Kezdőlap Blog Oldal 491

Istentiszteletek betiltása ma

Írta:
Szebeni Olivér
-

Igor Bandura, az ukrán baptista szövetség elnökhelyettese beszámolt Kijevben a kelet-ukrajnai megszállt „népköztársaságok” mai belmissziós helyzetéről. Szóba került a megmagyarázhatatlanul brutális zaklatások ügye. A luhanszki régióban élő 99 baptista gyülekezet bezárásáról adtak hírt több nemzetközi folyóiratban.

A német baptisták lapjából olvashatjuk, hogy a donyecki régióban hasztalan fáradoztak azon, hogy regisztrálják őket istentiszteletek tartása végett. A luhanszki régióban tíz magas korú helyi igehirdetőt pénzbírságra ítéltek. Ha valahol mégis megtartották az istentiszteletet, a hatóság esetenként ismételten feljelentette őket, és a bíróság vádat emelt ellenük. A gyülekezetek tudomására hozták, hogy nem szabad egyáltalán istentiszteletet tartaniuk, „csatlakozzanak az ortodox hithez”. Ahol a nyomás alatt a testvériség meghajolt, közölték velük, hogy az első gyülekezetben megszüntették az összejöveteleket. Az ukrajnai baptista misszióhoz 2400 gyülekezetben összesen 125 000 gyülekezeti tag tartozik, ebből Luhanszkban 99 gyülekezet működött, amíg az istentiszteleteiket megtarthatták. A kijevi konferencia 70 résztvevője abban reménykedik, hogy össze tudnak állítani egy modellt a polgári felelősségről, ami elősegíthetné az önszerveződést a gyülekezetekben. (Die Gemeinde, 2019. május 19., 26. old.)

Angol források szerint kelet-ukrajnai szeparatisták katonai cselekményei következtében igen sok polgári lakos volt kénytelen elhagyni otthonát. Házaikat a harcok hevében letarolták, az evangéliumi keresztények egyetemét súlyos találat érte. Valamennyi protestáns missziót illegálisnak nyilvánítottak. A Baptista Világszövetségre hivatkozó publikáció ismerteti, hogy Luhanszkban 2019. március 21-én a 82 éves independens baptista lelkipásztort, Anatoli Tolsztonkót rövid úton bíróság elé állították és tudatták vele, „ilyen összejöveteleket soha többé nem tarthat”. 2019. március 21-től becsukták az imaházakat, és büntetés terhe mellett megtiltották, hogy vasárnap vagy más napon azokban bármilyen címen bármit tartsanak. (Ecoi.net summary Document 14588896)

Szeretet határok nélkül

Írta:
Maczkó Lászlóné, Szepes Péterné
-

2019 pünkösdjén a Nógrád megyei bokori gyülekezetben a vendégszeretet gyakorlásának örömét élhettük át.

Folytatás

Néhány gombóc gyógyító fagyi…

Írta:
Riskóné Fazekas Márta
-

A napokban megdöbbentő jelenetnek voltam tanúja egy üdülőhelyi fagylaltosstandnál. A hosszan kígyózó sorban végre sorra került egy kisfiú. Tehetetlenül nézegette az óriási kínálatot, mellyel nem tudott megbirkózni, hiszen végigolvasni sem győzte a bőséges választékot. Anyukája egyszer csak rárivallt: „Döntsd már el, hogy melyik háromból kérsz!” Sürgetéséhez csatlakozott az áruslány is, már csak a kínosan toporgó sor miatt is… A gyerek pedig tehetetlenségében zokogni kezdett: „Nem tudom, milyet kérek!” Mire anyukája mérgében, dühösen: „Akkor én döntöm el, vagy megeszed, vagy nem! Édes tölcsérben málna, Hupikék törpikék, csokis keksz!”

A képen látható hétéves kis Dijan gondja nem az, hogy közel harmincféle fagylaltból melyik hármat válassza. Kétségbeesett tekintetén látszik: őt az életnek egészen más szintű gondjai nyomasztják már hétévesen is! Tavaly megégette a kezét, de nem érzett semmi fájdalmat. Ez volt az árulkodó jel arról, hogy Dijan – édesapjához hasonlóan – leprafertőzött! A kisfiú bánatával, félelmeivel nem tudott édesanyjához bújni, mert ő már két éve nem él. Apja a távoli városban dolgozik, hogy eltartsa kettőjüket meg a Dijant gondozó nagymamát.

Dijan pontosan tudta, mit jelent az első jel, illetve a kezén, karján, arcán árulkodó foltok! Tudja azt is, hogy a leprabetegségnek nem is a testi része a legszörnyűbb, hiszen apját már meggyógyították. Hanem a lelki: hogy csúfolni fogják, elkerülik, megbélyegzik, és végképp magára marad.

Csodával határos módon Dijan eljutott a kalkuttai Premananda lepramissziós kórházba, ahol már kapja is a szükséges segítséget, mellé sok szeretetet, figyelmet,  gondoskodást. Kis élete sínre került ezzel.

Társai azonban még sínylődnek és segítségre várnak, hiszen minden tizedik percben egy gyermekről állapítják meg a földön valahol, hogy leprás!

Hagyományos nyári „fagyifelhívásunkban” idén is azt kérjük szeretettel: gyermekeiknek, unokáiknak beszéljenek a Dijanhoz hasonló sorsú gyermekekről! A nyári szabadság, nyaralás és pihenés gondtalan perceiben segítsenek néhány fagyi felajánlott árával azokon, akiket az élet legalapvetőbb gondjai terhelnek: az egészség, étel, tanulás, megélhetés általuk megoldhatatlan kérdései.

ŐK nem tehetnek róla.
Mi tehetünk értük!
Segíts te is!
Életek változhatnak meg ezáltal!

Riskóné Fazekas Márta
a Lepramisszió igazgatója

Kérjük, látogassa meg www.lepramisszio.hu honlapunkat! Kövessen minket a Facebookon!

A hónap témája 2019. augusztusban: Barátainkkal és szomszédainkkal közösséget építünk

Írta:
Baptista sajtószolgálat
-
Designed by rawpixel.com / Freepik

A hónap igéje

Azon a napon – így szól a Seregek Ura – meghívja majd egyik ember a másikat a szőlőjébe és a fügefája alá.

Zak 3,10

A hónap gondolata

Jézus korában ha nagy öröm érte a családot, akkor összehívták barátaikat és szomszédaikat, hogy együtt örüljenek. Akkor is, ha egy eltévedt bárányukat találták meg, vagy egy elgurult drachmát, vagy akár a rég elveszettnek hitt fiú hazatért. Keresztelő János születésekor is a rokonokon kívül a szomszédok is átmentek Erzsébet és Zakariás otthonába, hogy együtt örüljenek. Persze ha nagy bánat érte a háznépet, akkor se hagyták magukra őket a barátok és a szomszédok. Jézus maga is azonos kapcsolatként említi a kettőt. De így volt ez még gyerek- és fiatalkoromban is. És talán vannak falvak vagy akár városok, de lehet, hogy néhány bérházban is még tartják ezt a szokást.

A barátok nem mindig laknak egymás mellett, de biztos, hogy nem túl messze egymástól, különben hogy járnának össze rendszeresen, hogyan lennének ott egymás életének kisebb-nagyobb pillanataiban? És ha nem is a szomszédok a legjobb barátaink, de majdnem azok, hiszen hogyan lennénk segítőn, együttérzőn, odafigyelőn, kedvesen velük együtt anélkül?

A mai kultúrában az élet olykor távol sodorja egymástól a barátokat távoli tanulmányok, messzire házasodás, külföldi munkavállalás miatt. Emiatt sokszor új barátokat kell találnunk, nem elfeledkezve a régiekről sem. De a közelben is kellenek barátok. Az okos ember mindent megtesz, hogy ne éljen öregkorában sem közelben levő barátok nélkül. De a szomszédok mindig közel vannak. Ezért mondta bölcsen már a Példabeszédek mondása is: „Többet ér a közeli szomszéd a távoli testvérnél.” (27,10) Mondják némelyek, hogy nem lehet a szomszédokkal kijönni. Talán érdemes ilyenkor elgondolkodni a régi magyarok megállapításán is: „Jó szomszédnak jó a szomszédja is.”

Amikor majd jó barátok és jó szomszédok tudunk lenni, akkor beigazolódik Zakariás jóslata: akkor otthonunkba és kertünkbe sokszor meghívjuk barátainkat és szomszédainkat pusztán azért, mert akarunk velük együtt lenni, és ezért jó velük együtt lenni.

A hónap gyakorlata

Írjátok be a családi naptárba, hogy augusztusban melyek azok az esték, napok, amikor elhívjátok majd barátaitokat és szomszédaitokat, hogy megosszátok velük történeteiteket, szíveteket.

A hónap imája

Megváltó Jézusom, köszönöm a barátaimat, hogy mellettem állnak és mellettük állhatok, hogy oly sok éven keresztül megőriztél bennünket egymásnak. Köszönöm a szomszédaimat, hogy itt vannak és vigyázunk egymásra, hogy számíthatunk örömben és nehézségben egymásra.

Add, hogy jó barát és jó szomszéd legyek mindig, hogy megoszthassam velük mindazt, amit tőled kaptam anyagiakat és lelkieket egyaránt. Ámen.

Hírek a novemberi tragikus texasi események után

Írta:
Szebeni Olivér
-

Népes csoport járt nálunk a texasi déli baptistáktól a hetvenes években, majd hazatérve lapjaikban és a háromezer tagú gyülekezet imaházában Faning lelkész, prof. dr. J. D. Hopper (1934–2015) annyi szépet és jót írtak Magyarországról, hogy Laczkovszki testvér, az akkori elnökünk mindenről részletesen értesülve így vélekedett: „Mi még nem látjuk magunkat ilyen szépnek, jónak, mikor a tükörbe nézünk.”

Folytatás

Egyházzenei Tanfolyam 2019

Írta:
Baptista sajtószolgálat
-
A záró istentiszteleten Horváth Dávid vezeti a tanfolyam kórusát, melyben a Központi Énekkar énekesei és korábbi tanfolyamisták is énekeltek

2019-ben immár a 44. nyári Egyházzenei Tanfolyam zajlott az Újpesti Baptista Imaházban június 30. és július 7. közt. Az idei növendékek karvezetés, ének- és hangképzés, valamint harmónium és orgona tanszakokon gyarapíthatták tudásukat.

Folytatás

Bemerítés a Forrás gyülekezetben

Írta:
Harsányi Gábor
-

A ferencvárosi gyülekezetben a vezetőség előtt két testvér tett bizonyságot a hitéről, és június 16-án a gyülekezeti istentiszteleten megtörtént a bemerítésük is.

Folytatás

Ez az a nap! Roadshow

Írta:
Ez az a nap
-

Nick Vujicic októberben Magyarországra és Erdélybe látogat az Ez az a nap! és a Nem adom fel Alapítvány szervezésében.

Folytatás

„Mégis” – Alkotótábor Fonyódon

Írta:
Murányi-Kovács Anita
-

Július első hetében 20 főként képzőművész vette birtokba a Fonyódi
Alkotóházat. Az egyházunk kommunikációs osztályának Comenius Ház elnevezésű kulturális projektje által szervezett alkotótábor idén második alkalommal került megrendezésre. A tábor létrehozásának célja az volt, hogy a művészek egy héten keresztül egy témában együtt alkossanak, megismerjék egymást, illetve egymás kifejezési módjait, kapcsolataikat elmélyítsék, majd a tábor zárásaként egy kiállításon mutathassák be az elkészült műveiket.

Ebben az évben az ország különböző pontjairól érkeztek a táborozók, akik között volt író, festő, grafikus, zenész, intermédia-művész, fotós, építész. A téma, amelynek jegyében telt az alkotás, a „Mégis” volt.

  • Kasza Julianna grafikusművész – Balázs
  • Mórocz Viktor festőművész – Szélben
  • Balogh Krisztina grafikusművész – Vitorlás

A tábori élet mindennapjaiba tartoztak a reggeli áhítatok, amelyek az Istennel való kapcsolat erősítése mellett a közösség építését is szolgálták. Az igei gondolatokat bizonyságtételek és csapatépítő játékok egészítették ki, amelyek nagyban elősegítették, hogy gazdag lelkiséggel telve indulhasson a napi alkotómunka. Ki-ki kedvére választhatott magának helyszínt a munkára a Fonyód kínálta sokszínű, természeti szépségekkel megáldott helyek közül. Így a környéken járók gyakran bukkanhattak a strandon rajzoló, vagy a parkban fotózó, vagy akár a sétányon festő művészekre.

A kiállítást megelőző napon pedig interaktív alkotásra is volt lehetősége a Fonyódon élőknek, illetve a nyaralóknak, amikor néhány művész portrét készített az Dísz téren üldögélőkről, ugyanitt az arra járó gyerekek és felnőttek kirakózhattak, kövekkel egyensúlyozva alkothattak műveket, ezzel is népszerűsítve a tábort lezáró kiállításmegnyitót, amelynek idén a Fonyódi Kulturális Központ adott otthont.

A megnyitó rendezvényen a képzőművészeti alkotások kiállítása mellett a hét során született versek, illetve prózai alkotások hangoztak el, és sor került egy művészettörténeti kiselőadásra is. Távlati küldetése az alkotóhétnek, hogy a november 10–17. között zajló Baptista Művészeti Napokra gondolva a művészekben elinduljon az az alkotó folyamat, amelynek eredményeként az őszi rendezvénysorozatba aktívan bekapcsolódhatnak. Erre sok lehetőségük lesz, hiszen országos szinten meghívhatók lesznek gyülekezetek, iskolák és más baptista intézmények számára, de akár egymást is meghívhatják kiállítónak, előadónak stb.

A fonyódi alkotónapok remek lehetőséget kínáltak a részt vevő művészeknek arra, hogy aktív, elmélyült szellemi és gyakorlati alkotómunkában kiteljesedett időket éljenek át, kiszakadva a saját lakó- és alkotóhelyükről a festői szépségű Badacsonyra néző, árnyas hűst adó ősfákkal övezett környezetbe. Lehetőségük nyílt a már meglévő vagy akár egészen új emberi kapcsolataik gazdagítására, hitbeli elmélyítésére, sokáig ható alkotói inspirációra és a baptista művészek közösségének, a Comenius-csoportnak az építésére.

„Soha többé!”

Írta:
Kéry János
-
Kovács Bálint vendég lelkipásztor, Horváth Anikó, Balla András gyülekezetvezető, Nagy Kincső és az édesapa: Nagy Sándor helyi lelkipásztor

A bemerítkezés a baptista gyülekezetekben az egyik legfontosabb esemény, mivel ezen keresztül az ebben részt vevő személy a döntéséről, elköteleződéséről tanúskodik Isten, a gyülekezet és minden jelen levő vendég előtt.

Igen ritka manapság az életre szóló döntés, mivel a körülöttünk változó világ és saját változó természetünk miatt nem merünk elköteleződni. A félelem a csalódástól, a félelem a kellően át nem gondolt választásoktól és a visszavonhatatlan döntésektől visszatart oly sok embert attól, hogy a legjobbat válasszák.

Június 16-án két személy (Horváth Anikó és Nagy Kincső) odaszánásáról és Isten megmentő kegyelméről szólt vendég lelkipásztorunk, Kovács Bálint ezen a különleges alkalmon. A megmentő kegyelem azonban nem olcsó portéka! Bár számunkra és minden ember számára ingyen elérhető, de Valakinek ez nagyon sokba került! Jézus Krisztus ártatlanul, saját döntése alapján és választása eredményeként áldozta fel magát mindazokért, akik elhiszik, hogy reménytelen bűnös természetük ellenére pusztán szeretetből és irántunk érzett együttérzésből értük és helyettük halt meg a kereszten.

Az Istenhez közel kerüléshez azonban a Jézus Krisztusban való hit mellett engedelmesség is szükséges. Hittel, de engedelmesség nélkül nincs értelme semmilyen bemerítkezésnek! Ezért mondta kedves Bálint testvérünk Naamán története alapján, hogy miután beengedted életedbe hit által Jézus Krisztust, ne állj meg itt!

A hit cselekszik, és csak a cselekedet teheti hitelessé a megvallott hitet.

Az élő Jézussal való kapcsolat is élő gyógyulást eredményez a bűntől mérgezett életünkben, és ennek jele, hogy az újjászületett ember ellen akar állni a Kísértőnek és a bűnnek. Többé már nem akar korábbi szokásainak élni, többé nem akar elköteleződésével szemben ható lépéseket tenni, szavakat mondani, gondolatokkal játszani!

A bemerítkezés éppen erről szól: „Soha többet” – a bűnnek, és szeretetből fakadó engedelmességgel Isten felé.

Megélni a hívő életünket Jézus Krisztussal csak ilyen szilárd elhatározással lehet és érdemes. Különben a bemerítkezés hatása csak annyi, hogy vizesek leszünk, és gyakorlatilag nem ér többet, mint egy kis pancsolás egy medencében. Ha viszont az elhatározás szilárd, és az újból és újból megerősített döntésünkhöz ragaszkodunk, akkor Isten van annyira erős, hogy megtartson bennünket az ő útján minden botladozásunk ellenére!

Kívánom, hogy bárcsak mindig mindannyiunknak (nem csak Anikónak és Kincsőnek) eszünkbe jutna, mit is ígértünk és fogadtunk a bemerítkezésünkkor és döntésünk pillanatában, és hittel Jézus Krisztusra támaszkodva tudnánk életünket Istennek való engedelmességben, hitelesen megélni mások előtt!

1...490491492...793491. oldal a 793-ból
© 2016-2024 Magyarországi Baptista Egyház