2019 pünkösdjén a Nógrád megyei bokori gyülekezetben a vendégszeretet gyakorlásának örömét élhettük át.

Történelmi előzmény, hogy Észak-Magyarországról az 1946 és 1950 közötti időszakban történt kitelepülések során többen Felvidékre, az akkori Csehszlovákiába költöztek, a Nógrád megyei gyülekezetekből is több család, testvér települt ekkor át. Most, sok év után ismét lehetőségünk nyílt, hogy rég nem látott, Szlovákiában élő testvéreinket – kiegészülve váci, aszódi testvérekkel – Bokoron vendégül láthassuk, közös alkalmon adjunk hálát, emlékezzünk vissza Urunk megtartó szeretetére.

Jó volt látni, hogy a testvérek nemcsak az emlékeket, a magyar nyelvet őrizték meg, hanem a hitet, az Úr Jézus és a testvérek iránti szeretetet is.

A testvérek pengetőszenekart alakítva az aszódi és a váci testvérekkel együtt zenéltek, énekeltek, bizonyságot tettek Urunkról.

A szívből játszott szép evangéliumi énekek hitből hitbe töltötték meg örömmel, hálával szíveinket. Pünkösd vasárnapján átélhettük azt a pünkösdi csodát is, hogy az énekek különböző nyelven ismert szövegéből (magyar, szlovák, angol) volt, akinek az egyik nyelvű, másnak a másik nyelvű énekszöveg vált szívének saját nyelvén szóló személyes üzenetté, biztatássá Istentől. Az igét a délutáni alkalmon Csuhai József lelkipásztor testvér hirdette, aki felelevenítette ifj. Szepes Péter testvérnek a bokori gyülekezet történetéről írt munkájából a gyülekezet első bemerítkezőinek történetét.

1934. június 3-án Bokor határában a felduzzasztott Bucsina patakban volt az első bemerítési alkalom.

A harmadik bemerítés alkalmával vallotta meg hitét a vendégül látott szlovákiai testvérek felmenő rokona is, kinek magyarországi rokonai közül is voltak, akik részt vettek alkalmunkon. A gyülekezet megalakulásának 85. évfordulóján mi magunk sem szervezhettük volna meg jobban a visszaemlékezést.

A közös ebéd során és a délutáni alkalom után szeretetvendégség keretében lehetőségünk nyílt még személyes beszélgetésekre, egymás életkörülményeinek megismerésére.

Megélhettük annak a kedves énekünknek az igazságát, amely így szól: „Az alkalom, amit ma Jézus ád… használd ki hát, oszd fel sok javadat, ó, ragadd meg e drága alkalmat!”

Az első és a személyes pünkösdi ünnepre emlékezve hálásak vagyunk, hogy Isten országában nincsenek országhatárok, a minket megváltó Úr Jézus által nyílik lehetőség énekelni Isten országáról: „minden szív örvend gyönyörrel, hogy ott van polgárjoga.”

Megosztás