Kezdőlap Blog Oldal 524

Hogyan emlékezzünk jól az elmúlt évre?

Saját történelmét sokféleképp értelmezheti egy-egy ország. De az teszi helyesen, akit történelmének önértelmezése olyan jelen- és jövőbeli pályára vezet, amelyik segíti kibontakozását, fejlődését és más országokhoz való pozitív és segítő hozzáállását.

Ugyanígy van saját sorsunkban, egyéni történetünkben is.

Hajlamosak vagyunk a múlt történéseit olyan alapon rendezni jókra és rosszakra, hogy az milyen érzéseket és reakciókat váltott ki bennünk, és milyen következményei lettek a körülményeinkben.

Ilyenkor pusztán az a mérlegelésünk alapja, hogy a külső események hogyan értek bennünket. Ilyenkor úgy gondolunk magunkra, mint akik inkább passzív elszenvedői a jó vagy rossz történéseknek. Ilyenkor úgy értelmezzük önmagunkat, mint akik valójában azok vagyunk, amik a körülményeink. És akik ki vagyunk téve tehetetlenül a történések kiszámíthatatlan áradatának.

Pedig ha egy rossz vagy jó emlékű esemény nem hozott változást, igazából meg sem történt a ránk való hatás szempontjából. Nem csupán tanítónk minden helyzet, minden esemény, hanem erősítőnk és változtatónk is. Természetesen vannak történések, melyek jobban változtatnak, és vannak, amelyek inkább megerősítik a jót, vagy kiszedik a rosszat belőlünk. Nem szabad leragadni a mindennapok felszínén, hogy csupán külső eseményekként fogjuk fel saját életünk történéseit.

A Krisztus-hívő ember számára az önértelmezés alapja a belső állapot, a belső hozzáállás, attitűd. Ezért a múltam mérlegelésének alapvető szempontja az, hogyan és milyen belső állapotban, milyen hozzáállással, milyen felkészültséggel vettem részt aktívan az eseményekben. Igazából azzal kell foglalkoznom, hogy az eseményekben, amelyek érnek, melyekben részt veszek, felkészült és erős legyek, bízzak Istenben, segítőkészen és szeretettel viszonyuljak az emberekhez, pozitívan keressen a legjobb megoldást, előrevigyem a történést, tanuljak belőle, megérintsen és motiváljon új és jó dolgokra. Ha ez megtörtént, akkor sikeres vagyok, ha nem, akkor kudarcot vallottam, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgok történtek velem.

A bibliai József története erre az egyik legjobb példa. Testvérei jogosan vagy jogtalanul, de le akartak vele számolni nagyképűsége miatt. Ennek következtében József – bár a halált megúszta – rabszolga lett. Innen, a szamárlétra legalsó fokáról jutott végül az egyiptomi birodalom második székébe. Egy országot irányított, amikor testvérei a nagy kiterjedésű éhség miatt épp hozzá mentek gabonáért. Amikor többszöri találkozás után József felfedi magát a megtorlástól rettegő testvérei előtt, akkor a következőképp értelmezi múltja történéseit:

„Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” (1Móz 45,4–8)

Jók vagy rosszak voltak József emlékei testvéreivel kapcsolatosan? Természetesen szenvedett akkor, amikor testvérei kitaszították, eladták rabszolgának. De nem engedte, hogy teste és zsigeri érzései értelmeztessék vele saját múltjának történeteit. A történésekben igazi emberré vált, aki képes volt később ellenséges testvéreiről szeretettel gondoskodni. A történet elsősorban nem a megbocsátásról szól, hanem a saját múlt helyes, igazi megértéséről.

Miért kerültünk nehéz helyzetekbe 2018-ban? Hogy kiderüljön számunkra, mennyire helyes a belső hozzáállásunk, mit tartunk az adott helyzetben a legfontosabbnak. Milyen is a hitünk valójában? Tényleg Isten számunkra a legfontosabb személy? Vagy ő inkább elvek és szabályok együttese?

Persze a kiemelkedően örömteli és sikeres pillanatok is próbára tettek bennünket. Vajon mi értelme volt, hogy többet kerestünk? Miért történt, hogy elsők lettünk? Miért történt, hogy meggyógyultunk? Miért történt, hogy egészséges gyermekünk született? Miért történt, hogy nem haltunk meg? Azért, hogy kiderüljön, mennyire helyes a belső hozzáállásunk, mit tartunk az adott helyzetben a legfontosabbnak. Milyen is a hitünk valójában?

Utólag is érdemes átértelmeznünk ezek alapján a 2018-as évünk eseményeit. Imádkozzunk azért, hogy Isten megértesse velünk saját életünket, életünk történéseinek értelmét.

Mert ne azokért legyünk a leghálásabbak, amik csak megtörténtek velünk, amiket csak úgy megkaptunk, hanem azokért a pillanatokért, ahol igaz emberként, igaz hívőként voltunk és cselekedtünk. Mert azok voltak a legáldottabb pillanataink. Azokért adjunk legfőképp hálát ma, az év utolsó napján.

A titkos kamra

Újszövetségiexegézis-órán elmagyarázzák nekünk, hogy az Úr Jézus korában a szegényebb népréteghez tartozó embereknek egyetlen helyiségből álló otthonuk volt. Emögött gyakran csak egy kicsi kamrácska volt még, a tameion. Jézus az utcasarokról oda küldi imádkozni a tanítványait. Azt ígéri, hogy a mennyei Atya az ott, vagyis titkon elmondott imáikat meghallgatja.

125 éves a Bagaméri Baptista Gyülekezet

Forrás: ‎Kelemen Józsefné‎ – Bagamér múltjáról

A századforduló éveiben a vidék térségein főként földműveléssel foglalkoztak. A Nagyszalontán élő Kornya Mihály baptista parasztpróféta nyári vasárnapokon lovas fogatával és olykor gyalog is elindult hittérítő missziós útjára.

„Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül” (Mt 17,8)

Akik írásra adják a fejüket, legyen az regény, vers, egy apró cikk az újságban, vagy bármi, ami szavakat, papírt és tollat követel magának, azzal küzd, hogy mondanivalója mentes legyen a közhelyektől. Mert nem szívesen hallja/olvassa legtöbbünk azt, amit unos-untalan ismételgetnek, ennélfogva le is járatnak előttünk. Pedig ezeknek a közhelyeknek mély, gyakran nagy és fontos tapasztalatokon érlelődött üzenetük van.

Örkény István Csupa közhely (alcíme: Zsuzsának) című verse „csupa közhely”, mégis a legőszintébb szerelmi vallomás. Ő maga írja verséről a következőt:

„Én nem osztom azt a nézetet, amely most nálunk meglehetősen népszerű, hogy a közhelyek használhatatlanok, mert elkopnak. Ebből én csak annyit ismerek el, hogy elkopnak. Nem ismerem el, hogy használhatatlanok.”

A vers egy rövid gondolata három elcsépelt, mégis hihetetlen súlyú, használható igazságot fogalmaz meg nekünk, akik felett ismét elszállt egy esztendő (ez is közhely, ne feledjük):

„Múlik az idő. Rövid az élet. Minden perc drága.”

Ki merné vitatni mindezek igazságát? És mégis; mégis, mintha nem múlna az időnk, nem volna rövid az életünk, és nem volna drága minden percünk. Úgy pergetjük ujjaink között, mint az értéktelen port. Aztán meg élni vágyunk, kapkodón, lázadón, ész nélkül, habzsolni próbálva azt, ami apró falatokban adja csak a legnagyobb és legteljesebb élvezetet.

Amikor a naptárra tekintünk, pár dologgal szembesülnünk kell! Például azzal, hogy megint mintha kibabrált volna velünk az élet, merthogy olyan rövidre sikerült ez az év. A tavalyi karácsonyfa utolsó darabkái még csak most kerülnek bele a kályhákba, máris a hírek az új fák árain sopánkodnak. Vagy egy másik, amit érzékelünk, hogy egyre több az ünnep. Piros betűs is, meg amolyan „hétköznapias” is. Mindennek van már úgynevezett világnapja: ma, amikor e sorokat írom, a filozófiáé. Talán ezért lesz ez az írás olyan, amilyen… Egy biztos, még mindig jobb, mint ha október 15-én írtam volna, a falusi nők, illetve a kézmosás világnapján. Mondjuk, akkor „mosnám kezeim” minden leírt szó miatt!

Olykor megharagszunk a naptárra, olyan ősellenségnek tekintjük, mint a tükröt és a mérleget. Mintha ők tehetnének arról, amit mutatnak. A naptárnak, higgyük el, semmi köze az élethez! Nem lop meg, nem is gazdagít, csak figyelmeztet! Bölcsességet kér, máskor türelemre int. Megállást parancsol, sürgetően emlékeztet, vagy éppen lezár valamit, ami soha vissza nem tér. Az élet valami más. A címben olvasható bibliavers ennek lényegéről beszél. Jézus és néhány tanítványa egy nagyszerű helyen, remek társaságban töltenek időt. Olyannyira megragadja őket ez a küzdelmektől mentes, békés környezet, hogy a következőt mondják:

Uram, jó itt nekünk, építsünk sátrakat, hogy itt maradjunk!

Szinte azt akarják, hogy állítsuk meg az időt, betonozzuk be a pillanatot, hagyjunk csapot-papot (főként ez utóbbit) magunk mögött, kezdjünk itt egy új életet. Alig jut el fülükig az a mondat, ami elhangzik az őket meglátogató Isten ajkáról:

Ő (Jézus) az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!

És az idill szertefoszlik, és

„amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül”.

Mert az élet dolgos, küzdelmes, többnyire a csúcsok helyett nagyon mély völgyekben zajlik. Sokak számára zárt ajtók, hideg falak – és ugyanilyen szívek között.

Most ismét ünnepre készülünk. Várakozással, reménységgel, mert adni is akarunk és kapni is szeretnénk; mert mi tudunk adni is, elfogadni is. Szavak, tárgyak, programok tolakodnak elénk, hogy az élet és a szeretet hiteles legyen. Az ünnep lehet valóság, vagy maradhat illúzió, egyfajta megcsaló látomás. De miért is ne volna szabad túllátni a láthatókon? Lehet a tekintetünket felemelve megkeresni és meglátni azt az egyetlent, ami/aki az élet célját, értelmét számunkra összefoglalja. Ő Jézus, kinek születésnapját fényesen, flancosan, nem róla szólóan ünnepeljük. Sajnos, egy életre ott lehet felejteni őt a felállított Betlehemben, magára hagyhatjuk az ünnepi istentiszteletek ragyogásában, és lehet a neki szánt ünnepből ideges kapkodás, csalódások sorozata, kimerültség is, mire véget ér. Rajtunk múlik, mit választunk!

Minden szó, még a közhelyek is jobbak annál, mint a némaság ott, ahol a szavaknak igenis helyük van! Merjük ezen az ünnepen szavakba foglalni, amit érzünk, gondolunk, amit nem biztos, hogy könnyű, mégis ki kell mondani! Egy „szeretlek”, egy „fontos vagy”, „itt vagyok melletted”… nem sorolom.

Áldott, békés ünneplést kívánok!

Ajándékozás a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózatnál

Ez évben a Boldog Gyermekkor Nevelőszülői Hálózatot választotta a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet, hogy az ott nevelkedő gyermekeket megajándékozza a fogvatartottak által készített plüss játékfigurákkal, valamint a fogvatartottak által vásárolt édességekkel.

Archív videó a Cipősdoboz-akcióról

Idén 15 éves a Baptista Szeretetszolgálat Cipősdoboz-akciója. Öt éve, 2013-ban a tízéves Cipősdoboz-akció alkalmából így ünnepeltek a baptisták az Arénában:

Sikerrel zárult a Baptista Szeretetszolgálat idei Cipősdoboz-akciója

A Baptista Szeretetszolgálat idei 15., jubileumi Cipősdoboz-akciójában amerikai filmsztár, magyar autóversenyző, sportolók, népszerű énekesek, kiváló együttesek, közéleti személyiségek, televíziósok fogtak össze a magyarországi baptistákkal annak érdekében, hogy minél több rászoruló kisgyerek karácsonya válhassék boldogabbá, szeretetteljesebbé!

Baptista Művészeti Napok, 2018. 11. 23. Grassalkovich Antal Baptista Szakgimnázium, Hatvan

2010 elején végzett két művész, két baptista lelkületű alkotó – a hang, a kép és a mozgókép varázslói –, a debreceni Pető Áron gordonkatanár-zeneszerző és a budapesti Kiss Virág animációs tervező-grafikus látogatott el iskolánkba, hogy bemutassa rövidke metszetekben a nőinek ítélt hangszer férfierejét és a dinamikus animációs vonalak gyöngéd nőiességét.

Tízéves az önállóvá vált Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet

„Majd az Úr szavát hallottam, Aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” (Ézs 6,8)

Ennek az elhívásnak tett eleget Sipos Márk, a Szegedi Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora, mikor Istentől kapott látása alapján belevágott a gyülekezetplántálásba Szegeden egyetemista évei alatt. Fizikailag még semmi sem látszott ebből 2008-ban. De Jézusnak terve volt (és van ma is) sok emberrel ebben a városban, ami szellemben már akkor megfogant ezzel az elhívással!

Az anyagyülekezetből, a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezetből való kirendelés után Szegeden az egyetemi bibliakörben indult az Úr Jézust keresni vágyók felé való evangelizációs-plántáló szolgálat. A missziós szívvel megáldott hat gyülekezetplántálóhoz hamarosan új megtértek csatlakoztak az évfolyamtársak, ismerősök, barátok közül, és tovább duzzadt a létszám az alkalmakon. Ma már önálló bérleménnyel, nyolcszor annyi emberrel és számos szolgálattal rendelkezik Isten kegyelméből a gyülekezet: állandó jelenléttel és ifimunkával a Szegedi Tudományegyetemen (onnan számos megtért lélekkel); külföldi és belföldi kapcsolatokkal más gyülekezetekkel és plántálásokkal (köztük jó testvéri kapcsolatot ápolva és együttműködve a másik helyi baptista közösséggel); regionális bibliaiskolával; gyarapodó családokkal, bőséges gyermekáldással; és még lehetne sorolni…

A 10. szülinapi-hálaadó istentiszteletünkön Durkó István, a Magyarországi Baptista Egyház missziói igazgatója hirdette Isten igéjét a valódi áldásról, valamint ismertette velünk az Országos Tanács 100%-ban igenlő döntését, miszerint elfogadta közösségünk kérését, hogy – az anyagyülekezetünk támogatásával karöltve – szeretnénk önálló taggyülekezetté válni a Magyarországi Baptista Egyházban.

Ezen ünnepi alkalmon tovább bátorított és hálaadó-áldáskérő imát mondott értünk mint önállóvá vált közösségért – Durkó István mellett – Tóth Sándor szellemi-lelki atyánk, a Debreceni Új Remény Baptista Gyülekezet lelkipásztora, valamint a Szegedi Baptista Gyülekezet nyugalmazott gyülekezetvezetője, dr. Szili Mihály testvér, akik mindketten jelen voltak a tíz évvel ezelőtti kirendelési-avatási istentiszteleten is Debrecenben.

Dicsőség ezért Istenünknek, aki felszólít minket a munka további végzésére is, hiszen nem állhatunk meg félúton:

„Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!” (Péld 24,11)

Prágai adventi kórusfesztivál

A 2017-ben 60. születésnapját ünneplő Baptista Központi Énekkar meghívást kapott a prágai adventi kórusfesztiválra 2018. november 22. és 25. között, amelyen két koncerten is énekelt. Az énekkar tagjai számára ajándék volt ez az utazás, újabb lehetőséget adott Isten dicsőítésére és az evangélium hirdetésére az ország határain túl is. Csehország fővárosa csodálatos helyszínt biztosított a két templomi koncerten kívül arra is, hogy a tagok közötti kapcsolatok még inkább elmélyüljenek. A közös élmények, a városnézések vagy az esti séták, vacsorák és beszélgetések megteremtették a lehetőségét annak, hogy kötetlen, hittestvéri és baráti szálak szövődjenek. Az énekkar szolgálatait kitörő lelkesedéssel és tapsviharral fogadta a prágai közönség, amely a fesztiválon közreműködő különböző európai országok kórusai és az élénk turistaforgalom miatt joggal nevezhető nemzetközinek. Az első koncertnek az Óváros téren lévő huszita Szent Miklós-templom adott helyett Prága egyik legnépszerűbb látványossága, az Orloj óra közelében. Ezen a délelőttön a baptista énekkaron kívül egy angol, egy litván és egy horvát énekkar is bemutatkozott. A második koncertet a szintén huszita Szent Márton-templomban rendezték, ahol az énekkar egy lengyel kórussal is találkozhatott. A koncertet nagy közös éneklés zárta, amelyben az összes kórus részt vett. A Központi Énekkar adventi és karácsonyi énekeket énekelt, C. Franck-, Saint-Saëns-, Kodály-, Bárdos-, Lisznyay-, Tóka- és Beharka-műveket. A karácsonyi blokk tisztelgés is volt az európai nemzetek előtt, hisz német, francia, katalán, svájci, osztrák és természetesen magyar énekfeldolgozások hangzottak el. Az énekkart Oláh Gábor vezette, zongorán ifj. Erdei István működött közre. Néhány műben szólisták is énekeltek: Kiss Rózsa és Murányi Anita.
A négynapos jubileumi ünnepi utat a festői szépségű cseh faluban, Cesky Krumlovban tett séta zárta.

S O L I   D E O   G L O R I A