Ki az az Isten? Ki az, aki már látta? Hogy lehet vele találkozni? Sokan teszik fel ezeket a kérdéseket. A karácsony arról szól, hogy Istennel lehet találkozni, mert Jézus emberi formában jött el a földre. A keleti bölcsek azért indultak el, mert elhitték, hogy a most született Király különleges, és szerették volna látni, találkozni vele, sőt imádni akarták.
„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt… Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Mt 2,1–2.11)
Isten folyamatosan kommunikál az emberrel, mert személyes kapcsolatba akar velünk kerülni, de sok minden elvonja a figyelmünket, és nem mindig vesszük észre a mennyei jeleket. A karácsonyi történetben látjuk, hogy Józsefet álomban szólította meg Isten, Máriát és a pásztorokat angyal látogatta meg.
A keleti bölcseknek egy csillagon keresztül üzent. Isten kommunikációja nagyon gazdag. Olyan módon kommunikál velünk, amit megértünk, ha nem vonja el más a figyelmünket. A karácsonyi történetben azt is olvashatjuk, hogy Jézus számára nem volt hely a fogadóban. Nem tudatosan utasították el Máriát és Józsefet. Nem az volt az indok, hogy ti nem jöhettek, mert Jézust nem akarjuk, hanem a helyeket más foglalta el! Amikor az emberek nem törődnek Istennel, sok esetben nem azért van, mert tudatosan elutasítják őt, hanem azért, mert lefoglalja őket valami más. A keleti bölcseknek is bizonyára lett volna sok fontos dolguk, mégsem egy üdvözlőlapot küldtek, vagy nem egy követet kértek fel, hogy rajta keresztül küldjék el az üdvözletüket.
Ők személyesen akartak találkozni a Királlyal! Ők igazi keresők voltak, akik vállalták az áldozatot és a hosszú utat. A hozzáállásuk példaértékű volt! Arra tanítanak bennünket, hogy Jézussal való kapcsolatunkban ne érjük be kevesebbel, mint a személyes találkozással! Venni egy Bibliát, és a polcra tenni, vagy valamilyen vallásos képet a falra akasztani, esetleg egy keresztet a nyakunkba rakni, vagy néha megjelenni az istentiszteleten nem ugyanaz, mint személyesen találkozni a Megváltóval. A keleti bölcseket jelentős távolság választotta el a megváltótól, de ezt a távolságot leküzdötték! Téged mi választ el Jézustól, hogy a találkozás valóságos legyen? Ha észrevetted a mennyei jeleket, akkor ő szólított meg, de ez nem elég! A személyes találkozást nem helyettesítheti semmi.
A keleti bölcsek ajándékokat is hoztak Jézusnak, és leborulva imádták őt. Ma sokan mondják, hogy imádom ezt vagy azt. Ez csak annyit jelent, hogy tetszik nekem, jólesik, szép vagy örömet okoz. Az imádat bibliai jelentése ennél sokkal mélyebb: megalázom magam, és kifejezem, hogy ő az Isten! A keleti bölcsek ilyen értelemben imádták Jézust! Leborultak előtte! Sokszor könnyebb a misszióra adományokat adni, mint megalázkodni és kimondani, hogy te vagy az Isten!
Te kész vagy leborulni Jézus előtt, és a szíved teljességéből imádni mint Megváltót és Királyt? Ha igen, áldott lesz a szolgálatod, a karácsonyod és az egész életed!
Durkó István
missziói igazgató
