelyeket Isten ránk bízott.

Mivel lehet csatlakozni?

Hangversennyel, koncerttel, kiállítással, tárlatvezetéssel, művészeti foglalkozásokkal, színdarabbal, irodalmi esttel, író-olvasó találkozóval, nyitott műteremmel, előadással, bemutatóval, szavalóversennyel, szoboravatással, bármilyen kulturális programmal, amely a közösségünkben meglévő értékekre épül.

Jelentkezés és regisztráció

A rendezvénysorozatba való bekapcsolódáshoz jelentkezni és regisztrálni a comeniushaz@baptist.hu e-mail-címen lehet. Munkatársaink egy válaszlevélben elküldik a Baptista Művészeti Napok 2018-as bannerét és logóját. Ezeket kérjük feltüntetni a gyülekezet vagy iskola stb. által rendezett programok plakátján. A logóval, illetve bannerrel ellátott plakátokat szerepeltetjük a BMN elektronikus felületein.

Gálakoncert és baptista művészeti díjátadó

A 2018-as Baptista Művészeti Napok ünnepi gálakoncerttel zárul a Wesselényi Utcai Baptista Imaházban (1077 Budapest, Wesselényi utca 53.) november 18-án, vasárnap 16 órai kezdettel. Ekkor kerül sor a 2018-as baptista művészeti díjak átadására is.

A Magyarországi Baptista Egyház kitüntetettjei ebben az évben Mező Misi énekes, előadóművész (2018 Baptista Művésze) és Dósa Csenge hegedűművész (2018 Junior Baptista Művésze) lesznek.

Baptisták Kelet-Ukrajnában

Napjaink híradásaiban Magyarországon ha Ukrajna szóba kerül, akkor az ország nyugati széléről, Kárpátaljáról szól a hír. A kelet-ukrajnai háborús övezet mintha nem is létezne. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ottani helyzet rendeződött volna, sokkal inkább azt, hogy a nemzetközi (és magyar) média figyelme nem tud kitartóan egy adott témára összpontosítani.

Lezárult a reformáció hónapja

Dr. Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár megnyitja az ünnepséget. Fotó: Varga Gábor Vargosz

A reformáció hónapjának gazdag ünnepsorozatát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 31-én a budapesti Reformáció parkban zárta.

Három nap feltöltődés Vácon

Nagy volt az érdeklődés a 27. váci ifjúsági konferencia iránt, melyet október 26. és 28. között szerveztek. Témája a feltöltődés volt. Már két héttel a találkozó előtt beteltek a férőhelyek, így le kellett zárni a jelentkezéseket.

Mi végre vagyunk?

A predesztináció (eleve elrendelés) kérdését a vallásos ember többféleképpen közelíti meg. Általánosságban a templomba járó emberek közötti beszélgetésekben hallhatók a következő mondatok: „Ez volt Isten akarata”, „Így rendelte”, „El kell fogadni, ami történt, az Úr akarata ellen nem tehetünk semmit”, „Isten úgy rendezte, hogy mi kapcsolatba kerüljünk”, „Azért engedett bele a Jóatya ebbe a helyzetbe, hogy ezt és ezt megtanuljam belőle” stb. Teológiailag talán helyeselhetnénk is némelyiket, de sajnos ilyen mondatokat akkor is gyakran használnak, amikor egy öngyilkosságról vagy egy nyilvánvalóan bűnös viszony megtörténtéről nyilatkoznak.

A másik megközelítés kicsit mélyebben, a Biblia igazságait kutatva igyekszik valamilyen választ találni egy-egy életszakasz váltásakor, vagy betegség, halál esetén: mi az értelme a létezésünknek, miért történnek velünk azok az események, amelyek megtörténnek, hogyan gondolkozzunk a túlvilágról, az örök életről, az üdvösségről? Mi az Isten akarata az életemmel? Meddig terjed az én felelősségem? Hol a határa a döntési szabadságomnak?

Nehéz kérdések, amelyekre szeretnénk legalább megközelítőleg helyes választ kapni, hiszen nagy felelősség, mit gondolunk ezekről. Mert ahogyan gondolkodunk, az meghatározza a dolgokhoz való viszonyunkat, az életvezetési stratégiáinkat, a problémákhoz, emberekhez való hozzáállásunkat.

Megtérésem után, még kevésbé ismerve Isten igéjét, egy ideig úgy gondoltam, hogy megfelelő magatartással, az Isten által elvárt viselkedési és gondolkodási normákat betartva egyenes utam van a mennybe. Ezután, egy komoly spirituális megtapasztalást követően rá kellett jönnöm, hogy kegyelem minden… Az addig bennem élő szigorú, ítélkező istenkép szertefoszlott, hogy helyet adjon az egyszerű, igazságos, tiszta, érdek- és teljesítménykényszer-mentesen elfogadó istenképnek. Ami nem jelenti azt, hogy nem kell vigyáznom innentől kezdve a tettekre és gondolatokra. De. Csak nem azért teszem, mert ettől függ majd az üdvösségem, vagy hogy kiérdemeljem…

Úgy gondolom, hogy néhány dolog természetesen hordoz egyfajta előre meghatározottságot, hiszen mindannyian valamilyen konkrét földrajzi helyre születünk, meghatározott a nemünk, bőrszínünk, fizikai és szellemi alapadottságaink, valamilyen családi környezetbe születünk vagy helyeződünk. Mindezek adottak, készen kapjuk, mielőtt még bármit kezdhettünk volna az életünkkel.

Egy kevés időt követően, amikor már képesek vagyunk egyéni döntéseket hozni, az életünkben megjelennek az alternatívák, a választási lehetőségek, és egy-egy döntés befolyásolja a következő lépést. Természetesen Isten részéről folyamatos a kontroll, azt szeretné, ha mindenki „nyerne” a végén, és ővele töltenénk az örökkévalóságot. De megengedi, hogy szabadon döntsünk. Nem hiszek abban, hogy Isten bárkit a vesztésre, a kárhozatra rendelt volna, mint ahogyan erről Kálvin gondolkodott a kettős predesztinációs tanában.

Meggyőződésem, hogy Istennek az a célja, hogy életünk során minél inkább megismerjük őt, és a vele való kapcsolat bizalmi, intenzív és harmonikus legyen. Ezt jelentheti, amikor Pál apostol mondja a Rómaiakhoz írott levélben, hogy ha Krisztus részei vagyunk, ha benne vagyunk, akkor tudunk a Lélek által cselekedni és gondolkodni (Róm 8,1.9), vagy nézzük a 2. Korinthusi levél 3. fejezetét és a Galatákhoz írott levél 4. fejezetét!

Kedvelem a saját és a körülöttem lévők életének elemezgetését, nem tudom, ez jó vagy sem, de érdekes figyelni és felismerni Isten munkáját az életfolyamatokban. Legtöbbször csak utólag jövünk rá, Isten mennyire nagyszerűt tervezett, de engedte, hogy mi göröngyös kerülő utakat bejárva jussunk el bizonyos felismerésekre. És ha ezek a felismerések hamarabb megtörténnek, rövidebb ideig ragadunk bele egy-egy élethelyzetbe. Láttam több olyan esetet, amikor kívülről egyértelműnek látszott, miért sodródott bele valaki bizonyos helyzetekbe, látszott a lépésekből, hogy mi lesz a következmény, de aki benne volt, annak mintha hályog lett volna a szemén… Ha a másik közel áll hozzánk, nagyon fájdalmas végignéznünk ezt a vergődést, de rá kell jönnünk, hogy az imádságon és az elfogadáson (mármint a személy, nem pedig a bűn elfogadásán) kívül semmit nem tehetünk. A saját életével és a saját bűneivel való számvetést őrá és Istenre kell bíznunk.

A Biblia kontextusában Isten irántunk való figyelmét (Lk 12,7), szeretetét (Róm 8,32) és Krisztus megváltó művét nézve annyi bizonyos számomra, hogy a tét óriási. Örökkévalóság, mennyország… amit szem nem látott, azt tervezte számunkra Isten. El kell tudnunk fogadni, hogy jelenlegi ismereteink, amelyekről a Lélek által fellebbent a fátyol, meglehetősen hiányosak. Nekem azonban a mindennapi döntéseimben azt kell figyelembe vennem és szem előtt tartanom, hogy az Istennel való bizalmi kapcsolatom megfelelő legyen. Mindegy, milyen útvonalakon, vargabetűs kitérőkön át, de érkezzünk meg Isten jelenlétébe. Bizonyára ebben a Szentlélek vezetése is segítségünkre van. Sokszor évek is eltelnek, mire meglátjuk ennek eredményét, beteljesedését valaki életében. A döntésem, hogy hogyan reagálok az átélt helyzetekre, nemcsak a saját életemet, jövőmet befolyásolja. A családom, gyermekeim, ismerőseim, barátaim mind látják, hogyan kezelem a helyzetet, milyenné válik az Istenhez, hithez való viszonyom az adott életszakaszban. Mindent összevetve mást nem tehetek, csak megismételni tudom: az isteni kegyelemben bízom…

Alapvető I. évf. 2. sz.

2 0 1 8 . O K T Ó B E R | 1 . É V F O L Y A M 2 . S Z Á M

Alapvető I. évf. 1. sz.

2 0 1 8 . O K T Ó B E R | 1 . É V F O L Y A M 1 . S Z Á M

A hónap témája 2018. novemberben: Krisztus rajtunk keresztül vigaszt és reményt ad

A hónap igéje

„Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg…” (2Thessz 2,16)

A hónap gondolata

Amikor elolvassuk szavanként az igeverset, olyan mélységei tárulnak fel előttünk az Örökkévaló irántunk tanúsított szeretetének, amelyeket elsőre nem is foghatunk fel igazán.

Érdemtelenül ontja ránk ezt a szeretetet, a kegyelmét. Pontosan tudja, hogy földi életünk során mennyi nehézség, fájdalom érheti az embert a sátán pusztító tevékenységének következtében. Ez a hatalmas Isten előre elkészítette a mélységesen szomorú ember számára a vigasztalást. Már az is mennyire bátorító, ha egy-egy nehéz élethelyzetben van olyan embertársunk, akinek kiönthetjük a lelkünket, aki vigasztalást nyújt, támogat.

Az Atya amellett, hogy vigasztal, jó reménységgel is megajándékoz. Mi ez a jó reménység? Az, hogy szenvedésünk nem tart örökké, hogy azok, akik sírnak, egyszer örvendezni fognak, akik szűkölködnek, bővölködnek majd. A reménytelenség az, ami teljesen kifosztja az embert, ami értelmetlenné tesz minden törekvést. Erre készített megoldást szerető mennyei Atyánk. Legyünk bizalommal, hogy az Atya a nehézségeink, fájdalmaink fölött áll, tud róluk, és elkészítette a szabadulás útját. Isten örökkévaló világában a földi szenvedés pillanatnyi csupán, mégis fontosak vagyunk számára egyénenként. Jézus Krisztus áldozata tökéletesen elég ahhoz, hogy a mi tökéletlen emberségünk ellenére az ő gyermekei legyünk, és így a mennyország polgáraivá váljunk.

A hónap kérdése

Engedem-e, hogy a nehézségek megrendítsék bizalmamat Isten szeretete, jósága iránt?

A hónap imája

Uram, segíts, hogy mindvégig kitartsak, akkor is, amikor nagyon nehéz, amikor nagyon fáj. Ámen.

A népi reformáció állomásai Erdélyben

A magyar baptisták Történelmi Bizottsága által szervezett erdélyi emléktúra állomásai:

2018. november 9., péntek: Déva vára

Itt egy rövid megemlékezést tartanánk Erdély reformátora, Dávid Ferenc várbörtönben felállított emlékkövénél.

Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1520 – Déva, 1579) római katolikus lelkészként kezdte a pályafutását, majd Wittenbergben tanult, ahol Luther tanainak elkötelezett híve lett. Erdélybe hazatérve János Zsigmond fejedelmi udvarának főpapjaként hozzáfogott az egyház megújításához.

Később a genfi reformátor, Kálvin teológiájának követője lett. Református püspökként terjesztette a reformáció eszméit, melynek Kolozsvár volt a központja. Szervét hatására ariánus tanokat is vallott.

Élete utolsó évtizedében anabaptista meggyőződésre jutott. Az 1568-as tordai országgyűlésre szerkesztett 36 pontból álló tételjegyzékében a hitvalló felnőttkeresztség helyreállítását is célul tűzte ki a reformált egyházban. Magyar nyelvre fordította, majd 1570-ben Kolozsváron nyomtatásban is kiadta a „Könyvetske az igaz kerestyéni keresztségről” című, németalföldi anabaptisták által írt 150 oldalas hitvédelmi iratot, amit Erdély-szerte terjesztett.

Többszöri próbálkozás után 1578-ban ismét Tordán tárta az országgyűlés elé a hitvalló felnőttkeresztség helyreállításának szükségességét az egyházban. Emiatt unitárius hívei ellene fordultak és megtagadták a további kapcsolatot vele. Újabb hitbeli meggyőződése miatt korábbi harcostársa, az unitárius Blandrata György bevádolta őt a katolikus Báthory Kristóf fejedelem előtt.

Ennek eredményeként Dávid Ferencet Gyulafehérváron letartóztatták és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Így került Dévára, ahol a várbörtönben éheztették és kínozták, majd 1579. november 15-én megölték. Erre a szomorú eseményre emlékezünk majd a helyszínen…

2018. november 10., szombat 10 óra: Alvinc

Szombat délelőtt a Gyulafehérvár szomszédságában található Alvincra megyünk, ahol a Németek mezejének megtekintésére is sort kerítünk. Itt a Maros partján volt az az anabaptista település, ahol a hutterita/habán „újkeresztények” 1621/1622 körül Bethlen Gábor fejedelem oltalma alatt letelepedhettek. Ennek ma is fölismerhető maradványait szeretnénk itt megnézni.

A délelőtt folyamán sort szeretnénk keríteni egy közös történelmi megemlékezésre, minielőadásokra és szakmai beszélgetésre. Ennek keretében a magyar anabaptista múlt szakavatott kutatóinak adnánk teret rövid történelmi áttekintésre. Ezekre a történelmi szemináriumi előadásokra szívesen várjuk a környékbeli református, magyar és román baptista, sőt katolikus lelkészeket és érdeklődőket is.

Délután Gyulafehérváron egy rövid belvárosi séta keretében fölkeressük az ősi székesegyházat, melyben a Hunyadiak mellett Bethlen Gábor fejedelem sírját is megnézzük és ha lehet, meg is koszorúzzuk. Látogatást teszünk az érsekség levéltárában és könyvtárában is.

2018. november 11., vasárnap 10 óra: Torda

Vasárnap délelőtt 10-től a tordai testvérekkel leszünk együtt a helyi magyar baptista imaházban. Itt egy vetített képes történelmi áttekintésre kerül sor.
A déli órákban megkoszorúzzuk a tordai vallásbéke 450 éves évfordulóján, ez év január 13-án felavatott vallásszabadság emlékművet a város főterén. Mint tudjuk, a Magyar Országgyűlés a vallásszabadság napjává nyilvánította január 13-át. Amint láttuk, ennek anabaptista vonatkozásai is vannak…

2018. november 11., vasárnap 17 óra: Kolozsvár

Vasárnap délután 5-től a Kolozsvári Magyar Baptista Imaházban kerülne sor még egy rövid történelmi megemlékezésre Rottmayer Jánosról, a magyar baptista misszió első meghatározó személyiségéről születésének 200. évfordulója alkalmából. Az istentisztelet előtt meglátogatjuk a sírját a Házsongárdi temetőben egy rövid imádság, megemlékezés erejéig.

Az emléktúra iránt érdeklődők a különböző helyszíneken kapcsolódhatnak be a programba.

Túl az ötszázon

Túl az 500-on… Az Alföldön maga a Himalája lenne, míg a Kárpátok tövében alig egy dombocska… Egy rövidtávfutónak már talán a teljesítőképessége végét jelenti, míg egy maratonfutónak még csak az első lépéseket… Einstein előtt már Dosztojevszkij is ekképpen gondolkodott: „Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…”

Egy esztendővel vagyunk túl a reformáció ötszázadik évfordulóján, de pontosan hol? Mind a vertikális, mind a horizontális képet megérthetjük: a világ tetején állva szemlélhetem az alattam elnyúló tájat (hiszen reformált, protestáns keresztény vagyok…), vagy így is óriási kihívásokat rejtő hegybércekre kell még felmásznom? A százméteres sprint vélt győzteseként már a díjkiosztón is túl vagyok, vagy még előttem áll 41.694 méter a magam mögött tudható 501-gyel szemben, és teljes meggyőződéssel éneklem: „Lelkem kíván téged, Ó, Jézus, segíts meg, Hogy mindhalálomig Híven kövesselek! Csak téged, csakis téged, Jézus, csakis téged…!”? – Solus Christus.

Meggyőződésem, hogy a helyreállás emlékének ünneplése csak akkor lehet őszinte és igaz, ha közben én sem hagytam el azt a helyemet, ahová helyreállíttattam. Habakuk próféta így ír: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám… És felele nékem az Úr, és mondá… az igaz pedig az ő hite által él.” – Sola fide.

A reformáció kegyelem. Nem Luther, nem Kálvin és még csak nem is az anabaptisták érdeme. A Teremtés könyvében így olvassuk a Szentírást: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” A teremtő Isten a formáló, már alaktalanságunkban is lát ő valamit, erről tesz bizonyságot Dávid a 139. zsoltárban. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy megformált életünket saját erőnkből, bűneink miatt csak deformálni tudjuk, s az eredmény nem jó – nem úgy, mint ahogy arról Isten nyilatkozik a teremtéskor –, hanem torzó. Isten egyedül az, aki – a teremtői jogán – az alakrontásomat újraformázhatja. – Sola gratia.

A reformátorok kezükbe vették a Bibliát, és mint útjuk megvilágítóját kezdték tanulmányozni. Elhagytak sok megszokást, bevett gyakorlatot, hagyományt, és az új zsinórmérték adott nekik új hozományt. Jézus ígérte, hogy bárki, aki bármit is elhagy őérte, a többszörösét kapja vissza őbenne. Reformált, baptizált hívőkként nekünk éppúgy megvannak a magunk megszokásai, bevett gyakorlatai, hagyományai, mint mindenki másnak, de mindezek előtt meg kell lennie annak a Szentíráshoz való ragaszkodásunknak is, hogy mindent (régi hagyományt és új rítust) Isten szent szaván teszünk próbára. Sok problémától óvnánk meg magunkat, ha mindent a Biblián tennénk próbára, és nem az egyéni vagy gyülekezeti életünkben. – Sola scriptura.

Vajon minden relatív és minden formaság lenne? Túl az ötszázon is igaz, hogy a reformáció napja a ma. A ma nem relatív, és az Isten által helyreállított forma nem csak formaság. Aki holnapra akarja halasztani a helyreállíttatását, az csak még egy napot ad a deformálásnak. Mindazoknak szól Isten szava, akik minden napon reformációra vágynak:

„Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15)